Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-23 / 45. szám

1994. február 23., szerda Politikai vitafórum 9 nqittth Tiszajenöi bérrabszolgák ürügyén az MSZP-s Füle Istvánnak, demagógia nélkül Mindenki tartozik 2300 dollárral A témában már több olyan cikk jelent meg, melynek kevés köze van a valósághoz. Mi nem akarjuk, hogy ez a mellébeszé­lés tovább folyjon azok között, akik a hozzá nem értők és tájé­kozatlanok magabiztosságával nyilvánítanak véleményt, ezért bár nem szívesen politizálunk, az Új Néplapban február 16-án megjelent pamfletjét nem hagy­hatjuk válasz nélkül. Tisztelt Füle Úr! A szóban forgó történet ré­gebben kezdődött. A Ramexa Rt. ugyanúgy, mint bármely más vállalkozó, a szocializmus­ból örökölt gazdasági közegben működik. Milyen örökséget ha­gyott ránk ez a rendszer? Önök az országot nem 20 milliárd dol­lár tartalékkal, hanem 20 milli­árd adóssággal adták át, kiszol­gáltatva a külföldi hitelezőknek. Ez önmagában még nem lenne baj - mert jól prosperáló gazda­ságok is használnak működé­sükhöz hitelt -, csakhogy ná­lunk az adósság mögött a „gu­lyáskommunizmus” torz em­lékképén kívül nem maradt semmi. Önök a mérhetetlen nagyságú hitelt nem olyan iparágak fej­lesztéséhez használták fel, me­lyek termékeiért a fogyasztók az egész világon versenyezné­nek, mert ha ezt tették volna, akkor most Magyarországon a teljes foglalkoztatás mellett vendégmunkásokat is alkal­mazhatnánk. Ezzel szemben a „szocialista iparosítás” minden negatív következményét - bele­értve a munkanélküliséget is mint gazdasági adottságot, még hosszú ideig kényszerűen el kell viselnünk. Ezt a helyzetet a gazdaság szereplői itthon és külföldön egyaránt jól ismerik, lehetősé­A Mezőgazdasági Szövetke­zők és Termelők Országos Szö­vetségének elnöksége az alábbi felhívással fordul az érdekképviseleti kö­rébe tartozó termelőkhöz, a gazdálkodószervezetekhez, ér­dekképviseleti szervezeteikhez. Az 1994. évi választásokon megválasztásra kerülő új Or­szággyűlésbe bekerülő pártok és képviselők programjának és tényleges tevékenységének rendkívüli jelentősége lesz az ország alkotmányos rendjének, gazdasági és szociális beren­dezkedésének hosszú távra való meghatározásában, a demokrá­cia megszilárdításában. Az 1990. évi választások tétje a rendszerváltozás alkot­mányos úton való megvalósí­tása volt. A választók számára így a döntő szempont a pártok­nak a rendszerváltozáshoz való viszonya, a politikai és a gazda­sági viszonyok átalakítására vonatkozó programjának mér­legelése volt, és kevésbé ját­szott szerepet a képviselőjelöl­tek személye, képességeik és elkötelezettségeik. Az Országgyűlés a rendszer- váltás megvalósításában építhe­tett a nemzet többségének egyetértésére és támogatására. A fő célt illető egyetértésen be­lül azonban felszínre kerültek a társadalomban reálisan létező érdekek és ellentétek is, ame­lyek különböző módon és mér­tékig tudtak érvényesülni. Az 1990-ben megválasztott Or­szággyűlés munkájának mérle­gét megvonva világosan lát­ható, hogy ebben a mezőgazda­ság, ezen belül különösen a szö­vetkezeti tagság érdekei nem geivel élnek, és időnként vissza is élnek, mert a világ mindig is így működött. Ezekkel az objektív tények­kel mindnyájunknak szembe kell nézni. A legnagyobb bána­tunkra tudomásul kell venni, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban nem mi diktá­lunk, hanem nekünk diktálnak. Ebbe a helyzetbe lehet sirán­kozva beletörődni, lehet ezt a helyzetet elegánsan vagy nagy­vonalú demagógiával kritizálni, nosztalgikus hangulatot te­remtve, és lehet annak megvál­toztatásáért keményen dol­gozni. Mi ezt az utóbbi utat lasztottuk. Három év szívós munkájával 1300 munkahelyet teremtettünk Magyarországon, elsősorban a munkanélküliség által legjobban sújtott területe­ken, ahol a munkaerő szakkép­zettsége és az infrastruktúra egyaránt alacsony szintű. Mint­egy négyszáz megváltozott munkaképességű dolgozónak adunk értelmes elfoglaltságot jelentő tevékenységet. Ezeknek az embereknek hosszú távra el­fogadható kereseti lehetőséget teremtettünk. Ha ez nem így lenne, akkor nem járnának pél­dául Tiszajenőre 60 kilométeres vonzáskörzetből hozzánk dol­gozni. Az Ön által sértően „bérrab­szolgáknak” nevezett dolgozók 1993. évben havi átlagban, tel­jesítménytől függőep 10 ezer - 19 ezer forint bruttó keresetet értek el. Mindezt egy világszín­vonalú termék előállításához illő, kiemelten kulturált, tiszta munkahelyen, egy műszakban, egyszerű betanított munkával. Ezt az alkalmat megragadva megemlítjük, hogy az a dolgo­zónk, aki havi 2-3 ezer forintos éhbérre hivatkozott nyilatkoza­voltak kellően képviselve, és így nem is érvényesülhettek megfe­lelően. A mezőgazdaság a poli­tikai csatározások színtere és áldozata lett, és - amint azt a december 8-án tartott mezőgaz­dasági vitanap is bizonyította - a jelenlegi Országgyűlésben alig van a mezőgazdaságot ténylegesen ismerő és sorsát szívén viselő képviselő. Az 1994. évi választásokon el kell érni, hogy az új Országgyű­lésben a vidék a mezőgazdaság társadalmi és gazdasági súlyá­nak megfelelő képviselethez és befolyáshoz jusson. Az elnökség ezért szükségesnek tartja és ja­vasolja, hogy a szövetkezetek, egyéb gazdálkodószervezetek, az érdek-képviseleti szervezetek mozgósítsák a mezőgazdasági termelőket, környezetüket, a vi­dék lakosságát, hogy aktívan kapcsolódjanak be a választá­sokba, és minél nagyobb szám­ban vegyenek részt a szavazás­ban. Az országos szövetség szá­mos alkalommal deklarálta, hogy az érdekképviselet nem kíván egyetlen párthoz sem kö­tődni. Az érdekképviselet - és a szövetkezeti mozgalom - párt­semlegessége természeteen nem jelent érdektelenséget ab­ban, hogy kik, milyen prog­rammal kerülnek be az Or­szággyűlésbe. A termelők ér­deke, hogy az új Országgyű­lésbe minél több, a mezőgazda­ság, a vidék helyzetét és igé­nyeit valóban ismerő, azzal azonosulni tudó képviselő kerül­jön be. Érdekük, hogy vala­mennyi parlamenti pártban le­gyenek a mezőgazdaságnak, a vidéknek képviselői, és ezek a maguk pártján belül megfelelő súllyal bírjanak. Érdekük, hogy tában, 1993-ban több mint 19 ezer forintos átlagkeresetet ért el. Mi az előbbiekben ismertetett tények alapján azt gondoljuk, hogy az Önöktől örökölt gazda­sági környezetben versenyké­pes munkahelyeket teremtet­tünk, és leraktunk egy iparág alapjait - amelyről egy más al­kalommal hallathatunk ma­gunkról. Megjegyezzük még, hogy az általunk foglalkoztatott dolgo­zók nem 150 millió forint körüli évi munkanélküli-járadékot vagy -segélyt vesznek fel, ha­nem évi 15 millió dollár devi­zabevételt termelnek. Azt már csak halkan említjük, hogy vál­lalatunk - nem ebből a tevé­kenységéből - közel 290 millió forintot fizetett be 1993 évben a költségvetésbe. Tisztelt Füle Úr! Nagyon szívesen fogadnánk, ha a néhai tudományos szocia­lizmus tanaiból táplálkozó ok­fejtésén túl, konkrét javaslato­kat terjesztene elő arra vonatko­zóan, hogy hol tudná 150 szak­képzetlen vidéki dolgozónkat jobb, egészségesebb munkahe­lyen, könnyebb és változato­sabb munkával, több bérért fog­lalkoztatni. Működési területünkön még több tízezer dolgozó vár mun­kára. Az Ön tevékenysége ak­kor lenne hasznos és meggyőző, ha siránkozás, demagóg kritika és felelőtlen hangulatkeltés he­lyett olyan munkahelyeket te­remtene, melyek mentesek minden Ön által említett negatí­vumtól. Ehhez erőt, egészséget és sok sikert kíván a Ramexa Rt. igazgatósága nevében Zámoriné dr. Dernvey Éva vez.ig.-helyettes ezek a képviselők pártokat elvá­lasztó politikai különbségeken átlépve együtt tudjanak mű­ködni a mezőgazdaság alapvető érdekeinek képviseletében. Az elnökség szükségesnek tartja, hogy a termelők, az ér­dek-képviseleti szerezetek el­fogulatlanul értékeljék vala­mennyi párt és képviselőjelölt programját, különösen a mező­gazdaság jövőjét meghatározó kérdésekben. Javasolja, hogy a szövetkeze­tek, az érdekképviseletek nyújt­sanak segítséget a számukra el­fogadható jelölteknek és prog­ramjuknak a környezetükben való megismertetésében. Bizto­sítsanak fórumot a jelölteknek a választók helyzetével, problé­máival való személyes szembe­sülésre. Használják fel erre és a választáson való részvételre mozgósításra a szövetkezeti és az érdek-képviseleti fórumokat. Az országos szövetség gon­doskodjon arról, hogy a pártok agrárprogramját az érdekeltek megismerjék, és annak értékelé­séhez segítséget kapjanak. Az országos szövetség és a területi szövetségek kezdeményezzék pártokkal és a képviselőjelöl­tekkel programjaiknak a meg­tárgyalását, a mezőgazdasági termelők érdekeinek a progra­mokba való beépítését. Az elnökség kezdeményezi, hogy az agrár érdek-képviseleti szervezetek a fentiek szellemé­ben működjenek együtt a válasz­tásokra való felkészülésben. MOSZ Elnöksége Az oldalban megjelent anyagok, cikkek tartalmáért a szerkesztő­ség felelősséget nem vállal. A második hírlevél is megjött, tisztelt Képviselő Úr, már tiszta ideg voltam, foly­ton lestem a postást, már azt hit­tem, én is úgy leszek, mint az a drága szelíd ember, a Samsula miniszter úr, hogy muszáj volt kirúgni a postást, mert nem kéz­besítette az Ő hírlevelét, hát mi­csoda dolog ez kérdem én, hogy bedobják a kukába a miniszter úr levelezését, micsoda veszteség ez a választóknak, no, de meg is marad az utcánkban az eset örökre, már csak elmondom a Képviselő Úrnak, kérdem az asz- szonytól, hogy hol van a szom­széd Julis részeges udvarlója, rég nem láttam, azt mondja kirúgta, mint Samsula a postást, hát tet­szik látni, ilyen a nép, de hogy mindjárt a lényegre térjek, tisztára el tetszett találni, hogy mi foglalkoztat mostan en­gem, mondhatom, a számból vette ki a Képviselő Úr, hogy a politikai főiskolai végzettséget ne fogadják el diplomának, hát már úgy voltam, hogy én írom meg, hogy milyen pipa vagyok emiatt, ráadásul a hús ára is megy felfelé, egy cipő annyi, mint a szociális segélyem, ha az ember visz egy ezrest, kiröhögik boltban, de én is azt mondom, menjünk sorjában, először tisz­tázzuk, hogy érvényes-e a foxi- maxi, aztán jöhet a hús ára, no szóval, én csak szemináriumra jártam, alapfokúba, de a bratyóm elvégezte a foximaxit, marha okos lett tőle, pont mint a pártit­kárunk, az is megérte a pénzét, egyszer a nagy októberin az üzemben, nagy ünnepség volt, ott ültek a megyei fejesek a piros asztalnál, egyszer csak azt mondja az öreg, hogy hatodik Lenin, hát ez meg mi, ránézek a szomszédomra a Jóskára, látom, majd szétpukkad a röhögéstől, hát az öreg Lenin neve előtti nagy V betűt meg a nagy I betűt római hatosnak nézte, alig tud­tunk kijutni a vizeldéig, mondom még jó, hogy értelmiségi lett az öreg, mit mondott volna, ha nincs diplomája a foximaxiból, hát most, hogy a bratyóm meglátogatott, mert a Dunántú­lon lakik, azt mondja, manapság, nem vacakolnak annyit a bizo­nyítványokkal, mint a pártállam­ban, tisztára így mondta, hogy volt náluk egy ember, elvégezte a három hónapos bennlakásos lek­várfőző tanfolyamot, főzte a lek­várt rendesen, tisztelték, becsül­ték, megválasztották képviselő­nek, aztán ő lett a mezőgazdasági főszakértő a parlamentben, mert a többi csak annyit tudott, hogy a lekvárt enni kell, egyedül ő tudta, hogy főzni is kell evés előtt, most megint indul a választásokon, de már azt mondta az újságban, hogy Ő mezőgazdasági mérnök, hát szent igaz, jobban hangzik, mint a lekvárfőző, elment a bra- tyómhoz a másik képviselőjelölt, hogy ő most már mit csináljon, hát te meg mondjad, hogy kandi­dátus vagy meg főakadémikus, aztán menj el pártelnöknek, ott aztán annyi marhaságot mond­hatsz, amennyit akarsz, nézd meg, hogy a Torgyán milyen jól elboldogul, agyonig megtapsol­ják, hát ilyen helyzetek vannak a bratyómnál a Dunántúlon, tudatom tisztelt Képviselő Úr, hogy annyira feldobott a levele, mert hogy mindig rá tetszik ta­pintani, ami az embernek a leg­fontosabb, szeretném, ha a kö­vetkező levélben megírná, hogy hogy tetszenek határozni ott a Parlamentben a címekről, mert­hogy szörnyen bánt, hogy nem látok tisztán, ki lesz a nagyságos, a méltóságos és a kegyelmes, már teljesen kiakadtam ezek mi­att, ne tessenek már annyit fog­lalkozni a gazdasággal meg a pénzügyekkel, ott egye meg az egészet a fene egy választópolgár: kefe A lap február 9-i szerdai szá­mában megjelentetett, a KDNP-t összességében és képviselőiben gyalázkodóan támadó írás szerző­jének, Deák Andrásnak a tollát igazán nem az általa javasolt Bet­lehemi Csillag vezette, inkább a sértett hiúság okozta düh és gyű­lölet. Alaptalan és ostoba rágal­maira e jelzőkből eredően nincs mjt válaszolnunk. Amikor Deák úr a jelölésekkel valószínűtlenné vált politikai ambícióit nem tudta érvényre juttatni, kilépett a párt­Magyarország a világ egyik legeladósodottabb országa. A bruttó keményvaluta-adósság 1993 szeptemberében 24,6 mil­liárd dollárra rúgott, ami az 1992-es bruttó hazai termék (BHT=GDP) 83 százaléka. Ez azt jelenti, hogy az ország minden egyes lakosa 2300 dol­lárral tartozik a külföldi hitele­zőknek. Nemzetközi összehasonlítás­ban az adósságállomány a BHT százalékában a hetedik legma­gasabb ilyen arányszám a sú­lyosan eladósodott, közepes jö­vedelmű fejlődő országok sorá­ban; a kamatfizetés - ugyancsak a BHT százalékában - a harma­dik legmagasabb; míg az egy főre jutó adósság messze a leg­magasabb ebben a csoportban, s valószínű az egész világon is, Magyarország eladósodása te­hát, e mutatók szerint, sokkal súlyosabb, mint Brazíliáé, Me­xikóé, Lengyelországé vagy Bulgáriáé. A nettó adósságállomány ugyanazon időpontban szerin­tünk 18,3 milliárd dollár volt, a BHT 64 százaléka. A Magyar Nemzeti Bank sze­rint csak 14,5 milliárd, mert az MNB nemcsak az azonnal mozgósítható arany- és deviza- tartalékokat vonja ki a bruttó adósságból, hanem a külföldnek nyújtott hiteleket is. (Ez nem felel meg a nemzetközi gyakor­latnak, mivel e hitelek legna­gyobb része nem esedékes, sőt Magyarország esetében egy ré­szük aligha behajtható: gondol­juk a Kubával, Mongóliával, Észak-Koreával, Bulgáriával vagy Vietnammal szemben fennálló követeléseinkre!) 1993 első négy hónapjában a bruttó adósságállomány 2,2 mil­liárd dollárral, a nettó adósság mind a saját, mind pedig az MNB számításai szerint 1,2 milliárddal emelkedett. E gyors növekedés fő oka az exportvo­lumen csökkenése, 30 százalé­kos csökkenése 1992 és 1993 első félévei között. Az exportcsökkenés viszont főként a forint jelentős reálfelér­tékelésének a következménye. A reálfelértékelés azt jelenti, hogy az egymást követő névle­ges forintleértékelések nem el­lensúlyozták a magyarországi és külföldi infláció közötti kü­lönbséget. Ez természetesen csökkenti a magyar áruk ver­senyképességét a külföldi áruk­kal szemben mind a külföldi, mind pedig a hazai piacokon. Adóssághelyzetünk tehát nemcsak súlyos, de - legújab­ban - súlyosbodik. Megoldás az adósság csökkentésére Az NDSZ célja az adósság- szolgálati terhek 4-5 évre szóló jelentős csökkentése mindad­dig, amíg mérsékelt keresletösz­tönző és erélyes kínálatélénkítő politika eredményeképpen be­indul a magyar gazdaság gyors, egyenletes, fenntartható növe­kedése. A növekedés feltételezi az: adóterhek csökkentését, a bü­rokratikus megkötöttségek le­építését, a piaci verseny kibon­takozását (a monopóliumok fel­számolását), a tulajdonviszo­nyok megszilárdítását, a szak­szerű tulajdonosi ellenőrzést az állami vállalatokban, a bank- rendszer reformját, ideiglenesen felemelt védővámokat az élet­képes iparágak óvására, a forint reálfelértékelésének beszünte­tését stb. Garancia erre a magyar mun­kaerő szorgalma, képzettsége, intelligenciája, újítókészsége - a műszaki fejlesztés, a szerve­zés és a piacgazdasági ismere­tek terjesztése terén; a külföldi működőtőke csökkenő, de még élénk érdeklődése; a lakosság ból - mint annak idején a Kis­gazdapártból is. Ugyanakkor ki­fejezésre juttatta, hogy fogunk még róla hallani. Mocskolódással teli levele nem az első, és vélhe­tően nem az utolsó - a KDNP ré­széről e reflexió az első és egy­ben az utolsó. A párt szellemisé­gének megfelelően a gyűlöletre szeretettel, a dühre elnézéssel, a cáfolatot nem igénylő vádakra tü­relemmel válaszolunk; Hamvas Bélával valljuk, hogy „az igaz­ságtalanságot jobb elviselni, mint megtakarítási készsége; a tőke- mennyiség, ami eddig külföldre áramlott, s amely az adósság- könnyítés következtében a honi gazdaságban lesz felhasznál­ható. Az adósságszolgálati terhek csökkentését a nemzeti demok­raták alapos szakmai előkészí­tés után a hitelezőkkel folytatott két- vagy többoldalú tárgyalá­sokon kidolgozott megegyezés segítségével kívánják elérni. Az NDSZ azt akarja, hogy Magyarország legyen kemény tárgyalófél, de a leghatározot­tabban elvet és visszautasít minden önkényes és egyoldalú lépést. Stratégia az adósságkönnyítéshez- Valamennyi tömegkom­munikációs eszköz igénybevé­telével, valamint konferenciá­kon, nyilatkozatokban tájékoz­tatni a nemzetközi közvéle­ményt a magyarországi adós­sághelyzetről és arról, hogy az eddigi politika nem folytatható.- A Nemzetközi Valutaalap­nál legbefolyásosabb országok (Egyesült Államok, Nagy Bri­tannia, Németország, Francia- ország, Japán) kormányfőinek tájékoztatása diplomáciai úton ugyanerről. Kérni, támogassák a Valuta­alapnál Magyarország gazda­ságpolitikai irányváltására és adósság könnyítésére irányuló törekvéseit, mert ez nemcsak Magyarország, de hitelezőinek is jól felfogott távlati érdeke.- Külön-külön tárgyalásokat kezd a hitelezők csoportjaival - Párizsi Klub, Londoni Klub, kötvénytuljdonosok, nemzet­közi szervezetek - a megcélzott mértékű könnyítésről.- Reális felmérése annak, hogy a hitelezők főbb csoportja­ival mekkora adósságkönnyítést lehet elérni. Részletes tervek és hiteltechnikai elgondolások ki­dolgozása - hitelezőcsoportok szerint - a kitűzött könnyítési célok elérésére, illetőleg tech­nikai megvalósítására. Az NDSZ többek között a következő adósságkönnyítési módszereket kívánja szor­galmazni: Kormányokkal és bankokkal szemben fennálló adósság (az ezekkel szembeni közép- és hosszú lejáratú adósság 1991 végén 521, illetve 8140 millió dollárra rúgott): jelentős mér­tékű felirattatás, fennmaradó adósság újratárgyalása: kamat- csökkentés, hosszú türelmi tör­lesztési idő. Kötvényadósság (6009 millió USD): elérni, hogy ennek egy részét a kormányok vállalják át, hiszen ezek Magyarországnak hitelek formájában eddig csak jelentéktelen támogatást nyúj­tottak (a közép- és hosszú lejá­ratú adósság 2,7 százalékát). Az átvállalt részt Magyarország koncessziós hitelek formájában törlesztené: alacsonyabb kamat­láb, hosszú türelmi idő. Nemzetközi szervezetek (3863 millió USD); az évi ese­dékes adósságszolgálat jelentős részének új hitelekkel való be­helyettesítése hosszú türelmi és törlesztési idővel, esetleg ked­vezményes kamattal. Egyéb - főként kereskedelmi -hitelek (1210 millió USD); új­ratárgyalás hitelezőnként ka­matcsökkentésre, valamint hosszú türelmi és törlesztési időre törekedve. A reálisan elérhető adósság- könnyítésre alapozva; részletes 3 éves gazdasági program ki­dolgozása, amelynek lényege a mérsékelt keresletélénkítés és az erélyes kínálatbővítés. (Ha netalán az elért adósságkönnyí­tés jelentősen eltér a tervezettől: a gazdasági program megfelelő módosítása). elkövetni”. A sár csak a dobálni próbáló kezét szennyezte be, ami azért is sajnálatos, mert Deák András törekvéseit és teljesítmé­nyét a KDNP helyi megszervezé­sében nem tagadtuk, és ma is méltányoljuk. Ügy tudjuk, a kö­zelmúltban baleset érte - őszintén kívánjuk egészségének mielőbbi helyreállását, ugyanakkor félünk attól, régi és új lelki sebeinek be- hegedése nemigen várható. dr. Gergely Mihály KDNP-sajtóreferens Jusson képviselethez a vidék! A pártsemlegesség nem jelent érdektelenséget Nem tagadtuk, ma is méltányoljuk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom