Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-07 / 31. szám

1994. február 7., hétfő Húszon innen — tízen túl 7 Irodalomdolgozat - Csokonai Vitéz Mihály: Gondolatok „Az estve” című vers alapján A messze nyúló pázsit be­süpped a lépéstől. Lélegzetvé­telkor tiszta, égetően egészsé­ges levegő hatol a tüdő mé­lyébe. A harmónia tökéletes. Csupán a Nap hatására indul meg a fejben hódító zúgás. Megbabonáz a természet em­berfelettisége és a létező folya­matok megzavarhatatlansága. Ha a Nap lenyugszik, elcsende­sedik vele minden, és ezekben a monoton órákban megkezdőd­het a gondolatok láncbafűzése. Csokonai, mint költő, így képzelte el az idilli világot, az alkotóerő szülőhelyét, azt a he­lyet, ahol megtalálható az egyensúly. Időleges egyensúly azonban, mert volt talán egy pil­lanat az örökkévalóságban, amikor a bűvös körforgás meg­akadt, és felvett egy irányt. Az eredetihez képest az előző időkben élők számára szenve­déssel, fájdalommal telit. E vál­tozás létrehozója azonban ép­pen olyan szerves része a Ter­mészetnek, mint például a szü­letés és a halál. Az ember. Ahogy a versből is kitűnik, és Csokonai elméleté­hez is hozzátartozik, a termé­szetből nőtt ki az ember, és hozta létre az élet borzalmait és szépségeit. Eszerint mondhat­juk, hogy az élő újat, gyökere­sen mást hozott létre. De nem károsat. Hiszen nincsen mihez képest. Ez az összefüggéseiben töké­letes élő rendszer az egyetlen Földön régóta alakul és alakítja magát. Tapasztalatból állíthat­juk, hogy a legértékesebb és legszebb dolgok ahogyan létre­jönnek, meg is szűnnek majd egyszer. Két dolog játszott nagy sze­repet abban, hogy Csokonai ilyen mélyén érző és őszintén kétségbeesett költeményt tudott írni „Az estve” címmel. Az egyik ok az, hogy Csokonai fel­ismerte az ősi állapot gyönyörű­ségének mibenlétét. Az utat pe­dig, amely a felismeréshez el­vezette, az élete során szerzett rossz élmények és csalódások jelölték ki. Csokonainak való­ban szüksége volta nyugalomra, hogy ő is része legyen egy nagy egésznek, a nagy Egésznek, ahol nem kell arra törekednie, hogy befogadják, hogy erőfeszí­tés, keserű vér árán beilleszked­jen. Ahogyan ő ezt elképzeli, megtalálható a vers első részé­ben. Piktúrájában fehasználja a rokokó stílus, a metaforák és más nyelvi elemek (alliteráció) hangulatfestő tulajdonságát. Tekinthetjük ugyanis az első bekezdést egy érzés, a költő szerint a legkellemesebb érzés ábrázolásának. Részletezi a Rousseau-tól eredeztethető gondolatait a tár­sadalom milyenségéről és az emberre gyakorolt hatásáról. Mélyen elítéli a jelenkor - a XVIII. század - emberének iszonytató törekvéseit és undo­rító érdekhajhászását. Ez az el- korcsosulás pedig éppen akkor kezdődött „Miolta a mienk ne­vezet elüle”, az ember saját dön­tése által levetkőzte lelke ere­deti tisztaságát. Ismeretlen, de létező erők kerekedtek felül e nemes körbeforgások, és létre­jöttek az ilyen kényelmetlen dolgok, mint a dézsma és a por­ció, elterjedt a tolvajlás, kevély­ség, fösvénység és az emberek egymás urává váltak. Szenten­ciája a vers középső részében olvasható, amely arról próbál meggyőzni, hogy a haladásnak ez az iránya, a jelen állapot rossz. Csokonai megpróbál vissza­fordulni az eredetihez, az első érzéshez. Ennek a kívánalom­nak a teljes beteljesülését csu­pán az akadályozza meg, hogy az úton visszafelé nem lehet ha­ladni. Mások már a feltételek az élethez, messze már az „Áldott Természet”. Mindez megfo­galmazódik az utolsó sorokban: „Az a tetőled nyert birtokom s vidékem, / Melynek én örökös földesura lettem, / Mihelyt teál- talad embernek születtem!”. A természet gyümölcseit már megváltozott formában élvez­hetjük. Ha valaki erdőt szeretne, meg kell vennie azt. S az a tu­dat, hogy hatalma van a terület felett, már eleve nem az ősi ál­lapot. Azt a természeti embert ér­hetjük el csupán, amely akkor létezett, amikor megszülettek „az enyim, a tied” fogalmak. Ma már úgy kell szeretnünk a természetet, ahogyan lehet, ahogy tudjuk, emberien. Kovács Györgyi Verseghy Ferenc G. Két méter, vállak, gitár, sajá­tos humor, egyedi önmegvalósí­tási effektus: Dián Róbert. Dián azt mondta, mindent tud. Persze ez nem igaz. Lát­tam, ahogy gitárokítási óra köz­ben húrok között tévedett, be­vallotta, nevetett, a tanítványai is. Csendben figyelgetem Diant, amint nyomja a hatoktávnyi, két ütemtől nyolc ütemig terjedő, színjátszó, megkapó, elkerülhe­tetlen, magával ragadó, röghöz kötő és elszállító szpíket. Mondom: Dián, keresem a charmodat, de nem találom. Azt mondja, figyelj, Blahó, az én charmon benne rejlik minden szavamban. Igaz. Legutóbb azt mondta, szega, ami a szia megfelelője, nem lehet tudni elterjed-e vá­rosszerte. Pénzkereső foglalkozása a gi­tárokításon kívül az éjszakai re­cepciózás, vagyis portástevé­kenység. Dián mindjárt har­minc, de ránézésre nem monda­nád meg. Ő ezt a Dian-effektus- sal magyarázza: apám negy­venkét éves korára jött rá, hogy menthetetlenül egzisztenciát kell teremtenie, aztán én követ­kezem, aztán az öcsém. A zenélés nem földi tevé­kenység, vizuálisan megfogha- talan - mondta Dián Róbert an- tentikus dzsessz-zenész. A meghatározást Kovács, java­solta, hogy neve legyen a gye­reknek, ha már a Pater Noster (Dián Róbert, Spanyiel Péter, Zombori) elindult a Ki Mit Tud?-on. Amikor a megyei döntő színpadáról lejöttek, úgy érezték, eszméletlen pocsékul játszottak. A zsűri értékelésé­ben egy szó nem volt az értéke­lésről, inkább kérdezősködtek, és valószínűleg ez a legnagyobb elismerés: fiúk, hogy csináltá­tok? Miután Dián ezt elmesélte, ki akart menni pukizni a folyo­sóra, de a tolóerő akkora volt, hogy a szemközti ablakon ke­resztül landolt az utcán. Láttam. Onnan kiabált vissza, hogy de Blahó, képzeld a VTV-ben fel­vesznek velem egy 30 perces önálló műsort, aztán majd kö­zölnek belőle. Sztár leszek, Blahó! Mondtam, nem bánom. Fel­tettem a legszokványosabb kér­dést, mert egy feltörekvő sztár­nak ez jár: no és a lányok? Sortűz - mondta Dián. Aztán az ölébe tette testépítéstől erős kezét, folytatásban karját és be­vallotta, hogy a világon min­dennél fontosabb a kislánya, aki Zsófi névre hallgat, és gitártok­ban alszik... BG, Fotó: IL. Egészítsd ki a képet! Folytatódik játékunk, a zene­karokkal és veletek. Múlt heti feladványunk helyes megfej­tése: a Nottingham. A képen szereplő rockzenészek voltak: Bozsik Paszkál, Bozsik Patrik, Hommer Attila, Hommer Zol­tán és Puskás Tibor. A szeren­csés nyertes, akit kihúztunk a nagy kalapból: Nagy Tünde, (Jásztelek). Nyereményét, me­lyet a ZENEVÉR ajánlott fel, postán küldjük el. É heti felvé­telünkön Balogh Sándor. Kér- • désünk a szokásos. Kollektív kollégium Krisztivel akarok egy szobában lakni, a vonat pontosan úgy zötykölődik két falu között, mint egy éve, hogy nem tudják meg­javítani, ezeket a nyomorék vágányokat, hiába, folyton nem va­gyok szerelmes, ma először rúzsoztam ki a számat, mit mondjak, irtó jól áll nekem a mályvaszín, hallgatom, mert kénytelen va­gyok, itt ül velem szemben az enyhén molett, vihogós, és tök pesszimista másik Krisztina, mondja az idétlen vicceit, és már előre nevet, én meg soha nem tudom meg, mi a poén, csak ér­nénk már oda, a tanyák sem változtak, a szilvát lerágták a ma­darak a fáról, utálom a szilvát, még húsz perc, és láthatok mást is, nemcsak a másik Krisztinát. Könnyed a lépés a kollégium felé vezető úton, te kis drága öreg kuvasz, hát élsz még, pedig úgy látom, hogy ugatni sem nagyon tudsz már, egyszer ezen az utcán kanyarodtunk le Kis Zolival, akibe szerelmes voltam, persze csak utólag jöttem rá, hogy mostmár így maradok, szóval, Kis Zoli az albérleti fürdő­szobában a tükör előtt, úgy, hogy én is lássam, fújta be magát Denimmel, közben egy kis nyakferdítés, széles mozdulatok, ne­kem nyilvánvaló volt, hogy imponálni akar, de az egész vala­hogy röhejes volt, no lám, ki jön itt, a magyartanárnőm, nem látni a szemét, úgy vigyorog, istenem, mi lesz velem a magyaró­ráin, csókolom, szervusztok kicsikéim. A kollégiumi panelek a lakásunkhoz képest kellemetlenül érintenek, Tamás kiköszön a boglyái alól, felmegyek a harma­dik emeletre, szent ég, ezt mindennap legalább négyszer meg­mászni, de Sárinak majd jót tesz, 303, ez az, itt vagyok, Kriszti az ablaknál, hozzám szalad, mert az olvasótáborban jól össze­barátkoztunk, vagy mijó kis nő, Sári a lábam felől alszik, titok­zatos szemei vannak, és gyönyörű arca, egyes fiúk beszélgetnek vele, meg is csókolják, megölelni már nem akarják, mert Sári­nak komoly hurkái meredeznek a csípőjén, ezért aztán csípőszo­rítót hord. Kipakolok, vihogunk, mert egy kicsit infantilisek let­tünk attól, hogy végre látjuk egymást, a nyár teljesen üres volt, semmi jó társaság, legalábbis nekem, életem virágjában, nyá­ron porladok, tizennyolc leszek, azt mondják szép kor, hát nem tudom, érettségizni kell, már a gondolatától is beindulnak bizo­nyos bélműködéseim, mi lesz akkor, hiszen én tök hülye vagyok, nem értek semmihez, Kriszti legalább folyton magol, soha nem lesz annyi pénzem, hogy úgy nézzek ki, ahogy szeretnék, a zu­hanyzóban sötét az ablaküveg, a fiúk nem látnak be, bár, őszin­tén szólva nem bánnám, ha M. Zoli előtt megjelenhetnék egy pillanatra, orvul-véletlenül-sikoltva, M. Zolinak fantasztikusan meleg, nem vonzó szemei vannak, és soha nem tudni, hová néz. Szóval, az említett fiú miatt nem bírok enni, vacsorázni leg­alábbis semmiképpen, az esti menzán szoktam látni, a gyomrom furcsa formát vesz fel, és kész, aztán M. Zoli a barátaival el­megy a boltba, és én is elmegyek a boltba, mert miért ne, és csokoládét eszek, és mégis fogyok, a kispiacnál szoktunk talál­kozni, ilyenkor mindig nagyon szépen köszön, amikor megtudta, hogy Kriszti a barátnőm, nevetett a kis piszok, mert ő is tetszett neki, de végül engem választott, aztán Zolival sétáltunk a kollé­gium körül, megfogta a kezemet, ritkán szólt, inkább ölelgetett, Klára kikaparta volna a szemem, ha ezt látta volna, a kollégiumigazgató szerint a koedukáció ártalmas, tévelygő cselekvésre készteti az ifjúságot, hát mi Zolival forradalmárok voltunk... . Szinva A nyuszi meghozza a megyei diákparlamentet? Estéli magányomban Kicsi görnyedt testem magamra húzom, Apró kezemmel betaka- rózom, Átölelem vállam csend­ben és biztatón, s ismételgetem lágyan: Ne félj kicsim, én itt va­gyok, sosem hagylak el. Itt biztonságban vagy, vigyázok rád. S piciny árva szívem megynyugszik ott benn, Abbahagyja az esztelen zakatolást. Légzésem lassúvá, egyenletessé válik, s fokozatosan átveszi tes­tem szívem melegét. Már nem félek. Hallgatom a fák suttogá­sát, hallgatom az ágak be­szédjét, érzem a füvek lenge mozgását. A szellő lágyan megsi­mogat és a természet mu­zsikája beleül fülembe. Minden itt van. Jégeső Egyetem Az II Diákszabadegyetemé­nek előadása csütörtökön 19 órakor lesz a VMK-ban. Dr. Tokody Gyula előadását hall­gathatják meg a stréberek és az örökmozgók „Németország fel- emelkedése” címmel. Remélem, olvastátok a me­gyei diákparlament ügyével foglalkozó sorozat előző cik­keit, amelyek a diákparla­ment kezdetleges fázisairól számoltak be nektek. A to­vábbi eredményekről ifj. Gál Józseffel, a Regionális Diák- szövetség képviselőjével be­szélgettem, amelynek során kiderült, hogy a megyei diák­parlament sorsa egyelőre tel­jesen instabil lábakon ingado­zik. A háttérben persze vannak konkrét intézmények: amelyek figyelemmel kísérik a diákpar­lament kibontakozását. Például a megyei önkormányzat (a résztvevők kedvezményes ét­keztetését, a helyiséget, a meg­hívók költségét, a hangosítást) a szóbeli megállapodás alapján bizosítaná. A Redisz a diákképviselők és diákszekció-vezetők felkészíté­sét teljesen, az alkalmas szakér­tők felkeresését részben vál­lalja. Szolnok területfelelős alpol­gármesterasszonya, dr. Lengyel Györgyi támogatásásról biztosí­totta a kezdeményezést. Szintén támogatja a Közép-Magyaror­szági Tankerületi Oktatási Köz­pont igazgatója, dr. Szabó Lajos is. Szóbeli felajánlása szerint egy szervező személyét és tisz­teletdíját biztosítja. Ha mindez nem így lenne, a levegő nem­csak a politikai választások fe­szültségével lenne megtelve, de a diákság körében felhalmozó­dott problémák is tovább gyűl­nének. (A megyei diákparlament „szellemi anyja” Tekse Andrea, kunszentmártoni középiskolás.) A diákparlament sorsa raj­tunk is múlik, hiszen ha nincs igény a diákság részéről a me­gyei diákparlamentre, akkor le­állítják a folyamatot, és nem szervezik tovább. Erre a lépésre az én véletnényem szerint nem lesz szükség, mert mi diákok vágyunk rá, hogy végre felold­juk a helyzetet, ami körülvesz bennünket. Szabadon elmondhassuk egy közösségnek, ebben a helyzet­ben egy parlamentnek a gondo­latainkat. Végül, ami a legfon­tosabb, megoldjuk a minket érintő problémákat. Szeretnénk vitatkozni és véleményünket nyilvánosság elé tárni. Ifj. Gál József szerint a me­gyei diákparlamentet praktiku­san április 9-én lehetne megtar­tani, az évvégi hajrá előtt. A Redisz képviselője eddig előre­haladásukat jól ütemezettnek véli, és reménykedik, hogy a „húsvéti nyuszi” meghozza a diákparlamentet. Donki Poénhegyek, hová legyek? Teremfociznak a legyek. Az egyik megunja, kimegy az öltözőbe, lezuhanyozik, trikót cserél, dezodor, min­den, és visszamegy. Látj^, hogy a többiek a hátukon fekszenek és lábaikkal bi­cikliznek.- Mi van fiúk?- Lefújták a meccset. *** Állandóan szénsavas in­tim női üdítőital: Always Coca-Cola. *** A jótündér odamegy a rendőrhöz, hogy kívánhat valamit. Erre a rendőr csak annyit mond: jó napot kívánok. ISZH - hírek Az Ifjúsági Szolgáltató Ház­ban (Szolnok, Szabadság tér 7.) a hét minden napján látogatha­tók könnyűzenei próbák, dél­után négytől este nyolcig. Hét­főn Virgin, kedden Bankszekt- rot, szerdán AN - 2, csütörtö­kön Magvető, pénteken Isteni színjáték, Virgin. Pénteken ugyanebben az időben Próba­fülke Klub, problémáid megol­dására kérhetsz segítséget So­mogyi Zoltántól. Mottó: „Lehe­tetlen van, de megoldjuk”. A Regionális Diákszövet­ségnél kedden lesz a Szolnok városi diáktanács ülése. Min­denki kapott meghívót, iskolán­ként egy fő lehet a képviselő. Az ülés nyilvános. Témák: „Mit csináltok, mint Városi Diákta­nács?”, „Hogyan működtök együtt az Oktatási Charta többi oldalával (szülők, intézmény- fenntartók, pedagógusok), és egymással?” (SZMSZ-tervezet megbeszélése). Más aktuális témák a Diákjó­szolgálati Csoportnál, keresd ifj. Gál Józsefet. Mottó: „Ha nem tudjuk mi fáj, nem tudunk segíteni.” Pénteken kettőtől ötig a Zöld Front Ifjúsági Környezetvédő Egyesület ügyelete, kötetlen be­szélgetés a fogyasztói társada­lom aktuális problémáiról a közvetlen környezetünkben és a világban. Keresd Gazdag Ritát. Pénteken háromtól ötig tör­ténelem felvételi előkészítő, vezeti Gál Zoltán tanár úr. Szerkesztette: Blahó Gabi- Jó, belátom, a borotválás nem erősségem, de talán megpróbálkozhatnék a hajvágással

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom