Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-16 / 63. szám

1994. március 16., szerda Megyei tükör 3 Milyen legyen az adórendszer? Az adóteher megoszlása az egyes társadalmi rétegek - vagy mondjuk a munkajövedelmek és a tőkejövedelmek között örök­zöld téma. A választások köze­ledtével megélénkül az adózás megváltoztatása körüli vita. Talán érdemes az egyes el­gondolásokra kitérnünk. Akad olyan felfogás, amely túlnyo­móan a fogyasztást akarja meg­adóztatni. Ennek az az érve, hogy nem azoktól kell elvonni a jövedelmet, akik azt megtakarít­ják, hanem azoktól, akik azt el­fogyasztják. Mindenki, akinek magas a jövedelme és a megtaka­rítása, örömmel üdvözölné ezt a változást, ám mit szólnának eh­hez azok a munkavállalói vagy kistulajdonosi rétegek, amelyek­nek a jövedelme éppen csak ak­kora, hogy szerény családi fo­gyasztásra telik belőle? Hiszen e körben nem arról van szó, hogy nem akarnak megtakarítani, ha­nem arról, hogy nem - vagy alig - tudnak takarékoskodni. S a fo­gyasztás - mégpedig a nem lu­xusfogyasztás - óriási adóhá­nyadát ezek a rétegek viselnék. Maga a megtakarítás kevéssé érdemel adókedvezményt, hiszen csak akkor mozdítja elő az álta­lános jólétet, ha a megtakarítás­ból hosszú lejáratú befektetés lesz, ha megtakarítója némi koc­kázatot is vállal, vagyis rész­vényt, befektetési jegyet vásárol. A vállalkozóknál pedig nem a nyereség érdemes adókedvez­ményre, hanem a nyereség újra- befektetése, az új kapacitások, az új munkahelyek teremtése. így tehát nem képzelhető el, hogy ne létezzen egymás mellett a fo­gyasztás és a tőkejövedelmek megadóztatása. Vannak, akik elfogadják a jö­vedelemadózás elvét, ám kivet­nivalót találnak annak sávos nö­vekedésében. Márpedig a leg­több országban ez a gyakorlat. Bizonyos jövedelmek adómente­sek, a nagyobb bevételek adó­kulcsa magasabb, mint az ala- csonyabbaké. Talán el lehetne képzelni olyan adórendszert, amelyben minden jövedelmet - alacsonyai és magasat - ugyanaz az adókulcs terhel, de vajon ez az adórendszer elfogadható lenne-e azok számára, akik a teheregyen- lőség elvéből indulnak ki? Ab­ból, hogy magasabb jövedelmen csak magasabb adókulcs eseté­ben van arányosan akkora teher, amekkorát a kisebb jövedelmű alacsonyabb adókulcs mellett vi­sel. Az igazságérzetet pedig nem szabad megsérteni, mert az az ál­lami intézmények iránt bizalmat­lanságot szül, s azt az érzést táp­lálja, hogy az állam csak a gaz­dagoké. Az adórendszer kényes dolog. Egyes részleteit lehet így, lehet úgy alakítani, de hogy min­denkinek tessen - aligha. FEB KOLESZTERINSZEGÉNY DISZNÓHÚS. A Solami Rt. Gábor Áron téri húsáruházában újfajta, Hunfarm márka­nevű natúr sertéshúsok árusítását kezdte meg. Ezek a húsok gyógyszer és vegyszer nélkül felnevelt sertésektől származnak, és koleszterinben szegények. (Mészáros) Miközben a tárgyaink üvöltöznek, ordibálnak egymással, nem tudjuk, mitől érezzük rosszul magunkat Ferenczy-díjas szolnoki belsőépítész Nívós kitüntetést, Ferenczy Noémi-dijat vehetett át a hét végén a Néprajzi Múzeumban a művelődési minisztertől egy önmagát szolnokinak valló, bár élete egy-egy hosszabb szakaszát nem itt töltő belsőépítész, Blazsek Gyöngyvér. A szakma már felfedezte, a szolnokiak közül talán nem mindenki ismeri. Debrecenben született 1943- ban. Szolnoki gyermekévek és az általános iskola után Bu­dapesten végzi el a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumot, a Műszaki Egyetem Építész­mérnöki Karát és az Iparművé­szeti Főiskola belsőépítész szakát. Le is pereg ekkorra élete első huszonnyolc éve. Jön a szakmai alapozás, meg­erősödés hat évig tartó, pécsi időszaka a Pécsi Tervező Vál­lalat Ifjúsági Irodájának kol­lektívájában olyan meghatá­rozó építészegyéniségek, mint Csete György, Deák László (férje), Jankovics Tibor és mások között. Nevéhez fű­ződnek ezekből az évekből egyebek mellett a pécsi Vasa­rely Múzeum és a nevelési központ belsőépítészeti mun­kái. 1978-tól jön vissza Szol­nokra. Három évig a Szolnok- terv munkatársa, majd 1981-től kezdődően, napjaink­ban is, szabadfoglalkozású belsőépítész. Tavaly hozta létre Dorozsmai Annamária belsőépítésszel, Deák László építésszel közösen a B és D Műterem Kft.-t. A „béésdé műterem” egyik fehér falú, sarkos-szögletes helyiségében ülünk le beszél­getni, ahol a dolgozószoba merev feszességét kellemesen tompítják az irodabútorok és berendezési tárgyak gömbölyű részletei. Eredetileg festő szeretett volna lenni Blazsek .Gyöngy­vér. A Szolnoki Művésztelep vonzásában töltötte gyermek­éveit. Atyai jó barátjának, mesterének tartja Chiovini Fe­renc festőművészt. A szandai réten rajzolgatott teheneket, fákat. Miután a képzőművé­szeti főiskolára nem vették fel, úgy döntött, mégiscsak bebi­zonyítja, hogy többre hivatott. Zökkenőmentesen bejutott a műszaki egyetem építészka­rára. Megtetszik neki a „csak- azértisből” választott szakma. Belső vívódásának feloldásá­ban - hogy hol van a határ az épület és a belső részletek kö­zött - tanára, Pogány Frigyes volt segítségére. Jó érzékkel felismerte, hogy kellenek olyan szakemberek, akik a belsőépítészet mellett az ipar­művészetben is otthnosan mo­zognak. Belevágott Gyöngy­vér a kettős képzésbe, és Ru­bik Ernőt követően az elsők között sikeresen el is végezte a mesteriskolát a műegyetem Blazsek Gyöngyvér Ferenczy Noémi-díjas belsőépítész mellett. Alkotói személyisé­gében együtt van jelen azóta építész és belsőépítész. ***- Az emberek többsége bi­zony tudná, mi a szép, ízléses, csak hát a pénztárcánk még mindig laposodóban. Mégis mennyire igénylik az emberek napjainkban, hogy megválasz- szák, milyen tér, milyen beren­dezési tárgyak körében élnek?- A mostani korszak egyrészt szerencsés, mert nincsenek kö­töttségek, ránk erőltetett hiány- gazdaság, hogy veszed, ami van, hanem választhatunk - kezdi válaszát Blazsek Gyöngyvér. - Van egy csomó ajánlat bútorban, tárgyban, stí­lusban, csak egy baj van: az a szellemi igény, hogy melyiket választom, egy ilyen negyven év után, amikor nem volt az emberek egyedi igényeinek tere és lehetősége, igazából ki sem alakulhatott. Az össztársadalmi kultúrának nem jöhetett létre az a szintje e téren, ami például a finneknék vagy az olaszoknál, ahol egy kézműveskultúrából alakult ki a polgárok igényelte ipari kultúra.- Nálunk meg terjesztenék a Tutto Mobilit. . .- Itt van a probléma. Jön a dömping, az idegen kultúra és a kérdés: mit csináljunk? A szak­embernek is nehéz választani. Aki nem tudja mérlegelni, és csak szépet akar meg jót, eset­leg tudatlan vagy sznob, az sok­szor összevissza vásárol min­dent. A tárgyai elkezdenek egymással üvöltözni, ordibálni, és nem tudja, hogy mitől érzi rosszul magát. Az épületbelső­nek és az embernek, aki benne él, harmóniát kell teremteni egymással. Meg kell találni azokat a tárgyakat, amelyek oda valók. Egy tárgy gyönyörű lehet a boltban, hiszem szépen van installálva, de az otthoni kör­nyezetben máshogy hathat. Van az embereknek igényük, érzé­kük, csak a tudásuk hiányzik. A vizuális kultúra alapelemeit senki nem tanítja meg. S hogy mi a különbség a lak- berendező és a belsőépítész kö­zött? Az elsőként említett kész termékeket ajánl a megrendelő számára, az egyéni igényeknek próbál megfelelni, míg a belső- építész közelebb áll a művé­szethez, egy nagyobb alkotási szabadságban ő maga teremti meg a tárgyat, annak a miliőjét. Képzésbeli különbség is van, ráadásul a lakberendezők kép­zése hiányos és esetleges. A belsőépítész egyébként nagyon sok pénzből is csinálhat nagyon zavaros és rossz dolgokat, míg kevés pénzből is lehet igényes, szép munkával tetszetős a vég­eredmény.- Ön a bútorkísérleteiről, mint a fából készült gyerekbúto­rok vagy a lénybútorok alkotója is ismert.- Érzésből próbáltam ilyene­ket csinálni. Egy álló embert vagy fekvő nőt jelképezve. Azt a bírálatot kaptam, hogy érde­kesek ezek, például egy Mako- vecz-házban, de hogyan tudom elképzelni mindenkinek a laká­sában. Azt feleltem, miért kel­lene nekem mindenki lakásába bútort tervezni. Azoknak terve­zem ezeket, akik ilyen bútort szeretnének. Beszélgetésünk legvégére maradtak a munkák. A kedves, szeretett, megálmodott - sok­szor öt-hat év után valósággá vált - az embert szolgáló, funkcióval harmonizáló épü­letbelsők. Az Arany Bárány Szálloda rekonstrukciója Zalaegerszegen, a Robinson Disco Kecskeméten, a Hotel Helikon Keszthelyen és még sorolhatnánk, de induljunk in­kább - még ha nem is a most következők a legjellegzete­sebb munkái alkotójuk szerint - egy szolnoki sétára. A régi színészklub (egy-egy részlete még megmaradt), a gyerekkönyvtár, a Tabán étte­rem, ami inkább drinkbár, a Tabán Pizzakert, a Kauri cuk­rászda, a Bajor étterem belső tere, mind-mind Blazsek Györgyvér belsőépítész szel­lemisége nyomán kelt életre, hogy néha röpke, néha hosz- szabb időtartamra, üde kikap­csolódást nyújtsanak az ide be­térőknek. Simon Cs. József (Fotó: I. L.) Kárpótlás ma éjfélig A kárpótlási kérelmek utolsó beadási határideje ma éjfélkor jár le, eddig adha­tóak postára a borítékok. Aki a hivatalhoz ma nem adja be vagy a postán nem adja fel igénylőlapját, annak több lehetősége már nem lesz, mivel ezen határidő után a kárrendezési hivatal nem fogadja a kérelmeket. 380 milliós fejlesztési program A Lehel korszerűsíti a fagyasztóláda-gyártást A Lehel Hűtőgépgyár Kft. árokszállási gyára nagy változá­sok előtt áll. Idén mintegy 380 milliós beruházás valósul meg a fagyasztóládák gyártása terén. Most a változásokból az érzé­kelhető, hogy 90 embert felvet­tek a gyárba, s két műszakban gőzerővel készülnek a fagyasz­tóládák. Az igazi látványosság azonban május-júniusra vár­ható. A fejlesztés, korszerűsítés részleteiről Szilágyi László termelési vezetőt kérdeztük.- Három alapvető dolog tette szükségessé a fejlesztést. A je­lenleg gyártott ládák régi konst­rukciójúak. Anyag-, élőmunka- és technológiaigényesek. Na­gyon költséges a gyártásuk. Ka­lorikusán kiválóak, ám a konst­rukció megújítása halaszthatat­lanná vált. A termelékenységen is javítani kellett. Az új alkat­részgyártó gépsor 80 százalék­ban automatizált lesz. Kapacitá­sunk 2,5-szeresére fog nőni, a produktivitásunk az eredeti lét­szám megtartása mellett meg­kétszereződik. A harmadik ok a környezetbarát technológia al­kalmazásának szükségessége. Közismert, hogy Magyarorszá­gon ’94 januárjától nem lehet az ózonréteget károsító anyagokat, technológiákat alkalmazni. Az illetékes minisztériumtól fél­éves haladékot kaptunk, július elsejétől azonban már csak „zöld” terméket gyárthatunk.- Mi minden fog megváltozni az üzemcsarnokban ?- Az Electrolux egyik kana­dai gyárából került ide az új előkészítő, alkatrészgyártó gép­sor. Ezt még Jászberényben szerelik, adaptálják, de június­ban már Arokszálláson lesz. Teljesen új technológia lesz, az alkatrészgyártás megújul. Elő­festett lemezekkel fogunk dol­gozni, ez szintén újdonság. A termékskálánk 8 alaptípusra bővül. A jelenlegi 200-300-400 literes ládákból két változatot gyártunk majd, energiatakaré­kos és hagyományos típust. Itt falvastagságban van különbség. Újdonság lesz a 115 és 145 lite­res ládák gyártása. Az új konst­rukciók s az új technológia a minőségben is megmutatkozik majd, e téren 50 százalékos ja­vulás is elérhető. A habosítás során kiváltjuk a freon 11-et ciklopentánra, a hűtőközegnél R134A-ra a freon 12-et. A je­lenlegi Perros habosító mellé 4 új kanadai kaloda is érkezik. Az üzemcsarnok szintén bővülni fog. A beruházási összegből mintegy 180 millió fordítunk környezetvédelmi célokra. Ezt mindenképpen meg kell valósí­tani. A piaci igények, a nagyobb exportlehetőség miatt a konst­rukciós, gyártási korszerűsítés együttes megvalósítása cél­szerű.- Úgy fogalmazott, hogy az eredeti létszám marad ezután is a gyárban. A most felvett 90 dolgozó a leállás miatti terme­léskiesést „gyártja le" ?- Május végén leállunk a gyár­tással. A gépek telepítésére, a technológiai szerelésekre, fal­bontásra és átalakításra néhány hetünk lesz. Július elsejével a megújult gyártósoron „zöld” terméknek kell készülni. A most beállított második műszaknak épp az a célja, hogy megrendelé­seinket teljesíthessük. A szerelő- szalagot részben át kell alakítani, tehát igen nagy volumenű mun­káról van szó. Három hónapos szerződéssel vettük fel ezeket a dolgozókat, közülük sokan már dolgoztak a ládagyártásban. Az eredeti, mintegy 90 fős gárda marad, nekik lesz korszerűbb munkahelyük. A produktivitás növekszik, jobb minőségű ter­mékek készülnek ezután Jász- árokszálláson. K. E. Emlékezés Kossuth Lajosra - I. rész Tanulmányai, kezdeti lépései a politikában A Kossuth család Magyarország legészakibb tájáról szárma­zott. Kossuth Lajos Zemplén vármegyében, Monokon született 1802. szeptember 19-én. A család elszegényedett kisnemesi származású, lutheránus vallású. A gyermek Kossuth jó nevelést kapott. Az eperjesi evangélikus gimnáziumban tanult. Az isko­lában görögül és latinul, otthon magyarul, németül és szlovákul beszéltek, sőt magántanárral tűrhetően elsajátította a francia nyelvet is. A gimnáziumi tanulmányait befejezve Sárospatakra ment. Ott a kollégiumban jogi tanulmányokat folytatott. Éles eszére vall az is, hogy gyorsan átrágta magát a jogi ismereteken, s 1820-ban elvégezte a főiskolát. Ezután Eperjesre ment egy ügy­védhez joggyakorlatra. Egy év után 1821-24 között Pesten dol­gozott ügyintézőként, önálló munkakörben egy jó nevű táblai referensi irodában. Közben még nem volt egészen 22 éves, ami­kor letette az ügyvédi vizsgát. A diploma birtokában meg­próbált Pesten önálló ügyvédi irodát nyitni, de ez nem sikerült. 1824 őszén visszatért Zemp­lénbe, s apja irodájában kapott állást. Egy év múlva önállósí­totta magát. Elég tehetsége és szerencséje volt ahhoz, hogy be­folyásos földbirtokos családok jogtanácsosukká válasszák. Sza­bad idejében irodalommal fog­lalkozott. írt színdarabot, törté­nelmi műveket, de a tudomány és a művészet szinte minden ága érdekelte. Érdeklődése az egye­temes történelem felé fordult. Vizsgálta a forradalmak keletke­zésének, bukásának történetét, hatását az emberiség fejlődésére. Később a nemzeti politikai élet újjáéledése és a helyi poli­tika ezzel párhuzamos fellendü­lése őt is felpezsdítette. Hamaro­san bekerült a vármegye politi­kai és közigazgatási életébe. Ez­zel elkezdődött Kossuth Lajos számára az a mélységes elköte­lezettség a politikai pálya iránt* melyhez haláláig hű maradt. Magyarországon a reform­korban felélénkült az önálló, független Magyarország megte­remtése, a magyar nyelv haszná­lata, a nemzeti színek viseletéért indított mozgalom. Ez az új helyzet magával ragadta Kos­suthot is. 1827-ben a megyéje táblabírájává, 1829-ben Sátoral­jaújhely városi ügyészévé nevez­ték ki. Változást hozott életébe, ami­kor 1832. december 5-én báró Vécsey Pál megbízta maga he­lyett, hogy utazzon el Po­zsonyba, s vegyen részt az ülé­sező országgyűlés napi munká­jában. Kossuth óriási ambícióval indult el a nagy útra, ő is érezte, hogy új szakasz kezdődik ezzel életében. Bekerült az országos politikai ügyek központjába. Ott találkozott először gróf Széche­nyi Istvánnal, Kölcsey Ferenc­cel, báró Wesselényi Miklóssal s a többi követtel. Kossuth felszólalt az alsótábla egyik kerületi ülésén a sajtósza­badság védelmében. A liberális politikus felszólalása nagy visszhangot keltett, elszántsága és ambíciója kiemelte őt a többi politikus közül. Wesselényi, Kölcsey és mások biztatására naponta összefoglalókat írt az alsótábla üléseiről. Ezeket a be­számolókat először csak a zemp­léni barátainak küldte meg, ké­sőbb minden érdeklődőnek. Fiatal jurátusokat gyűjtött maga mellé, akik lemásolták és postára adták a beszámolókat. Baráti levelezésére előfizetőket gyűjtött, és ebből fizette alkal­mazottait. Az általa szerkesztett s terjesztett Országgyűlési Tu­dósítások 1833 őszén már het­ven kézírásos példányban az or­szág szinte minden részébe elju­tott. A példányszám 100 fölé emelkedett. A kézírásos levelet nem cenzúrázták, de Kossuth Lajos tevékenysége ellenkezett a sajtótörvénnyel. A vitákat bőségesen jegyze­telte, és este lediktálta az írno­koknak beszámolóit. A szabad­elvű beszédeket részletesen, a konzervatívok gyér felszólalá­sait röviden összefoglalta, sőt gyilkos megjegyzéseivel fűsze­rezte, de olykor egyszerűen megfeledkezett róluk. Titokban vásárolt Bécsben egy kőnyomatos nyomdagépet, a sokszorosításhoz ezt használta. A hatóságok nem nézték jó szemmel Kossuth tevékenysé­gét, s a nyomdagépet elkobozták tőle. Ismét kézírással sokszorosí­totta a tudósításokat. Az or­szággyűlés négy éve alatt szét­küldött 346 Országgyűlési Tu­dósítást. Az emberek ronggyá olvasták ezeket a lapokat, kézről kézre adták azokat. Kossuth ez­zel a lapterjesztéssel egyszerre közismert személy lett. Életében a pozsonyi időszak jelentősége felmérhetetlen. Többé nem tűnt le az országos politika színpadá­ról. Amikor véget ért Pozsonyban az országgyűlés, Kossuth Pestre költözött. Ott tovább folytatta hírlapírói munkáját. Törvényha­tósági Tudósítások címen - mely kéthetente jelent meg - beszá­molt a vármegyék életéről. Ez a lapindítás is jó ötletnek bizo­nyult, hiszen a megyékben pezs- gett a politikai élet, és a lap útján a gyűlések szervezői koordinál­hatták tevékenységüket. Liberá­lis barátai mindenhonnan tájé­koztatták Kossuthot. Ezeket megrostálta, szerkesztette, majd szétküldte az országba. A lap sokkal harciasabb volt az előzőnél, a hazafiakat az ege­kig magasztalta, a konzervatívo­kat pedig nagyon elmarasztalta. Leleplező cikkeket közölt az ab­szolutizmusról, valamint a hiva­tali korrupcióról. Ezúttal már meggyűlt a baja Kossuthnak a hatósággal, nemcsak fenyeget­ték, hanem cselekedtek. A Tu­dósítások 24. számát elkobozták, házkutatás után 1837. május 4-én éjjel letartóztatták, s elszál­lították egy budai laktanyába. A vád ellene lázadás és hűtlenség volt. A hétszemélyes tábla az­után - felsőbb nyomásra - négy­évi börtönbüntetésre ítélte. Ezzel lezárult Kossuth életének egy je­lentős szakasza. Az ifjúból poli­tikailag érett, tetterős egyéniség fejlődött ki. (Következik: A lapszerkesztő. A pénzügyminiszter.) Kenyeres Dénes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom