Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-02 / 51. szám

1994. március 2., szerda Politikai vitafórum 9 nqíéttfo Az SZDSZ megyei képviselőjelöltjei: Hogyan kormányozzunk? (1.) I. A demokratikus berendez­kedés kiépítésének folytatása. Magyarország az 1989 és 1994 közötti időszakban meg­indult a parlamenti demokrácia kialakulásának útján. A demok­ratikus berendezkedés alapvető kereteit a főbb politikai erők konszenzusa rögzítette. A kö­vetkező parlamentnek meg kell tartania ezeket a kereteket, és meg kell szilárdítania a demok­ratikus berendezkedés alkotmá­nyos biztosítékait. 1. A következő Országgyű­lésnek el kell végeznie a de­mokratikus alkotmány újraszö- vegezését vagy új, alapelveiben a jelenlegivel megegyező, de egységes szerkezetű és kellő­képpen kidolgozott alkotmányt kell elfogadnia. 2. Működésbe kell hozni a modem demokrácia olyan alap- intézményeit, mint az állampol­gári jogok, az adatvédelem és kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. 3. Meg kell teremteni bírói függetlenség szilárd biztosíté­kait. 4. Fenn kell tartani települési önkormányzatok 1990 óta kiví­vott önállóságát. Vissza kell szorítani a köztársasági megbí­zottak politikai-hatalmi pozíció­ját, tevékenységüket az önkor­mányzatok törvényességi fel­ügyeletére kell korlátozni. Meg kell erősíteni az önkormányza­tok önállóságának anyagi alap­jait. 5. Garantálni kell a sajtó sza­badságát, sajtó elválasztását az államtól. Meg kell teremteni a kormánytól, a parlamenttől és a politikai pártoktól egyaránt független országos közszolgá­lati rádiót és televíziót. II. Fordulat a gazdaságban. Az 1990-1994-es kormányzati ciklusban elmélyült a magyar gazdaság válsága, súlyosbodtak a szociális feszültségek, mind nehezebbé vált az oktatás, a közművelődés, az egészségügy helyzete. A következő kor­mánynak meg kell fordítania a hanyatlás tendenciáját, el kell indítania az országot a felemel­kedés útján. A következő kor­mánynak tevékenységét a gaz­dasági feladatok megoldására és a szociális problémák kezelé­sére kell összpontosítania és szakítania kell a gazdasági és szociális kérdések hatalmi-poli­tikai vagy ideológiai szempontú megközelítésével. 6. Mielőbb rendezni kell a tu­lajdonviszonyokat. Le kell épí­teni az állam tulajdonosi szere­pét, gyorsabb és hatékonyabb privatizációra kell törekedni. Támogatni kell a külföldi tőke részvételét a magyar gazdaság­ban, ugyanakkor meg kell könnyíteni a hazai vállalkozók és befektetők részvételét a pri­vatizációban. Biztosítani kell a privatizációs folyamat nyilvá­nosságát, hatékony parlamenti ellenőrzését. 7. Beruházásélénkítő és kon­junktúraszabályozó intézkedé­sek egész sorával kell előmozdí­tani a gazdaság élénkülését, az egyensúlyi követelmények szi­gorú tiszteletben tartása mellett. Hozzá kell kezdeni az adók csökkentéséhez. Javítani kell a magánberuházások feltételeit, hozzájárulva a műszaki fejlődés gyorsításához. Ösztönözni kell az önkormányzatok beruházá­sait és a lakásépítést, központi eszközökkel is támogatni kell az elmaradott régiók felzárkó­zását. Nem szabad megengedni a folyó költségvetési deficit to­vábbi növekedését, az inflációs ráta további emelkedését, sőt az infláció mérséklésére kell töre­kedni. 8. Folytatni kell a külgazda­sági nyitás politikáját, Magyar- ország beilleszkedését a fejlett országok gazdasági közössé­gébe, ellen kell állni a gazda­sági elzárkózási törekvéseknek. A reális lehetőségekhez mérten meg kell újítani gazdasági kap­csolatainkat a közép-kelet-eu- rópai országokkal. 9. A mezőgazdaságban tá­mogatni kell minden bevált üzem- és tulajdonformát, a ter­melőkre kell bízni ezek megvá­lasztását, az állam egyiket se ré­szesítse előnyben a jogi keretek kialakításánál és a pénzügyi tá­mogatások elosztásánál. Állami feladat a termelés és értékesítés szervezeti feltételeinek alakí­tása. 10. A gazdaságpolitika elsőd­leges célja a munkanélküliség visszaszorítása. Addig is, amíg a gazdasági növekedés nyomán bővül a foglalkoztatás, pénz­ügyi intézkedésekkel kell ked­vezményezni új munkahelyek teremtését, és érvényre kell jut­tatni a foglalkoztatási szempon­tokat a privatizációban. Korsze­rűsíteni kell az átképzést. Kon­centrált intézkedésekkel kell előmozdítani a munkahelyte­remtést a válságrégiókban. (Folytatás a következő Nyílt térben) „A tények már csak ilyenek, több oldaluk van. ” MSZP-demagógia vagy valami más Tisztelt Zámoriné! Magam sem szeretem, ha egyesek olyan dolgokat írnak le a nyilvánosság előtt, amelyek­nek „kevés közük van a való­sághoz”, hogy az Ön szavaival éljek. A „mellébeszélésnek” sem vagyok híve - ismét csak Önt idézve. Ön azt is kijelenti, hogy nem szívesen politizál („politizálunk”), az Új Néplap Nyílt tér rovatában február 23-án közreadott írásában mégis megteszi. Méghozzá úgy, hogy olyan dolgokat is állít, amelyeknek - sajnálatos módon — „kevés közük van a valóság­hoz”, más kérdésekben pedig - bizony - „mellébeszél”. Az egész fölöttébb emlékeztet az MDF (és olykor koalíciós part­nerei) vezető politikusainak „nevelő célzatú” megnyilvánu­lásaira, amelyekkel az MSZP-t újra egyre gyakrabban illetik. Vajon mitől sikeredett ilyenre ez a - február 16-án ugyanott megjelent rövid írásomra vála­szoló - „ajándékcsomag”? Az ismert lap ismert szlogenjével szólva élek a gyanúperrel, hogy „talán nem véletlenül”. A ha­sonló stílusú írásokra amúgy nemigen szoktam reagálni, most is csak azért teszem, mert személyemben lettem Ön által megszólítva, s személyemen keresztül szólíttatott meg a pár­tom is. Engedjen meg tehát né­hány megjegyzést. Először is, a „pamflet”, mint fölöttébb zokonvett írásom mű­faji meghatározása, kissé pon­tatlan. En tényekről beszélek, mégpedig ugyanazokról, ame­lyek az Ön precíz adatainak tük­rében másnak látszanak, mint az én írásomban. Ön számokat sorol, én viszont arról beszélek, ami a számok mögött van. A té­nyek már csak ilyenek, több ol­daluk van. Még akkor is, ha nem mindegyik egyformán szimpatikus. Többek között ezért is mondjuk, hogy a tények makacs dolgok. És e helyen most ne is essék szó az Ön ada­tainak pontosságáról, avagy pontatlanságáról. Másfelől úgy tűnik, valakinek igencsak az elevenére tapinthattam, ha ez ekkora aroganciát váltott ki Ön­ből (vagy Önökből!?). Másodszor a tájékozatlanság­ról és a hozzá nem értésről. Jó­magam Munkaügyi Tanács tag­jaként tájékozódtam a Ramexa Rt. „viselt dolgairól”, és nem is egy alkalommal. Tudom tehát, hogy miről beszélek, és ezzel Ön is tökéletesen tisztában van. Ami a hozzá nem értést illeti: a Közgazdaságtudományi Egye­temen diplomáztam, majd ugyanott doktoráltam, később kandidátusi tudományos foko­zatot szereztem. Meglehet, ez kevés a tényleges hozzáértés­hez, bár ilyen kifogás ellenem ezidáig viszonylag kevés eset­ben merült fel. Azonban most ígérhetem, intenzívebben fo­gom pallérozni magam, hogy az Ön magasabb követelményei­nek is megfelelhessek. Harmadszor a demagógiáról. Ön ugyanis büszkén állítja, hogy demagógia nélkül ír, for­mál véleményt. Lássuk! Bizo­nyára nem demagógia arról be­szélni, hogy „ha a korábban fel­vett hiteleket jól használják fel (természetesen a kommunisták) akkor most Magyarországon teljes foglalkoztatottság mellett vendégmunkásokat is alkal­mazhatnánk”. Mintha a legfej­lettebb nyugati gazdaságokban sem tűznék ki célul - realitás hiányában - a teljes foglalkozta­tottságot. Bizonyára nem de­magógia a munkanélküliséget a „szocialista iparosítás” negatív következményének beállítani. Mintha a munkanélküliség problémája tőkés piacgazdaság kialakulásával összefüggésben vált volna korábban ismertté. És ezt nem csupán a néhai „tudo­mányos szocializmus” tanította így! Nem folytatom a példákat. Negyedszer „a tények csúsz­tatásáról”. Újabban a szemér­metlen hazugságot nevezték ilyen szemérmesen. Tessék ne­kem megmondani, hogy hol volt a Magyar Szocialista Párt a 20 milliárd dolláros adósság összegyűjtésekor, nem is be­szélve a „szocialista iparosítás” időszakáról (ez ugyanis mint köztudott, az ’50-es évek elején zajlott a Rákosi korszakban)? Akik ezt a pártot 1989-ben létrehozták, pontosan azért tet­ték, hogy ne folyhasson tovább a korábbi időszak káros gyakor­lata. Több közük van a rend­szerváltáshoz, mint azoknak, akik ma buzgón „kommunis- táznak” (esetleg Önhöz hason­lóan csak ennyit mondanak: „Önök”...), közben pedig kor­mányzati pozícióban folytatják ugyanazt, amit állampártként az egykori MSZMP. Ötödször - és végül - a kép­mutatásról és a tisztességről. Természetesen fel lehet „gazda­sági adottságként” is fogni, hogy egyesek a munkanélküli­ségből adódó egyéni élethelyze­tek „lehetőségeivel élnek, és időnként vissza is élnek, mert a világ mindig is így működött”. Akik többnyire visszaélnek, ezt gyakran hangoztatják. Mi ezt hívjuk úgy, hogy képmutatás. Ugyanakkor nem szándékozunk belenyugodni abba, hogy a vi­lág továbbra is így működjön. Ellenkezőleg: tenpi szándéko­zunk ellene. „Siránkozás,, de­magóg kritika és felelőtlen han­gulatkeltés helyett”. Ezt pedig úgy nevezzük: tisztesség. Úgy véljük, ez lenne mások alapvető kötelessége is. Önöknek is en­nek megfontolását javaslom. Bízva abban, hogy ez hama­rosan eredményre is vezet, üd­vözli Önt: Füle István Falugyűlés Szajolban Tisztelt „Kefe” Úr! Az Új Néplapban rendszere­sen megjelenik „Kefe” aláírás­sal egy-egy iromány. Csipke­lődő, gúnyolódó írásainak cél­pontjai a keresztyén nemzeti ér­tékrendet hirdetik. Tudom, demokrácia van, a vélemények sokfajták és így gondolatok is. így természetes, hiszen nem vagyunk egyfor­mák. Igazságtartalmukkal már több gondom van. Ha Ön ezzel nem értene egyet, kérem keressen meg és a február 4-én Martfűn elhangzott Torgyán-beszédet közösen meghallgatjuk. Megtalálhat az FKGP Szol­nok, Kossuth tér 1. 3. em. alatt. De talán leginkább azon gon­dolkodom el, hogy Ön mindezt névtelenül teszi, „írásaiért” nem vállalja a felelősséget. Ezután javaslom, hogy a Nyílt térben névvel ellátott írások jelenhes­senek meg a közelgő választá­sokra való tekintettel, amiért felelősséget lehet vállalni. Végezetül örülnék annak, ha Ön „Kefe” úr felfedné kilétét, mert azt hiszem, Ön is tudja, hogy összevissza beszélni fe­lelősség nélkül sokáig nem le­het. Tisztelettel: Fekete Ferenc A szombaton megtartott sza- joli falugyűlés hangulata felte­hetőleg az időnek is köszönhe­tően igen békés volt. Nyugod­tan hallgatták a polgármester szakszerű, bár kissé hosszúra nyúlt beszédét. Az igazat megvallva persze nem volt abban egy fölösleges szó sem, amire ráéreztek az em­berek is, hiszen a kérdéseikben, felvetéseikben a gondokat, problémákat is az önkormány­zat nehézségeit, törekvéseit el­ismerve fejtették ki. Gondok pedig itt is vannak. Gond van a telefonnal, a csator­názást is meg kellene oldani. Ez utóbbit végképp halasztani kell, hiszen a kormány a céltámoga­tások között ez évben ezt nem szerepelteti. Ez persze nem csak Szajolban gond, gond ez Szol­nokon is, talán a méretekben van különbség. Gond az is, hogy az állami feladatok nőnek, de a pénz amely járna a feladathoz az ön- kormányzati törvény szerint - vagy nincs, vagy kevesebb a szükségesnél. S mint Szajolban kiderült a kormányzat még erre is rá tudott tenni egy lapáttal. Az útügyi hatósági engedélye­zés eddig ugyanis ingyenes volt. Ennek fedezetét az adók ré­vén az állampolgárok megte­remtették. Az illetékes minisz­térium azonban gondolt egyet, s mintegy karácsonyi ajándék­ként hozott rendelet szerint minden megkezdett kilométer után az új utak építésekor 156 ezer forintot kaszíroz be. Sza­jolban mintegy 50 út burkolásra vár. A község idei költségvetése 115 millió forint. Az útépítés költségeit figyelembe véve, meg azt is, hogy mire kell álta­lában fordítani a szajoli önkor­mányzatnak, el lehet képzelni mennyivel kevesebb pénz jut az útépítésre. Jó lett volna erről a „mi kép­viselőnket” is meghallgatni. Ő azonban falugyűlésre nem jár. Helyette a miniszterrel együtt levelezik az állampolgárral a postán keresztül. Hogy mi köze van a postának a kampányhoz, ezt most ne kérdezzük meg. A kiküldött hírlevél, ha normál bé­lyeggel, minimális előállítási költséggel is számolunk - nem kevesebb, mint 20 forint. Ha csak 10 ezer ilyen levelet veszünk figyelembe - ennél ke­vesebbet nem érdemes - az 200 ezer forint. A kilométerpénz fel­tehetőleg tehát ennek fedezetére szolgál. Mert azt jogállamban fel sem merem tételezni, hogy egy párt egy állami céget arra kényszerítsen, hogy ingyen szállítsa, terjessze a hírlevelet. Vagy még sem? FI. Manővereznek a parlamenti pártok A választásokra való felké­szülés egyre bonyolultabb talá­nyok elé állítja a választópolgá­rokat. A talány oka pedig az, hogy a magyar nép (kivétel az újgazda, az ősi juss tulajdono­sai) mélységesen csalódott az „első szabadon választott” kor­mányban. Csalódott, mert az életben ta­pasztalta, hogy alaposan átver­ték és megfosztották alattomo­san azoktól a javaktól, amelye­ket hosszú évtizedeken keresz­tül keserves munkával felépített a saját és utódai boldogulása ér­dekében. Ezeket a közös va­gyonokat (üdülők, szociális ott­honok, művelődési házak, könyvtárak, gyárak, üzemek, mezőgazdasági és élelmezési lé­tesítmények) tisztelt megalkuvó és a félhomályból előkerülő uraik köpönyegük megfordítá­sával, a felbukkanó urak pedig hiányos fogaik vicsorgatásával, vagy véget nem érő tartalmatlan halandzsákkal eltékozolták. Csalódott a magyar nép, mert félelmetes önkénynek van ki­téve. A jelenlegi privatizált va­gyonnal rendelkező gazdik, a szolgáiknak (úgynevezik hogy munkavállalók) annyit fizetnek általában, hogy az az életfenn­tartásukhoz elegendő legyen, de vigyázni kell, hogy a gazdit hű­ségesen szolgálják, mert egyéb­ként a „kirúgás” veszélye fe­nyegeti őket. Csalódott a nép mert a kor­mány az ellenzék békés ásíto- zása mellett a szociális hálót szerteszét szaggatta és ma már csak a keretei vannak meg. Csa­lódott a választópolgár, mert szeretett hazánk Chichagó lett. A bűnözés minden fajtáját meg­találhatjuk kis hazánkban, és el­értük azt, hogy ma már sötéte­dés után az utcán való tartózko­dás nem életbiztosítás. Elértük azt, hogy 1956-ban voltak gyil­kos sortüzek (amelyeket Balsa- iék mint emberiség ellenes cse­lekedeteket kutatnak és a ma­gyar jogállamiság nevében ül­döznek) és voltak bestiális gyil­kosságok, amelyeknek az elkö­vetői a Pozsgay által kijelentett, de azóta sem értékelt esemé­nyek (népfelkelés, forradalom, szabadságharc) kitüntetett hő­sei. Hogy mikor mi volt a meg­torlás? Ki tudja? De ha már tisz­telt kaméleonunk (Pozsgayra gondolok) magát Deák Ferenc helyébe képzeli, illő volna, ha kellő magyarázattal szolgálna, hogy mettől-meddig volt felke­lés és szabadságharc és ez mivé vált 1956. október 30-a után. Ha ezekre választ adna Pozsgay úr az igazság fényében, nagyobb lenne az egyszerű emberek előtt a becsülete mint így, hogy a harmadik pártjával (Nemzeti Demokratikus Szövetség) kö­zépen a centrumban helyezke­dik el. Ez a kormány, aki csak be­szélt a függetlenségről, ma mindent megtesz annak érdeké­ben hogy NATO-tag lehessen, nem számolva azzal a hatalmas költségkihatással, amely az át- fegyverzést és más kötelesség­vállalást jelentené. Nem folyta­tom az elemzéseket és felsoro­lásokat, mert egyre szomorúbb leszek. Végkövetkezésként azért az leszögezhető, hogy a „szabadon választott” parlamentben ki­mondva vagy kimondatlanul olyan paktumok, más megálla­podások születtek, amelyek a vad kapitalizmus alapját megte­remtették. Kimaradtak azok az erők, akik a magyar értelmisé­giek (nemzet napszámosai), dolgozó emberek érdekeit kép­viselték volna. Sajnos a szocia­listák kongresszusán Horn úr már sokadszor kijelentette, hogy „Nem hajlandó együttmű­ködni a Munkáspárttal”. Más pártokkal (liberális, keresztény.. stb.) igen. Hát igen Uraim! Ez a bűne ennek a Munkáspártnak, hogy megszabadult azoktól a dölyfös és ma egyre gazdagodó volt elv- társ-uraktól, akik az elveiket és jelvényeiket úgy váltogatják, mint más tisztességes ember a fehérneműjét. Sajnos azt kell látnunk, hogy a jelenlegi parlamenti pártok a parlamentet jó fizetési és egy sor egyéb kedvezmények mel­lett örökös bérleményeiknek képzelik el. így hát hallgatóla­gosan megegyeztek abban, hogy egyik oldalon az úgyneve­zett liberál-szociális (szükség esetén) keresztény leendő koa­líció áll, a másik oldalon a jobboldal a jobbközép (szük­ség esetén) keresztény leendő koalíció helyezkedik el. Kö­zépre a figyelemelterelő riká­csoló együttes állt be, akinek az a feladata, hogy riogasson a „baloldali” veszéllyel, „balol­dali” blokkal, ami sajnos nincs, és összehordva hetet-havat (li- berálbolsevizmus, kommunista veszély, visszarendeződés stb.), miközben a parlamenti pártok a már említett csoportosításban, jelszavak és programok hangoz­tatásával (a közelmúltra muto­gatva) sütögetik a pecsenyéjü­ket, ismét kihagyva a bérből fi­zetésből élő és munka nélkül vagy nyugdíjban tengődő ha­talmas társadalmi kategóriát. A többi induló pártokról az említett és a nemzet vagyonát bitorló pártoknak (ezek a par­lamenti pártok) az a vélemé­nyük sportnyelven szólva hogy „Futottak még”...). Jól van ez így választópolgár­társaim? Hát valóban olyan par­lament kell ismét, ahol dolgozó értelmiségi és munkás képvi­selő mellőzve lesz? Én úgy gondolom, hogy ilyen bűnt még egyszer nem követhetünk el. Ezért a szegény emberek sze­gény pártjára a Munkáspártra és annak képviselőire kell sza­vazni! Ki kell harcolni hogy ebben az országban mindenkinek tisz­tességes megélhetése legyen és ehhez a legjobbat és legtöbbet a Munkáspárt pogramja „Ma a bal a jobb” ad, amit meg kellene valósítani. Le kell fogni kapita­lista uraink fojtogató kezeit, mert ha ezt nem tesszük, akkor következik a történelmileg meghatározható visszarendező­dés az ő közreműködésükkel! Május 8-án egy napra valódi demokrácia lesz! Éljenek vele tisztelt választó polgártársaim.! Tolnai Antal Az utóbbi hetek szélsőséges jelenségeiről / • //1 A Magyar Ellenállók és Anti­fasiszták Szövetségének Elnök­sége ülésén foglalkozott az utóbbi hetek szélsőséges jelen­ségeivel s ezek társadalmi fo­gadtatásával. A különböző fasiszta s velük rokon szervezetek nyílt provo­katív fellépése új helyzetet te­remtett, s új magatartást kíván hazánk demokratikus erőitől. Az állami szervek, a társada­lom és a sajtó reagálása ebbe az irányba mutat. Ez lehetővé te­szi, hogy következetesebb, egy­ségesebb magatartással meg­akadályozzuk a háború, a német megszállás és a nyilas rémura­lom poklát felidéző, egyre szer­vezettebb csoportok térnyeré­sét. A Magyar Köztársaság al­kotmányos rendjét védő jogsza­bályok elegendő alapot adnak ahhoz, hogy sem legális, sem il­legális formában ne működhes­senek az igaz emberséget és magyarságot beszennyező, a nemzeti, faji, vallási gyűlölkö­dés és brutalitás parazsát fel­szító szervezetek. Különösen fontosnak tartjuk, hogy ezek hatása ne mérgezze a tavaszi választásokra készülő demokratikus közéletet. Bízunk abban, hogy a parla­mentbe igyekvő politikai pártok választási programjukba illesz­tik a fasizmus minden formáját elutasító álláspontjukat. Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége Elnöksége A Nyílt térben megjelent írásokat változtatás nélkül közöljük, tartalmukért a szerkesztőség felelősséget nem vállal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom