Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-15 / 62. szám

6 Jászsági körkép 1994. március 15., kedd Szuper Trabant A tulajdonosi szemlélet még szokatlan A Szász Akku térhódítása nyugattól keletig Jászalsószentgyörgyön. a főút mentén szembetűnik egy különleges szerkezet, amelyen TRAB1 felirat hirdeti, a jár­gánynak minden valószínűség­gel köze van a Trabanthoz. A Trabi gazdája, Dömők István 28 éves fiatalember egy éve állí­totta össze testvére segítségével a piros színű csodabogarat. Bátyja ugyanis karosszérialaka­tos. A jármű lelke a Tra- bant-motor, a többi alkatrész hol ilyen, hol olyan autóból való, a hátsó híd például egy Moszkvicsé. A szobafestő-má- zoló végzettségű István munka­gépnek használja a kistraktort. Szállításra nagyon alkalmas, a rákötött pótkocsira 1500 kilo­gramm teher pakolható. Hidrau­likája révén akár ekét is lehet rá­tenni, vagyis szántani is lehet vele. Ne tévesszen meg senkit István szakmája, mert gyerek­kora óta inkább vonzódik a va­sas szakmához, mint a festés­hez. Testvérével már korábban is készítettek egy hasonló kis­gépet, amit Pannónia-motor haj­tott. Azt eladták, kísérletnek vi­szont nagyon alkalmas volt az összerakósdi. Bátyjának egyéb­ként hasonló szerkezete van, de az már erősebb, merthogy erő­sebb autók alkatrészeit építették bele. Persze, azt is Trabant-mo- tor hajtja. Látástól vakulásig dolgozik Éppen jókor érkezünk Jász­telken Szűcs Antalék házához, mert a gazda pont menne el. Antal lapunk kihordója a fa­luban, egyedül őrá hárul a lapok házhoz szállítása. És hogy hova megy éppen ilyen délutáni órában? Hát föl­det művelni a barátokkal. Kiderül, a 39 éves fiatalem­ber hajnaltól késő estig dolgo­zik, mert korán kel, hogy vigye a lapot, azután megy főmunka­helyére, a polgármesteri hiva­talba, ahol karbantartó, majd délután a földön gazdálkodik. Négyhektámyi terület birto­kosa, amit rokoni jogon kárpót­láson vett. A földön egy-egy hektáron búza és árpa van, a többin erdő. Az erdő még egyben van, szerencsére nemigen lopják. Fáit egyszer talán majd kivágja, és eladja a papírgyárnak, mert jó papíralapanyagnak. A földön termesztett ter­ményt eladja, bár ez most már nem is olyan biztos. Korábban ugyanis nagy ma- lacneveldéje volt, amit időköz­ben leépített. Tizenöt anyakocá­tól 100-150 malacot is nevelt és adott le. Ma csak két anyadisznója van, az utolsó fialást most adta el. Drága a takarmány, nincs már „fantázia” a malactartás­ban. A két anyadisznót is le­vágja majd. Hacsak megint nem kezd újra bele. merthogy most már maga termeli meg a takar­mányt. Úgyhogy lehet, megint be­száll a „ringbe”, mert dolgozni kell, látástól vakulásig. „Muszáj ennyit vállalni, ha meg akar az ember élni” Szászberken olyan gyár mű­ködik, amelyet szinte ország­szerte ismernek, sőt, más orszá­gokban is kezdik megismerni termékei nevét. Energiát zárnak itt dobozokba, hogy aztán autók motorjai dübörögjenek fel hatá­sukra. A gyárat Szász Akkunak nevezik. Gyáfrás István A cég igazgatója, Gyáfrás Ish’án nem kevés büszkeséggel mondja, hogy tavaly sikeres évet zártak. Bár még nincs pon­tos kimutatásuk, az előzetes számítások szerint körülbelül 32 millió forint bruttó ered­ménnyel zártak. Árbevételük 420 millió forint, ami 200-220 ezer, különböző típusú akkumu­látor eladásából származik. A siker továbbviteléhez foly­tatni kívánják azt az üzletpoliti­kát, amelyet múlt évben elkezd­tek, vagyis tovább bővítik már­kaboltjaik hálózatát. Az elmúlt hetekben a Dunántúl egy részét járták a cég vezetői és munka­társai. Tolna, Somogy és Vas megyében összesen nyolcvan kereskedővel tárgyaltak, akik jelezték szándékukat, hogy be­lépnének a hálózatba. Termé­szetesen ezek közül jó, ha ne­gyede, harmada felel meg a szi­gorú márkabolti feltételeknek, viszont mégis sikeresnek mondható a dunántúli piackuta­tás. A terjeszkedés szempontjá­ból szerencsés pillanatban ren­dezték meg a napokban Zala­egerszegen a Mobil ’94 elne­vezésű kiállítást, amelyen részt vesz a gyár is. A cégvezetés ugyanis azt tapasztalta, hogy az ország azon részén nagyon is­meretlen márka a Szász Akku, ami a konkrét üzletkötéseket nagyban akadályozta, minthogy ismeretlen volt eddig a gyárt­mányuk. Jelenleg márkaboltjaik száma 44, amelyek többnyire az Alföldön találhatók. Ha az újonnan „feltárt” részek is csat­lakoznak, akkor már 60-70 he­lyen árusíthatják márkaboltban a Szász akkukat. Sikeres üzletpolitikát hajt végre a gyár a keleti piacokon is. Romániával, Ukrajnával és Belorussziával van jelentős kapcsolatuk a szászberekiek- nek. Legfrissebb szerződésüket a napokban írták alá a román Aro gyárral. Az egymillió dolláros szer­ződés értelmében havi 2 ezer, 66 amperórás speciális dízel-, valamint 500, kisebb teljesít­ményű akkut szállítanak a ro­mán félnek. Ez a munka a gyár köti le, ami ugyan nem sok, de legalább a téli, nagyobb akku­mulátorfogyasztású idény vé­geztével is ad munkát a 159 al­kalmazottnak, akiket így nem kell kényszerszabadságra kül­deni. Az ukrajnai akkumulátor­üzem építése is jól halad, a gyár április elsejétől már termelni fog. A Szász Akku jelzésű energiaforrásból egyelőre ha­vonta kétezer 153 amperórás akkumulátort szerelnek össze. A 4000 darab kapacitású gyárba teljes egészében a szászbere- kiek szállítanak minden alkat­részt. A 22 millió forint értékű beruházás napi 6 ezer dolláros árbevételt jelent a cégnek. A jö­vőben nemcsak tehergépjármű­vekbe, traktorokba és elektro­mos targoncákba, hanem sze­mélygépkocsikba is gyártaná­nak akkumulátorokat, amihez új gyártósort kell beállítani. A gyárban nem a mennyiség továbblendítésén, hanem a mi­nőség fejlesztésén munkálkod­nak. Ennek érdekében vették meg azt az amerikai gépet, amely külön fóliába csomagolja a lemezeket, amitől az akkumu­látor soha nem lesz zárlatos. A minőséget garantálja az is, hogy az országban egyedül ők vállal­nak 18 hónapos garanciát 100 amperóra alatti termékeikre. Újdonság az is, hogy a gyár március elsejétől már végre­hajthatott egy 20 százalékos bérfejlesztést. Ezt tavaly azért nem tudták megtenni, mert a gyárat a mun­kavállalói részvényprogram ke­retében a dolgozók megvették. Az ezzel járó és egyéb hitelek pedig nem tették lehetővé a bér­emelést. A gyár dolgozóiból álló kft. a napokban meg is tartotta első közgyűlését.- Ilyen formában még nem ta­lálkoztak a vállalat dolgozói, amikor mint tulajdonosok vehet­tek részt egy közgyűlésen. Ez egészen új helyzet, amelyet ta­lán nem is éreznek úgy át, hogy mit jelent. Gondolom, a jövő majd ki­forrja, hogy tudjunk a tulajdo­nos szemléletével is gondol­kodni, illetve dönteni a felme­rült kérdésekben - mondta Gyáfrás István. A csodaszerkezet neve: Trabi Megvannak a betörők! Jó hírrel fogad minket Szen­tesi István, a jászárokszállási rendőrőrs parancsnoka. Megta­lálták az elmúlt időszak betöré­seinek tetteseit - legalábbis egy eset kivételével. Januárban és februárban Árokszálláson több betörés tör­tént. Ismeretlenek behatoltak a művelődési házba, a Zöld pati­kába és egy butikba. Az isme­retlen jelzővel ellátott tettesek azonban mára ismertté váltak. Mivel fiatalkorúakról van szó, a parancsnok teljes neveket nem mondhatott. A tippadó: L. K. helyi lakos. Két társa Örkény­ből jött el rokonlátogatásra és persze „egy kis” betörésre. Február 28-a éjszakája moz­galmas volt a településen. Is­meretlenek a Kossuth Szövet­kezet juhtelepéről elloptak két sodrott lovat és egy lovas ko­csit, szerszámostól, szőröstől, bőröstől. A kárérték több mint 180 ezer forint volt. No. nem sokáig élvezhették a furikázást a tolvajok, mert két nap múlva őket is elfogták. B. B., M. J. és R. J. mindhárman helyi lako­sok. A lovak, a kocsi és a szer­számok már Tápiószeléről ke­rültek vissza a tulajdonoshoz. Jelenleg is nyomozás folyik ismeretlen tettes ellen, aki a há­ziipari szövetkezetbe tört be a már említett éjjel. Egy szakértői vélemény alapján hamarosan ismertté válik a tettes, aki ösz- szesen 60 ezer forint készpénzt vitt el. Annyi hiányosság van még az eredménnyességi muta­tóban, hogy a február 1-jére tör­tént áruházi betöréses lopás tet­tese - aki 300 ezer forint értékű árut vitt el - még nincs meg. Azonban bíznak benne, hogy ő is hamarosan kézre kerül, bár ez már nehezebb feladat lesz. Készülnek az akkumulátorok kapacitásának 10-15 százalékát Az idősek már nem álmodoznak, a fiatalok még igen Az idősek: balra Polónyi Éva, jobbra Mihályi Ferencné Nyugodt, csendes falu Jász- ivány, közeleg az ebédidő. Az egyik utcában e késő délelőtti órában két asszony, Mihályi Fe­rencné és Polónyi Éva beszél­get. Majdnem szomszédok. Nem mindig érnek ám rá trécselni, pláne most, amikor már a vete- ményezés ideje van a nyakun­kon. Mihályi néni, aki lánykori nevét nem akarja elárulni (- Hi­szen már nem vagyok járfy - ka­cag fel), nem főzött, a tegnapi maradékot melegítik fel. Nem is lett volna ideje főzni, mert bent volt Apátin a piacon. Azért is ta­lálkoztak most, mert szomszéd- asszonya megkérte, hozzon neki vetőmagot. Mihályi néni 74 éves - igaz, ebből előbb tízet véletlenül le­tagad, csak később jön rá, hogy hát ő már rég elmúlt 64 -, férje pedig 78 (bezzeg ezt rögtön el­találta). 1962-ben költöztek be a fa­luba a tanyáról, részben mert felépült a házuk, másrészt meg­szűnt a tanyasi iskola, és a há­rom gyereknek messze lett volna bejárni. Mindig állattenyésztéssel foglalkoztak. Ő maga egész éle­tében háztartásbeli volt (- Mert azt mondta az uram, hogy amíg egy asszonyt el tud tartani, nem kell elmenni dolgozni. De töb­bet dolgoztam így, mint aki most megkapja a nyugdíjat - nevet össze beszélgetőpartneré­vel). Földjük bent van a szövet­kezetben, de hogy mekkora, nem is érdekli, a férje tudja azt. Búzát, árpát, kukoricát kapnak, csakhogy már fizetni kell érte. Volt állatuk is (tehén, disznó), de hol van már az az idő, ami­kor megérte az ezzel járó bíbe- lődés?! így most nincsenek jó­szágok.- Bizony, régen annyi elő­nyünk volt, hogy a háztáji kuko­ricát megkaptuk. Most meg sza­bályszerűen meg kell venni - kapcsolódik be a beszélgetésbe a szomszédasszony. - Régen tudtunk hízót nevelni, ma meg arra nem vagyunk képesek, hogy kettőt-hármat le tudjunk adni, olyan drága a takarmány - teszi hozzá. A 62 éves Éva néni elvált, most élettársával él. 1950 óta lakik itt. Dolgozott a téeszben, majd háziipari szö­vetkezeteknél. Társának 6 hold földje van, de nem sokat kapnak utána. Öt gyereke született Éva néninek, közülük egy fia meghalt. Egy pedig egy bécsi vásárlás után családjával együtt hat éve kint maradt Nyugaton.- Egy Trabanttal kihúzták a szennyest - mondja tömören. - Ma Amerikában élnek. Sok a gyerek, de mit érek vele, egy sincs velem - neveti keserűen. Tizenkét unokája van. Élettár­sának nincs gyereke. * Két pöttöm lány ballag haza­felé az iskolából Jászszentand- ráson. Meg-megállnak, olyan komolyan beszélgetnek, mint két felnőtt. Mindössze négy órá­juk volt - mondják, és most várja őket odahaza a finom ebéd. Kezükben kis papírzacskók­ban katicabogarak. Mindig fog- dosnak pöttyöshátúakat haza­felé menet, de otthon elengedik őket. Czakó Enikő és Tóth Erika elsősek. Hogy melyik iskolába járnak, azt úgy tudják elmon­dani, hogy ami a csendőrlakta­nya helyén van. Nem messze laknak egymástól, de nemigen szoktak összejámi szabad ide­jükben, a dolgokat hazafelé megbeszélik. Arra a kérdésre, hogy jó-e is­kolába járni, egyszerre vágják rá, hogy igen. Mindketten tanítók szeretné­nek lenni, ezt már most elhatá­rozták. Csak ne csalatkozzanak! A fiatalok: balra Czakó Enikő, jobbra Tóth Erika Fából, nem vaskarika Sok ezer hírlapládát tudnak gyártani Jászapátin hosszú évek óta működik a Fémipari Szövetke­zet, amelynek elődje a Béke Vegyesipari Ktsz volt. Anno fa­ipari szövetkezetként indult, de ez a terület fokozatosan leépült. Ma már csak fém alapanyaggal dolgoznak - mondja Faragó Fe­renc főmérnök. Az egy éve Fémisszé alakult szövetkezetben jelenleg fém csomagolóeszközöket gyárta­nak: elektromos kézi szerszám­gépek dobozait készítik többek között a Black and Dekker és a Metabo cégeknek. Felvevőpiacuk Anglia, Spa­nyolország, Portugália, Olasz­ország. A külföjdi vevők 1985-től érdeklődnek termékeik iránt. Azelőtt szinte kizárólag szovjet cégek voltak kooperációban ké­szített cikkeik vásárlói. A hazai ipar részére szer­számdobozaikon kívül pénzka­zettákat, élelmiszer-ipari kimé­rőkanalakat, sütőformákat, po­gácsaszaggatókat, kapcsoló- szekrényeket, bútorvasalatokat szállítanak. Jelentős munkájuk a bérfes­tés. 1989-ben egy 20 millió fo­rint értékű beruházást hajtottak végre, korszerű porszóró beren­dezést állítottak üzembe. Évente 300 ezer négyzetméter felületet tudnak lefesteni. Nyolcvan munkást foglalkoz­tatnak. Ma már nincs nagy lét­számmozgás, igaz, feleannyian dolgoznak most az üzemcsar­nokokban, mint korábban. Új termékük a hírlapláda, amelynek gyártását tavaly kezd­ték felfuttani. A praktikus és olcsó ládákat ma már többezres nagyságrend­ben készítik, jelenleg a békés­csabai és a kecskeméti körzet­ben terítik az Axel Springer cég helyi kiadói. Az oldalt készítette Tóth András és Mészáros János

Next

/
Oldalképek
Tartalom