Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-11 / 59. szám

A „léc” emelkedik / Minőségbiztosítási rendszer a Solaminál Az átlagban havonta 1000 tonna húskészítményt előállító So- lami Húsipari Rt.-nél elindult egy folyamat, mely a termékek minőségi követelményének lécét igencsak magasra helyezi. Ám ezzel megfelelnek majd hosszú távon a nyugati piacok elvárása­inak is, mivel az ISO 9000-es szabvány szerinti minőségbiztosí­tási rendszert vezetik be, mely a termelőket is váltásra készteti. Milliárdok a természet védelmére Egy cégnek nem csak a tal­pon maradásához szükséges a piacok megszerzése és megtar­tása, hanem a folyamatos fejlő­déshez is. A Solami sok min­dent tett már azért, hogy a piaci elvárásoknak megfeleljen. Ám ez igencsak összetett hazánk­ban, mivel részben vagy a na­gyon olcsó, vagy pedig az egyedi, a különleges termékek iránt mutatkozik kereslet. A minőséget viszont nem csak az utóbbi esetében kell biztosítani, hanem az olcsóbb termékeknél is. A minőségi termelés a felté­tele az export bővítésének is, annak a jelenleg 15 százalékos­nak, melyhez elengedhetetlen egy olyan rendszer bevezetése, mely bár hosszú távon kamato­zik, azonban a gyümölcsei igazi eredményt hozhatnak. Az élelmiszeriparban is ke­mény verseny folyik a vevőért, bár a jelenlegi kaotikus hazai piacokon nem mindig a minő­ség a dominens. Azonban a So­laminál úgy ítélik meg, hogy az előre tekintés fontos, a jövő je­lenlegi megalapozása elenged­hetetlen. A korábbi lépések eredménye kimutatható, ugyanis a vásárlók pozitívan re­agáltak: a cég az elmúlt három évben megduplázta termelését. „Ezzel együtt elértünk egy minőségi szintet, egy arculatot, egy megjelenést, amit természe­tesen tovább szeretnénk fejlesz­teni” - fogalmazta meg a válla­lat célkitűzéseit Kovács István termelési igazgató. Az elért eredmények ellenére a cégnek vannak minőségi gondjaik, mi­vel egy késztermék elkészítése sok összetevőn múlik. Változ­hat az alap- és a segédanyag minősége, s a végeredmény ezek alapján alakul ki. Mindezt a technológia is befolyásolhatja. A jelenleg kitűzött cél az, hogy az állandó minőség bizto­sított legyen. A hagyományos módszerek és technikák korlátot szabnak, az apró lépések idő­szaka lejárt. Egy dinamikus és állandó minőségbiztosítás szük­séges. Ennek érdekében a mi­nőségbiztosítást az ISO 9002-es szabvány alapján kívánják megvalósítani, mely komplexen felfogja a gyártás teljes folya­matát a termelőtől a fogyasz­tóig. Maga a minőségbiztosítási rendszer nem állandó minőség- ellenőrzést jelent, hanem a mi­nőség fenntartását. Ebben az esetben a gyártási technikák és technológiák állandó szinten való tartása, valamint ezek ál­landó felülvizsgálata kell. Azaz valójában a gyártási folyamat különböző pontjainak ellenőr­zése valósul meg, s ha az vala­mely ponton hiányosságot mu­tat, akkor a hiba kijavítására konkrét előírásokat biztosít. E feladattal, azaz a minőségbizto­sítási rendszer kialakításával a Solami a Országos Húsipari Ku­tatóintézetet bízta meg. Ha a rendszer kialakítása megtörtént, melynek folyamata mintegy másfél évet vesz igénybe, akkor egy nemzetközileg elismert cé­get kémek majd fel arra, hogy a tanúsítást kiadja. Ezzel a tanúsí­tással lényegében a nyugati pia­cokon hírnévre tehet szert a cég, s számos konkurensét is meg­előzheti. A rendszer bevezetése alól a termelők sem húzhatják ki ma­gukat, ugyanis alapvető köve­telmény lesz a megfelelő minő­ségű alapanyag. Ezt természete­sen a vállalat majd „honorálja”. Azonban a kistermelőknek mindenképpen váltaniuk kell, hiszen a jövőben különbséget tesznek az alapanyagok között, melyet a termelő a zsebén fog 'megérezni. - végi ­Ma az olajipar megjelenését sok helyen vegyes érzelmekkel fogadják, annak ellenére, hogy mind ez idáig e tény fellendü­lést jelentett a környék gazda­sági, társadalmi, kulturális éle­tében egyaránt. Az ellenérzé­sek manapság elsősorban ab­ból fakadnak, hogy az embe­rek nem ismerik kellőképpen a kőolaj és földgázkutatók, -termelők tevékenységét, nem ismerik ennek környezeti ha­tásait. Természetszerűen - mint az ipari technológiák általában - az olajipar is terheli a környezetet. A Magyarországon dolgozó szakemberek, így elsősorban a MÓL gárdája, az ott dolgozók felkészültsége és környezetkí­mélő technológiák alkalmazása garancia arra, hogy a környezeti hatás mértéke minimális legyen. A MÓL Rt. kutatási, termelési ágazata tavaly 1,7 millió tonna kőolajat (ez a hazai szükséglet 21 százaléka) és 4,7 milliárd köbméter földgázt (ez a hazai igények majd 46 százaléka) ter­melt. Tavalyi gazdálkodási jel­lemző: bányajáradék és adók formájában mintegy 24 milliárd forinttal járult az ágazat az or­szág költségvetéséhez. Ugyan­akkor két esztendő viszonylatá­ban majd 4 milliárd forintot for­dított ezen ágazat környezetvé­delmi beruházásokra. Legszem­betűnőbb ezek közül talán a mélyfúrásoknál alkalmazott, zárt rendszerű iszaptechnológia. En­nek az a lényege, hogy visszasaj­tolják, s nem marad kinn a föld felszínén az úgynevezett fúró­iszap. A cég egyetlen beruházást sem indít el úgy, hogy annak kezdeti lépéseinél már ne lenné­nek ott környezetvédelmi szak­emberei. így készülhetett több milliárd forintos környezetvé­delmi befektetések mellett el Szánkon, illetve Algyőn a MÓL Rt. beruházása, s említhetném hasonlóképpen a nagylengyeli környezetvédelmi fejlesztéseket is. Kiemelt gondot fordítanak a vezetékszakadások megelőzé­sére, korszerű diagnosztikai eljá­rások alkalmazásával, az olajkí­sérő gázok hasznosítására mű­szaki vagy energetikai céllal, s arra törekednek, hogy minél ke­vesebb szennyezőanyagot bo­csássanak ki nyomásfokozó kompresszoraik meghajtó mo­torjai. A hét elején környezet- és természetvédelmi kérdésekről tárgyaltak a MÓL Rt. vezetői, valamint a környezetvédelem vezető szakemberei. Mint dr. Szalóki István vezérigazgató-he­lyettes nyilatkozatában el­mondta, egymás álláspontjait megismerni, a tennivalókat megbeszélni ültek le tárgyaló- asztalhoz a tanácskozás résztve­vői. Természetesen szó esett a készülő környezetvédelmi tör­vényről, amelynek mostani álla­potáról Simon Márton Péter he­lyettes államtitkár beszélt. El­mondta egyebek között, hogy kerettípusú törvény van előké­szítés alatt. Úgy ítélik meg a környezet- védelmi szakemberek, hogy igen jó lenne, ha különleges eljárással is, a törvényhozás elé kerülné­nek javaslataik, ezek elfogadása ugyanis jelentősen felgyorsít­hatna s szabályozottabbá tehetne környezetvédelmi feladatokat. Téma volt a kőolaj- és föld­gázkutatás környezetvédelmi és természetvédelmi problémája is. A széles horizontú kérdés­körből ragadjunk ki csak egyet. Nagy visszhangot váltott ki az Őrségben egy, a természetvé­delmi parkban megkezdett kuta­tási munka. Vannak, akik ellen­zik ennek folytatását, mások pe­dig kardoskodnak azért, hogy a megtalált ásványi anyagot fel­színre hozzák. Megoldás az, amelyre dr. Szalóki István utalt tájékoztatójában, vagyis hogy ésszerű kompromisszumokat kell keresni és találni. Minden­nek hátterében elsősorban gaz­dasági kérdések állnak. Ezen konkrét esetben is megtalálható a módja annak, hogy a beinvesz­tált hatalmas pénzösszegek ne vesszenek el, kitermelhető le­gyen az ásványi vagyon, ugyan­akkor minél kisebb mértékben szenvedje meg ezt a természet- védelmi terület. Mindehhez per­sze kutatók, termelők és környe­zetvédők szoros együttműkö­dése szükséges. A témák között szerepelt a szállítás környezetvédelmi gondja is. Igen sok forgalma­zóval áll kapcsolatban a MÓL Rt., olyanokkal is, akik mini­mális környezetvédelmi elő­írásokat sem képesek teljesí­teni. A cég nem hatóság, éppen ezért nem képes arra, hogy minden egyes ügyfél felké­szültségét megvizsgálja. A nemrégiben történt dunai szennyezés azonban arra utal, hogy fokozottabb kontrollt kell gyakorolniuk a környe­zetvédelmi hatóságoknak ezen forgalmazók felett. :gy nemzetközi kiállítás és vásár után Együtt kell rezdülni a piaccal Exportnövelés a Szolnoki Mezőgépnél ben szűkebb volt a korábbinál, mert kevesebb volt a mező- gazdsági gép, ugyanakkor ve­tőmagvakból és állatokból megnőtt a kínálat. Ami bennün­ket érint, az összességében a ko­rábbi évekkel egyezik, folytató­dik Nyugat-Európában egy strukturális átrendeződés, mely szerint az igény a nagyobb tel­jesítményű gépek irányába to­lódik. Ezt jól lehettett érzékelni most is.- S a Mezőgép mit tud elérni ezen a piacon? Sikerült-e újabb partnereket találni?- Számunkra ami fontos volt, az az, hogy - bár a francia pia­con otthonosan mozgunk, hi­szen tizenéve szállítunk - a pia­cot hogyan lehet bővíteni. Amellett, hogy a tradicionális partnereinkkel üzletet kötöt­tünk, találtunk egy újabb dea­lert, aki a termékeinket forgal­mazza majd Elzász-Lotharingi- ában. Ez egy más termékcso­portot jelent, mint amit koráb­ban már értékesítettünk. A fran­cia piacon emellet még számos lehetőségünk van, ugyanis 4-5 olyan nagykereskedővel tár­gyaltam, aki felvállalná a cé­günk képviseletét.- Létezik valamilyen akadály a...- Nagyon óvatosan kell lép­nünk, mivel a korábbi pozíció­kat nem szabad elveszíteni, ugyanakkaor az üzleti korretség játékszabályait be kell tartani.- Csak Franciország volt a cél?- Nem, s ami nagyon nagy siker, az elsősorban az, hogy egy stabilnak tűnő dealerrel si­került tárgyalást folytatni, aki a Benelux államokban fogja érté­kesíti - elsőnek a takarmányki­osztó kocsit - majd a teljes ter­mékpalettánkat. Csak a kocsira kizárólagosságot kért. Mivel ezen a piacon eddig még csak egy-egy szegmensen tudtunk eladni, így természetsen nem zárkóztunk el a kérésétől, azon­ban mindenképpen mennyiségi követelményt állítunk fel. Emellett Dániában is talátunk egy nagykereskedőt. Korábban is adtunk már el termékeinkből szórványosan ebben az ország­ban, azonban az eladáson kívül rendkívül fontos a termék ki­szolgálása, a garancia vevő- szolgálat, alkatrészellátás.- Tudomásom szerint a két szigetország is „fehér folt” még.- Anglia és Írország esetében is találtunk egy kereskedőt. Ezen a piacon is ott voltunk ko­rábban, azonban eléggé hul­lámzó és kismértékű volt az el­adás. Most úgy látszik, itt is si­kerül teret nyerni. De régi vá­gyam volt a spanyol piacra be­kerülni, most ez is lehet, hogy sikerül. Az EGK-n belül ők a legveszélyesebb konkurense­ink, mert nincsenek igazán nagy különbségek a termelési költsé­gekben, az árakban, és minő­ségben .is közel állunk egymás­hoz. Úgy ítéltem meg, hogy egy kölcsönös megállapodás alap­ján mi is felvállalhatjuk az ő ál­taluk telőállított termék ma­gyarországi képviseletét, már csak azért is, mivel a kisebb tel­jesítményű gépeket gyártják ja­varészben. Ezek a tárgyalások azért is érdekesek, mivel a saját fejlesz­tésű, fő profilba tartozó termé­keinkre vonatkozik, nem pedig egy kooperáció alapján, vagy csak egy részegységként gyár­tott termékünkre. így ez bizo­nyos tekintetben tovább dina­mizálja a termékfejlesztést.- S a hagyományos piacukon milyen újabb eredményt sikerült elkönyvelni?- A németekkel ugyancsak zajlottak tárgyalások, bár a né­met piacon nem érzünk hiá­nyosságot, ugyanis az elmúlt év exportjának 67 százaléka ide irányult. Ezt a fajsúlyeltolódást kívánjuk mérsékelni, s termé­szetesen nem úgy, hogy a német piaci jelenlétünket akarjuk csökkenteni, hanem a többit növelni. Ez a talpon maradás­hoz is szükséges.- Keleti partnerekkel talál­koztak?- A szlovákokkal, s az egyik tárgyalás alapján vélhetem úgy, hogy minden esély megvan az üzleti együttműködésre. A kö­zeljövőben meglátogatnak ben­Az már hagyománnyá vált a Mezőgépnél, hogy a tavaszi pári­zsi SIMA Nemzetközi Mezőgépkiállítás és Vásáron részt vesz­nek. Milyen eredményekkel zárult mindez, s mit jelent a szolnoki cégnek? Sikerült-e új piacokat szerezni? Erről beszélgettünk dr. Sziráki Andrással, a Mezőgép Rt. vezérigazgatójával.- Maga a vásár az idén rész­nünket már szerződéskötés mi­att. Ez még ebben az évben ter­mékszállítást is jelenthet.- Milyennek érzékeli a nyu­gati piacot?- A mostani tárgyalásaink már nem multinacionális cé­gekkel folytak, hanem több mint 30 termékforgalmazóval, akik nem csak egy-egy gép el­adásában érdekeltek, hanem a teljes termékskálában. Bár a re­cesszió még nem oldódott, azonban - érzékelésem szerint - egy minimális élénkülés meg­indult. A vásáron jó érzés is eltöltött azzal, hogy sok nagykereskedő megkeresett, hiszen ez a cég el­ismertségét jelenti.- Összességében mit jelent a cégnek a vásári részvétel, az új piacok?- Én összességében úgy íté­lem meg, hogy az eladás nö­vekménymértéke 100 milliós nagyságrendet jelent. Már oda- kinn is kötöttünk szerződést, bár még nem jelentősét. Közben folyamatosan jönnek az új ren­delések, az érdeklődő faxok és levelek. Reményt keltőek eddig a fejlemények.- Mégis, milyen növekedéssel számolnak?- Mi szolid növekedéssel számolunk, bár ez nem jelenti azt, hogy nem akarjuk ezeket a számokat meghaladni. Az ex­portot a következő három évben fokozatosan 25 százalékkal kell növelni úgy, hogy továbbra is az exportnak a termelés több mint 70 százalékát kell kitennie. Emellett természetesen a ha­zai piac is élénkülést mutat, a növekedési, trend szembetűnő. Míg 1992-ben kaszából - mi kaszában gondolkodunk, mivel nagy kaszagyár vagyunk - 260 körül, 1993-ban 500 fölött ad­tunk, addig ebben az évben 1000 darabot is meghaladhatja ennek mértéke. Egy meglepett, de ugyanak­kor el is gondolkodtatott. Más­kor a szárzúzók után ősszel volt igazi érdeklődés, most viszont tavasszal van 400 darabra ren­delés, amire nem volt példa az utóbbi 20 évben. Úgy vélem, ez azzal függ össze, hogy tavaly a kukoricaszárat kinnhagyták a földeken, s most, a szántás előtt végzik el ezt a műveletet. Ne­künk ebből is erényt kell ková­csolni. Alkalmazkodunk, együtt rezdülünk a piaccal.- ez ­Lakástörvényre és lakásra várva Legyen hitelük a takarékoskodóknak A lakásprobléma szinte vi­lágprobléma. Ezért mindig érdekes és érdemes körül­nézni, mit tesznek a megoldá­sért mások. Jó példáért természetesen a gazdaságilag fejlett országokba kell menni, amelyekben már a II. világháború előtt kialakultak a lakásszerzés (vásárlás, építés) pénzügyi csatornái. Németor­szágban például több építési kölcsönt folyósító takarékpénz­tár szolgáltatásai közül is vá­laszthatnak a fiatal házaspárok, a lakásukat kinőtt nagy csalá­dok, a kisebb lakásra vágyó nyugdíjasok. A pénztárak tevé­kenységét támogatja az állam is, méghozzá úgy, hogy egy­részt mesterségesen alacsony, mindössze 6 százalékos köl­csönkamatokat biztosít, más­részt 4-6 évi takarékoskodás után - ennyi idő alatt egy lakás árának a felét gyűjthetik össze a nyugati polgárok - garantáltan a lakásra várók rendelkezésére bocsátja a vásárláshoz hiányzó összeget. Ezt azután 8-16 év alatt kell visszafizetniük a la­kástulajdonosoknak. Nem csoda tehát, ha a ma­gyar lakásszövetkezetek élén­ken érdeklődnek a német mód­szer iránt. Annál is inkább, mert a kölcsönpénztárak nem csak az új lakásra váróknak kínálnak lehetőségeket, hanem a régi la­kások tulajdonosainak is! Mint köztudott, az 50-100 éves bér­házak felújítására nincs pénze Magyarországon sem az állam­nak, sem az önkormányzatok­nak, sem pedig a bérlőknek, il­letve - az elidegenítés után - az új tulajdonosoknak. Az Európa nyugati felén meghonosított el­járás szerint azonban az előta­karékosságban részt vevők eleve jogot nyernek arra, hogy kedvezményes kamatozású köl­csönt igényeljenek. Ezt az ösz- szeget pedig nem csak új lakás vásárlására fordíthatják, hanem a régiek felújítására is. Lehető­ség van arra is, hogy egész la­kóközösségek kössenek takaré­kossági szerződést, s ezzel elő­teremtsék házuk újjáépítésének költségeit. Ha belegondolunk, óriási le­hetőségeket rejt magában az előtakarékossági rendszer. Nem csak számos új otthon megte­remtését, hanem a sok-sok el­avult lakás, ház újjávarázsolását is. És minél hamarabb rendezik Magyarországon a lakásszerzés szabályait, annál kevesebb ház életének kell olyan csúfos véget érnie, mint nem régen a buda­pesti Ó utcainak. Bánhegyi Zsuzsa (FEB) Államkötvény-árfolyamok Vételi és eladási árfolyamok a Magyar Nemzeti Banknál 1994.03.11-én Kötvény típusa Eladási nettó árfolyam (%) Vételi nettó árfolyam (%) Felhalmozott kamat 1994. márc. 11-ig (%) Eladási árf. tartozó ho; (%) 1994/A 100,50 100,00 6,85 _ 1 994/B 94,65 94,01 3,98 24,77 1995/A 88,75 87,67 7,27 24,27 1995/B 88,48 87,35 5,54 24,18 1995/C 94,29 93,59 1,82 24,84 1995/F 91,96 91,01 11,74 24,50 1995/G 94,14 93,09 11,38 24,40 1995/H 93,93 92,83 9,72 24,33 1996/A 87,14 85,43 3,30 23,09 1996/B 90,81 89,54 2,30 24,01 1996/C 90,75 89,46 1,39 23,96 1996/F 90,00 88,56 14,29 23,70 1997/C 86,38 84,62 0,47 22,91 1997/D 100,30 99,50 4,27­1998/A­­­­Magyarázat: ség ­vétel/eladás - napjáig felhal- közölt évi hozamot biztc Nettó árfolyam: a felhalmozott kamatokat nem tartalmazó árfo­lyam, melyet az MNB a megelőző munkanapon kialakult tőzsdei árfo­lyam alapján határoz meg az állam- kötvények vételére és eladására vo­natkozóan. Az esedékesség napjáig felhal­mozott kamat: az államkötvény kibocsátásának (vagy a legutolsó kamatfizetés) napjától az esedékes­mozott kamat, százalékban, kife­jezve. Bruttó (ügyletkötési) árfo­lyam: nettó (eladási vagy vételi) ár­folyam és az esedékesség napjáig felhalmozott kamat együttesen. Eladási árfolyamhoz tartozó hozam: amennyiben a befektető az MNB-től a közölt árfolyamon vásá­rolja meg a kötvényt és azt lejáratig a birtokában tartja, akkor számára a zam: az értékpapír birtoklásból vagy forgalmazásból származó jö­vedelem a névérték százalékában.) Megjegyzés: az 1994/A állam- kötvény esetében maximum egy­millió forint névértékű kötvényt ad el, illetve vásárol vissza az MNB. A többi államkötvénynél az eladási korlát az MNB részéről egy ügyfél­nek 3 millió, a visszavásárlásnál pedig I millió forint naponta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom