Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-08 / 56. szám
1994. március 8., kedd Jászsági körkép 7 Ötvenezer ajtó évente Elvitte képeit, és művész Major Antal Jászladány szélén szép zöld üzem „hívogatja” be az újságírót. Rajta még régi a felirat: Vegyesipari Szövetkezet faipari részleg. Merthogy azóta már nagyot változott a világ. A Major és Gubicz Faipari és Kereskedelmi Kft. bérli januártól az üzemet, vagyis a szövetkezet kivonult egy évtizede létesített egységéből. A kft. ötéves bérleti szerződést írt alá a tulajdonossal, sőt, szeretné meg is venni az üzemet, de a bankok nem nagy hajlandóságot mutatnak a kölcsönre. A meglepően hatalmas üzemben nyílászárókat, főleg bejárati, belső és garázsajtókat gyártanak hazai piacra - mondja Major Antal ügyvezető igazgató, aki tulajdonképpen az előző, szintén bérlő Épület Kft. ügyvezetője is volt, de azt a hevesi takarékszövetkezet botránya miatt tavaly decemberben felszámolták. A munka rengeteg, a tavaly még létezett társaság 50 ezer ajtót adott el. Ez 180-200 milliós árbevételt jelentett. A munkások létszáma egyelőre 15, de rövidesen vissza kell hogy álljon a korábbi kft. szintjére, az 50-60 dolgozóra, ha ki akarják elégíteni a rendeléseket. Idén a tervezett árbevétel 100 millió forint, mert nem akarnak olyan széles skálát gyártani, no meg az eddigi gyártópartnereket sem sikerült még a kooperációs munkába bevonni. Termékeik eladására 40-50 kereskedelmi partnerrel állnak kapcsolatban. Főleg tüzép-tele- pek vették áruikat, de egyre gyakrabb vevőik a magánkereskedők. Készülnek az ajtók Lovas kalauz Hogy tavasz van, azon is látszik, hogy megindult a mozgolódás a földeken. Igaz, még nem oly nagy a „nyüzsgés”, de Jászapáti előtt Léhi László már kint dacol a hűvös tavaszi széllel. Lóvoptatású boronájával a trágyát teríti szét egy darab lucernásán. Mindig csak lóval művelte a földet, persze a szántáshoz traktort kért. Két-két hold búzája, rozsa, lucernája, három hold kukoricája és egy hold zabja van. Kell az állatoknak a takarmány, mert öt tehene, négy borja, egy anyakocája van odahaza a portán. Összes birtoka tehát 10 hold, de az eléggé szétszórva található. Öt holdat ebből bérel, öt viszont a sajátja. Szó szerint, mert soha nem volt téesztag, ez a föld mindig az övé volt. Már nyugdíjas felesége a csecsemőotthonban dolgozott varrónőként. Született három gyerekük, egyik lánya a csecsemőotthon helyén levő öregek otthonában ápolónő, a másik tanító, a fia sofőr a Jásztejnél. A 64 éves Laci bácsi harmincöt évet húzott le a vasútnál mint kalauz. A Szolnok-Gyön- gyös vonalon kérte ellenőrzésre a jegyeket. Gyerekei már nem viszik to- vábbb a földművelést. Ő már megszokta ezt a munkát, a kisujjában van a „szakma”. Mindig lóval dolgozott Jászárokszálláson él Jakus László festőművész. Hogyan lett belőle művész? Nem mindennapi módon! Gyöngyösön született 1953- ban. Képzőművészeti ismereteit önképzéssel szerezte, amelyben segítségére voltak Gecse Árpád és Gábri Albert művészek. A nyilvánosság elé először 1985-ben lépett képeivel. 1989 óta tagja a Bagatell Vízivárosi Galériának, a Zichy Mihály Alkotóközösségnek, 1992-től a Független Magyar Szalon Képzőművészeti Egyesületnek. A galérián keresztül tagja az országos szövetségnek. Képein főleg az alföldi táj szépségét ábrázolja. Csoportos kiállítással Ausztiában, Izraelben, Németországban, Angliában, Törökországban, Ukrajnában és Franciaországban szerepelt. Gyűjtőknél, közületeknél is találhatók képei. Jakus László e máris szép életpályája kis kitérővel kezdődött. Szobafestő szeretett volna lenni, de abban az évben, amikor a szakmunkásképzőbe jelentkezett, nem volt ilyen szak, csak parkettázó. Elvégezte. Mindazonáltal csak mocorgott benne a festészet iránti vágy. Nagyon szerette a táj szépségét már gyerekkorától. Nem nyugodott bele, hogy ne legyen festő. Előbb szobafestő - mert azért ezt is elvégezte -, majd festő lett. Volt egy barátja, aki „fes- tészkedett”. Vele járta a képtárakat, ő hozta közel 12-13 éve a művészethez. A művész alkotás közben laszolta. Úgyhogy festett a képeiből hármat másnapra. Igencsak elcsodálkozott ezen a kiállító, aki azt mondta, vigyen fel a Vízivárosi Galériába több képet, ő ott lesz. Persze hogy vitt, és fel is vették. így kezdődött pályafutása. Ettől még több önbizalmat nyert, és megpróbálta a komolyabb Zichy Galériát. Elment, de első alkalommal azt mondták, próbálkozzon még. Másodjára már felvették. Ekkortól „számít” igazi művésznek. Jakus László majdnem minden hangszeren játszik, verseket írt, és persze jól fest. Képei pedig szépen kelnek. Csak így is maradjon! Festegetni kezdett. Tizenhat évnyi szobafestés, parkettázás után ma már csak képeiből él. Van úgy, hogy két, három, négy mű is „összejön” egy éjszaka alatt. Kezdetben képei nem sikerültek mindjárt. Egyszer a „hűtőben” kiállítása volt Gábri Albertnek, akit azután meglátogatott barátjával. Szorosabb kapcsolatba került vele, tanít- gatta, ami önbizalmat adott neki. Egyre jobbak lettek képei, s egyre jobban keltek. Hogyan lett művész? Egyszer Gyöngyösön árulta képeit egy festőművész. Jakus László odament hozzá, és a beszélgetés során elmondta, ő is festeget. - No, akkor fesse meg ezt meg ezt a képet. De nem csinál skiccet? - kérdezte a művész. - Nem, a fejében már rögzült a kép - váJakus László egy festménye Negyven év = dupla kereset Szép az idő, csak a szél ne lenne ilyen kitartóan erős. No, ha erős, ha nem, Jászdózsánál kitartóan üldögél a Holt-Tama partján Kovács László, pecabot- ját mindenre elszántan lógatva a vízbe. Már hat halat fogott, de az mind méreten aluli volt, ezért vissza kellett dobnia a kis pontyokat. Azért még van remény, hiszen szerinte úszkálnak ebben az állóvízben gyönyörű, 5-15 kilós pontyok is. Fogott is tavaly egy 7 kiló 20 dekásat. Ä 66 éves férfi világéletében pecázott,' legnagyobb fogása a Tiszán volt a tiszasülyi kanyarban: egy 17 kilós harcsa akadt horgára. Egy óra hosszát birkózott vele, mire kifogta. Hazahozta, de nem evett belőle. Egyedül ő nem szereti Dózsán a halat - vallja be nevetve. Szeretné ő, csak ha egy szálkát is lenyel, mindjárt keresztbe fordul a torkán. Az unokái azonban úgy eszik a halat, mint a kenyeret. Majd’ mindennap pecázik. Ráér, nyugdíjas. Rengeteg ponty van a vízben, 50 mázsa kishalat telepítettek bele. Ősz lesz, mire méretesre nőnek, de addig ellopkodják - mondja. Egyébiránt már azt hitte, a kopogtatócédulát hoztuk. Pedig el sem megy szavazni. Minek, kire? - kérdezi. - Hát betyár már mindenki. Ezekre szavazzon? Ezek tönkretették az országot! - jelenti ki nagyon mérgesen. Laci bácsi Jászárokszálláson született. Szakmája villanyszerelő. 1954-től már itt a faluban dolgozott kisiparosként. Tizenhat évig gyűrte az ipart maszekként, de végül a hűtőgépgyárból ment el nyugdíjba. A két munkahely között „csavargott” is az országban. Gyárakban szerelt erőátvitelt és automatikát. Jó pénzt keresett akkor. Bár annyi pénzem volna most! - sóhajt fel. Az 50-es években keresett 5-5 és fél ezer forintot. Akkor egy öltöny ruha 1200, egy kiló hús 26 forint volt. Most meg 10 ezer 600 forint nyugdíjat kap 42 év 35 nap után! No, ez a jó? - kérdi tőlünk, mintha tudnánk a választ. De meg is válaszolja: igaz-e, hogy nem jó! Mintha kicsit megkeseredett volna Egyedül könnyebb Két jászsági település nem lépett. be a Jász-Gáz Rt.-be: Jászapáti és Jászkisér. Nemrégiben úgy értesültünk, hogy a két település mégis csatlakozna. Mi a „tényállás” végül is ebben a kérdésben? - kérdeztük az apáti polgármesteri hivatal egy munkatársától. Mint megtudtuk, a helyzet mit sem változott azóta, mióta a képviselő-testület megszavazta az önálló vezetéképítést. Márpedig a képviselők úgy határoztak, hogy külön gázvezeték épüljön Jászapáti és Jászkisér' gázellátására. Erre szólnak az engedélyek, és a tanulmányterv is így készült. Áhhoz azonban, hogy megkezdődhessenek a munkák, előblj meg kell épülnie Jászdózsánál a nagynyomású vezetéknek és a gázátadó állomásnak, ami az egész térség gázellátását hivatott kiszolgálni. Innen nagy-közép nyomású vezeték épülne a városig, aminek hossza 11 kilométer, tovább Jászkisé- rig pedig 10,5 kilométer. Á munkát ebben az évben szeretnék teljesíteni. Hogy mennyibe kerülne mindez, a szakértő nem árulta el, hiszen ajánlatokat kértek különböző cégektől a kivitelezésre, és nem volna ildomos kifecsegni a félretett pénz mennyiségét. A hu- szonegynéhány ajánlatot most dolgozzák fel. A legjobb ajánlattevőket megpályáztatják. És hát a lényeg: azért nem léptek be a Jász-Gázba, mert úgy számolták, így sokkal olcsóbban ki tudnak majd jönni pénzükből. Hordani (is) nagyon jó A pusztító idő itt az úr A jászladány-jászkiséri út mellett, jókora kiterjedésű területen egykor talán jól működő sertéstelep dacol az idővel. Szemmel láthatóan rosszul tűrik a magányosságot az épületek, amelyeket megviselt az eső, hó, megtépázott már a szél. Bemerészkedve a kerítésen, hatalmas kutya ront nekünk, csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy láncon van. Ez az eb számára is elfelejtett tény hatalmas rántásra kényszeríti, fellendül a magasba, szinte hanyatt vágódik, de mit sem zavartatva tovább vicsorít. Meglepetésünkre egy idős ember lép ki az iroda ajtaján. Tőle tudjuk, hogy a telep a Jászsági Állami Gazdaságé, és úgy három éve nincsenek már itt sertések. Eladásáról szó van, volt is már itt sok nézelődő, de minden maradt a régiben. Talán egyszer lesz még itt élet. Ahhoz azonban, hogy újra röfik népesítsék be az épületeket, valószínűleg legnagyobb mértékben a mezőgazdasági támogatási rendszer hiányosságait kellene megszüntetni. Irénke az unokával Jászkiséren lapunkat Gulyás Jánosné (Pirner Irén) juttatja el az előfizetőkhöz. Korábban az úgynevezett kivarróüzemben, majd a hűtőgépgyárban, később ismét a kivarróüzemben dolgozott, míg munkanélküli nem lett. Tősgyökeres helybeli, 17 éve laknak a Kölcsey utcai házban. Három terjesztő volt eredetileg a faluban, de ma már csak ketten maradtak, így több lett a munkája. Hajnal 4-kor kel, hétre már végez. Férje a Jászsági Állami Gazdaság szellőháti telepén géplakatos. Lánya gyesen van hét hónapos gyermekével. O a jászapáti kenyérüzemben dolgozik. Édesanyja révén másfél holdat „birtokolnak” testvérével együtt, azon termesztenek kukoricát, búzát, árpát. Kell a malacoknak, a csirkéknek a takarmány. Szeretne sokáig megmaradni ebben a munkában, mert sok remény más munkalehetőségre nemigen van a faluban. Az oldalt készítette: Tóth András és Mészáros János
