Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-04 / 29. szám
1994. február 4., péntek Hazai tükör 3 • Boross már népszerűbb Antalinál? • Ki nyer a Centrum-vásáron? • SZDSZ: lehet másképpen? • Szóba állnak-e a világegyházak? egyszerűen minden A Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetsége (MAHONSZ) által létrehozott „Zounuk” Nemzetközi Hadigondozott Alapítvány legutóbbi, szolnoki kuratóriumi ülésén egymillió forint összegű hadisegély kifizetése mellett döntött. Névre szóló levéllel keresi meg, és egyszeri - négytől tizenkétezer forintig terjedő - segéllyel támogatja az alapítvány azokat a hadirokkantakat, hadiözvegyeket, hadiárvákat és családtagjaikat, akik az első, második világháború sérültjei. Segélyezésben részesülnek - nemzetiségüktől függetlenül(I) - mindazok az erdélyi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai területeken élő hadigondozásra A magyar nemzet nevében Hadirokkantak segélyezése Maharadzsa Szolnokon Azon a ruhán, amelyet a lányok viselnek, egyetlen öltés nincsen. Könnyű, finom anyagból készült, egészen más érzés viselni, mint a farmernadrágot. Azzal, hogy azt a ruhát veszik fel, testüket isten templomává teszik. De érvényes ez a fiúk öltözetére is. A lányokat és a fiúkat egyaránt baktáknak (krisna tudatú hívőknek) nevezik. Szerda este a szolnoki krisnások vendége volt H. D. G. Srila Si- varama Svami Maharaja, magyar származású, Angliában élő férfi, aki egyébként is most néhány napig Magyarországon tartózkodik. Rövid beszélgetésünkben a pap arról beszélt, sőt, engem kérdezett, gondolkodnak-e, van-e idejük gondolkodni az embereknek arról, hogy kik is ők valójában, mint lények miért és hogyan élnek a földön. B. G. Új egyesület Árokszálláson Mintegy ötven érdeklődő jelent meg a napokban a Kistermelők és Állattenyésztők Egyesületének alakuló gyűlésén, a polgármesteri hivatal tanácskozótermében. A megnyitót Czeglédi Gyula, az egyesületalakítás kezdeményezője és a megszűnt nyúlte- nyésztő-egyesület elnöke tartotta. Beszámolt a nyúltenyész- tés visszaszorulásáról a Jászság legészakibb városában, majd felolvasta az új egyesület szakmai érdekvédelmi célkitűzéseit. A programvázlatot a résztvevők helyeslése kísérte. Dr. Földi Péter, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője ismertette a hazai kistermelés és állattenyésztés gondjait, valamint a megoldási lehetőségeket. A legnagyobb érdeklődést az országosan létesítendő falugazdái tisztséggel kapcsolatos elmondottak váltották ki. Üdvözölte az egyesület alapítási szándékát, és felhívta a figyelmet az egyesület lehetőségeire a szaktanácsadás és törzskönyveztetés területén. Az egyesület megalakulását ^kinyilvánító szándéknyilatkozat elfogadása után 33 tag jelentkezett. A gyűlésen a város polgármestere, Szikra Ferenc üdvözölte az új egyesületet, továbbá támogatásáról biztosította a kertbarátokkal, gazdakörökkel, népfőiskolával és a város más szervezeteivel rendezendő (1994. augusztus 20-21.) termékkiállítás tervét.-Wszorulók, akik a Magyar Királyi Honvédség kötelékeiben magyar érdekekért harcoltak, s eközben károsultak, amit korabeli dokumentumokkal, tanúkkal igazolni tudnak. Az alapítvány a támogatást a magyar nemzet nevében, a szomszéd népek közötti béke, barátság, megértés és kölcsönös megbecsülés jegyében nyújtja. A megyénk és Szolnok város polgárai, közéleti személyiségei és jogi személyei által létrehozott alapítványhoz a kezdőtőkét dr. Leskó Ferenc hadirokkant tette le. E szolnoki kezdeményezés immár országos mozgalommá terebélyesedett. Az alapításért Szolnok városa mint a hadigondozottak pártfogója, MAHONSZ-diplomát kapott. Az alapítvány támogatói között van a Páneurópai Unió elnöke, dr. Habsburg Ottó, illetve számos világi és egyházi közjogi méltóság. Nagy szükség van az alapítványra, amit egy már segélyt kapott marosvásárhelyi hadirokkant köszönő levele igazol: Gondolatban és lélekben átölelem minden bajtársamat, akik segélykezet nyújtottak. Sebesülésemnek már ötvenedik évét taposom. Tizennyolc műtéten estem át. Panaszra sose nyílt ajkam, hiszen nemzetemért léptem csatasorba, úgy, mint székely őseim ezer éven át. Itt sajnos még frontharcosként se ismertek el. Leszázalékoltak ugyan, de hadinyugdíjat nem folyósítottak, mert a Magyar Királyi Hadseregben szolgáltam. S. Cs. J. A MÁ V Kórház tudományos üléséről „A kulcsember a háziorvos” Közösen megtalálni a megoldást Merre tovább, pacsirták? V Dr. Schweigel Ottó főorvos- Úgy láttam, régi jó barátként üdvözölte Önt az igazgató főorvos úr. Szolnokkal milyen kapcsolatban van?- Nézze, én Debrecenben végeztem, mint sokan az itteni orvosok közül is. Szolnokon sok ismerősöm, barátom van, például Mécs János sebész. ■> Professzor úr! Mai előadását a krónikus asztmáról tartotta. Mi volt előadásában az újdonság?- Az asztma, a krónikus hörghurut az egész világon nagy problémát jelent. Mára az asztma kezelése átértékelődött, új tapasztalatok vannak. Régen ennél a betegségnél a tünetet kezeltük, a fulladást. Ma az okot próbáljuk kezelni, a gyulladást. Tudja, nagyon fontos, hogy a tiszti főorvosi hivatal 2000-re tervezett új egészségügyi programjában szerepelnek a légúti megbetegedések. Ezt azért hangsúlyozom, mert az előző rendszer egészségügyi programjában nem léteztek a légúti betegségek. Próbáljuk megtalálni annak a lehetőségét, hogy közösen tudjunk dolgozni, közösen találjuk meg a megoldást a betegségek kezelésérte. Ez a tudományos ülés is ezért jött létre.-csrSzolnokon a Tiszaparti Gimnáziumban és Egészségügyi Szakközépiskolában nyolc- százhét diák koptatja a padokat. Az idén hat negyedik osztály végez. Közöttük akad egy sajátos: az ének-zene tagozatos. Az utolsó tanévre, negyedikre huszonhatan maradtak. Sajátságos arányban; huszonnégy lány és két fiú. Hogy miért pacsirták ők? Mert tagjai az iskola énekkarának. Felléptek már Szlovákiában, Erdélyben, a Székelyföldön, Bukarestben, Dániában. Most nehéz helyzetbe kerültek. Ugyanis heteken, sőt napokon belül dönteniük kell nekik is: hogyan, merre tovább? Az egyik legjobb tanuló a törökszentmiklósi Öllé Csilla, ő tizenegy éve zongorázik, három éve fagottozik, és Szegeden szeretne tovább tanulni. Mrena Judit nyolc éve klarinétozik, és álmai vágya Debrecen, ott is a magyar-történelem szak. Hegyi Anita mezőtúri, az ottani főiskolára jelentkezik, Fekete Petronella évek óta zongorázik, és tudják, hová készül? Rendőrtisztnek! Négyes Anita az ELTE ének-karvezetés szakát célozza meg. Kiss Orsi sokszínű egyéniség: verseket ír, korongozik is, hat éve hegedül, és a Pető Intézetbe küldi a felvételijét. Szurdok Ildi tizenegy éve csellózik és két éve . zongorázik. Szegedre, ének-karvezetés szakra iparkodik. Tandi Zsanett kilenc éve zongorázik. Ő a kereskedelmi főiskolán felvételezik. Simon Az első sorban Mrena Judit, Öllé Csilla és Hegyi Anita. Mögöttük: Fekete Petra, Négyes Anita, Kiss Orsolya. Hátul: Szurdok Ildikó, Tandi Zsanett és félig takarva Simon Rita. (Fotó: M. J.) Rita majdnem két hónapot gitározott, ő is mezőtúri főiskolai álmokat dédelget. Kiss Gabriella nyolc éve klarinétozik, középfokú angolnyelv-vizsgával rendelkezik. Szegeden angol-olasz szakra szeretne bejutni. A klasszikus nevű Baty- tyány Katalin Judit tizenegy éve zongorázik, és vagy Belgiumba utazik nyelvet tanulni, vagy Miskolcra jelentkezik a bölcsészkarra. Busái Norbert szintén miklósi, hat éve táncol is, sőt zongorázott meg trombitált. Nem tudom, következik-e mindebből, de tény: néprajz szakra jelentkezik. Hajdú Katalint az foglalkoztatja, miképpen tudna felkészülni Pécsre, a rajz-vizuális nevelés szakra. Kálmán Bernadett gitározik, és álmai netovábbja az iparművészeti főiskola. Weinrauch Ivett jó néhány szép kiejtési verseny indulója, díjazottja, megpróbálkozik a magyar-történelem szakkal. Szegedi Henrietta hét év zongoratanulás után, tanítónő óhajt lenni. Egy lány ott- jártunkkor Szíriában arabot tanult, ketten sítáborban voltak, illetve néhányan hiányoztak. Jól érzik magukat ebben a suliban, és nem bánták meg, hogy éppen ide jelentkeztek. Vallják, vesse a sors őket bárhová, azért szívükben-lelkükben valahol pacsirták maradnak. D. Szabó Miklós Minden hónap első szerdáján ad helyet a MÁV Kórház egy tudományos előadás-sorozatnak, melyen a szakma minden osztályának képviselője tart előadást, amelyből a hallgatók megismerhetik az adott témával kapcsolatos legújabb kutatások eredményeit. A tegnap este tartott ülésen három előadót hallgathattak meg az érdeklődők - többek között a világhírű dr. Schweigel Ottót, a budapesti Korányi Kórház pulmológiai osztály osztályvezető főorvosát, aki előadásában a Schering-Plough gyógyszergyártó vállalat gyógyszereinek hatásáról is beszélt. Az előadások előtti néhány percben dr. Lőke Miklós, a MÁV Kórház igazgató főorvosa elmondta: „Mielőtt a kórház élére kerültem, csak néha-néha tartottak előadásokat itt, s azok sem érték el céljukat. Mostanra sikerült osszuk egymás között a tapasztalatainkat.” Az előadások - sorrendben - a gégerákról, a sarokcsonttörések új gyógyítási formájáról, illetve a krónikus asztma kezeléséről szóltak. Az előadások után - a Schering-Plough gyógyszer- gyár meghívására - állófogadáson vettek részt az orvosok. Dr. Schweuigel Ottó professzorral ekkor tudtam beszélgetni néhány szót.- Professzor úr! Ön miért tartja fontosnak az ilyen jellegű tudományos üléseket?- Ennek több oka is van. Az én szempontom az, hogy mindez a változó egészségügy része. A régi rendszerben monopolhelyzetben voltak a szakmák: a szívbeteggel csak a szívsebész, a tüdőbeteggel a tüdő- gyógyász foglalkozott. Mára már oldódnak ezek a merev elhatárolódások. Annál is inkább, mert mára a kulcsember a háziMint minden ülésen, most is tele volt az előadóterem(Fotó: -nzs-) elérni, hogy minden hónap első szerdáján, este hat órakor ösz- szegyűljenek a kórházi orvosok, a meghívott előadók és a háziorvosok. A mai nap formabontó, hiszen meghívtam a főiskolai végzettségű főnővéreket is, hogy a közös munka után közös legyen a tanulás, a képzés is. Nagyon fontos, hogy megorvos. Mindenki őt keresi fel először problémáival. Tehát neki nagyon sok mindent már a kezdeti stádiumban fel kell ismerni. Én itt egy félórás előadásban elmondtam neki mindazt, amihez egyébként rengeteget kellene olvasnia. Elsőkézből értesülhetnek a legújabb eredményekről. Látlelet Milyen lassú az élet, s milyen erőszakosak a remények Joggal gondolhat bárki arra: ha parlamentáris demokráciában élünk, a politikai váltógazdálkodás mechanizmusával mindenképp számolni kell. Mert ha egy kormányzat nem vagy alig teljesítette korábbi ígéreteit, a választások után újabb jön, s ezután már nyugodtan bízhatunk benne. De vajon azt igazolja-e a gyakorlat, amiben reménykedünk? Vagy kérdezzük másképp: fennáll-e az a viszony valóban, ami - költői képpel élve - az ég csillagáé az éji folyó csillagával, mely utóbbi nem követelhet helyet magának a magasban? Az állampolgári szándékok azonossá válnának a kormányzati szándékkal? Bárhogyan válaszoljunk is ezekre a kérdésekre, a látszólag figyelmen kívül maradt váratlanságok következtében mindenképp előnyösebb a csalódásra felkészülni. Még a nyár előtt, hiszen csak kényszerűen vagy öncsaló módon lehet átsiklani a tények fölött. Egyik évről a másikra nem szűnik meg a munkanélküliség, a szegények száma sem csökken, s aki képtelen volt a káprázatosnak tűnő rendszerváltozás négy esztendeje alatt valamilyen előnyhöz jutni, újra vesztes marad. Az erőszakos vagy kevésbé erőszakos reményekben megint sokan csalódnak. Az eszmék ugyanis sokkal gyorsabban változnak, mint a valóság. S aki nem egyszerűen arra érez hivatott- ságot, hogy valami kétes rendképletben szemlélje a mindennapi életet, bizonytalan helyzetétől nem szabadulhat meg. A kormányzati hatalom főszereplői pedig újabb négy évre áhítoznak, melyben nyilván sikertelenségük kényszerű felismerése is szerepet játszik. S azt sem nehéz elképzelni, hogy az elhihető bizonyítékok sokaságát lennének képesek felsorakoztatni. Csakhogy merőben különbözik a felül lévők kényelmetlen helyzete az alul lévőkétől. Miközben a kényelmetlenség szót helyettesíthetjük szinte bármivel, ami létünket alapvetően illeti: a vesztéssel, a becsapottsággal, a túléléssel, a kérdezetlenséggel, a leplezett vagy leplezetlen hazugságokkal. Vagy ugyanígy a kiábrándultság szinonimáival. Ezért is kelnek újra és újra életre az erőszakos remények, melyek a politikai rokonszenv alapján rendre változnak. A baloldaliak gyűlölni fogják a jobboldaliakat, s aki a két szélsőséget összefogja, az sem bizonyos, hogy a centrumba kerül. Mert bármilyen vonzónak tűnik is a középút ábrándja, a politikai megosztottság nem kerülhető ki. Hanem legfeljebb túlélni lehet, ami nem mond ellent semminek, csak a lehetőséget adja arra, hogy legalább a demokráciát védhessük. Kerékgyártó T. István Alapítvány rendőrárváknak A tragikus körülmények között elhunyt veszprémi rendőr főhadnagy, Kovács Károly emlékére alapítványt létesített három volt kollégája. Fő céljuk, hogy az alapítványba érkezett összegből támogassák árván maradt gyermekei taníttatását, nevelését. A későbbiekben segíteni kívánják az esetleg hasonló körülmények közé került gyermekeket is. A 3 tagú kuratórium minden évben augusztus 15-én ül össze, hogy a rendelkezésre álló vagyon tíz százalékát szétosszák a rászorulók között. Kovács Károly rendőr főhadnagy január 2-án bűncselekmény áldozata lett. (MTI)
