Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-10 / 34. szám

1994. február 10., csütörtök Szolnoki Extra 7 Óvjuk műemlékeinket ( Nem szakbarbárok fészke A szolnoki Tudomány és Technika Háza Kár, hogy kevés olyan szép épület van Szolnokon, mint a Tudomány és Technika Háza. 1894-ben, eklektikus stílusban építették. A mellette lévő - szin­tén műemlék jellegű - megye­házával együtt tetszetős épület- együttest alkot. Eredetileg Vármegyei Kaszinó volt - ne­véhez híven szolgálva a közép- osztálybeliek, illetve a rangban, vagyonban felettük állók szóra­kozási igényeit. A második világháború után ebben az épületben alakultak meg a szakszervezetek, s akkor már a „proli” fiatalok ropták ott az „össztáncot”. 1952-ben Úttö­rőházat alakítottak ki a volt ka­szinó termeiben. Időközben ke­vés gondot fordítottak az épület állagának megóvására, s emiatt az meglehetősen rossz állapotba került. Jellemző, hogy 1985-ben mindössze 4,3 millió forintért adta át a megye, illetve a város vezetése a megye műszaki és közgazdasági értelmiségének, így került a volt kaszinó falai közé a 25 tagegyesületet szám­láló MTESZ és a Közgazdasági ji Társaság megyei-szervezete. A halaszthatatlan felújításhoz •var-szükséges pénzügyi fedezet hiánya miatt - segítséget kértek a megye vállalataitól és gazda­ságaitól. Azok pedig erejükhöz mérten, jó szívvel adakoztak a nemes célra. 45 gazdasági egy­ség 9,5 millió forinttal járult hozzá az épület rendbetételé­hez. A mintegy 25 millióba ke­rülő korszerűsítés további fede­zetét az MTESZ beruházási és felújítási alapjából biztosították. A tervezők és a kivitelezők - dicséretükre legyen mondva - ezt a munkát nem csupán egy­nek tekintették a sok közül, ha­nem kivételes gondot fordítot­tak rá. Ezért lett belsejében is ilyen impozáns ez az épület. A korszerűsítés során lényegében meghagyták a régi formákat. Mindössze három helyen vál­toztattak azokon - de ezek a módosítások mind funkcionális, mind esztétikai szempontból előnyösek voltak. így például az udvari részen a függőfolyo­sóra vezető külső lépcsőt meg­szüntették, s helyette nemcsak szemnek tetszetős, hanem a szintek funkcionális összekötte­tését is jól biztosító belső lép­csőt építettek. A sarokerkélyben csigalépcsőt alakítottak ki, s ez­által a padlástérben könyvtárat létesíthettek. A kellő szigetelési követelményeknek eleget téve, a pince mélyítésével újabb he­lyiségekre tettek szert. Ezáltal a pincétől a padlásig használható egy-egy rendezvényen az egész ház. Ugyanakkor a helyiségek külön-külön is elláthatják saját feladatukat. Funkciójuktól eltekintve lát­ványnak is szépek a belső terek, a nagy felfelületek. Természe­tesen nem a látványra, hanem az érdemi munkára helyeződik itt a hangsúly. Pelikán Lajostól, az MTESZ megyei titkárától szer­zett információink szerint gaz­dag, sokrétű tevékenység folyik a Tudomány és Technika Házá­ban. Konferenciák, ankétok, előadások, tanfolyamok váltják itt egymást. Helyt adnak a cé­gek árubemutatóinak is. Egyre több építőipari termékekkel is­mertették például meg itt az ér­deklődőket. Nyitott a ház a megye és Szolnok közélete iránt is. Vá­rosrendezési terveket mutattak be például, s kulturális jellegű eseményeknek is helyt adtak - így például hárfakoncertnek, il­letve évenként két-három kép­zőművészeti kiállításnak, fú­vóskvartett bemutatkozásának. S mivel a divat a műszaki vagy közgazdasági pályán dolgozó hölgyeket is érdekli, divatbemu­tatókat is tartanak. Nem szak­barbárok fészke tehát a Tudo­mány és Technika Háza. Erre vall az is, hogy neves tudósok (köztük Ginsztner János, a Bu­dapesti .Műszaki Egyetem rek­torhelyettese) mellett jeles poli­tikusok - köztük Göncz Árpád - fordultak meg falai között. Tudományos műhelynek is tekinthető a Tudomány és Technika Háza. Olyan tevé­kenységek is folynak ott, me­lyek nem tartoznak az MTESZ belügyéhez. Az itt készült pá­lyázatok egyikének köszönhető például a megyei vállalkozásfej­lesztési iroda és alapítvány lét­rejötte. Ez ötszázmillió forintot hozott a megyének. Vállalko­zási tanácsadó szolgálatot is lét­rehoztak a házban. Ott működik a Vagyonügynökség informá­ciós irodája. Napjaink egyik ér­dekessége, hogy a Tudomány és Technika Házának közreműkö­désével állástalan mérnökök közgazdasági szakoklevelet szerezhetnek. A nappali képzés mellett most hirdették meg a le­velező tagozatot. A műegye­temmel együttműködve - való­színűleg szeptembertől - egy másoddiplomát adó képzést szerveznek. A ház elnyert egy OMFB-pá- lyázatot „felhasználóbarát” számítógépek elterjesztésére. Vonalkódolvasójukat most he­lyezték üzembe. Közlönyárusí­tást egyedül ők folytatnak a megyében. Az épületben lévő kaszinó érdemi eszmecserék, információszerzések színhelye is. A Tudomány és Technika Háza jól példázza azt, hogy mű­emlék jellegű épületeink meg­őrzése, korszerűsítése a mai szűkös anyagi lehetőségek kö­zött csak akkor lehetséges, ha megtalájuk azok mai funkcióját. Simon Béla (Fotó: Mészáros János) A Költői úton lévő, 1794-ben épült műemlék jellegű, barokk kálvária is felújításra vár Emlékmű Szolnok egyik legel­hanyagoltabb parkjában áll a famunkássztrájk emlékére készített dombormű. Egy ideje - ki tudja, miért - már nem koszorúzzák. A látoga­tók ide kétféle szándékkal érkeznek: vagy egy kevés arzénes vizet visznek sze­retteiknek a kútról, vagy épülő házukhoz (síremlé­kükhöz, nyaralójukhoz, em­léktáblájukhoz stb.) vesz­nek le egy-két márványla­pot az emlékmű hátáról. Aki nem sokat tétovázik, annak még jut egy egész te­raszra való méretre vágott lap. Aki viszont elkényel- meskedi a beszerzést, az csak az utca felőli nagy la­pokat tudja elvinni. Azokat pedig már megfaragta a szobrász, így építkezésre szinte alkalmatlanok. I. L. Másodikos gimis és egyetemista Petróczki Ildi másodikos, és tulajdonképpen már a Mo­sonmagyaróvári Agrártudo­mányi Egyetem hallgatója Hogy mi minden meg nem történik ezen a saras, poros földtekén! Akadnak, akik éve­kig próbálnak bejutni valami­lyen felsőfokú oktatási intéz­ménybe, de valahol, valamiben mindig elbotlanak. És tessék, itt van Szolnokon ez a kis Pet­róczki Ildikó, a Varga Katalin Gimnázium 2. a osztályosa. Még nem is felvételizett sehol, és máris egyetemi hallgató, hol­ott a négy középiskolás évből csak másfelet tudhat maga mö­gött. Ugyanakkor nem kell mást tennie, csak leérettségiznie, és máris sínen van. A teljességhez hozzátartozik, hogy a megye- székhelyen tanuló, de Jászbol- dogházán lakó ifjú hölgy eled­dig dögunalmas bizonyítványo­kat hordott haza. Nincsen azok­ban egy sovány hármas, de még egy keszeg négyes sem, csak egy ötös - a többi meg annak az ismétlése. Legutóbb is úgy volt kitűnő, hogy tantestületi dicsé­retet is kapott. Szó se róla, va­lamilyen családi jellegű beütés is lehet a dologban, mert 1988-ban a nővére is a Vargá­ban érettségizett, és a változa­tosság kedvéért ő is így fejezte be a sulit. Azóta biológus. A húga, Ildi is kedveli ezt a tár­gyat, és úgy tűnik, ehhez jobban vonzódik, mint édesapja hivatá­sához - aki gyógyszerész. Hete­dikes, amikor a Herman Ottó-természetvédelmi verseny döntőjében Kisújszálláson a he- tedikesek-nyolcadikosok között országos második helyezést ért el. A gimiben újabb csínytevést követett el a Kitaibel Pál nevét viselő versenyen Mosonma­gyaróváron. Ézt a biológiai megmérettetést az Élet és Tu­domány, a Búvár szaklap s az ottani egyetem hirdette meg. Ildi jelentkezett, igaz, előtte alaposan felkészült. Az első fordulóban, az iskolában első lett, a megyei versenyt is maga­san vitte, és ötvenedmagával az országos döntőbe jutott. Ott a második helyen végzett. Egyébként az első nyolc felvé­teli nélkül a magyaróvári egye­tem hallgatója. Éz volt a ver­senykiírás egyik lényeges eleme. Az ezüstéremért azután kapott az iskolában egy igazga­tói dicséretet, otthon pedig apai, anyai elismerést. Talán nem vé­letlen, hogy a biológiát szereti legjobban, és a nyelveket leg­kevésbé. Ezért a csillagos ötös félévi értesítőért naponta legke­vesebb egy órát tanul, a legtöb­bet hármat-négyet. Régi vágya, hogy állatorvos legyen. Van otthon kutyája, macskája meg egy Manyi névre hallgató bir­kája, akinek most születtek ik­rei. Nagyon szeret olvasni, s ta­valy május óta akad még egy hobbija: a lovaglás. Szorgalma­san gyakorolja, de azt is be­vallja, jó néhányszor landolt már a földön, azon a felén, ame­lyen ülni szokott. Mellesleg újra készül, a Kitaibel Pál-emlék- versenyre, most a másodikosok között próbál szerencsét. Az­után harmadmagával megírta a dolit a Csak egy Földünk van című vetélkedőre, s most várja, várják az eredményhirdetést. Azt már csak mellesleg vetem papírra, hogy a héten franciából vizsgázik. Hogy miképpen jut minderre ideje? Említettem: legkevesebb egy órát hajt na­ponta, de a legtöbb sem haladja meg a hármat-négyet. És a nap ugye, 24-ből áll... D. Sz. M. Illegalitásban '89-től egészen múlt péntekig Bereményi Géza nyomán csak irodalmi ötletként élt bennem, hogy a kommunisták illegali­tásba vonulnak. Lehet, csak elképzeltem, hogy a kommunisták itt vannak, a nyilvánosság előtt vállalják, hogy kommunisták. Én eszméletlen kíváncsi voltam, ezért indultam el a Városmajor utca 8. szám felé, hogy a jelenséggel végre találkozzak, merthogy nemrégi­ben megalakult a Marxista Ifjúsági Szövetség. A mozgalom. Bekopogtattam, öt után néhány perccel, mondtam, keresem a MISZ-t. Az öreg kommunistáknak felragyogott az arcuk. Hohó, de jó, itt egy fiatal, tetterős potenciális mozgalmár. Mielőtt teljesen összekevertek volna valakivel, tisztáztam, hogy ugyan érdeklődésem őszinte, de nem a csatlakozás szán­dékával jöttem. A régiek lecsüggedtek ott, a BM-lakótelep szomszédságában, és azonnal titkolózni kezdtek. A MISZ kollektive elment, nem tudják, hol laknak, van-e tele­fonjuk, és különben is készülnek az érettségire. Megpróbáltam udvariasan erősködni. Remegő kézmozdula­tokkal utasítottak vissza, láthatólag tartottak valamitől. To­vábbra is védték a MISZ-t. Feladtam. Én nem gondolom, hogy ma a bal a jobb. Inkább azt gondolom, hogy felőlem ők azzal foglalkoznak, amivel akarnak, éppenséggel vállvetve hősieskedhetnek a M/SZ-ért. Engem valahogy inkább az egész nem is érdekel. Ha a kom­munisták itt már kuriózum sem akarnak lenni... Blahó Gabriella Látogatás a lakásszövetkezeteknél Együttélésünk ára A közös költségek két fő ré­sze a felújítás és az üzemeltetés díja. A felújítási alapot elkülönítve kell kezelni, melynek megléte a biztosíték az időnként szüksé­ges felújításokhoz, s amely fel­tétel ahhoz, hogy az adott szö­vetkezet kedvezményes kamatú hitelhez jusson. Mértéke főleg az épület korá­tól függ, és attól is, hogy kíván­nak-e a tagok tartalékot ké­pezni, vagy éppen csak annyit fizetnek, amennyi feltétlenül szükséges. Mit is fizetünk? így a Fayban átlag 3,95 forin­tot kell leróni négyzetméteren­ként. Az épületek kora többet is megengedne, sőt szükségessé tenné az emelést, ám a lakók tö­rekvése itt mindig az volt, hogy a lehető legkevesebbet kelljen fizetniük. Ezért a jelentősebb munkákhoz nincs elegendő tar­talékuk. A Jubileumnál ez a tétel négyzetméterenként 5 forint, a Széchenyinél az épületek kora miatt változó, 3-8 forint négy­zetméterenként. (8 Ft a 15 évnél régebbi, liftes tízemeletesek­ben.) A Békés Otthonnál, mivel a lakások jórészt a 30 évet meg­haladták, a legmagasabb a fel­újítási díj: 10 Ft/négyzetméter. Az üzemeltetésbe tartozó fi­zetnivalók is változóak. Általá­ban a közüzemi díjakat (közös­ségi áramfogyasztás, hulladék- szállítás, vízdíj, kéményseprés), apróbb javításokat, a takarítók bérét és a gondnokságok fenn­tartásának költségeit tartalmaz­zák. A szövetkezeteknek közös gondja, hogy a szolgáltatások az áremelések hatásait közvet­lenül, szerződésmódosítás nél­kül érvényesítik, s mivel ezek már követhetetlenek, nehezebb tervezniük is. A Jubileumnál az üzemelte­tési költség 16,50 Ft/m2, ám ebből a tagi befizetés 7,74 fo­rint, a többit kigazdálkodjék. A Fayban az üzemeltetés 8,42 Ft/négyzetméter. Ez a Bé­kés Otthonban épületektől füg­gően 700-900 forint havonta. A Széchenyin ebben is nagy elté­rések mutatkoznak, legalacso­nyabb közös költség, amiben nincs vízdíj 600 forint, víjdíjjal együtt ugyanitt 2500 forint, egy átlagos tízemeletes vízórás la­kás költsége 1770, vízdíjjal együtt 3600 forint. Bármeny­nyibe kerülhet a városban a víz köbmétere, Örök konfliktusfor­rás marad, ki fizessen és meny­nyit. A legegyszerűbb esetben a lakó vízmérő órát szereltet föl, s úgy tűnhet, innen kezdve tiszta az ügy. A lát( hat latlan vízórák A vízórás lakások a látszat el­lenére-is .gondot okozhatnak- a lakásszövetkezeteknek. Ugyanis a leolvasók nem nézik az órákat, jobb esetben az ajtóra kiírt állás után viszik a számlát. Ám a lakók néha kevesebbet ír­nak ki a valóságosnál. A számla pedig a főmérő után megy a la­kásszövetkezetnek, és velük fi­zettetnek. Azt sem tudta még senki sem végigjárni, hogy ahol több mérőre van szükség, meg­van-e mind, vagy netán a WC-t „lefelejtették”. Közös lónak ... Az átalányt mindig a házba bemenő vezetéken lévő főmérő alapján számítják ki, vagy a la­kásban élők száma, vagy a lakás mérete szerint. A Fayban az átlagfogyasztás 5,05 köbméter/fő, havi díja 4Ö5 forint. Ennél az átlagnál kiug­róan magasabb a többi szövet­kezetnél fizetendő átalány a 10 köbméter fölé eső fejenkénti fogyasztás miatt. Á csöpögő csapok, szivárgó WC-tartályok igazán akkor kezdik érdekelni a tulajdonost, amikor órát szereltet föl. Érde­kes megfigyelés, hogy a Szé­chenyin a 10 köbméter fölötti fogyasztások 6-7 köbméterre csökkentek a mérők beállítása után. - em ­Szolnokon az Autóklub udvarán, a Thököly út 48-56. szám alatt Rallye Sprint Bt. néven autósbolt nyílt. így a szükséges alkatrészek helyben rögtön meg is vásárolha­tók. A boltban teljes áruválaszték van a Lada típusú ko­csikhoz, karosszériaelemek, gyári kipufogórendszerek és természetesen nagyobb keleti és nyugati autókhoz al­katrészek. A bt. ügyvezetője Zelei Béla. -nzs­Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom