Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-21 / 43. szám
8 Húszon innen----tízen túl 1 994. február 21., hétfő Történelemdolgozat nnhhnnhhnmi Az áruló Görgei Görgei Artúr tábornok parancsot adott katonáinak, hogy rakják halomba fegyvereiket. A hadsereg vele való része, mint számyaszegett, megtépázott, fáradt madár, de fegyelmezetten, rendben állt fel. Rüdiger, orosz tábornok és Görgei lóháton elvonultak az alakulat előtt. Görgei tudta, hogy halálraítélt. 0 is, katonái is tisztában voltak vele, hogy Rüdiger jelenléte nem az előnyös békét ígéri, a szabadság elveszett. Görgei feszesen, katonásan, nyugodt arccal ült a lóháton - Rüdiger ezt láthatta. Amikor a magyar tábornok vonult a magyar honvédek előtt, azok felkiáltottak: Éljen a haza! Éljen Görgei! A magyar tábornok előrehajolt, átkarolta lova nyakát, és válla rázkódott a zokogástól. Néhány másodperc volt az egész. (Medgyánszky, tábori lelkésze jegyezte ezt fel emlékirataiban, valahol Ausztráliában.) Aztán Görgei felegyenesedett, arca ugyanaz volt, amilyet Rüdiger láthatott. A fegyverletétel után levelek tábomoktárasaihoz, jó barátjához, Damjanich-hoz is, aki lába- törötten állomásozott. A leveleiben megírta a tényt, s két hónapig nem tért magához. Abban az évben tizenhárom tábornokot végeztek ki Aradon. Görgeinek meghagyták az életét, nem lett az önkény áldozata. Sokáig, nagyon sokáig maradt személye az árulás szimbóluma, éppen ezért. Hogy hogyan és miért kell megfosztani egy nemzetet a jelképeitől, Hitler is nagyon jól tudta. Az 1831-es lengyel felkelés Görgeivel egyenrangú katonája, Dombrovszky után megmaradt a kardja, a lengyel szabadság jelképe, melyet honfitársai nem temettek el vele, a krakkói Wávelben őrizték. Lengyelország lerohanásakor Hitlernek első dolga volt, hogy megszabadítsa őket Dombrovszky kardjától, mely azóta sem került elő, mely himnuszukban szerepel: „Velünk van Istenünk és Dombrovszky kardja.” Görgeinek nem jutott ily megtiszteltetés. Úgy szégyení- tették meg, ahogy egy katonát lehet a népe előtt. Öregkori napjait Visegrádon töltötte, kertészkedett háza kertjében, s mint az öregurak általában, délutánonként szívesen elbóbiskolt. Ilyenkor Kossuthtal álmodott, s vele vitázott. Féja Géza Visegrádi esték című könyvében irodalommá emelte a nagy '48-asok elképzelt beszélgetését. Amikor Görgei meghalt, már ebben a században, szájtá- tók, kofaasszonyok, és egyéb népek gyülekeztek, susmorog- tak a háza előtt. Közöttük volt egy nyikhaj legény ke, aki hangosan ünnepelte, hogy végre meghalt az áruló. Görgei egy öreg katonája, ki élete végéig vele maradt, lekevert a gyereknek egy óriási pofont. S a pofonhoz magyarázatképpen csak ennyit fűzött: kisfiam, te csak hallgass, mert nem tudod, milyen az, amikor egy tábornok sír. BG Ajánlás Az élet erőpróbái A királynő és a természet lovagja: Sir David Attenborough Egy tévésorozat, amelyet mindenki megérthet és szerethet. Egy olyan sorozat, amelyet az egyik legavatottabb természetfilmes és ismeretterjesztő, az angol Sir David Attenborough készített, és amely a TV2-n látható vasárnap délelőttönként (nem a legnézettebb időpontban sajnos). Mint előző sorozataiban, a szerző most is az állatvilág lenyűgöző és számunkra titokzatos életébe nyújt bepillantást, különböző témakörök köré csoportosítva a sorozat epizódjait. így láthatjuk az állatokat táplálékszerzés, udvarlás, utódnevelés, párválasztás, vándorlás, otthonteremtés, együttélés, tár- salkodás, harc stb. közben - s mindezt olyan profi szinten bemutatva, annyira közérthetően és lebilincselően, amely még a laikusokat is a képernyő elé szögezi. Attenborough az egyik pillanatban még Afrika napsütötte szavannáin sétál, hogy a következő felvételen már egy kanadai hódvámál lássuk viszont, vagy egy írországi patak mellett angolnalesen. Szinte mi is részeseivé válunk a hangyaboly életének, együtt vadászunk a -kardszárnyú delfinekkel, közösen izgulunk, hogy minél szebb legyen a szövőmadár fészekremeke, együtt bolyongunk a termeszvárban, a tengerek mélyén és a levegőben. Együtt éljük át velük azt a csodát, ami az állatoknak hétköznapi, mindennapi történés. És elgondolkodunk azon, hogy ők az élet erőpróbáit mennyire zseniálisan is oldják meg. Még mindig tanulhatunk tőlük! Az állatok szeretetéről és tiszteletéről szól ez a sorozat, abból a nem titkolt célból is, hogy ha az ő életüket, cselekvéseik vezérlő motívumait megértjük, akkor saját életünket, tetteinket is reálisabban szemlélhetjük. És hogy egy ilyen nagyszerű és izgalmas természetfilm elkészítése mennyi türelmet, felkészültséget és bravúros technikát igényel - azt az utolsó részből tudhatjuk majd meg. Ez a sorozat egyszerűen „állati” jó! B. Gy. / \ Főiskolai FarsanQ Poénhegyek, hová legyek?- Hogyan állítja meg az indián a kamiont?- Rálép a fékre. * A postás becsenget Józsi bácsihoz:- Uram, ha ön lóhere lenne, én most nagyon szerencsés lennék.-???- Pontosan négy levele van. *- Mi az? Előbb zöld, aztán piros?- Levelibéka turmixgépben. * Optimista az, aki azt hiszi, hogy a légy a szobában a kijáratot keresi. jl j i y ' Laár András, Pajzs Miklós, Szekeres Attila és Füzesi Dániel indiai ihletésű zenét játszott a majd kétszázfős közönségnek szombat este a Csomóponti Művelődési Házban. A koncertet az OB Art Management szervezte, az előadás címe Visszatérés volt. (Fotó: I. L.) a tiszatenyői rockparádé? Péntek este óriási bulira készült a falu nagyhírű zenekara, a Mary Jane. Már hónapok óta tervezgették, tíz zenei együttest hívtak meg, oda akarták csábítani azokat, akik végül is valószínűleg szalagavatókra mentek vagy a tavaszi tél elöl húzódtak a meleg szobákba. Este nyolc körül még a Lókötők próbáltak hangolni, a szinte teljesen üres nagyteremben, felvételünkön megörökítettük néhány kedves vendéget, a közönség egyébként szinte kizárólag a szakmabeliekből került ki. Nekik bizonyosan jó estéjük volt, és azt hiszem, Puskin tudott volna egynéhány kellemes, érzékletes és élethű sort írni a tenyői télről. Rozzant Trabantunk sápadt lámpafényében ugyanis csillagtündérek álltak végig a tenyői úton - a fák. (Fotó: Imre Lajos) Kétszeres szerencsétlenség Egy szolnoki iskolában történt. A dolog jellegét tekintve megeshetett volna máshol is, azonban a városban terjedő kósza hírek egy adott iskoláról szólnak. Hogy közép-, általános, avagy főiskoláról van szó, jóindulatúan elhallgatjuk, mert ciki. Az igazgató meg akarta ajándékozni diákjait, akármilyen alkalomból, szép gesztus, jólesik az embernek az ilyesmi. Az igazgató elment a könyvesboltba, jó pedagógus lévén könyvet akart vásárolni. Mivel azonban általános jelenség, hogy az iskolák szegények, kitartott amellett, hogy olcsó legyen az a könyv. Az eladó nagy készségesen rámutatott néhány bontatlan bálára, kívülről, a kötésből ítélve csakis igényes irodalomról lehetett szó, darabja, körülbelül tíz forint volt. Jó vételnek látszott. Az üzlet megköttetett, s csak a suliban derült ki, a mű szerzője nemigen tartozik a világirodalom remeklői közé, a főszereplő pedig valamikor, nem is olyan régen húnyt el, egy hónappal azután, hogy „uralkodása” alatt kivégeztetett forradalmárokat rehabilitálták. Gyurkó László: Arcképvázlat történelmi háttérrel című műve Kádár Jánosról szólt. Gondolom, az igazgató a szívéhez kapott, mikor ez kiderült. Nosza, vissza az egész. A könyvesboltban kicserélték Kádár Jánost valami másra, mindegy, hogy mi, csak ne ez legyen. Az újabb kötetek megvizsgálása után, lehet, az igazgató el is ájult. A szexuális élet bizonyos, jóérzésű emberek szerint nyomdafestéket nem tűrő fejezeteit taglalta. És az igazgató, jóérzésű ember lévén ezt sem ajándékozhatta diákjainak. A könyvhegyek valahol ott állnak az iskolában, valamelyik zárható szekrényben, előbb-utóbb bizonyosan az enyészeté lesznek. De tessék mondani, mi lesz a diákokkal? Mit olvassanak? Tessék mondani, hogyan lehet ma olcsó, tartalmas, értelmes irodalomhoz jutni? Kinek a kiváltsága lesz az olvasás? KA Üzenet Ifjúsági Szolgáltató Ház Vágylista Ha úgy érzed, hogy jól sikerült, várok történelem- és irodalomdolgozatokat. Azonkívül az Egészítsd ki a képet! című játékot befejeztük, múlt heti nyertesünk Bathó Zoltán (Jászalsó- szentgyörgy). Nyereményét, melyet a ZENEVÉR ajánlott fel, postán küldjük el. Szerkesztette: Blahó Gabi ✓ Átváltozás (Kafka előtt szabadon) Könnyeim prizmáján át figyelem a napot. Meleg, hívogató, kedves sugarai vannak. Megcirógatja bohókásan arcomat és így szól: „Te ártatlan, elhagyott gyermek, hagyd, hogy melengesselek, Hogy leolvasszam szívedről a jeget. Karjaimba veszlek és meleg biztonságot nyújtok neked, megszabadítalak.” Felkap forró karjaiba és óvatosan emel... emel... a fény felé. Ráültet egy puha vattafelhőre és mosolyog. Én csak ülök, ülök és szívembe bánat költözik. A nap melege égeti bőrömet. Lassú cseppekben elúszik a szemem - kiégett. Leolvad a bőröm és elég a hajam. Elsorvadnak ereim. Fekete, elszenesedett fogaim széthullanak. Ülök a felhőn, már csak csontváz vagyok. Semmi lett a testem. A szomorúság lassan elmúlik, új testem van, látom magam. Angyal vagyok. Csupa szeretet. Szárnyas hivatás. Jégeső Az Ifjúsági Szolgáltató Ház (Szolnok, Szabadság tér 7., tel: 56/-424-502/24) ezen a héten a következő programokkal és ajánlatokkat vár benneteket. A Próbafülke Klubban hétfőtől péntekig látogatható könnyűzenei próbák, úgymint Virgin, Bankszektor, AN-2, Magvető, Isteni Színjáték. Pénteken délután négytől nyolcig Hazatérő Klub, a hol problémáid megoldására kérhetsz segítséget Somogyi Zoltántól. A Regionális Diákszövetségnél Diákjószolgálati Csoport, keresd telefonon vagy személyesen Mészáros Adriennt vagy ifj. Gál Józsefet. A Konfliktuspedagógiai Találkozóra jelentkezni kedden délután lehet Kurucz Anita tanárnőnél. A találkozó időpontja szerda, három óra, helye ISZH. Kedden fél háromkor a Városi Diáktanács ülése az ISZH-ban. Pénteken Disputa. Mottó: „gondolkodni és beszélni egyszerre.” A téma: „A szabad sajtó egy szép álom.” A diákok érzik, hogy a zsebpénzük értéke csökken. - Az élet vérkeringéséhez hasonlóvá kellene alakítani a közéletet is. - Olyan szórakozóhelyek hiányoznak, ahol rendezett körülmények között, beszélgetni, táncolni is lehet. - Sokkal több tömegsportolási lehetőséget. - Könnyebben lehessen munkahelyhez jutni. - A tanuló ifjúság úgy érzi, felkészült arra, hogy kevesebb óraszámban megtanulja azt, amit a mostani sokban. Fekete Zsanett Spanyiel Péterrel Virtuóz, rögtönzött, felesleges, de demonstratív párbeszéd- Mire ébredsz?- Mire hármat számol az óra.- Étkezéshez használsz kést és villát?- Persze. Művelt ember vagyok.-Mit szeretsz?- Enni, inni.- Kit szeretsz?- Erre nem tudok válaszolni.- Miért hagytad ott a Pater Nostert, miért váltál el Diantól?- Vált a gibbon. Pihenünk, kiheverjük egymást, csak alkotói csend van.- Hány dobverőd van?- Egy sincs. Illetve... lehet, hogy van egy valahol, a franc se tudja, kézzel ütöm a cineket is.- Hány dobod van?- Az sincs. Bongóm, kangám van, arany virágszálam.- Mi a véleményed az oroszlánokról?- Szimpatikusak, mert lusták.-És a sarkkutatókról?- Elegem van belőlük. Az a baj, hogy itt Szolnokon, minden héten találkozók legalább egy- gyel. Pingvinfejü állatok.- És Zappáról?- Meghalt. Az se volt egy normális.- És magadról?- Szép vagyok.- Láttál már karón varjút?- Azt hiszem igen. Meglepő módon fekete volt. Mármint a karó, merthogy a varjú kék.- És majmot kocsikázni?- Cirkuszba nem járok. Kiskorom óta. Viszont mivel elég sokat vezetek, barmokat gyakran látok, ma is nekem akart jönni egy.- Mit csinálsz, amikor zenélsz?- Hát zenélek.- Szerintem mást is csinálsz. Az több, mint zenélés.- Újdonsággal szolgálsz, erről csak ennyit mondhatok nagy szerényen.- Mit csinálsz, amikor nem zenélsz?- Zenélni szeretnék.- És a lányok?- Szeretjük őket. Én spec különösen a szőke fotósnőket kedvelem.- Ültettél már virágot?- Igen. Valamiért már nem is nagyon emlékszem, hogy volt, de itt a Kossuth téren kivettem egyet és átraktam egy másik ágyásba. Óriási természetvédelmi élmény volt.- Aludtál már emeletes ágyon?- Igen. Felül is meg alul is. Középen jobb.- Milyen volt a legutóbbi félévi bizonyítványod?- Katasztrofális. Éppen csomagolástechnikából akartam másoddiplomázni, de a tanárra! kölcsönösen megegyeztünk, hogy ez nekem nem megy. Magyarul kirúgtak.- Mit gondolsz, hiányzik még valami, amit nem kérdeztem meg tőled?- Inkább mondanék valamit. Biztos voltam benne, hogy ezzel a módszerrel jössz. BG (Fotó: Bakos Judit)
