Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-18 / 65. szám

1994. március 18., péntek Hazai tükör 5 Emlékezés Kossuth Lajosra - III. rész A szabadságharc szervezője, vezetője Kossuth a kormányba kerülésével nem csak a pénzügyi kér­désekkel foglalkozott. Ha kellett, bele mert szólni mindegyik minisztérium munkájába. Bátran mondott véleményt minisz­tertársainak is. A Délvidéken már 1848 nyarán háborús helyzet alakult ki a magyarok és a szerbek között, mely nemsokára nyílt szakításhoz, fegyveres harchoz vezetett. Beszédeiben világosan rámu­tatott arra, hogy a békét nem elég óhajtani, hogy az udvar el- lenforadalmi támadó kísérlete­ire idejében fel kell készülni. „Ha készülünk, nem fogunk megtámadtatni... Az erőssel al­kusznak: a gyöngének paran­csolnak. Készületlenség több mint gyengeség. Készületlenség bizonyos halál” - mondta egyik beszédében. A fenyegető hely­zetben egyre inkább a honvé­delmi politika köti le minden energiáját. A népképviseleti országgyű­lésen, július 11-én Kossuth, mint a kormány felelős tagja megtette az első gyakorlati lé­pést annak megvalósítására, aminek az utóbbi időben egyre többször is hangot adott. Fel­szólalásában 200 ezer újoncot és 42 millió forintot kért az or­szág önvédemére a képviselő­háztól. Beszédét lassan, csende­sen kezdte, s hangja egyre emelkedettebb, energikusabb lett. Átéléssel mondta végig be­szédét, így teljesen magával ra­gadta a képviselőket. Kossuth részletesen vázolta a déli határokon kibontakozó el­lenséges mozgalmakat s az ön­védelemnek azt a siralmas álla­potát, amelyben az ország van. Rámutatott, hogy a bécsi reak­ció már készülődik a márciusi vívmányok, a magyar önállóság megsemmisítésére. Beszédében Kossuth a nemzetközi helyzet áttekintéséből azt a következte­tést vonta le, hogy a nemzet csak saját erejének megfeszíté­sével lehet úrrá a nehézségeken. A beszéd sodrától és a balol­dal követeléseinek megvalósí­tásától elragadott Nyáry Pál es­küre emelt kézzel felpattant he­lyéről, és a képviselők egy­hangú, kirobbanó lelkesedéssel kiáltották: „Megadjuk, megad­juk”. Megszavazták a szónok előterjesztését. Kossuth erejé­ből még telt néhány mondatra a meghatottan ünneplő képvise­lőknek: „Ezt akartam kérni, de Önök felállottak - s én leboru­lok e nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi ener­giát a kivitelben, mint amennyi hazafiúságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarorszá­got a poklok kapui sem fogják megdönteni!” Közben már folyt a nemzet­őrzászlóaljak szervezése és az első tíz honvédzászlóalj felállí­tása, felszerelése. Erre szükség is volt, hiszen a horvátok a bécsi kamarilla biztatására 1848. szep­tember 11-én báró Jellasics tá­bornok vezetésével - mintegy 34 ezer főnyi hadsereggel - átlépték a magyar határt, s gyors iramban megindultak az ország belseje felé. Ebben a válságosra fordult helyzetben egyedül Kossuth nem vesztette el fejét. Az ő veze­tésével - szeptember 21-én - megalakult a lemondott kor­mány helyett, a végrehajtó ha­talmat gyakorló Országos Hon­védelmi Bizottmány. Tagjai vol­tak: Mészáros Lázár, Madarász László, Nyáry Pál, Pálfy János, Patay István, Zsembery Imre. A végrehajtó hatalmat a bizott­mány csak szeptemer 27-től gyakorolta. Bevezették a kor­mánybiztos intézmény rendsze­rét is. Mozgósították az ország fegyveres erőit a horvát csapatok ellen. Kossuth éjjelt nappallá téve fáradhatatlanul dolgozott a haza megmentésén. Felkelésre buzdította Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Szolnok, Kiskunfél­egyháza, Szeged s több helység népét. Toborzóútja során mint­egy 50 ezren álltak a zászló alá, s késznek mutatkoztak az ellen­ség elleni fegyveres fellépésre. Kossuth az ország területén állomásozó császári sorkatona­ság tagjait felszólította, csatla­kozzanak az alakuló honvédse­reghez, s azok ezrével léptek át az újonnan szervezet honvéd­zászlóaljakba. Hazahívta a kül-. földön állomásozó huszár- és egyéb alakulatokban szolgálatot teljesítő magyar katonákat, akik Kossuth hívó szavára alegység kötelékben tértek haza szülő­földjükre. Felhívta a lakosság fi­gyelmét a gerillaharc fontossá­gára. Az ellenséget ott pusztítsák minden eszközzel, ahol van. Ja­vasolta, hogy az utánpótlás vo­nalát vágják el az ellenséges erőktől, így is gyengítve erőiket. Kossuth útmutatásai nyomán va­lóban számos helyen alakultak ilyen szabadcsapatok, hasznos segítséget nyújtva a hadsereg­nek. Ekkor alakult meg s vonult táborba a Hunyadi és a Zrínyi szabadcsapat is. A Dunántúlra rendelt, cso­portosított magyar honvédség és nemzetőrség Móga János al- tábomgy vezetésével bátran felvette a harcot az ellenséggel. Móga tábornok 1848. szeptem­ber 29-én Pákozd-Sukorónál ütközött meg a Jellasics vezette császári haddal. A csata fényes magyar győzelemmel végző­dött. Az újonnan szervezett csapatok jól megái lták a helyü­ket a reguláris erőkkel szem­ben. Az első jelentősebb győ­zelmeket október 7-én Ozorá- nál, 12-én Horpácsnál, 17-én Letenyénél újabbak követték. Kossuth 1848. november 1-jei hatállyal Görgey Artúrt kinevezte a feldunai hadtest pa­rancsnokává. Görgey meg­kezdte a csapattestéhez tartozó alakulatok átszervezését. A hadi helyzet kedvezőtlen válto­zásai miatt a magyar seregek különösebb harc nélkül vissza­vonultak, majd december végén feladták a fővárost is. A kor­mány Debrecenbe menekült. Onnan szervezte a hadsereg el­látását, újabb alakulatok felsze­relését és felállítását. Az első jelentősebb győzelmeket Bem tábornok 1849 elején Erdély­ben, illetve Klapka ezredes a Tisza felső részén érte el. Feb­ruár 5-én Guyon ezredes áttört a Branyiszkó-hágónál az ellen­séges erőkön, így lehetővé vált a Klapka és Görgey vezette se­regtestek egyesülése. A sikeres magyar ellentáma­dás az 1849. április 2-án kez­dődött, dicsőséges tavaszi had­járatban bontakozott ki. A hon­védseregek összehangoltan vív­ták csatáikat, s nagyszerű győ­zelmeket arattak Görgey tábor­nok vezetésével a főváros kö­rül, Perczel vezetésével a Dél­vidéken, Bem irányításával Er­délyben. A sikerek köszönhe­tőek voltak a Kossuth vezette Honvédelmi Bizottmánynak, mely minden anyagi, dologi forrást mozgósított a honvédse­reg jobb ellátása érdekében. (Következik: Az ország kormányzó elnöke) Kenyeres Dénes Kis falu nagy gondokkal A helyi adó nem megoldás Kevés a fejlesztésre fordítható pénz Besenyszög polgármestere, Boros Emil a község pénzügyi gazdálkodásáról elmondta, hogy a 90 milliós költségvetés kis hányada, mindössze 14 és fél millió forint az önkormányzat saját bevétele, a többi a közös kalapból jön. A költségvetés jelentős ré­szét, több mint felét az önkor­mányzati intézmények működ­tetésére használják fel, jelentős hányadot visz el a jövedelem- pótló támogatások kifizetése, fejlesztésre csak mintegy más­fél millió jut. Azonban bár­mennyire is feszített a falu költ­ségvetése, jut pénz a rendőrség üzemanyag-támogatására, a mozgássérültek segítésére, a polgárőrség fenntartására, de 100 ezer forintot szavazott meg a testület Besenyszög torony­órájának megjavítására is. Ä község személyijöve- delemadó-kiegészítést is kap a meghatározott normatívák alapján, mert lakosságának adóbefizetése kevesebb mint 3900 forint. A település anyagi tehetősé­gét helyi adók kivetésével sem lehet változtatni, hiszen jelenleg 400 munkanélkülit tartanak nyilván Besenyszögön, és ez meghatározná a helyi adó sor­sát. A lakosság fele nem tudná fizetni, az pedig igazságtalan­ság lenne, hogy csak az ottlakók bizonyos része fizessen a köz­ség szépüléséért. A községbe mintegy 600 ezer aranykoronát jelöltek ki kárpót­lási földalapnak, de a polgár- mester véleménye szerint talán a földterület fele maradt az itt lakók kezében. Az arány rossz, hiszen így a besenyszögiek elől vitték el a megélhetést. Boros Emil elmondása szerint Be­senyszög környékén jellemző volt a tanyavilág, amely fel­számolódott. A tulajdonosok kényszerből, vagy mivel más­hol vállaltak munkát, önként el­adták „birtokaikat”, így a gaz­dálkodók elmentek Beseny- szögről. Nagyon kis részük építkezett vagy vásárolt házat a faluban. Ezért az árveréseken nagyon sok községen kívüli ve­hetett és vett részt, ezért került a földek jelentős része idegen kézbe. A felszámolt Kossuth Terme­lőszövetkezet vagyontárgyait többek között egy raktározó kft. vásárolta meg, amely hiteléért fedezetet vállalt 6 millió forint erejéig az önkormányzat, azért, hogy a terményszárító és -tároló berendezéseket ne szállítsák el a faluból, de az aszályos időjárás miatt kevés volt a termés, a szá­rító és a magtárak kihasznált­sága is csekély volt, ezért két­séges, hogy a kft. tudja-e fizetni a hiteltörlesztéseket. Mert ha nem, akkor az önkormányzatra hárul az anyagi teher. A faluban 9 olyan utca ma­radt, amelynek még nincs szi­lárd burkolata, de pénz sincs már ezeknek az utcáknak a pormentesítésére. A ’80-as években a falu lakói 4-10 ezer forintot dobtak össze útépítésre, és akkor ment is a dolog ennyi pénzből. A növekvő költségek miatt a Boros Emil polgármester község önkormányzata, mivel saját erőből nem tudja megol­dani az infrastruktúra fejleszté­sét, ’92-ben pályázatot adott be többek között az ivóvízellátás fejlesztésére. Ezt a pályáztatók visszaküldték, nem azért, mert rossz volt, hanem hogy gondol­ják át a tervezetet. Az önkor­mányzat egy évig gondolkodott, de jobbat nem tudott kitalálni, és ezért ’93-ban újra benyújtotta pályázatát. Még ha kedvező döntés szü­letik is, és pénzt kap a község az ivóvízhálózat fejlesztésére, ez csak 1996-ban valósulhat meg. Összességében a ’94-es költségvetés rendkívül feszí­tett, fejlesztésre nem jut ele­gendő pénz, és a gazdálkodó egységek megszűnésével a foglalkoztatás nehézségeivel is számolni kell Besenyszögön. Várhatóan az idén már meg­duplázódik azoknak a száma, akik jövedelempótló kiegészí­tést kapnak majd a faluban. „Már az is óriási élmény, ha az ember, végiglapozva egy kitüntetési katalógust, megnézi a lovagrendeket” Gyűjtőből becsüssé képezte magát Régi ismeretségünk okán, hadd kötekedjem egy kicsit - engedtem utat egészséges kéte­lyemnek, miután a tucatnyi pi­ros nyíl jelzését követve benyi­tottam Szénási Gyula címfestő mester Széchenyi-lakótelepi pinceműhelyébe. - Ismered ugye a mondást: aki sok mindent csi­nál, az nem csinál semmit. Nép­szerű, közismert címfestője vagy városunknak, akinek bőven van munkája. Mire kell ez a becsüsi bizonyítvány? Csak nem szak­mát váltasz?- Tulajdonképpen az egész­ségi állapotom vitt rá, hogy az iskolát elvégezzem. A festék­gőzök megtámadták a gyomro­mat, májamat. Előfordulhat, hogy hamarosan csak alkalma­zottakkal dolgoztathatok.- Komolyra fordítva a szót: igaz a hír, miszerint az általad télen megszerzett képesítés ha­sonmását Szolnokon jó, ha ket­ten -de a megyében sem sokkal többen - tudják felmutatni?- Olyannyira igaz, hogy az egyik szolnoki kolléga, meg­hallván e dolgot, kiszaladt hoz­zám, hogy mutassam meg a bi­zonyítványt. Felmutattam a falra, mire ő tiszta szívből gra­tulált. Szakképzett becsüsök vi­szonylag sokan vannak, de így együtt megszerezve, hogy „óra, ékszer, bútor, műtárgy”, kurió­zumnak számít.- Van-e kedvenc területed közülük? Úgy is kérdezhetném, melyiket becsülöd a legjobban?- A műtárgyak állnak legkö­zelebb hozzám. Sok minden idetartozik: a pénzérmék, pla­kettek, jelvények, porcelánok, kegytárgyak, képeslapok, könyvek s még sorolhatnám.- Tehetünk egy próbát? - ra- vaszkodom. Mire becsülöd ezt? - veszem elő a pénztárcámban egy éve, kabalaként hurcolt pénzérmét, amit egy kukorica- földön találtam.- Egyszerit, Ferenc Jós­ka-váltópénz, 1859-es réz­krajcár, sokat nem ér - mondja de nézzük meg. - Felcsap egy katalógust, két percet ha motoz benne, s máris mutatja az egy- krajcáros rajzát: - Négy márka, a kopását figyelembe véve s átszámítva száz forint az értéke.- 5 mibe kerülne egy Zsig- mond-kori aranyforint, ha itt kuncogna a zsebemben?- Húszezer forint a katalógus szerint - vágja rá fejből. Majd érdeklődésemet látva, betessékel műhelye hátsó ré­szébe, ahol letanyázunk néhány órára. Úgy is mondhatta volna, hogy láss csodát, mert ami szak- irodalom csak elképzelhető e ritka mesterség folytatásához, az mind ott görbíti nála a rak­tárpolcokat. - Hogy reális árat mondjak, ha felbecsülök vala­mit, ezekből tájékozódom. S csak rakja elém rendületlenül a pénzkatalógusokat, amelyek a világ összes pénzét tartalmaz­zák eredeti árakon, német már­kában jegyezve, a kitüntetések, a hadirepülő- és ejtőemyősjel- vények, az I. világháborús ki­tüntetések katalógusát, a bútor-, numizmatikai és ékszeraukciók, az európai zománcművesség és fémművesség kiadványait, a kőzeteket, ásványokkal, üvegy- gyártással kapcsolatos irodal­mat, s a többit, amit felsorolni se lehetne egy szuszra.- Olyan ritka katalógusom is van - árulja el -, ami a hitleri Németország fegyvereinek, festményeinek, kitüntetéseinek jegyzékét tartalmazza. Ezeket a dekoratív katalógusokat - lapja­ikon a lovagrendi kitüntetése­ket, a kézi festésű Zsolnai-por- celánfigurákat vagy egy igazi zománcozott ötvösmunkát - már nézegetni is igazi gyönyö­rűség. Megint nekiszegezem a kér­dést:- Honnan a szenvedély, hi­szen te igazából gyűjtőnek ké­szültél?- A Beloiannisz Úti (ma Konstantin) Általános Iskola tanulója voltam, amikor bevont a néprajzi gyűjtőmunkába néhai tanárom, Bors Lajos, híres nu- mizmatikus. Nagyon sajnálom, hogy halála után a gyűjtés ab­bamaradt. Ha az ő szellemisé­géhez méltó társaság újra meg­alakulna az iskolában, ingyen ajándékoznék néprajzi anyago­Ritkaságszámba megy Szénási Gyula becsüsbizonyítványa: egyszerre szerezte meg órára, ékszerre, bútorra és műtárgyra kát, köcsögöket, egyéb tárgya­kat nekik. Első gyűjtéseim bo­roscímkék, régi papír- és fém­pénzek voltak, míg később a jelvényekre, kitüntetésekre sza­kosodtam.-Ma pedig már értékbecsüse vagy a múlt tárgyi emlékeinek, használati tárgyainak. A vasesz­tergályos-tanulónak - első szakmád ugyanis ez - hosszú volt az útja idáig?- Hasznosítani tudom az ak­kor tanultakat is az ötvöstár­gyaknál, a fémművességben. Később szereztem fényező-má- zoló, majd címfestőoklevelet, Újszászon leérettségizve autó­forgalmi előadó lettem, ’91 de­cemberében pedig a cím- festő-mesterlevelet szereztem meg.- Tulajdonképpen végigta­nultad a két négyes alkotta ed­digi életed. Mi lesz ezután, a pá­lyakezdő becsüsre mi vár?- Szükség van az önképzésre ezután is. Szellemileg állandóan fejlődni kell. Kutatni, keresni, szakirodalmat olvasni. A törté­nelmet mindig nagyon szeret­tem.- Valid be bátran. Az irodal­mat, a verseket is. Versenyeken szavalsz, nem is rosszul. De té­mánknál maradva, vállalnál-e egy becsüsállást, ha valaki a ri­portot olvasva felkínálná?- Miután a Rockwell Bt. tag­jaként dolgozom, másodállás­ban, például a bútorkereskede­lemben nagy valószínűséggel igen. Szükség van erre a mun­kára, mert nagyon sok tapaszta­latlan ember van, aki nincs tisz­tában vele, adott esetben mi­csoda értéket örököl, és csak el­pocsékolja. Tagja vagyok a Magyar Éremgyűjtők Országos Szövetségének. Vizsgálok antik dolgokat, órákat, ezüst-, arany­tárgyakat, drágaköveket.- Ez utóbbiakat hogyan?- Ha a kőfoglalat nyitott, a nagyságát, átmérőjét hakával mérem le, míg a kisebb köveket karátkéssel. A briliáns valódi­ságát ma már nagyon egysze­rűen, egy modern műszerrel, speciális szimulátorral is meg lehet állapítani. Zárt foglalat esetén nehezebb a dolog. Lupé­val vizsgálódom. Ha apró bubo­rékok vannak benne, vagy fon- csorozva van, biztos, hogy üveg, nem valódi kő.- Becsüsszemmel nézve, mi a véleményed a Hol élünk? feszti­vál keretében kiállított század eleji Szolnok tárgyairól?- Nagyon jó kezdeményezés, amit folytatni kell. Nagyon sok érték van még kint.- Mikor köteles a polgár a ta­lált régiséget az államnak be­szolgáltatni?- Minden földből kikerülő tárgy muzeális értékű leletnek minősül. Értesíteni kell a helyi múzeumot, amely szükség ese­tén zárlatot is elrendelhet a terü­letre.- Működik ez az állampolgári kötelesség a valóságban?- Nem minden esetben, mert nehéz nyomon követni. Sokszor nem adják le a talált tárgyakat, mert úgy vannak vele, hátha nagyobb hasznot húznak belőle, ha megtartják. Pedig óriási se­gítséget, támpontot nyújthatnak ezek egy-egy kor kutatásához. Például feltárt római pénzek nyomán egész korabeli útvona­lakat határozhatnak meg a régé­szek, muzeológusok.- Jó kívánság-e, ha azt mon­dom, minél többet használd a bakádat?- Igen, azonban hadd tegyek még egy felajánlást.- Éspedig?- Őrzök mintegy száz darab nagyméretű tablófényképet az ötvenes-hatvanas évekbeli Szolnok városképéből, amelyek egyre értékesebbek lesznek, ahogy múlik az idő. Felajánlom őket ingyen a múzeum részére.- Úgy gondolom, a muzeoló­gusok köszönetét máris tolmá­csolhatom. Simon Cs. József (Fotó: Imre Lajos) A LÍZING INVEST PÉNZÜGYI ÉS BEFEKTETŐ KFT. a MAGYAR LÍZINGSZÖVETSÉG tagja LÍZING _______ • I NVEST pályázatot hirdet gazdasági igazgatói munkakörre. A munkakör betöltésének feltételei:- közgazdaság-tudományi egyetem, vagy pénzügyi és számviteli főiskolai végzettség,- 5 éves pénzintézetnél, vagy adóügyi pályán eltöltött gyakorlat. A jelentkezőktől részletes, írásos, szakmai önéletrajzot, referenciák felsorolását kérjük. Kiemelt fizetést, szakmai előmenetelt, önmegvalósítást kínálunk. A jelentkezéseket írásban, a hirdetés megjelenését követő 8 napon belül az alábbi címre kérjük: LÍZING INVEST KFT. 5000 Szolnok, Ostor u. 7. *46776/1H*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom