Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-19 / 42. szám
1994. február 19., szombat Jegyzet----riport 5 S zombati jegyzet Kegyelet nélkül, kallódva A halál, ha közvetlen környezetünkből ragad el valakit, mindig megrázó élményt jelent. Persze - és ez természetes - minél közelebb állt hozzánk, akit elvesztettünk, annál fájdalmasabb megszokni a gondolatot: „elment örökre”. Mások gyásza is lehet persze ugyanolyan szomorú, mint a sajátunk, de az soha sem olyan tragikus, mintha a baj velünk, a mi családunkban esett volna meg. Rendjén is van ez így. Vannak olyan foglalkozások, munkakörök, amelyek jellegüknél fogva kötődnek az elmúlás törvényszerű, vagy éppen erőszakos bekövetkezéséhez. E felelősségteljes szakmák részéről megengedhetetlen azonban minden olyan - esetenként a kegyeletsértés határát súroló - megnyilvánulás, ami néhány felelőtlen alkalmazott műveletlenségéből, hanyagságából, esetleg a hozzá nem értéséből adódódik. Lehet ez egy meggondolatlan apró gesztus: a temetésen egy nemtörődöm mozdulat miatt félrecsúszott koszorú, hisz gyászában még sérülékenyebb az emberi lélek. Egyes alkalmazottak - talán a legjobb szándékuk mellett is - tehetnek olyan „stíleden” megjegyzéseket, amelyek csak arra jók, hogy még inkább felborzolják az ilyenkor amúgy sem a nyugalom állapotában lévő kedélyeket. Ha pedig a kedveskedés álszent fala mögül a tisztességes szolgáltatás helyett a pénzsóvárság kerül elő - ami miért ne történhetne meg, hiszen jól működő vállalkozások, intézmények élnek a halottakból - ez egyenesen visszataszító. Mindezekbe azonban úgy tűnik muszáj beletörődni, mert ezek a jelenségek valahogyan - talán már legtöbbünk által elfogadottan - beépültek a temetkezés „hétköznapjaiba”. Másrészt pedig ki teszi szóvá az adott helyzetben ezeket a sérelmeket? Azért léteznek annyira kirívó esetek is, amelyek durvaságuk ellenére megtörténtek már nem egyszer, olyanok, amiről még csak álmodni is szörnyűség. Többek között, ha tudtunkon kívül hosszú heteken át, valahol egy kórház kórbonctanán kallódik - még élőnek hitt - hozzátartozónk. Ismerősöm édesapja rokonlátogatásra indult az elmúlt év őszén. Úgy tervezte vonatra száll és eltölt néhány napot ritkán látott testvéreinél. A napok teltek, múltak, az idős ember csak nem jött haza, közben az is kiderült, hogy úticélját sem érte el. A család aggodalmában persze, hogy a legrosszabbra gondolt, s nyomozni kezdett. Rendőrség, vasút? Minden rendben. Kórházak? Hál istennek, ők sem mondtak semmi rosszat. De hát akkor mégis hol lehet? A rendőrség sem tehetett mást, a tizedik napon országos körözést rendeltek el, az „eltűnt” fényképét az újságok is közzé tették. Napokig semmi eredmény. Két hét után aztán mégis. A „baráti alapon” végzett külön adatgyűjtés fényt derített a tragikus rejtélyre: a szerencsétlen ember már Szabolcsban járt, amikor az egyik megállónál vasúti baleset érte. Jött a gyors segítség, de hiába, a sérült élete már csak néhány per- ’ cig tartott. A rendőrségi vizsgálat, a helyszíni szemle is annak rendje, módja szerint lezajlott. A boncolást is elvégezték, sőt a - meglévő személyi igazolványt) alapján - a temetési engedélyt is kiállították már. Vajon miért nem tűnt fel egyetlen - az „ügyben” érintett - dolgozónak sem, hogy senki sem jelentkezik halottjáért? Vajon hogyan felejthették el az illetékesek a halálesetről kiértesíteni az elhunyt hozzátartozóit? A kérdésre adható - sajnos nagyon is kézenfekvő - válaszok, talán mellékesnek is tűnnek a történtek után. Valószínű, hogy a gyászolókat sem elsősorban az érdekli, melyik intézményben és ki követett el mulasztást, milyen magyarázatokat, esetleg mentségeket tudnak felhozni erre a „hibára”. Feltételezhető az is, hogy az ügyben vétkezők megfelelő felelősségre vonásban részesültek, bár nyilván ez koránt sem nyugtathatja meg az idegi kimerültség határára jutott, magára maradt feleséget. A családtagok, ha már egyáltalán felfogták, mi is történt valójában, bizonyára a csendes gyászt választják inkább, minthogy a miértekre adható magyarázatokat firtassák. De az is lehet persze, hogy még mindig kételkednek abban, hogy álmodtak-e, vagy tényleg megtörténhet-e ilyen ma. ■ .............. J ász-Nagykun \ Gabona KFT. Készséggel állunk kisés nagytételben vásárló vevőink rendelkezésére az alábbi termékekkel: Vetőmagvak Tavaszi árpa: Orbit, Maresi, Triangel fajták Kukorica: Pioneer-hibridek Napraforgó: VIKI, Antlia, Master, U-55 E, Florakisz Műtrágya Ammóniumnitrát zsákos import és hazai Növényvédőszerek Gyomirtó, gomba- és rovarölőszerek nagy választékban. Fizetés: készpénzzel, vagy termeltetési szerződés alapján terménnyel. Címünk: Szolnok, Szent István tér ó. Tel.: 56/424-680, 421-024. Telex: 23-592 / / Felettük a csillagos ég Fújja-hordja. Ilyentájt hol a hó esik, hol fürészfogú szél lopakodik az ember gallérja alá. Olyan a világ, hogy a jó kutyát se verik ki - mondotta egykoron jóapám. A jó kutya megtehette: de mit csináljanak azok az emberek, akiknek akár fújja, akár hordja, a szabadban kell dolgozniuk. Mert műhelyük teteje a csillagos ég, irodájuk, szolgálati helyük a végtelen határ. Szilágyi Sándor még fiatalember. Törökszentmikló- son, a városi rendőrkapitányságon helyszínelő és vizsgálótiszt. Lehet, meghökkentő amit mondok, de a munkáját mások szabják meg. Százhúsz baleset- Sajnos így igaz, mert ha Szolnok felé Szajolig, Debrecen irányába Kenderesig, esetleg Tiszabőn, Tiszaroffon, Keiigye- len, Tiszagyendán, vagy a környező településeken baleset fordul elő, rohannunk, mennünk kell.- Szilágyi úr! Melyik a legveszélyesebb útjuk?- A 4-esen fordul elő a legtöbb baleset.- Mikor?- Talán, amikor megindul a turistaforgalom, de ez sem mindig így igaz. Azt is észrevettük, ha fújja-hordja, zuhog, óvatosabbak az emberek. Legveszélyesebbek azok az órák, amelyek átmeneti időjárást hoznak. Például hirtelen esni kezd, esetleg a hideg miatt felfagy az út. Ezeket a gyors változásokat sok vezető nem veszi figyelembe, és máris megvan a baj.- Kik adnak sok munkát?- Hogy finoman fogalmazzak, azok, akik úgy ülnek a volán mellé, hogy baj van az egyensúlyérzékükkel- Került már veszélybe a kinti munkája során?- H aj aj! Hajnali kettőkor kint voltunk egy balesetnél. Tettük a dolgunkat, amikor egy külföldi kamion egyszerűen közénk rohant. Az életünket annak köszönhetjük, hogy sikerült elug- ranunk.- Mondana egy figyelmeztető, megrázó esetet?- Az országút veszélyes üzem, még az egészséges embernek is. Legutóbb is történt egy döbbenetes ügyünk: egy 33 éves fiatalember mikrobusszal áttért a menetirány szerinti bal oldalra, és nekirohant egy IFA-nak. Életét veszítette, egy 5, meg egy 7 éves árva maradt utána. Az okokat, a miérteket tulajdonképpen még nem tudom. Lenne még egy kérésem: nekünk ez a munkánk, a helyszínelés. Először életet kell menteni, majd a vagyont, illetve közben biztosítani a terepet. Ezért kérjük, értsék meg. ha hosszabb-rövidebb ideig áll a közlekedés, hiszen a bizonyítékokat, ha akkor nem gyűjtjük össze, később ez lehetetlen. Szélsőséges esetekben szükség lehet a bűnügyi technikusra is. Például segítségnyújtás elmulasztása, vagy a közúton előfordult halálos gázolás, ütközés esetén. Molnár Tibor technikus és nyomozókutya-vezető.- Azzal kezdem, hogy átlagos helyzetben a munkaidőm reggel fél nyolctól fél négyig tart. Ha azonban intézkedő vagyok, egy hétig talpon kell lennem. Ez úgy érthető, olyan állapotban, hogy ha jönnek értem, pillanatokon belül mehessek.- Magyarul: egy álló hétig még egy kisfröccsöt sem ihat?- Gyűszűnyit sem, hiszen soha nem tudhatom, mikor csengetnek. És oda tiszta aggyal kell menni.- Ön betöréseknél, rablásoknál helyszínelő. Dolgozik az Isten ege alatt is?- Persze. Ha mondjuk cser- benhagyásról vagy halálos gázolásról van szó. Az előbbi szerencsére mostanában nem fordult elő, az utóbbi sajnos megtörtént.- Árulja el, hány perc szükséges, hogy kinn legyenek?- Húsz-harminc legfeljebb, hiszen itt stábról van szó. Kellenek nyomozók, viszem a kutyát, a felszerelést: fényképző- gépet, és a technikusi táska még gipszet is tartalmaz, kiönteni a lábnyomot.- Még egy kérdés: mit gyűjt?- Maradványokat. Ez lehet emberi, de leginkább tárgyi. Azután rögzíteni kell a baleset, a jármű nyomait is.- Akár dörög, akár villám- vik?- Ezek sem kizáró okok. A hó változatlanul hull. Fehér a táj, latyakos, síkos a négyes. Elhagyva Törökszentmik- lóst, balra a kerékpárúton úttisztító gép söpri a másfél-kétméteres aszfaltot. Benne két ember: a vezető, Ollári Ferenc, aki 31 éve dolgozik beosztásában.- Nálunk akkor van fő műszak, ha nagy a szárazság és locsolni kell, vagy amikor havazik, mint most. Seprűt szereltünk elé, még így is bírunk a hóval. Ha több lenne, eke kerülne rá.- Mekkora ez a szakasz?- A határban Surjánig van vagy hat-nyolc kilométer. Délután még egyszer végigmegyünk, mert úgy látszik, nem este ki magát. A gép egyébként a miklósi városüzemeltetési centrum tulajdona, és a pilóta mellett ül Acs Imre, a műszaki vezető is. Csendes, kitartó havazás- Azért jöttem, hogy megnézzem, milyenek a hóviszonyok. Bár a havazás még gyenge, ismételten meg fogjuk tisztítani az utat. Ha erősen fagy, olvasztóanyagot locsolunk rá.- Hány kilométernyi utat tartanak tisztán?- Ezzel a kerékpárúnál és a belterületi, önkormányzati utakkal együtt 68 kilométert. Természetesen nem ezzel az egy géppel... Ügy tűnik, szükség lesz rá, mert a kutya még nem ette meg a telet. Örményesen az állomás Kisújszállás felőli őrházában találom Szabó Imrét, aki váltókezelő. Aligha zavarja a zaj, mert előtte, mellette, mögötte ötszáz méterre csak a végtelen határ a szomszéd. Igaz, eldübörög egy gyors, tiszteleg neki, miközben remeg még a mennyezet is. Huszonhét év van mögötte.- Noha a váltó automatikus, azért ellenőrizni kell.- Ezek szerint nem százszázalékos?- Nem, mert kellek hozzá én is. Az egyik váltó például jó 150 méterre található. Kimegyek oda is meg a többihez is. Gondozom, lekenem őket. Ha lefagynak, leszedem a jeget. Minél nagyobb a fagy, annál többször kell ellenőrizni.- Szabó úr! Ón nem mai „motoros”: árulja el, mit nem szeretnek a váltókezelők?- Régi vasúti mondás: a kólát, a ködöt meg a havat.- Akadt már problémája?- Ritkán. Ha nagy vihar söpör végig a környéken vagy óriási a hideg, általában kétévenként előfordul felsővezetéksza- kadás.- Hol kimegy a terepre, hol bejön, és ahogy nézem, van innen vagy 800 méter az állomás. Ki jön erre a vonatokon kívül, mert az előbbi is majd szétrázta ezt az őrházat. . .- Azért bírja ez a zörgést, bár az is igaz, ez a gyors itt száz kilométerrel robogott. Hogy ki jön erre? A vonatokon kívül most éppen maga, és látom, az állomásfőnök is. Kerékpáron, ellenőrizni. Behajtottunk Örményesre, és az onnan kivezető, nem éppen első osztályú keskeny úton a fehér hómezőn át Turgony, Kisújszállás irányába fordítottuk a kocsi elejét. Csend volt a határban, csak Örményestől jó öt kilométerre láttuk: benn a havas táblák között két Zetor pöfög. Ahogy kivettük, minden bizonnyal műtrágyát terítettek a földekre. Kisújszálláson az állomáson éppen a 25 éves Nagy Lászlóval hozott össze a véletlen, aki kocsirendező, vonatfékező. Néhány pillanatunk van csak, mert az ő munkája is olyan, ahol télen meleg, nyárom meg hideg van.- Növénytermesztő gépész a szakmám és egy évet így dolgoztam. Mivel azonban haldoklód a gazdaság, idejöttem.- László, mi mindent kell csinálni?- Teherkocsikat egymáshoz „ragasztani”, esetleg egy vagy több kocsit kivenni, vonatokat összeállítani. Veszélyes is, mert az ütközők között bujkálunk, úgyhogy észen kell lenni.-Mit ad ezért a cég?- Műszakpótlékot, munkaruhát, bakancsot, télikabátot, zimankósapkát. Igaz, ha hosszabb ideig kinn van az ember, érzi a zimankót. Amikor pedig -4 fok alá süllyed a hőmérő higanyszála, meleg tea is jár. A köd meg az ónos eső-A legnagyobb ellenség?- A köd, az ónos eső, a nagy hideg. Ilyen vonatkozásban a november meg a február volt a leggyalázatosabb.- Kereset?- Tizenötezret kapok kézhez és van egy kisfiam is. Ez az ösz- szeg nem olyan sok, hogy ugrálni lehetne belőle. Szabó Tibor szaknyelven fogalmazva vonalgondozó, de az emberek általában sínharkálynak hívják őket. Tudják miért? Mert járják a végtelen határban elhúzódó, végtelen sínpárokat: meghúzzák a laza csavarokat és jelzik a töréseket, hibákat. Bizony itt sokat, nagyon sokat kell lépdelni: akár dörög, akár süt a nap, akár havazik.- Gondolom, nem hobbija a kocogás.- Kocogok én épp eleget a munkaidőben, napi 12-13 kilométert. Kétnaponta elballagok a sínek mentén Kenderesig, meg enyém az itteni állomás hét vágánya.- Ijesztette már meg vonat?- Igen. Elgondolkoztam, pedig hátulról szélvészként közeledett egy gyors. Szerencsére látott a vezető, dudált és még idejében félre tudtam lépni. De utána úgy éreztem, hogy kiment a lábamból az erő, mert bizony könnyen ottmaradhattam volna.- Ruházat?- Surranó, pufajka, esőköpeny, szőrmesapka. Hozzá kalapács, hevederkulcs.- A tél vagy a nyár a rosz- szabb?- Mindkettő, mert ilyenkor esik a hó meg csíp a szél. A nyár se kellemes, hiszen sűrűn elkap a zivatar és a kánikulában akad 55 fok a sínekben. Egyébként a váltókat is nézzük.- A család?- Van két aranyos lányom, hét és négy évesek.- Ezek szerint nem marad fenn a neve.- Dehogynem!-Hol?- A fejfámon. Arra hagyom. Ott jobban ér a szél Tar Sándor 38 éves villany- szerelő, és a kártyában nyerőszámnak számít, ahány éve ostromolja a póznákat, oszlopokat.- Hány fenyőfapóznát mászott már meg?- Nem ezret, ennél is többet. Akadnak 1.9, 11 méteresek és ezekre mászóvassal kapaszkodunk fel. Oda, ahol már nagyon ér a szél.- Mennyit lehet egyfolytában odafent eltölteni?- Két órát is, ha a szükség úgy hozza. Ide, hozzánk Kunhegyeshez tíz település tartozik. A legtöbb hiba ebben a városban és Abádszalókon fordul elő.- Egyre több a betonoszlop.- Igen. A tavalyi orkán például huszonnégyet döntött ki pár óra alatt. Ezekre úgy megyünk, hogy a lyukakba lépünk. Van egy állóvas, aztán arra állunk.- Mikor nem jó villanyszerelőnek lenni? .- Ha nagy a szél vagy a hideg.- Munkaruha?- Adnak védőitalt is: teát, cukrot.- Pia?- Szigorúan kihúzva.- Csapta már meg áram?- Régen, de szerencsére kicsi volt.- A család?- Három van. A legidősebb 19, a középső 17, a legkisebb két és féléves. Mind fiú.- Gratulálok! Melyik lesz villanyszerelő?- Hová gondol? Egyik se. Elvégre egy családból elég egy ember a pózna tetejére... D. Szabó Miklós
