Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-21 / 67. szám

1994. március 21., hétfő 7 Húszon innen----tízen túl K ané Jackson ötéves, imádja a focit. Ebben valószínűleg nem egyedülálló. Abban viszont igen, hogy a lábát biztosították tízezer fontra, ugyanis az Oldham Athletic Club szerint minden idők legnagyobb focistája válhat a fiúból, aki még szinte járni sem tudott, de már fejelte, rúgta a labdát. A biztosítás fejében csak az Oldhamben kezdheti pályafutását a kis Kané, aki ezért egy kicsit szomorú, hiszen az ő kedvenc csapata a Manchester United... FEB-fotó. Weöres Sándor: Birkaiskola Egyszer volt egy nagy csoda. Neve: birkaiskola. Ki nem szólt, csak bége- tett. Az kapott dicséretet. Ki oda se ballagott. Még jutalmat is kapott, így hát egy se ment oda, Meg is szűnt az iskola. KONCZ ZSUZSA Szeretjük, mert tiszta, kiéne­kelt a hangja, bensőséges, ked­ves, okos és egyszerű, és apáink életét is végigénekelte már Koncz Zsuzsa. Egy.okkal több, hogy elvigyük drága szüleinket is a koncertre, melyet a Szol­noki VMK-ban rendeznek meg kedden este hét órakor a szín­házteremben. A zenei est címe: „Ne veszítsd el a fejed!” Az oldalt szerkesztette: Blahó Gabriella Töredék a szerelmemből A vonatablakból kifelé nézve olyan gondolataim is támad­nak, mint egyébként soha. Legutóbb... sétáltunk ketten a liget­ben, és én elmondtam magának, úgy érzem, ez az ősz elvisz en­gem, ezért akartam utoljára látni. Kissé lehajtott fejjel jön mel­lettem, beszélgetünk, a csönd nagyon hangos tud lenni. Én rug­dosom a faleveleket, de ez csak a serdülő jelenete. Talán titkol­nom kellene. Hogy felveszem az ügyeletes legszebb ruhámat, és sajnálkozom, amiért nem örvendeztethetem meg a szemét. Hogy egyedüllétemben a találkozásunkra, véletlen összefutásunkra gondolok, hogyan köszönnék, mit mondanék magának, amivel megőrjíthetném... Fanny En a te szenvedélyed Csak áztatom a lábam, hogy puhuljon a világra. Előbb-utóbb kihűl a hely. Farkasétvággyal vetem a többi után magam, amit el­képzelhetek. Csak földig csattan a po­fám, mert elhanyagoltam a dolgok valódi másának felfo­gasat . i-„,i ,1,1,11. > . Tocsogok a könnyben, mert már nem érhetek meg. Világvégtelenség, Minden­hatás, miért pont én veszem nehezen a lépcsőt? Most is puffanok nehezék­ként a falon. Jól átnyomtam magam ide valahová, valahonnan. Fo­galmam sincs. Zűrzavaros, ilyesmi tákol­mány vagyok. Csakhogy én tiszta készül­tem lenni és maradni. A sebek, hegek bizony csá­bítanak mindörökre és rosz- szabbul. Miattad szenvedek ma- gámrtial, i te parányi esőcsepp kiszá­radt torkomnak. És savas csepped, és ben­sőmben szétmar. Csak tudnám, mit jelent­hetsz nekem? Lehet, csak a furcsát és a ritkát - hű, de kevés! Ismét becsaptál, magamra hagytál. Jégeső Rozika és a mozika WBKtKKMKKKKRKW A legveszélyesebb zsaru és a legkegyetlenebb bűnöző Stallone barátunk nagy filmbe vágta fejszéjét. Ezúttal sci-ft (azaz tudománytalan, de fantasztikus) filmet forgatott. 1966., Los Angeles. John Spartman hadnagy - akit sajátos módszerei miatt a Pusztítóként emlegetnek - ép­pen leszámolni készül ősi ellen­felével, a kegyetlen, (vérszom­jas, brutális, erőszakos, sza­dista... stb.) sötétbőrű Phoe- nix-szel. Simon Phoenix har­minc túszt tart fogva egy iroda­házban. Az akció nem sikerül, az épület a túszokkal együtt a levegőbe repül, csak a főhős, és ellensége kerül ki a bajból élve. A bűnöző és a zsaru aztán egy kis átnevelő programban része­sülnek. Ez abból áll, hogy 70 évre befagyasztják őket egy ba­romi nagy jégtömbbe, miköz­ben csúnya felfogásuk a világ­ról megváltozik, és nem lesznek rakoncátlanok. 2032., San Angeles. A 70 év letelte előtt 2032-ben Phoenixet megszöktetik a bör­tönből. A kor, amibe csöppen, nem valami szívderítő, Los An­geles megváltozott. Tilos a szex, tilos káromkodni, tilos beverni a másik arcképét, ha amerikaiul vizsgáljuk a dolgot, sok jó nem sülhet ki belőle. Am Phoenix nem zavartatja magát, lepuffantja a szembejövőket, neki ugyanis célja van. A jövő rendőrsége tehetetlen, jobb ötlet híján kiolvasztják Spartmant is, legyen, aki szembeszáll a rossz­fiúval. Igaz, hogy Spartman az átnevelő program hatására kitű­nően tud pulóvert kötni, de azért még nem felejtette el azo­kat a szaftos kis bunyókat a XX. századból.Ezenkívül létezik még San Angelesben a föld alatt élő, a filmben söpredéknek ne­vezett embercsoport, amely élelmezési problémáit felszíni terrorakciókkal oldja meg.E rö­vid ismertető után beláthatjuk, hogy Spartmannek minden oka megvan arra, hogy szétlője e díszletet, autót hajszoljon és be­törje, mint egy törékeny tükröt, Phoenix arcképét. Sylvester Rambo Stallone Spartman szerepében megpró­bál humoros lenni. Csak az ese­tek harminc százalékában vol­tam kész tőle. Spartman bará­tunk, ne unatkozzon, mesehős­nek kijáró szépséget, Bar- bie-babát kap, Lenina Huxley személyében. Sandra Bulloc- kot, Barbiet, valószínűleg látjuk még az elkövetkezendő évek­ben a filmvásznon. A Phoenixet játszó Wesley Sripes-szal már találkozhattunk a Gyilkos nap­ban, most is alacsonyra tette a lécet. Színészi játéka karatéjos rúgkapálózásban és egy-két fogvicsorgatásban kimerül. Per­sze, lehet, hogy az olasz szár­mazású Marco Brambilla ren­dező ezt kérte tőle. A rendező a mozifilmkészítés előtt videó- klipeket és reklámfilmeket forgatott. S ha már a reklámok­nál tartunk: A Pusztító vetek­szik a TV 1 némely műsoraival. Számtalan rejtett és egyértelmű utalást találhatunk a filmben arra vonatkozóan, hogyan egy­ünk X pizzát, igyunk Y kólát... stb. Zárszóként: látványos és iz­galmas akciófilm, egy-két logi­kai bukfenccel. Meg lehet nézni. -STRO­Ki neked Kossuth Lajos? Szabadságharcos, honvédgyüjtő és - nem tudom A múlt csütörtöki nap dél­előtti óráiban, amikor még nem esett az égből a jég, meg­kérdeztünk néhány emberkét, ki neki Kossuth Lajos, mit gondol róla. Szolnok utcáin kószálva, s meg-megállítva időnként a diákokat, arra gondoltam, lám, holnap a pol­gármester felavatja a szobrot, s ezentúl a városunk főterén ott fog állni az egykori kor­mányzó, naponta láthatjuk, együtt fogunk vele élni. Az első két leány, láthatólag barátnők, vihogtak egy kicsit, és semmiképpen nem akartak nyi­latkozni. A letéteményes A következő, egy fiatalem­ber:- Nekem Waszlavik jut róla eszembe. Biztos ismered azt a dalt, amit ő írt és Kossuthtal kezdődik... Egyébként, mivel nem vagyok már annyira mai gyerek, emlékszem, ahogy pu- hult a rendszer, egyre inkább változott a róla alkotott hivata­los kép. Most meg mint a ma­gyarság első számú letétemé­nyese jelenik meg, főleg a kor­mánypártoktól. Az ünnepség A lányok, úgy tűnik, párosá­val járnak, két helyes vidéki kis­lány, egymás szavába ugyan nem vágva, de elmondta:- Mit is jelent nekünk? Leg­inkább iskolai ünnepségeket, március tizenötödikén, amikor kokárdával álltunk a tanuló ifjú­ság előtt, és Kossuth-nótákat énekeltünk, nagy-nagy összta- nári és összdiáksági készülődés után. Most is megünnepeltük a suliban. Csatt A VMK előtt találkoztam a «•fiúval és a! lánnyal, elmondtam a kérdést, mire nagy csend kö­vetkezett, a fiú átölelte a lányt, és mondta, hogy mondjad. Az ifjú szőke hölgy pedig oktatólag annyit mondott:- Te, erről kérdezz inkább egy értelmiségit. A lúgosok Már benn a VMK-ban, gon­doltam, végre embereimre talá­lok, újfent két középiskolás korú lányka nézegette a köny­vespulton a könyveket. Semmi­féle érdeklődést nem mutattak a téma iránt, s ezt az egyik meg is indokolta:- Figyelj, most baromira nem vagyunk nyilatkozós állapot­ban, mert kulccsal kizártak bennünket az iskolából, és cir­kusz lesz. Ugyanis késtünk. Mi magunk A könyvet áruló fiút is meg­kérdeztem, a kérdést komolyan vette és azt mondta:- A magyarságot. Kitartóan és híven harcolt egy olyan ügyért Kossuth Lajos, ami ma sem valóságos. Minden okunk megvan arra, hogy időnként, hogy ne felejt­sük el magunkat, emlékezzünk rá, felidézzük a gondolatait, az emlékét. A honvédgyűjtő Már lógott a jégeső lába, de még sütött a nap, amikor megint felfedeztem két leánykát, akiket effélékkel ostromolhatnék. Vi­hogtak és pirultak, az egyik ol­dalba bökte a másikat:- Te vagy jobb töriből.- A suliban volt egyszer Kos- suth-nóta éneklési verseny.- De azt remélem, tudjátok, ki volt Kossuth Lajos?- Igen.- Na és ki? Vihogás. Utána:- Azt nem gondoltuk, hogy meg is kérdezed. Szóval, sza­badságharcos volt. Meg tobor­zott is. Gyűjtötte a honvédeket a harcra.- Szolnokon is járt?- Igen. Haza és szív A következő szeplős képű fiúcska éppen pattogatott ku­koricát eszegetett. Miután le­nyelte, válaszolt:- A szabadságharcot indí­totta el Magyarországon. Nagyszerű ember volt. Szívén viselte a haza sorsát. Ilyen ember nincs ma Magyaroszá- gon. A szobor A két diákforma lányka látha­tólag a Verseghy Ferenc Gim­názium felé igyekezett, de na­gyon, bocsátassék meg, hogy feltartottam őket. Elmondták:- Széchenyivel voltak nagy vitái a magyarság sorsát ille­tően. Ezek a viták a korabeli saj­tóban is megjelentek. Páratlan történelmi személyiség volt, akinek a nevét a kiegyezés után is tisztelettel őrizte a parasztság emlékezete. Ugyanakkor a paraszti szo­bákban jól megfért egymás mel­lett a falon Ferenc József és Kossuth képe. És amikor meg­halt, ugye, most ünnepeljük, száz évvel ezelőtt, akkor száz­ezrek mentek el a temetésére, a temetés tulajdonképpen egy csendes demonstrációvá emel­kedett. Szól a másik lány:- Különben, tudni akarod, mi a véleményem a Kossuth-szo- borról? Kicsi.- Kossuth maga ennél nem volt sokkal nagyobb termetű ember.- De nagy a szelleme! Persze, én tudom, ma már kiment a di­vatból, hogy a köztéri szobrok olyan monumentálisak legye­nek, meg hősöket ábrázoljanak, de engem ez a szobor nem indít meg. Nem tűnik ki belőle, hogy Kossuth kiváló politikus, egy entellektüel volt. BG Poénhegyek, hová legyek? A pasi bemegy a boltba, és mondja, hogy cipőt sze­retne vásárolni. Az eladó egy kicsit tanácstalanul néz rá, és megkérdezi:- Mégis, mire gondol?- Momentán a szexre, de hogy jön ez ide? * Az egyetlen baj a sem­mittevéssel, hogy sohasem tudod, mikor végeztél. * Sokminden szól a kudarc mellett. Például érdekesebb, mint a siker. A serdülő újságíró próbatere A magániskola, az a menő- hallhatjuk mostanában. Persze, akiknek jól megy, és a szüleik is túl vannak már a pénzkeresés nehezén, teszem azt, elég vastagok, kifi­zetik a számukra korrekt összeget, aztán a legjobb tanárok a legkorsze­rűbb módszerekkel pumpálják a legfrissebb tudnivalókat (mert haladni kell a korral) a féltve őrzött csemete fejébe. Hiába, a magánsuli ma a menő, ma tekintélyt ad, holnap sikeres pályafutást, biztos megélhetést. A magániskolák iránti igény (mondjuk, ez éppen Szolnok városára nem nagyon jellemző), okai közé sorolnám, hogy az állami oktatás komoly pénzhiánnyal viaskodik. S ugyanakkor a pedagógusok vágya, hogy rendbeszedjék dolgaikat, hagyják őket tanítani. A magániskolák és az állami iskolák között egyetlen alapvető kü­lönbség van, és ez a pénz. Mindezen túl gazdag a kínálat, s nem is lenne baj ezzel a kínálattal, csak, én attól félek, hogy aki falusi gyerek, nem kap ugyanolyan képzést (nem biztos, hogy járhat uszodába pél­dául), mint egy magániskolás, aztán fokozatosan csak elszakadunk egymástól, s lehet, emiatt, ha valakik egyszer barátok voltak, és kijár­ták az iskolájukat, már nem is köszönnek egymásnak... Fekete Zsanett Ha én zsiráf lehetnék ... ... és Afrikában szép csönde­sen legelnék, nem gondolnék én a természetföldrajzra, meg a természetföldrajz-tanárra, ki előtt holnap százfiksz, hogy produkálnom kell valamit. An­nál is inkább, mivel a múltkor némi érdeklődést mutattam a cserepes virágok iránt, mond­juk, úgy, hogy Lackóval rohan­gáltunk a teremben, és kiborult gyökerestől, tápostul a filo- dendron, a fokföldi ibolya, meg az összes többi fogyaszthatalan gyomnövény, a természetföld- rajz-tanárom kedvenc virágai. Bezzeg Afrikában. A zsirá­foknak egy dolguk van, hogy legeljenek, még csak le sem kell hajolniuk, a fa megnőtt, ők is megnőttek. Mit nem adnék érte, ha zsiráf lehetnék, és Afrikában szép csöndesen legelnék, mond­juk odaadnám a... no nem, azt nem, de talán a baseball sapká­mat igen, no de kinek, a termé- szetföldrajz-tanárom kertet hord a fején, úgy tűzi fel a te­mérdek haját... Na, egy fájdalmas nyögés, és előveszem a könyvet az íróasz­talról, ahogy fenenagy lustasá­gomban nem kelek fel az ágy­ról, csak arrafelé dőlök, és ki­nyitom, és rá kell jönnöm, hogy csapdába estem. Afrika állatvi­lága a téma. Kiss Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom