Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-05 / 30. szám
12 Jászkun Kakas 1994. február 5., szombat A mi kopaszaink Közéleti gondolatforgácsok Vajúdnak a nagy szavak, szülnek hitvány tetteket. * * * Az ígéretek, akár a hóember. Elolvasztja őket a valóság napja. * * * A XX. század. Uralkodik az eszme, kormányoz az érdek. * * * Aki azt hiszi, hogy két pont között legrövidebb út az egyenes, az ért a fizikához. de járatlan a közéletben. * * * Az új hatalom dilemmája: tud-e értelmet adni az erőnek, s erőt az értelemnek? * * * Boldogok a keresők, mert még övék a remények országa. * * * Még vajúdik az első gondolat, máris megszületik hozzá a hátsó szándék. * * * Közéleti szennyese mosásához szappannak ellenfele becsületét használja. Bevált módszer. * * * Közéleti mottó Petőfi után szabadon: „Egy gondolat se bánt engemet”. * * * Annak a politikusnak, aki könnyen elveszti a fejét, vigasza lehet, nem sokat vesztett vele. * * * Az ember hajlamos a közéletben minden bálványimádást keményen elítélni. Kivéve egyet: az önimádatot. * * * Egy politikusra. Galilei óta minden részeg elhiszi, hogy forog a Föld. Neki meggyőződése, hogy körülötte. * * *** Vannak bűnök, amelyeket nehéz el nem- követni a politikusnak. Minél eszesebb, annál hamarabb fölfedezi, melyek azok. - n - r Felirat a zsinagóga falán, néhány félreérthetetlen szimbólum társaságában: „Jövünk!”. Felirat egy gyűlésterem falán: „Itt vagyunk!” Mi tagadás, tényleg itt vannak. Ha nem is sokan. Mi van a karjukon? De érdekes, ilyesmit már láttam valahol. Szép, csíkos karszalag, csak ott középen, ott nem stimmel valami. Túl sok ága van a keresztnek! Mi lehet az? Talán a Nap? Ó, hát persze, a napozóka, jó öreg központi csillagunk. mindannyiunk éltetője! De nem ezért került a karszalag közepébe. A napocska is szimbólum! Hiszen napocska is felkel, akárcsak újra ébredező nemzeti öntudatunk. És keleten kel fel - napkeleten -, ahonnan jöttünk. No nem mindenki. Az idegenek - „nemzetidegenek” -, nos, ők másfajta keleti irányokból. Már ez is mutatja, hogy sandán érkeztek, gyanús szándékokkal. De az „egészséges nemzettest”, az valóban napkeletről származik. Már a nagy előd, Attila is. aki nem nomád hódító volt, hanem nagyformátumú civilizátor, aki a széthulló Római Birodalom romjain meginduló barbár acsarkodásból kivezette Európát, elhozta a békét és ezer évre megalapozta a vén kontinensen követendő erkölcsi normákat és értékeket. Isten Kardja volt ő, és nem Isten Ostora. A „Flagellum Dei”-t talán nem is ismerte a történelem. Gyönyörű dolog - és bizonyos fokig még szórakoztató is - amikor a mítosz behatol a köz (vagy legalábbis réteg) tudatba, és ott mint „tudományos elmélet” vagy a kultúra „történelmi tényekkel megalapozott” szerves része kezd el működni. A legtöbb nemzetnek megvannak a maga „dákorománjai”. Legalábbis itt - Keleten. Ezek a fiatalurak azonban nem ismerik az elméleteket és történelmet, a mítoszokat és a jelképeket is csak felületesen (a köztük levő néhány idősebb úr feltehetőleg valamivel jobban). A kultúra elsajátítására még kevesebb jel utal. Ők egyszerűen csak kopaszok. Kopaszok kívül és kopaszok belül is. Koponyaüregüket csupasz - és tegyük hozzá: alantas - indulatok töltik ki. Ez is egyfajta kopaszság. Az „urak” a hivatalosan bejegyzett és - némi rendőrségi „malőr” ellenére - zavartalanul működő Világnemzeti és Népuralmi Párt tagjai (érdekes játéklehetőség adódik a szavakkal, pl.: Világuralmi és Népnemzeti.... de psszt! - én semmit se mondtam, még a tollat tartó kezemre is jól rácsaptam a másikkal...) A párthoz tartozás ez esetben teljesen lényegtelen. A kopaszok ugyanis a világon mindenütt tökéletesen egyformák, „külsőben” és „belsőben”. Azaz kopasz fej, bomber- dzseki. ivpülőbakancs (ha utóbbiak netán nem állnának rendelkezésre, egyéb dzseki és bakancs is megteszi), másfelől fokozott agresszivitás és erőszakosság, zavaros ideológiák, de ezeken belül mindenütt rasz- szizmus, faj- és idegengyűlölet (ha nem faji, hát valami más alapon; e tekintetben érdeklődéssel vegyes izgalommal várom a jövőt). Kezdetben voltak Nyugaton a brit, majd az amerikai, kicsit később a francia, majd a német kopaszok. Megjelentek a Benelux- és a skandináv országokban is. Ma már Közép- és Kelet-Európa is „el van látva” velük. A mieinken kívül vannak osztrák, lengyel, cseh és szlovák, orosz és ukrán, szerb és horvát kopaszok. Utóbbiak már a harctéren, egymás ellen. És ez figyelemre méltó. Mert a korábban „internacionalista” jellegű (tartalmában csakúgy, mint külsőségeiben; lásd feljebb) kopasz-mozgalom az utóbbi években egyre inkább nemzeti színeket ölt (a felszínen legalábbis, mert a „mélyben” természetesen továbbra is léteznek a nemzetközi úifasizmus szerteágazó kapcsolai.ii). A mi kopaszaink is nemzetiek lettek. Sőt, egyesek egyenesen az „archaikus” nemzetet „jelenítik meg”, hi' I: „aranykopjások”, „hadapródok”. Apropó,'hadapmdok! A minap egy kopasz nagyobb címlettel fizetett az egyik újságosbódénál. Az elárusító öregnek van humorérzéke, ezt kérdezte: - „Hadapród, van apród?” Azt nem tudni, hogy volt-e neki, viszont fölöttébb csúnyán nézett az öregre. Ha egy kopasz néz így. az az álmoskönyv szerint nem sok jót jelent. Az öreg sem humorizált tovább. Minek keresni a bajt? Végül is van neki ép, azaz nem bevert újságosbódéja és ép, azaz nem bevert feje. Egyelőre. Szóiul, a kopaszok nemzetiek lettek. Itt is, ott is. Lassan már akár vetélkedőt is rendezhetünk: „a mi kopaszaink szebbek, mint a tieitek”. Nos, ha engem kérdeznek, valóban a mieink a szebbek. Legalább is addig, amíg viszonylag kevesen vannak. Mert ha sokan vannak, akkor nagyon csúnyák. Ezt néhány országban ma is láthatjuk. És akad még néhány ember ebben az országban is, akiknek „módjuk" volt megtapasztalni a történelem során, mennyire „csúnya” tud lenni az, amikor sokan vannak a „kopaszok”. Hogy valójában mennyien vannak nálunk? Nem lehet tudni. Talán tényleg nem sokan, egyes helyeken és esetekben azonban már most is túl soknak tűnnek. Újabb emlék. Nem „túl” kellemes. Eger, borozó (egy a sok közül). Lehetnek vagy húszán. Töltögetnek becsülettel, amolyan igazi magyaros virtussal. És ha a magyar ember „túltölt” egy kissé, gyakran dalra fakad. Ők is. Aranyos kis „kupié”: „Árokba ment a zsidó, csak a füle látszik /Feje felett nyilas testvér, puskatussal játszik”. Egyikük borral kínál. „Köszönöm gyerekek, de ma már hánytam.” Hát így megy ez, kérem. Olykor. Nagyon nemzetiek ezek a „gyerekek”. Ám ha a kopasszá válás az ébredező nemzeti (talán nemzetiségi) identitástudat egyik fontos megnyilvánulása, hamarosan fölöttébb érdekes eseményeknek lehetünk majd tanúi. Megjelennek ugyanis a cigány, arab, néger, netán zsidó bőrfejűek bandái, és gyanútlan magyar járókelőket vernek a nyílt utcán, villamoson, metróban vagy egyebütt. Viceversa. így válik a nemzeti nemzetközivé. A bőrszínek különbözők, az elvek és a módszerek közösek. Szívet melengető nem? Mint utópia. Vagy inkább anti-utópia. Fekete (fehér) humor. Azért ezek a „világnemzeti” gyerekek mégiscsak aggasztanak engem. Egy kicsit. Mintha mások lennének. A „mi kopaszaink” eddig nem beszéltek a történelemről. L/ek meg azt mondják, hi gy nem is volt holocaust. Gettó sem ■ volt. Egy szem zsidó sem halt meg, nemhogy félmillió. A Dunába se lőtték bele (legfeljebb úszni tanították) őket a „testvérek”. Az egész hazugság „Cion Bölcsei” találták ki (ez a szöveg is ismerős valahonnan, de hogy honnan?!). Szálasi nemzeti hős volt. És mártír. Meghalt a hazáért a népíróság és az állami ítéletvégrehajtó „némi” segédletével; „talán nem véletk nil”). Mindezeket mosolyogd a adja elő a tv-kamerák előtt Szabó Albert „testvér”, az új vezető. A riporter megkérdezi: - „Szólíthatom nemzetvezetőnek?” A válasz: „Nem”. Hozzátehetjük: még nem. Szabó „testvér” messziről jött: Ausztráliából. Márpedig a régi magyar (ez fontos!) közmondás is úgy tartja: „Messziről jött ember azt mjmd, amit akar!” -székely(József Attila után szabadon) Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megáliva, nyikorgó kosárral ölében Julius Meinlbe ment serényen. Sok jómódú úr volt a boltban, ordítottam: mit keres ő ottan, hagyja a Pick-szalámit másra, még majd rászokik a lopásra Csak ment és válogatott némán, rászóltak: „Drága lesz az, vénlány!” Büszkén tartott a vén karocska zacskó tyúknyakat a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő, Julius Meinlbe jár az égen, s Pick-szalámit tart a kezében!-dRóza néni pletyis ládájából Hát most kinek higgyek?- Kedveském - kezdte legfri- sebb „hírgazdag” beszámolóját az utóbbi idők közéleti tégláin dörzsölődő örökifjú barátném. - Csak az nem fér a fejembe: mi lesz ebből a pálfordulásokkal tarkított pártfordulásokból? Hát most kinek higgyek? Azoknak, akik ellen négy évvel ezelőtt szavaztam, vagy azoknak, akik ellen most forral a méreg? Vagy a szuperdemagógoknak? No, de sebaj, majd eldöntjük a szomszédasszonyokkal, hogy a Bo- ross Péter horngyulább-e az Orbán Vikinél? Ezekután a fülem befogva, csakis a legújabb pletyik, s nem a vészterhes jóslatok iránt váltam fogékonnyá. Nézzük ezek közül a leg„fülrevalóbbakat”:- Csurka István - megelőzve Zsirinovszkijt - ismét újrarajzolta az őshaza őstérképét. Határok nélküli határtalanságában úgy vélte: csakis a „Káma-Szutra vidékéről származók” lehetnek igazán a magyarsághoz tartozók, természetesen, ha megfelelnek az avatott szakértők előtti (nem)vizsgán! Aki itt nem tud megfelelő or- gazmumust színlelni, az jobb, ha felhagy minden reménnyel!- Özv. Kerítéssy Kerítő De- zsőné kárpótolt vitéznő legutóbbi álmai (báb szülőanyja könnyebbeket ígért) szerint a mostani négy szűk esztendőre jön még olyan szűk hét, hogy ama bibliai József a legszörnyűbb álmaiban sem látott ehhez foghatót. A ne u túlélő szerint rajtunk, -/ctluí/ássnl megátkozott magyarokon, aik a csoda segíthet, de is csak addig, amíg a mai s magógia párttüzének pai . bői magunkhoz nem lóriink. Hogy utána mi lesz, azt még maga a Megváltó sem tudja pontosan!- Az Alkotmánybíróság a lakástörvény általános felülvizsgálatánál alkotmányellenesnek nyilvánította a speizot, a gangot, a budit és a titkos „ariyósjá- ratokat”. Ezek mindegyike képes ugyanis a biliben tengeri vihart kiváltani.- K. Ilona kiskorú bejelem tette kárpótlási igényét a szemérmében elkövetett folytatólagos közéleti rongálásért, melyet az elmúlt évtizedekben a különböző vezető erőknek álcázottaktól elszenvedett. Elmondása szerint többször erőszakot követtek el rajta, bár sokat kellett segítenie a fennforgásban résztvevő feldúlóknak.- Szolnokon a pártok „Tétre-befutóra” elnevezéssel kispályás kigolyózó verseny rendezését tervezik a tavaszi „politikai párzás” idusán. A verseny abból áll, hogy aki nem kommunista, és nem is volt soha, arra ráfogják; aki valóban az volt, azt megzsarolják; aki még ezekután is az akarna lenni, annak javasolnak egy hosszait tartó lipótmezei kirándulást! L. Gy.- Ez a mázlista mindig olyan jól kifogja! Olyan levertnek érzem magam i ltmotim t. AÍC~~ Természetes gyógymód Az influenza a végtagok elgyengülésével jár
