Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-18 / 65. szám

1994. március 18., péntek Hazai tükör 3 Március 22.: a víz világnapja Emlékülés Szolnokon Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 47. közgyűlése - a vízzel és a környezettel foglalkozó nemzetközi konfe­renciák ajánlására - március huszonkettedikét a víz világ­napjává nyilvánította. Ezzel eljött végre annak az ideje, hogy az emberiség hivatalo­san is felismerje a víz fontos­ságát, amely az élet alapja a földön. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) határozata arra kérte a világ országait, hogy ünnepeljék meg ezt a na­pot, és lehetőségeik alapján irányítsák a közfigyelmet a vízre, és segítsék elő a jelentős értéket képviselő vízkészletek védelmét. Az eseményhez nagy elán­nal csatlakozott Jász-Nagy- kun-Szolnok megye vízügyi hálózata is, amely évtizedek óta szervezetten, nagy gondot és figyelmet fordít a vízgaz­dálkodásra, a lakosság, a me­zőgazdaság, közintézmények tisztességes, egészséges vízel­látására. A megye közismerten az ország egyik legaszályo­sabb területe, vízkészlete azonban lényegesen emelke­dett, javult. A Tisza, a Zagyva, a Körösök, a Hortobágy-Be- rettyó mellett új vízi életet te­remtett a kiskörei vízlépcső és tározótó létrejötte. A kiépült Nagykunsági- és Jászsági-főcsatorna, a fürtfő- csatomák és leágazásaik Ti­szafüredtől Mezőhékig, Kar­cagtól a Jászságig ellátják a térségeket éltető vízzel. Évente ötven-hatvan ezer hek­tár kapás és kertészeti kultúra kap mesterséges csapadékot és biztosítják - aszályos érában is - a föld termőképességét. Az öntözött területek adták az utóbbi három aszályos év ide­jén is a mezőgazdasági áru­termelés több mint egyharma- dát. A víz világnapjára szóló ENSZ-felhívás hangja termé­szetesen eljutott a vízgazdál­kodásban kiemelkedő me­gyénkbe is, ezért március 22-én gazdasági ünnepi meg­emlékezést tartanak a Kö- zép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság, valamint a me­gyei Víz- és Csatornaművek Részvénytársaság szervezésé­ben. A szakma képviselői a víz­ügyi székházban foglalkoz­nak a vízügyi politika jövő­beni irányaival, amelynek elő­adója dr. Nagy István, a Köti- vizig igazgatója. A lakosságot közvetlenül érintő kommuná­lis kérdésekről, a vízellátás, csatornázás helyzetéről és jö­vőjéről dr. Kaposvári Kázmér, a Víz- és Csatornaművek Rt. vezérigazgatója tájékoztatja a résztvevőket és a közvéle­ményt. Színfoltja lesz a már­cius 22-i eseménynek, hogy a vízügyi szervek vezetői átad­ják az óvodáknak készült, a vízről, környezetről szóló tár­sasjátékokat.-endrész­u VÁROSSZÉPÍTŐK. A Lungo Drom Cigány Érdekvé­delmi Szövetség két éve alakult közhasznú munkabri­gádja az idén is kiveszi részét a város szépítéséből. Képünkön a szolnoki Széchenyi-lakótelepet tisztítják meg a szeméttől. (Fotó: I. L.) Négy szakkiállítás nyílt a BNV-n A Budapesti Nemzetközi Vá­sár kőbányai központjában csü­törtökön négy kiállítás nyílt. Az Utazás ’94 nemzetközi idegen- forgalmi kiállításon 32 ország 450 cége 9000 négyzetméteren mutatkozik be. Az idegenfor­galmi hivatalok, utazási irodák, szállodavállalatok, kempingek, panziók üzemeltetői, a közleke­dési vállalatok és légitársaságok az utazással kapcsolatos szinte valamennyi szolgáltatásról rész­letes információt adnak az ér­deklődőknek. A szabadidő-kiál­lítás és -vásár a sporteszközök gyártóinak és forgalmazóinak nyújt bemutatkozási lehetőséget. A Budapest Boat Show nemzet­közi hajókiállítás a magyaror­szági hajópiacról ad áttekintést. Míg a vitorlázás, szörfözés és motorcsónakozás a fejlett orszá­gokban igen kedvelt sporttevé­kenység, Magyarországon csak az elmúlt években emelkedett a hajók és hajófelszerelések iránt a kereslet. A Budapest Art Expo nemzetközi művészeti kiállítá­son 28 belföldi és 20 külföldi ga­léria mutatkozik be, összesen 150 kiállító műveivel ismerked­hetnek meg a látogatók. A vásár felvonultat számos képzőművé­szeti alkotást, fotóeszközöket, művészeti-technikai segédesz­közöket, de kaphatók művészeti folyóiratok is. (MTI) LÁTLELET Tüntessük ki egymást! A „Művelődés Szolgálatáért” Díjat tizenöten vették át a na­pokban, akik közül tízen a Művelődési és Közoktatási Miniszté­riumban végeztek „kiemelkedő szakmai munkát a kultúra, az ok­tatás és a közművelődés érdekében”. Ha valamelyest túlzónak is tűnik a megállapítás, a kitüntetettek névsorából arra következ­tethetünk, hogy a hivatal helyén van, s főtanácsosai és főosz­tályvezetői rendületlenül szolgálják a művelődést. Nyilván a közművelődést, de ennek akár szemérmes beismerése is zavart okozna. Pártállami reflexeket indítana el, hiszen az államszocia­lizmusban legalább arra ügyeltek, hogy a Budapesttől távoli te­lepüléseken dolgozó népművelők is bekerüljenek a díjazottak körébe. Indokoltan vagy kevésbé indokoltan. A jelenlegi kurzus azonban döntő csapást mért az érzelmi sznobokra, akik azt hi­szik: elegendő csupán a látszatot fenntartani. Mert a látszatnak is lehetséges látszata, s akit kitüntetnek, joggal gondolhatja úgy, hogy az elismerésért minden kétséget kizáróan megdolgozott. Vagy legalábbis nem fejtett ki nyílt ellenállást, mivel az egyér­telmű beszéd is gyakran önsajnálatként jelenik meg, holott a kettő között nincs közvetlen összefüggés. Csak a múltban kitüntetett érdemtelenek seregére kell gon­dolnunk, akikre legfeljebb családtagjaik emlékeznek. Noha ők is éjjel-nappal a kultúra szolgálatában fejtették ki áldozatos tevé­kenységüket. Akárcsak a jelenlegi minisztériumi osztályveze­tők. Habár némi különbség mégis érzékelhető köztük. S bízvást félreérthetetlenné válik mindez, ha arra utalunk, hogy a közmű­velődés intézményrendszere ennyire sohasem volt lehetetlen helyzetben. Düledező művelődési házak, könyvtárak, múzeu­mok látványa szinte mindennapos. Miközben napról napra nö­vekszik a funkcionális analfabéták száma, az állampolgárok többségének nincs más választása, mint a televízió műsorait nézni. Ha valaki egyáltalán képes rá. De az aligha zavarhatja a „művelődés szolgálatáért” tevékenykedőket, hanem inkább megbízható bürokrataként igyekeznek a kirótt feladataiknak megfelelni. A hétköznapi élet és gyakorlat kíméletlensége fölött állva viszont legfeljebb az önámítás és önmeggyőzés eszközeit használhatják. Ha pedig elismerésben részesülnek, szemernyi lelkiismeret-furdalás nélkül vehetik át a díjakat. Átvitt értelem­ben ugyanis a túlérzékeny ember ugyanolyan, mint a normális, csak fokozott mértékben az. S mivel a kultúra - feltételek híján - sohasem okozhat akkora hiányérzetet, mint amikor nem jut ele­gendő tej és kenyér az asztalra, fel sem kellene háborodnunk. Végtére is: tüntessük ki egymást! Kerékgyártó T. István Mindig bevetésre készen ■■■■■■■■■■■ Mentősök: az egészségügy napszámosai Nádudvari Sándor garázsmester, dr. Lückl Jenő vezető főorvos és Gyergyádes Lajos gépkocsivezető (balról jobbra) Köztudomású, az egészségügy egészére jellemző a pénztelenség, s a kormányszintű ígérgetések el­lenére a gyakorlatban eddig vajmi kevés valósult meg. Ez fo­kozottan érezhető a mentőszerve­zetek esetében, ők ugyanis az egészségügyön belül még inkább hátrányos, még inkább kiszolgál­tatott helyzetben vannak, noha ál­landó készenlétben kell lenniük hóviharban és hőségben egy­aránt. Segítségükre bárki, bármi­kor rászorulhat. Munkájuk meg­fizethetetlen, hiszen a pontos és gyors helyszíni segítség életeket menthet. Ennek ellenére anyagi és társadalmi megbecsülésük saj­nos még mindig várat magára. Anyagi helyzetükről, munkájuk­ról, szervezeti felépítésükről kér­deztük dr. Lückl Jenőt, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mentőszervezet vezető főorvosát és Hegedűs Jánosné gazdasági vezetőt.- A mentőszervezet nem gaz­dálkodik önállóan - kezdi Hege­dűs Jánosné -, központi költség- vetésből kap támogatást, egyedül a béreket kapjuk meg közvetle­nül. A mentőszervezet kiadásaira dologi ellátmányunk van, ami karbantartási, tisztítószerekre és selejtpótlásra fordítható. Gyakor­latilag 12 mentőállomás szükség­letét kell ellátni másfél millió fo­rintból, ami majdhogynem lehe­tetlen vállalkozás. Ez a pénzösz- szeg egyrészt aránytalanul kevés, másrészt három éve változatlan. Ha évi 20 százalékos inflációt ve­szünk alapul, ez az összeg 3 év alatt, reálértékében csaknem a felére csökkent. Megyei szinten 320 fő a szer­vezet létszáma. A közalkalma­zotti törvényből adódóan minden hely be van töltve, ugyanis a 210-240 közötti túlóraszámot a kjt 170-re csökkentette. Ahhoz, hogy a munkánkat el tudjuk vé­gezni, a létszámot fel kellett töl­teni. így a törvénynek eleget téve a túlórát visszafogtuk, és költ­ségmegtakarítást is elértünk. Eb­ből kifolyólag az emberek rosz- szabbul jártak, hiszen a kevesebb túlóra 3-4 ezer forintos kereset- csökkenést jelentett számukra. A törvény bevezetése előtt ha valaki 40-50 túlórát teljesített, ami 150 százalékkal fizetendő, gyakorlati­lag majdnem még egyszer meg­kapta a fizetését. A közalkalmazottak jogállásá­ról szóló törvény szerinti besoro­lás azoknak jelentett lényeges béremelést, akiknek fizetése a minimumot sem érte el. Január elsejétől a 9.500 forintos alapbe­sorolási illetmény 12.400 forintra emelkedett.- Milyen a mentőszervezet fel­építése?- A megyében 12 mentőállo­más van - veszi át a szót dr. Lückl Jenő főorvos -, ezekről a mentőállomásokról végezzük a mentési feladatokat és a beteg- szállítást. Tavaly összesen két­millió 620 ezer kilométert futott 44 mentőgépkocsink, ami 95 ezer 950 mentőfeladatot jelentett. Ez magában foglalja a mentést és a betegszállítást egyaránt. Százezer lakosra 22.791 mentőfeladat jut. Szolnokon egy rohamkocsi telje­sít szolgálatot, amely felszerelé­sét tekintve mozgó intenzív osz­tálynak felel meg. Tehát a hely­színen biztosít kórházi ellátást a sérültnek. Szolnokon, Jászbe­rényben és Karcagon van úgyne­vezett esetkocsi, melynek műsze­rellátottsága hasonló a rohamko­csiéhoz. Ä gépkocsik zömét a szállító mentőegységek képezik, melyek elsősorban szállítást vé­geznek, de mentési feladatokra is bevethetők.- Milyen műszerekre lenne sürgősen szüksége a mentőknek?- A jelenlegi monitoros EKG-készülék helyett olyanra lenne szükség, amely papírra rögzíti a szívműködést. Sajnos ez mind a három esetkocsiból hi­ányzik. Ugyancsak hiányzik a monitorral ellátott defibrillátor. Jelenleg csak a rohamkocsik ren­delkeznek ezzel a műszerrel, az esetkocsiban is megvan ugyan, de monitor nélkül. Az egyik legnagyobb és még mindig megoldatlan probléma az ügyelet-összevonással kapcsola­tos. Több éve szorgalmazzuk a kijáró ügyelet és a mentőszolgá­lat összevonását.- Miért nem valósulhat ez meg?- Az önkormányzat anyagi okokra hivatkozva immár soka­dik alkalommal elutasító választ adott. A mi igényünk két orvosi szoba és felszerelésének biztosí­tása lett volna. Érthetetlen mó­don szakmailag indokolatlannak tartják a kijáró ügyelet és a men­tőszolgálat összevonását. Ez azért is megdöbbentő, mert ez nem a mi érdekünket szolgálná, hanem kifejezetten a beteg érde­két helyezné előtérbe. Az ország különböző területein már meg­történt ez az összevonás, és a ta­pasztalatok mindenhol pozití­vak.- Ha létrejönne a közös ügye­leti rendszer, mennyire változ­tatna a jelenlegi helyzeten?- Most a beteg dönti el hogy kit hív ki, vagy az ügyeletet, vagy a mentőt. Az is előfordul, hogy párhuzamosan mind a ket­ten megjelenünk a helyszínen. A beteg sokszor nem tudja, kihez forduljon. Megtörténik, hogy az orvosi ügyeletet hívják ki olyan problémához, amihez mentőt kellene, de ugyanígy fordítva is igaz. Tehát mi megyünk ki oda, ahol az orvosi ügyelet is ele­gendő lenne. Sokszor az infor­mációáramlásba is hiba csúszik, s ez semmiképpen sem a beteg javát szolgálja. Ahol az összevo­nás megtörtént, ott közös hívó­szám működik, s az irányító mentődolgozó dönti el, hogy az ügyelet vagy a mentő menjen ki a helyszínre. Aki idejön és megszereti ezt a munkát, a kevés pénz ellenére is folytatni fogja, és nyilvánvaló,, hogy ezt az egészségügy veze­tése minisztériumi szinten ki­használja. Hangsúlyozom, nem­csak a mentőszervezetek, hanem a kórházak és rendelőintézetek is hasonlóan mostoha anyagi kö­rülmények között léteznek. A mentőszolgálat esetében ehhez társul az állandó készenléti álla­pot, és a munka veszélyessége is fokozódik, hisz sok esetben az országúton kell ellátni a mentési feladatot. -tbg­Aruházhálózat - vásárlói kártyarendszerrel A Port csoport megnyitotta első önálló áruházát Kőbánya és Lőrinc határában. A megnyitás előtti, csütörtökön tartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy hamarosan újabb áruházakat létesít a cso­port. László András, a Co-Nexus fő tulajdonosa elmondta: az áruházban vásárlói kártyarendszert vezetnek be. Ez elsősorban a készpénz helyettesí­tését Szolgálja; S; a vásárlóknak számottevő ked­vezményeket is biztosít. Ez az első olyan kártya- rendszer, amelyet nem bank vagy pénzintézet működtet. A forgalomba hozatalhoz a Port cso­port megszerezte a szükséges bankfelügyeleti és MNB-engedélyeket is. Ezeken a kártyákon mini­málisan elhelyezett összeg 20-100 ezer forint. Az elhelyezett pénz látra szólóan kamatozik. A Port csoport az elképzelés szerint az ország legna­gyobb bevásárlóközpont-hálózatát hozza létre. A CSófTörr alaptőkéje' egymitliárd forint, közvetlen tőkeereje meghaladja a 2,5 milliárd forintot. Múlt évi forgalma 15-16 milliárd forint volt. (MTI) Új Duna-híd épül Az északi szektor megvalósí­tásával folytatódik az MO-ás au­tópálya építése. Ennek egyik legfontosabb elemeként egy új Duna-híd épül a főváros északi határában a Váci út és a Szent­endrei út között - hangzott el csütörtökön a Közlekedési, Hír­közlési és Vízügyi Minisztérium sajtótájékoztatóján. Az MO-ás autópálya-gyűrű­nek alapvetően három célt kell kielégítenie: tehermentesíteni Budapestet a tranzitforgalomtól, kapcsolatot teremteni a kerüle­tek között, és szétosztani a su­gárirányú utak forgalmát. A mintegy 100 kilométeres út megvalósításra négy ütemben kerül sor. Az építés a déli szek­torban kezdődött, melynek első szakaszát 1990-ben adták át. A teljes déli szektor, azaz az M1 -es és M5-ÖS autópályák közötti szakasz forgalomba helyezése ez év májusában várható. Á további három szektorban folyik a terve­zés, ám az önkormányzati és környezetvédelmi egyeztetések ez idáig sem a keleti, sem a bu­dai oldalon nem vezettek ered­ményre. Az északi szakasz tervét ezzel szemben 1993 végén sike­rült elfogadtatni. Az M3-as au­tópálya és a 11-es számú főút közötti szakasz tervezése várha­tóan ez év közepén befejeződik. A 9,5 kilométeres útvonalon ki­emelt feladat az új, 1,8 kilométer hosszúságú Duna-híd megépí­tése. A tervezők ez idáig hat vál­tozatot dolgoztak ki, melyeket március 24-ig közszemlére bo­csátanak. A minisztérium illeté­kese elmondta: a hat változat közül öt esetében a híd csak fél szélességben épülne meg az első ütemben, a kivitelezési költsé­gek pedig 7 és 8 milliárd forint között mozognak. A hatodik vál­tozat - egyúttal a legattraktí­vabb, hiszen a 100 méternél ma­gasabb tartóoszlopban körpano­rámát nyújtó vendéglátóegység is létesülne - már az első ütem­ben teljes szélességben való­sulna meg, az ára pedig a kalku­lációk szerint nem haladná meg a 11 milliárd forintot. (MTI) • A kampányháború első bűnei? • Ki csapta be a bányászokat? • Az adótanácsadók is tanácstalanok? • Egyre kisebb EXPO? ...egyszerűen minden >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom