Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-19 / 66. szám
8 Kulturális panoráma 1994. március 19., szombat Apponyi, a mecénás Hungarica-gyűiteménve világhírű Az elhalkult bölcsődal Magyar családok a család évének küszöbén Aligha emlékezhetnénk méltóbban a százötven évvel ezelőtt született gróf Apponyi Sándorra, mint hagyatékának kiállításával. Az Országos Széchényi Könyvtár ezért most egy olyan válogatást mutat be az Apponyi-gyüjteményből, amely felvillantja tudós-mecénás arcképét, történészi, filo- zopteri, bibliofil tevékenységét, könyv-, metszet- és régészeti gyűjteményét, életművét. Ö.ib.in Szabács várának ábrázolása Schedel krónikájából (1493) A könyvtár Corvina-termeiben és az azt körülvevő folyosó vitrinsoraiban április 21-ig látogatható Magyarország és Európa az Apponyi-gyűjtemény tükrében című kiállítás. És e különleges alkalommal megmutatják a látogatóknak azt a termet is, amelyet Apponyi Sándor könyvtárának bútoraival rendeztek be. Arról a könyvtárról, Hunga- rica-gyűjteményről tudhatunk meg egyet s mást e kiállításon, amelynek méltán volt, van (a mai napig) világhíre. Hiszen az Appönyi gróf által gyűjteményéről összeállított annotált katalógust mind a mai napig hivatkozásul használják a világ nagy antikvár cégei. Könyvszeretetét, művészetek iránti érdeklődését családi örökségként hozta magával Apponyi Sándor Egyik őse, Apponyi Antal György 1774-ben huszonhatezer kötetes könyvtárat hozott létre Bécsben. Később a könyvtár Pozsonyba került, és két évtizeden át közgyűjteményként működött, az a könyvtár, amelyet Apponyi Sándor élete során összegyűjtött - és teljes egészében a nemzet könyvtárára hagyott - felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincs. Gyűjtötte a magyar szerzők külföldön, idegen nyelven megjelent munkáit, valamint az idegen szerzők külföldön idegen nyelven megjelent olyan műveit, amelyek Magyarországról szóltak vagy magyar vonatkozásuk volt. Ez a Hunga- rica-gyűjtemény háromezer nyomtatott művet tartalmaz, köztük száznál több XV. századi ősnyomtatványt, kódexet. Ezek egy részét az 1882-es Országos Iparművészeti Múzeumi kiállításon a nagyközönségnek is bemutatta. Amikor gyűjteményét megalapozta, még Párizsban, Londonban élt, Párizsban is született, ahol apja a Habsburg Birodalom nagykövete volt. Müncheni jogi és történelmi tanulmányai után ő is diplomáciai pályára lépett. Párizsban, Londonban nagykövet édesapja mellett teljesített szolgálatot. Apja halála után hazatért a Tolna megyei Lengyelbe, a családi birtokra, és ezentúl csak a gyűjtésnek és a tudományos munkának szenelte életét. Ebben az elhatározásban támoSzórakoztatás televíziós módra Beszélgetés Szalay Károly stúdióvezetővel A nevetés megszépít. Fölemel a mindennapok szürkeségéből. A modern lélektan szerint „gyógyír”. A nevető ember elfeledi bú- ját-baját, egyszóval jól érzi magát. A pozitív élmény befogadójának biztonságot, egyfajta emelkedettséget nyújt. A Magyar Televízió Szórakoztató Műsorok Stúdiója néhány esztendeje megszűnt. Idestova egy esztendeje - éppen a nézői igények „követelték ki” - ismét önálló stúdióként üzemel. Szalay Károly stúdióvezetőt kérdeztük:- Milyen újdonságokkal lepik meg közönségüket?- hónapról hónapra, hétről hétre újabb és újabb műsorokkal jelentkezünk. Számunkra az a fontos, hogy tudjunk újítani. Megszámolta-e valaki, hogy egy esztendő alatt legalább ötven vadonatúj produkció született nálunk? A legfrissebbek között hadd említsem a Nevetni kell címűt. Tervezünk tematikus kabarékat, megújul az Uborka és a Szeszélyes évszakok. Szeretnénk, ha a határainkon túl élő humoristák is szerepelnének nálunk. így jelen lesznek a szlovákiai magyar, az erdélyi humoristák is. Hamarosan indul Hangárverés című vegyes műsorunk, amelyben a játéktól, a népzenétől a dzsesszig minden megtalálható lesz. Havi negyven percben felidézzük a nagy operett-produkciókat archív felvételek segítségével. Az egyéni elődóestek szereplői: Demjén, Korda György, Za- latnay, Kovács Kati, Tolcs- vay, Gergely Róbert. Minden hónapban jelentkezik a könnyűzenei híradó, Juhász Előd Zenebutikja, Népzenei híradó, vasárnap délelőttönként Nótatévé, cigányzene. A népzenei bemutatók közül kiemelkedik a doromb „bemutató”, valamint - ilyen még nem volt! - a szájharmonikafesztivál. Jelentkezik táncfórum is, amely a szalontáctól a balettig láttatja a táncokat. Új játék a Fogadjunk és a Zsákbamacska.- A közönségkritikák között szerepel a kérdés: a külföldi modellek utánzása helyett hazai produkciókat szeretnének látni a Magyar Televízióban.- Jogos kívánság. Manapság mindenki annyi külföldi adást nézhet, amennyit csak akar. Keressük a hazai tehetségeket. Ily módon egyfajta mecénási szerepkört is fölvállalunk. A nemzeti, közszolgálati televíziózás híveként a tíz-tizenöt millió magyarul beszélő számára szeretnénk értékes műsorokat nyújtani. E. K. Minden emlősállat tud úszni, csak az embert kell megtanítani rá, mert mire vízhez jut, az ösztönös tudás eltompul. Valahogy így van ez a családi élettel is: mióta ember él a Földön, családi kötelékben él - mindegy e szempontból, hogy nagy vagy kis családban, törzsben, nemzetségben; páros házasság vagy többnejű- ség, többférjüség kötelékében - mindenesetre vérségi, rokoni köteléken alapuló közösségben, amely az egyénnek biztonságot, megtartó erőt, a gyermekeknek az életre szóló felkészítést, a rászorulónak gondozást adott. gáttá felesége, a festői tehetséggel megáldott Észterházy Alexandra. A világhírű Hungarica-gyűj- temény mellett ritkaságok, bibliofil könyvek és a négyezer kötetes korabeli történeti, szépirodalmi munkákat tartalmazó családi könyvtár, első kiadású Voltaire-, Shakespeare- és Go- ethe-kötetek sorakoztak a gróf lengyeli birtokán. Ezt kiegészítette ezer darabos metszetgyűjteménye, különösen a török kiűzését követő időkből, Thököly és Rákóczi korának gazdag képi feldolgozásával. És Apponyi Sándor szerezte meg a legrégebbi Magyarországot ábrázoló térképet, Lázár deák munkáját, amely 1526-ban Ingolstadtban jelent meg. , A gróf tudományok iránti vonzalma a régészet területére is kiterjedt. Támogata birtokának plébánosát, Wosinsky Mórt régészeti kutatásaiban Lengyelben, melynek eredményeképpen világhírű újkőkorszaki kultúra tárult fel. A kutatások később egész Tolna megyére kiterjedtek, újabb, későbbi korokból származó leletegyüttessel gazdagítva a tudományt. Apponyi és Wosinsky kezdeményezésére épült meg a szekszárdi múzeum, ahová a régészeti anyag is került. Apponyi gróf teljes könyvtárát 1924-ben Széchényi Könyvtárnak adományozta, s néhány hónappal később, 1925 áprilisában meghalt. A nemes adományozást az özvegy grófné folytatta, a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta a kastélyt teljes berendezéssel és a földbirtokkal együtt. (Kádár) r.tnctr.s coMtxrs sf.rín lafoawrinto tol:]' 1 t. Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, ahogy egy Wittenbergben kiadott Hungaricában látható (1587) És most, a tudományára oly büszke XX. század végén ott tartunk, hogy a családi életet éppúgy tanítani kell, mint az autóvezetést vagy a betűvetést. A család - egyre több család- nem tudja már átadni önmagát példájával, légkörével, összetartó erejével. Miért is? Mert ez a milliókat pusztító, öldöklő évszázad nemcsak két világháborút hozott magával, hanem hatalmas technikai fejlődést is, s ezek együttvéve sok fészket lángba borítottak, s a riadtan felröppenő magányos madarak égő tollazattal hullottak a hamuszínű ég alá. Anélkül, hogy tudták volna, mi történik velük. Tudta azonban a „szociológia atyjának” nevezett nagy elzászi, Durckheim, aki már a múlt században bebizonyította, hogy ahol erőltetett, gyors iparfejlődés megy végbe; ahol emberek tömegesen kénytelenek megtartó környezetükből elvándorolni, ott szétesnek a családok, s utóbb szaporábban arat a halál, kivált a meghívott halál; s az idegenben talált társsal - ha adódik is ilyen- nehéz összeszokni, sírig tartó szövetséget kötni, különféle szokásokat összehangolni, s mindezt az egykori nagycsalád holdudvara nélkül. Nálunk, Kelet-Közép-Euró- pában a politikai és gazdasági vezetők aligha ismerték Durckheim téziseit, s ha ismerték volna is, nem törődtek vele. Építeni akartak egy - nem emberekre szabott - álmot, s az erő feletti terhelésbe egyén és közösség belerokkant. Főként az első tíz esztendő^ , ben. Később már, mint az igába fogott, sokat vert versenyló, megadta magát, és örült ha elegendő zabot kapott. Tömegek vándoroltatásán, ingázásán túl volt ennek az építésnek még egy vetülete. Háborúktól kifosztott, de egyébként is szegény ország voltunk, ipart kellett teremteni - „ex nihilo”, azaz a semmiből, mert se nyersanyag, se energia -, szükség mutatkozott a szakképzetlen munkaerők sokaságára. Honnan? A lakosságnak csaknem tízszázalékos háborús vesztesége után? Itt voltak a nők. Már úgyis hozzászoktak, hogy két háború idején helyettesítsék a hadbavonult férfiakat; azt is, hogy tömegével maradtak pártában a legszebbek is, mert a hősi halottak már nem házasodnak. De ekkor már a családanyákat vonta ki a munka kényszere a családból. Megtörtént volna ez békés viszonyok között is, hiszen a technikai fejlődés kényszere is kényszer: ha már nem kellett vizet hordani a kútról, szecskát aprítani tűzhöz, kenyeret dagasztani; még gyermeket sem kellett tízet szülni, hogy két-három életben maradjon, akkor munkával kell kitölteni az életet, mely maga is hosszabb tartamú lett, és mindenki vágyik biztos nyugdíjra. Minden fejlett iparú országban tömegesen lettek önálló keresők a nők, mégsem olyan életkori szerkezettel, mint Kelet-Euró- pában. Nem zsenge kortól öregségig. Hanem férjhezmenetelük előtt, gyermekeik felnevelése után. (Ezért is mennek később nyugdíjba.) Nálunk azonban egybeesett a népesség nagyarányú vándorlása és a nők teljes idejű, sőt gyakran ingázó, három műszakos munkavállalása; és nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nem az anya szeretetteljes közelsége készítette föl őket minden további emberi kapcsolatra. Az egyedeire bontott családot csak a legerősebb akarat és szeretet tudta együtt tartani. Szerencsére a többségé ilyen maradt. Ám a szétesett családok vészjósló jelei már évtizedek óta mutatkoznak a társadalomban: népesség fogyása, a válások sokasodása, az öngyilkosságok világrekordja, a középkorú lakosság halálozási gyakorisága, fiatalok veszélyeztetettsége. Ezért került sor írók, szociológusok, pszichológusok mementószerű figyelmeztetése nyomán olyan könnyítésekre, mint a gyes, a gyed, az anyák három műszakjának megszüntetése, az éves szabadság növelése a gyermekek száma szerint. Csakhogy közben elhalkult a bölcsődal, s aki ma sem részesült benne, nem tudott mit továbbadni. Tanítani kellett hát a családi életet. Nevelni rá felnövőket. Hol? Az iskolában. Lehet-e? Olyan ez, mintha a focipályán tanítanánk az úszást. Aki otthon rosszat látott, vagy semmit sem látott, megtanulja-e majd, mint a matematikát? Sok kétellyel, botladozva, de elkezdődött ez a reménytelennek látszó munka. Végtére jó pedagógusok sok csodát tettek már. Es nagyon erősen, a kutatás, tapasztalatszerzés és a közös erőfeszítés örömével kapcsolódott bele ebbe a munkába a Magyar Pedagógiai Társaság családpedagógiai szakosztálya. Tagjai ki merték mondani - ami 25 évvel ezelőtt még merő eretnekségnek számított -, hogy a család a társadalom alapsejtje; romlása pedig az egész közösség betegségének tünete is, oka is, végzete is. A család évét köszöntve idén év elején megint összeült a szakosztály. És a beszámolókból kiderült, hogy a „családpedagógia” nagy utat tett meg, s halad tovább. Tantárgy lett a pedagógiai főiskolákon, védőnőképzőben; és több általános iskolában megjelentek a „családpedagógusok”, a bajban lévő felnőttek és a veszélyeztetett vagy csak egyszerűen problémás, nehezen alkalmazkodó gyermekek gondviselői. Amint a beszámolókból kitűnt, a gyerekek, a legnehezebben kezelhetők is, bíznak a családpedagógusban, őszintén kiöntik a szívüket előtte; szüleik pedig örülnek, hogy valaki meghallgatja őket, és tanácsot ad. Mert egyre több az infantilis szülő, aki nem érett felnőtté, s aki elvárja a családpedagógustól, hogy náluk betöltse a családfő szerepét. Elmondták, hogy több manapság a veszekedés, nézeteltérés a szülők között, mint korábban (valószínűleg a növekvő gondok miatt); feltűnően erősödött a testvérféltékenység; és még mindig ritka a tapintatos, a gyermekre tekintő válás is. Az egyedül nevelő szülők száma is meghaladja az elváltakét. Nem ritka, hogy a házastárs külföldön vállal munkát, mert itthon nem kapna. A családpedagógus sokszor fog össze pszichológusokkal, orvosokkal, lelkészekkel, szociális munkásokkal, hiszen ő az iskolához van kötve, ám sok család azután is támaszra szorul, miután a gyermek már kinőtt az iskolából. A család évében vagyunk. Az ENSZ kijelölése arra mutat, hogy a családdal kapcsolatban világszerte akadnak gondok. Máshol másfélék. De nekünk itt és most meg kell tennünk a tőlünk telhetőt, mert a tét óriási. Népünk jövője forog kockán^ Bozóky Éva A tengerhez fut a vonat Miből lesz az Esti Kornél? Ritka dolog, hogy egy ilyen szép, finom erotikával átszőtt, romantikus film forgatásán a stáb tagjai jobbra-balra dőlnek a nevetéstől. A szó szoros értelmében „dőlnek”, ugyanis az egyik technikus egy fácskával a kezében orrabukik a síneken, amikor a rendező intésére görnyedten beleszalad a felvételbe. Ő ugyanis „a sínek mentén álló fácska”, aki - időnként - társaival együtt elbotladozik a vagon mellett, kamera előtt. Ugye tetszenek érteni? Ettől a moziban majd azt fogjuk látni, hogy megy a vonat. A kalapos, elegáns hölgy (Gáti Kati) és az ifjú Esti Kornél (Erdély Mátyás) úgy nevet a századfordulós vasúti kocsi ablakában, hogy félbe kell szakítani a próbát. Közben fúj a szél, plusz egy-két fok lehet: kivételesen még a művésznő dekoltázsára is dermesztő ránézni. A filmjelenetben ugyanakkor nyár van, 1903 nyara, amikor az ifjú költő elindul a tengerhez. így készül ma egy magyar mozi. Kevés pénzből gyönyörű film. Merthogy az Esti Kornél szép és igaz lesz, arra biztosíték Kosztolányi Dezső novelláin kívül a színészválasztás (Máté Gábor, Igó Éva, Gáti Kati, Pap Vera, Benkö Gyula, Dunai Tamás és a többiek) valamint a két fiatal társalkotó: Pacskovszky József rendező és Gőzön Francisco operatőr. A film költségvetését a rendező, az operatőr és a gyártás- vezető olyan módszerekkel csökkentette a felére, amelyek nem befolyásolják az alkotás minőségét. Végül is az a fontos, amit vásznon mi látni fogunk. Ha mi el fogjuk hinni, hogy az a századfordulós vonat a tenger felé fut, akkor nem számít, hogy csak technikusok botladoztak fácskákkal kezükben a kamera előtt. (Minden vállalkozó példát vehetne arról, hogyan lehet olcsósítani egy beruházást: a szokásosnál kisebb létszám, új gyártási módszerek, megfeszített munka.)- Az átlagosnál jóval kisebb honoráriumot kaptam én is - mondja Máté Gábor (Esti Kornél) -, de ezért a szerepért, ezért a filmért vállaltam. No, meg Kosztolányiért, akinek a műveiből öszeállított estemet számos alkalommal láthatta is Esti Kornél szerepében Máté Gábor a közönség, és láthatják még többen majd a televízióban. A film egyébként fiatal és az idősebb Esti Koméi egy-egy vo- natútjáról szól és találkozásaikról lányokkal, asszonyokkal, a szerelemmel és az elmúlással... A film, a szerelem különböző korszakairól is szól. Az egyik jelenetben Esti Kornél régi szeretőjével (Rudolf Teréz) találkozik. Szeretni akarják egymást, de más minden kihűlt köztük. Gyönyörű lakásban, ódon bútorok között, korabeli ruhákban játszanak a színészek... — A régebbi korszakokban játszódó filmek mindig drágábbak, mint a jelenkoriak jegyzi meg Kormos Andrea gyártásvezető. - Ezért is vagyunk nagyon hálásak szponzorainknak, a MÁV Rt.-nek és a HUNICOOP Kereskedelmi és Lízing Rt.-nek, valamint a filmről hírt adó újságoknak, amelyek segítenek abban, hogy megszülethessen egy új magyar film. Kosztolányi műveiből már filmvászonra került néhány nagy siker - Pacsirta, Édes Anna, Aranysárkány -, reméljük ezt a sort folytatja az Esti Koméi. A forgatáson a fák újra és újra elszaladnak a vagon előtt, hogy filmszalagon majd derűsen zakatoljon a vonat a szerelem, a tenger, az élet felé. V. G.
