Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-25 / 47. szám
1994. február 25., péntek Hazai tükör 5 Demokles kardja helyett: Szalmacséplés búza nélkül? % Újabb negyvenhét család a kilakoltatási listán Szivárványhíd Pannonhalma és Debrecen között Tisztelgés a gályarabok emléke előtt Az Ingatlankezelő Vállalat jogutódjaként tavaly alakult meg a Szollak Kft. azzal a céllal, hogy ellássa a szolnoki önkormányzati lakások kezelését, üzemeltetését. Ennek a feladatnak jelentős részét képezi a lakbér, a vízdíj és egyéb járulékos költségek beszedése s átutalása az önkormányzathoz. Az utalja vissza a fenntartáshoz, az üzemeltetéshez szükséges ösz- szeget. Nagy gond ez, mert tízmilliós nagyságrendű az az ösz- szeg, amivel bérlakásokban élők tartoznak az önkormányzatnak. Ezerötszáz felszólítás Pogány Csaba, a Szollak Kft. ügyvezető igazgatója azt mondja erről: - A szerződéses kapcsolat is arra ösztönöz bennünket, hogy felszólításokkal, illetve, ha azok nem vezetnek eredményre, akkor jogi úton is mindent elkövessünk a hátralékok behajtására. Nehezíti ezt az a tény, hogy a notórius nem fizetők mellett kialakult egy olyan réteg, melynek a minimális életvitel mellett nem marad pénze a költségekre. Tavaly októberben indult egy nagyobb hullám a hátralékok beszedésére. Akkor ezerötszáz személyt szólítottunk fel, akiknek egyéni tartozása hatvanezer és kétszázezer forint között mozgott. A felszólítás hatására mintegy kétmillió forintot be is fizettek. Mivel a hátrálékok egy ösz- szegben való rendezése nehezen képzelhető el, a Szollak Kft. az önkormányzattal együttműködve új utakat keres:- A felszólítás után megkíséreltük a hátralékot részletekben beszedni - tájékoztat Pogány Csaba. - Ha az adósokkal nem sikerül ez az egyezség, avagy ők sem látnak reményt hátralékuk rendezésére, kénytelenek vagyunk bírósághoz fordulni. Egyébként január 31-én 195 folyamatban lévő perünk volt. Ebből 171a lakásbérleti szerződés felbontására irányult, a többi pedig lakáseladással, lakbérmegállapítással függött össze. Ennél is figyelemreméltóbb az, hogy 638 esetben fizetési meghagyással próbáltuk a hátralékot beszedni. Ennek az eljárásnak végül is azt kell eredményeznie, hogy az érintett bérlőket szükséglakás biztosításával vagy egyéb módon kiköltöztessék, s olyanok jussanak a helyükre, akik képesek és akarják is megfizetni a bérleti díjakat. Jelenleg jogerős ítélet negyvenhét kilakoltatásra van. Csupán azt kell eldönteni, hogy hová költöztetik az elmarasztalt bérlőket. Ha nincs cserelakás A kilakoltatást hosszú tortúra előzi meg - ez derül ki dr. Fülöp Ferenc, a megyei bíróság polgári kollégiuma vezetőjének szavaiból:- Ez év január 1 .-tői lépett hatályba az új lakástörvény, illetve az Alkotmánybíróság állásfoglalása miatt annak egy részét módosítja az Országgyűlés. A korábbiakhoz képest a lakáskiürítéssel kapcsolatos végrehajtás is megváltozott egy kicsit. A korábbi jogszabályok szerint az állami, később önkormányzati tulajdonban lévő lakások tekintetében a végrehajtás nem a bírósághoz tartozott, hanem az ön- kormányzat hajtotta végre - ha tudta. A végrehajtás során a kilakol- tatottnak valamilyen lakást, ha mást nem, akkor szükséglakást biztosítani kell. Az utcára tevés a korábbi jogszabály szerint sem volt lehetséges, s a mostani szerint sem. Egyedül az önkényes beköltözők esetében van kivétel. Azokat a végrehajtási törvény szerint minden elhelyezési kötelezettség nélkül, tehát az utcára is ki lehet tenni. Ügyüket rövid határidőn belül, gyorsított eljárással tárgyalja a bíróság. Egyébként, ha valakit nem arra köteleznek, hogy elhelyezéséről saját magának kell gondoskodnia, az esetben meg kell határozni a bírósági ítéletben, hogy ki köteles az elhelyezésről gondoskodni, ha ki kell üríteni a lakást, s azt is, hogy milyen cserelakásra tarthat igényt a kiköltöztetett lakó. Megszabják tehát az újonnan kiutalt lakás komfortfokozatát, méreteit, szobaszámát, s azt, hogy melyik városban legyen az. Azelőtt úgy neveztük az ilyen lakókat, hogy „jóhiszemű lakáshasználó”, de mind a jó-, mind a rosszhiszemű elnevezés megszűnt. Következménye viszont annyiban megmaradt, hogy az, akinek elhelyezésére lakáskiürítéskor más személyt nem kötelez a bíróság, az is igényt tarthat szükséglakásra. A szükséglakást is definiálja az új lakástörvény. Meghatározza például, hogy hat négyzetméternél nagyobb legyen a szoba, a fala legalább 12 centis téglából vagy ahhoz hasonló anyagból álljon, fűthető legyen, ablak vagy üvegezett ajtó legyen rajta, s biztosított legyen a víznyerés is. Most, hogy január 1-től az összes lakásvégrehajtás a bírósághoz tartozik, s a szükséges intézkedéseket is az foganatosítja, még kisebb lesz a lehetősége annak, hogy a lakás birtokba adására kötelezett személyek ellen a végrehajtást foganatosítsák - hacsak a végrehajtást kérő nem ajánl fel szükséglakást. Egyébként a notórius adóst a bíróság sem tudja kilakoltatni. Mindenképpen hosszadalmas folyamat ez. Először a bíróságnak kell megállapítania, hogy érvényes-e a felmondás. Amennyiben igen, akkor köteleznie kell a kilakoltatásra ítéltet a lakás elhagyására. Azt is meg kell állapítani, hogy ki gondoskodjék az elhelyezésről. A következő menet: ha jogerőssé válik az ítélet, a végrehajtó megkapja a kilakoltatási okiratot. Akkor felszólítja a kilakoltatásra kerülőt, hogy költözzön el. S ha az nem tud vagy nem is akar elköltözni, akkor a végrehajtó jelenti ezt a bíróságnak. Akkor a bíróság hoz egy újabb határozatot. Vagy felszólítja a hátralékost vagy tízezer forintig terjedhető bírságot szab ki. Ismétlődően is ki lehet szabni a bírságot, de ha a bérlő a hátralékát sem tudja rendezni, hogyan fizeti meg a bírságot? A törvény nem gyógyír- Ekkor ismét a végrehajtást kérőnek kell lépni - folytatja dr. Fülöp Ferenc. - Keríteni kell egy szükséglakást. Ha ezt megteszi, akkor a bíróság hoz egy külön végzést, kötelezve a végrehajtót a hátralékos szükséglakásba való költöztetésére. A végrehajtás tehát igen sok nehézségbe ütközik. Az új törvény nem oldotta meg a problémákat. Sőt, annyit még mondhatnék, hogy a korábbi jogszabály alapján lehetőség volt arra, hogy azt, aki saját maga volt köteles elhelyezéséről gondoskodni, s legalább kétszeri bírságolás után sem költözött ki, ráadásul az együttélés szabályait is súlyosan megsértette, azt szükség- lakás biztosítása nélkül is ki lehetett lakoltatni. Erre most nincs lehetőség, ezt is hatályon kívül helyezték. Most még annak is szükséglakást kell biztosítani, aki többszöri büntetés után sem rendezi hátralékát, és még antiszociális magatartást is tanúsít. A végrehajtásnak a lakáskiürítéssel kapcsolatos részét viszont az új lakástörvénnyel sem változtatták meg. Ha a bírói ítélet után a végrehajtó számára feltüntetik, hogy az elhelyezésről ki köteles gondoskodni, s milyen elhelyezést kell biztosítani, akkor akár rendőri segítséggel is megtörténhet a kilakoltatás. Tény, hogy az egész ügy jogi része roppant nehézkes. Főleg bérleti díj nem fizetése miatt sok pert indítottak most a szolnoki bíróságon. Nem tudom, hogyan történik majd a végrehajtás, mert ha szükséglakásokat nem biztosítanak, akkor bizony az ítéleteket nem lehet végrehajtani. De azt hiszem, más okból is indítják ezeket a pereket. Nevezetesen azért, mert ha valakinek a bérleti szerződését megszünteti a bíróság, akkor az illető már nem bérlő, hanem csak „lakáshasználó”, s így az önkormányzati lakások értékesítésekor nem illeti meg a vásárlási jog. El fog esni ettől a kedvezőnek tűnő lehetőségtől. Ráadásul, ha valaki bérlőből lakáshasználóvá válik, különböző szankciókkal is számolnia kell. Ilyenkor hat hónapig a bérleti díjnak megfelelő összegű használati díjat kell fizetni, tehát nem ingyen lakik. Sőt, ha saját maga köteles elhelyezéséről gondoskodni, akkor hat hónap után magasabb használati díj is követelhető tőle, ami lehet akár kétszeres is. Inkább pusztuljon? Az önkormányzat kezelésében lévő bérlakások ügyében felkerestük Kéri József alpolgármestert is, akinek mondandója a következőkben összegezhető: Szolnokon 4 ezer 300 lakás van önkormányzati kezelésben. Ez a szám a közeljövőben a lakásértékesítések következtében várhatóan csökkeni fog. Mivel a hátralékosokkal nem szándékoznak adásvételi szerződést kötni, az önkormányzati bérlakások továbbra is gondot okoznak a város számára - mégpedig nem is akármilyet. Egy-egy lakás havi fenntartási költsége átlag 3 ezer 800 forint, míg az átlag lakbér csak kétezer forint körül alakul. Ezért kell a városnak évente 50-55 millió forintot fordítani a lakások fenntartására. Nyilvánvaló, hogy hosszú időn át nem tartható fenn ez az állapot - főleg akkor nem, ha a lakbérhátralék összege ráadásul 4 csillagokig rúg.’ Az önkormányzat igyekezett csökkenteni a lakásfenntartási költségeket. A régi vállalati rendszerrel szemben ezért bízta az önkormányzati bérlakások kezelését kft.-re, amely jóval rugalmasabban, kisebb fajlagos költséggel intézi az ügyeket, lehetővé téve a hátralék részletekben történő törlesztését. A Szollak Kft. számára - következésképpen az önkormányzat számára is - gordiuszi csomó a hátralékosok ügye. Kilakoltatásukhoz adottak a jogi keretek, de több szükséglakás kellene. Az egyik volt szovjet laktanyában lehetőség nyílt 61 szükséglakás kialakítására. A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet azonban egy évi huzavona után visszatáncolt az önkormányzatnak kedvező egyezségtől, s ma már a város számára elfogadhatatlan árakat szab. Talán nem csak a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet által képviselt érdekeket, hanem Szolnok anyagi lehetőségeit is figyelembe kellene venni ennél az alkunál. S akkor nem állna kihasználatlanul, további pusztulásnak kitéve a szóban forgó épülettömb. * * * A szükséglakások és az átmeneti lakások (épületfelújításkor ezekbe költöztetnék a bérlőket) építése sokszor szerepelt az elmúlt évtizedek során a város elképzeléseiben. A Városmajor úton fel is épült néhány átmeneti lakás, de a végén „ottragadtak” az oda költözőnek. Öröklakások lettek az átmenetiekből. Az említett célra most nincs pénze Szolnoknak. Talán érdemes volna a bérlakások építéséből befolyt összeg egy részét szükséglakások építésére fordítani, s azokba költöztetni azokat, akik nem szerencsétlen helyzetük, hanem ravaszságuk, egoizmusuk miatt kerültek - méghozzá nagy összegű hátralékokkal - az adósok listájára. Ezt szükségessé teszi az eddigi gyakorlat - igazolva az önkormányzat által elfogadott lakásgazdálkodási koncepciót, amely elengedhetetlenül szükségesnek tartotta a szükséglakások számának növelését. Enélkül a lakásgazdálkodási koncepció nagyobbik része megvalósulatlan marad. Simon Béla A magyar reformátusok hajlékában hajdan ott függött a falon Kossuth képe, a gályarabokat ábrázoló kép társaságában. Emlékeztetőül. A szülők rendre elmondták felcseperedő gyermekeiknek a gályarabok történetét. Az első fejezet, amit megismertem a magyar protestáns egyházak történetéből, a gályarabok históriája volt. Miért szenvedtek a gályarabok, és ki szabadította meg őket? I. Lipót 1671 -ben felfüggesztette Magyarország alkotmányát, és a nyílt önkényuralomra tért át. Kollonich Lipót tervei szerint 1671-1681 között kísérlet folyt a magyar protestantizmus teljes megsemmisítésére. Apringen Jánost nevezték ki Pozsonyba kormányzónak, s a pozsonyi vértörvényszék elé 733 protestáns lelkészt és iskolamestert idéztek. Háromszáznégyen megjelentek a törvényszék előtt (Erdélyből és a Hódoltságból nem volt könnyű beidézni őket). Kényszeríteni akarták őket, hogy hagyják el hivatalukat, és tagadják meg hitüket. Lipótvár, Sárvár, Eberhard, Kapuvár, Komárom és Berencs volt a börtönük. Néhol még a börtönüket is velük építtették fel, de nem tudták megtörni őket. 1675-ben Kapuvárról útnak indították a transzportot a gályákra. Rimaszombati János fogoly-lelkész az egybegyűlt tömeghez, amely többségében együttérző hitsorsokból állt, e szavakat intézte: „Szerelmetes atyámfiai, ne rémüljetek meg... Lelketek álhatatosságában meg ne inogjatok. Imé halljuk, hogy ma gályákra hurcolnak bennünket. De Istennek kegyelmes segítségével száz gálya sem lesz elég arra, hogy bennünket az egyszer megismert igazságnak valaha is a megtagadására csábítson...” Tíz hónapig börtönben tartották az elítélteket, majd gyalog, vasba verve, ítéletidőben, ötven napon át hajtották őket Pozsonyból Nápolyig, ahol 1675. május 7-én eladták őket. Tizennyolc református és tizenkét evangélikus lelkész a 135 láb hosszú és 18 láb széles, mindkét oldalán 24 evezővel ellátott spanyol gályákon szolgált (a régi magyar láb 0,136 m). Többen felemelték szavukat az üldözöttek érdekében, és a világ protestánsainak a lelkiismeretére apelláltak. A svájci Welz-testvérek 16 ezer forintot teremtettek elő a kiváltásukra. Végül is Hamel Bruinix Gellért Bécsbe akkreditált holland követ közbenjárása elérte célját. A holland Ruyter Mihály - aki pályáját 11 éves korában mint hajósinas kezdte, s 38 éves korában már tengernagy volt - szabadította meg őket. A gályákon és a börtönben raboskodók közül huszonnyolcán érték meg a szabadulás napját. A szabaduló rabok, miközben a gályákról csónakokban átszállítják őket Ruyter hajójára, evezés közben lelkesülten éneklik a 46., a 124. és a 125. zsoltárt. Vi- reth Egyed holland tábori lelkész mutatja be őket a tengernagynak. Ruyter a hajón vacsorát ad a tiszteletükre. A gályarabok, akiknek a börtönben is nagy erőforrásuk volt az ének, itt is énekelnek, a 116. zsoltárt. Harsányi István lelkész sza- badítójuknak annak rendje és módja szerint köszönetét akart mondani, ámde Ruyter nem engedte magát ünnepeltetni. A tengerek rettenthetetlen hőse, a bátor katona szíve mélyén alázatos keresztyén. Ezért így szólt: „Nem kell méltatnod a mi jótéteményünket, tiszteletes uram, hiszen mi csak eszközei voltunk az Istennek. Őneki adjatok hálát. Ő ti szabadságotok szerzője.” És a gályarabok hálát adtak Istennek. Hálájukat és kérésüket ekként vitték a Mindenható színe elé: „Cselekedd, hogy ezentúl szorosabban egyesüljünk, és mint ugyanannak a Megváltó Úrnak szolgái és követeik a te tiszta igédnek hirdetésével sikeresebben tudjuk építeni és előbbre vinni a te országodat... Add ugyanezt a kegyelmet az evangélium más híveinek is...” A nemes lelkű hős, Ruyter Mihály tengernagy, élete legnagyszerűbb tettének tartotta a gályarabok kiszabadítását. „Sok győzelmet arattam már az ellenségen - mondotta -, de ezt a győzelmet, amellyel Krisztusnak ezeket az ártatlan szolgáit az elviselhetetlen igából kiszabadítottam, valamennyinél többre becsülöm.” A tengernagy nem örülhetett sokáig e diadalának. Néhány hónap múlva belehalt a franciákkal vívott tengeri ütközetben kapott sebébe. Amszterdami sírján ott vän á magyar református zsinat ezüst hálakoszorúja. A gályarabok egyelőre nem térhettek haza. Szabadulásuk után öt évig Svájc, Hollandia és Anglia nyújtott nekik otthont. Egy debreceni asszony két évszázadai később, olvasva a gályarabok történetét, megkérdezte a debreceni tudós profesz- szoroktól: „Van-e valahol az országban a nagy szenvedőknek emléke? Hiszen az ő kitartó hitük nélkül aligha volna magyar protestáns egyház.” „Nincs. Legfeljebb a szívekben” - felelte mindnyájuk nevében Balogh Ferenc professzor. „Hát akkor legyen” - mondta özvegy Hegyi Mihály né Józsa Eufrozina, mert így hívták az asz- szonyt. Horváth János debreceni építőmester készítette el az emlékmű alapzatát. Gerenday Antal és fia, Béla, akadémiai szobrászok kapták a mű elkészítésére a megbízást. Az emlékoszlopot Debrecenben a Nagytemplom és a Kollégium közt elterülő Emlékkert délkeleti részén állították fel, néhány lépésre a Bocskai-szobortól. Az oszlop keleti oldalán a halhatatlanság aranyló koszorúja és egy háromevezős bronzgálya látható. Ezen az oldalon tíz gályarab neve fölött nyitott Biblia és egy idézet van a II. Timótheus 4,7-ből: „Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” Továbbá: „De Ruyter Mihály hollandi tengernagy, a szabadító. 1676 febr. 11.” Az északi oldalon e felirat áll: „Hitökért Nápolyban gályarabságot szenvedett protestáns lelkészek emlékoszlopa.” Itt is tíz gályarab neve. A déli oldalon latin nyelven ugyanaz a felirat, mint az északi oldalon. Alatta tizenegy gályarab neve. A nyugati oldalon: „Emeltetett 1895-ben.” Alatta tíz gályarab neve. Az emlékoszlop tetején csillagokkal teli földgömb látható. A 41 hithősnek csak a vezetéknevét őrzi az emlékoszlop. 1895. szeptember 21-én volt az emlékmű leleplezése. A főiskola kántusa énekelt, majd Balogh Ferenc professzor mondott beszédet. Utána Debrecen város képviseletében megkoszorúzták az emlékoszlopot. Végül Kiss Áron püspök zárószavát hallgatták meg és a 46. zsoltárt énekelték el az egybegyűltek. Hegyi Mihály né boldog volt, hogy saját költségén elkészíttethette az emlékművet. „Kimondhatatlan az én örömöm, hálával telik el a szívem mindenható jó Isten iránt, ki igaz református hitem e csekély jelének létesítését elérnem engedte; legyen áldott Isten szent neve, a Szentlélek, mely bennem működött, midőn az eszme megfogant lelkemben.” A holland nép is büszke nagy nemzeti hősének magyarországi emlékművére. A hazánkba látogató holland turisták felveszik útitervükbe az emlékmű megtekintését. Legtöbbször koszorút is helyeznek rá kegyeletük jeléül. Láttam annak idején, amikor a Nemzetközi Autó és Cara- ván Club holland elnöke megkoszorúzta az emlékművet. A Debreceni Jubileumi Zsinat alkalmából pedig a holland küldöttség de Ruyter szülővárosából származó tagja, Laemoes úr mondott beszédet, és helyezett el koszorút az emlékművön. Új fejezetet és távlatokat nyitott II. János Pál az ökumeniz- mus útján, amikor 1991. augusztus 18-án Debrecenben járva tisztelgett a gályarabok emléke előtt, és koszorút helyezett az emlékoszlopra. Krisztus Urunk ezért könyörgött: „hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én te benned, úgy legyenek ők ig egyek mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (János evangéliuma 17, 21.). Szivárványhíd épült Pannonhalma és Debrecen között. Szalay Pál BÉRTÁROLÁST VÁLLALNAK. Az Állami Vagyonügynökség és a Földművelésügyi Minisztérium alapított egy olyan országos hálózatot, amelynek a Gabonaforgalmi és Malomipari Szolgáltató Vállalat kisújszállási silótelepe is részese. A cég, amely majd a Concordia Rt. nevet viseli, részt vesz a gabonatárolásban és kereskedelemben, sőt ügy is mondhatnánk, hogy ez a fő profilja. Szakemberei járják a gazdaköröket, hogy akinek - legyen magánszemély, szövetkezet - tárolási gondja lesz, behozhatja nekik a gabonát. Ha szükséges, meg is szárítják a bűzát, a kukoricát, az árpát, a napraforgót.
