Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-18 / 41. szám

1994. február 18., péntek Az Új Néplap Tiszafüreden 7 Üléseztek a horgászol< Idén még nem emelik a tagdíjakat Alapfokú németnyelv-vizsgával Szakácsok és felszolgálók lesznek A horgászoknak a kezdődő jegesedés sem jelentett akadályt 1993-ban a Mohosz Tiszafü­redi Egyesülete önálló tagszer­vezetként - alapító tagként - csatlakozott a Tisza-tavi Hor­gász Egyesületek Szövetségé­hez. Ez azt jelenti, hogy a ko­rábbiaktól eltérően a tagjaik ál­tal befizetett tagdíj jelentős ré­sze az újonnan megalakult szö­vetség kezelésében maradt, ja­vítva ezzel a nehezedő gazdál­kodási feltételeket. Többek kö­zött erről is szó volt a tiszafü­redi egyesület 1994. február 12-én megtartott kibővített ve­zetőségi ülésén, ahol Domokos László elnök beszámolt a tava­lyi munkáról, melynek jelentős momentuma volt a Kis-Ti- sza-part kiépítése - 24 horgász négynapos társadalmi munká­jával - valamint a négy, nagy sikerrel (280 résztvevő bizo­nyítja ezt) megrendezett hor­gászverseny. Itt érdemes meg­említeni, hogy a tavalyi fogási naplók arról árulkodnak - ez érdekes lehet a Tisza-tó vonat­kozásában is -, hogy 1993-ban lényegesen kevesebb pontyot fogtak, mint a megelőző évek­ben, viszont nőtt a ragadozó ha­lak, különösen a 10 kilogramg feletti harcsák fogási gyakori­sága. Szó esett továbbá a horgász­engedélyek áráról is. Minden­képpen örvendetes, hogy a ve­zetőség úgy döntött: idén még nem emeli a tagdíjakat. Érezhetően romlott 1993-ban a horgászati fegyelem a Ti­sza-tó környékén - állapították meg az egybegyűltek, nőtt az engedély nélkül horgászok száma, akik sokszor még a szi­gorúan tiltott horgászási mód­szerektől - gereblyézés, háló­zás, varsák felszedése - sem ri­adtak vissza, ezért az egyesület vezetése úgy döntött, hogy idén újjászervezi a „társadalmi hal- őr”-szolgálatot. Jó hír a horgászoknak az is, hogy az egyesület előrehaladott tárgyalásokat folytat a vízügyi igazgatósággal (Kötivizig), és úgy néz ki, hogy huzamosabb időre bérbe tudják venni az egyesület kis-Tisza-parti szék­háza környékének partszaka­szát, a rajta lévő kabinsorral együtt. A vezetőségi ülés kibővítését az is indokolttá tette, hogy ezen az ülésen oklevéllel jutalmaztak 23 kiemelkedő, pluszmunkát vállaló és teljesítő horgászt, hárman pedig a „Horgász egye­sületért” érdemérem birtokosai lettek, a vele járó pénzjutalom­mal együtt. Aki mostanában a Tiszafü­redi Ipari Szakmunkásképző In­tézetben jár, az péntek kivételé­vel mindennap felnőtt embe­rekkel találkozhat az iskolapad­ban, két osztályban is. Az egyikben szakácsok, a másik­ban felszolgálók és pultosok ta­nulják a vendéglátás alapisme­reteit. Emellett szakmai techno­lógia, áru- és anyagismeret ké­pezik számukra az elméleti tan­tárgyakat, melyeket a Kereske­delmi és Idegenforgalmi To­vábbképző Intézet szervezésé­ben az egri és a gyöngyösi ven­déglátó-ipari szakiskola tanárai oktatnak. Persze itt sem marad­hatnak el a közismereti tantár­gyak. A tiszafüredi pedagógu­sok hathatós segítségével mate­kot, magyart és történelmet ta­nulnak azok, akik nem kaptak korábbi „előmenetelük” alapján felmentést ezen tantárgyak alól. Rendszeresen részt vesznek gyakorlati foglalkozásokon is. A szakmai fogásokat a tiszafü­redi vendéglátóegységekben - Füzes panzió, Birka csárda stb. - leshetik el. A szakácsok közül sajnos már hárman lemorzso­lódtak, így már csak tizenkilen­cen vannak, de a másik „rész­leg” stabilan tartja az induló, 26-os létszámot. Mindenképpen újdonságként hat, hogy alkalmazkodva a ven­déglátás igényeihez, heti tíz órában németül tanulnak, mert a sikeres végbizonyítvány meg­szerzéséhez alapfokú német- nyelv-tudás is szükségeltetik. Van, aki már az ötvenhez kö­zel vállalta a számára néha már gyötrelmes iskolapadbéli „nosz­talgiázást”, de akad a hallgatók között „munkanélküli-priusz- szal” induló pályakezdő is. Egyben azonban mind a két korosztály közösen reményke­dik: bíznak abban, hogy a Ti- sza-tavi idegenforgalom mun­kát biztosít majd számukra. A tanfolyam népszerűségét jelzi, hogy Füred és vonzáskör­zetén kívül még Karcagról és Kunhegyesről is van bejáró hallgatója a vendéglátós szak­mai képzésnek. Ők szakácsok lesznek. A kép bal oldalán a tanfolyam legidősebb hallgatója, Berényi Lajos, aki a Füzes Panzió konyháján „gyakorol”. Nehéz munka eredménye Mire megbámul a vessző Az oldalt írta: Percze Miklós Fotó: Nagy Zsolt [y Füredről is hívható a „sárga angyal” „Keze alatt szép csodák Öltöznek fa redőzetekbe Faragott-vésett bibliák” Weöres Sándor Pusztai varázslatok A Magyar Autóklub megyei szervezetének tiszafüredi mű­szaki állomásán munkatársával együtt dolgozik Oláh Lajos csoportvezető. Annak ellenére, hogy megérzik azt, hogy az emberek pénztárcája év elején a szokásosnál is vékonyabb és a viszontagságosabb időjárás is garázsban pihentet több autót, nem unatkoznak. Jó közelítéssel 50 autó fordul meg hetente a Húszöles úti, jól felszerelt, komplett autódiagnosztikai mű­szersorral felszerelt műhelyük­ben, ahol a hagyományos mo­tordiagnosztikai vizsgálatokon kívül apróbb elektromos beállí­tásokat, szereléseket, kerékki­egyensúlyozást, gumiszerelést, futómű-ellenőrzést, közleke­désbiztonsági és környezetvé­delmi felülvizsgálatot s vizsgáz­Kis túlzással igaz a feleimben szereplő megállapítás, mert Tóth Imre asztalos, magánkis­iparos tiszaszőlősi műhelyé­ben legyártott termékei közül sok - nyílászárók, keretek, bar- kácsalapanyagok, díszlécek - visszaköszön a vásárlóra Tisza­füreden, a Deák téren, hiszen a családi vállalkozás itt bérelt üz­lethelyiséget az önkormányzat­tól. A magánkisiparos fe­lesége, Erzsébet asszony el­mondta, hogy az áremelések, az építkezési kedv csökkenése el­lenére akad azért vevőjük. Két éve nyitották meg az üzletet a város szívében, ami lassan is­mertté vált a fürediek körében. A fent említett termékeken kí­vül lehet itt még festékeket, fém tatást is végeznek. Jó hír, hogy már nekik is van „sárga angyal­kájuk”. Igaz, kicsit öregnek számít a 9 éves kisteherautó, de életútjának összes tapasztalatá­val, no meg jól felkészült szere­lővel együtt igyekszik a hely­színre, ha hívják. Ezt a téli idő­szakban az 59/352-355-ös tele­fonszám tárcsázásával érhetik el az arra rászorulók, 7-től 15.30 óráig. Lehetőség és főleg meg­felelő igény szerint ez a szolgál­tatás a nyári turistaszezonban éjjel-nappal igénybe vehető lesz majd. Élképzelhető, hogy a klubnál elindul majd - talán még az idén - a Skoda Favoritok szer­vizelése, hiszen már tárgyaltak ez ügyben a márka vezérképvi­seletének, az Auto-Hungária képviselőivel. tömegcikkeket, csavarokat, zá­rakat, egyéb kötőelemeket és barkácskellékeket is beszerezni. Egyszóval mindent, ami egy jó „háztartás” kialakításához vagy esetleges karbantartásához szükségeltetik. Tavasztól azonban már nem itt lesz az üzlet. Költözik - ha nem is messze -, a pár száz mé­terre lévő, művelődési ház előtti, újonnan épített üzlet­sorba. Itt építkezett a család, és itt nyit új, szebb, tágasabb bol­tot. Természetesnek hat, hogy ezzel együtt a szolgáltatások is bővülni fognak. Lehetőségeik szerint tervezik bútorok és Am­fora üvegáruk árusítását is. Ad­dig azonban a Deák téren várják a vevőket. Azt hiszem, azoknak egyálta­lán nem kell bizonygatni a vi­lághírű magyar költő fenti so­rait, akik 1994. február 11-e óta ellátogattak a tiszafüredi műve­lődési házba, Pólyák _Ferenc Bács-Kiskun megyei fafaragó népművész kiállítására. „Pólyák Ferenc nem csak művész, hanem a közönség szí­vében is benne élő egyéniség” - írja a kiállítást beharangozó, íz­lésesen összeállított katalógus. Ahhoz, hogy ezt az elismerést magáénak vallhassa a művész - bár szerénysége biztosan tilta­kozna eme sorok ellen is -, ah­hoz, hogy maradandót alkosson, nem kellett „más”, mint az ön­ként vállalt tanyai sors. annak élményeivel, nem kellett más, mint az az ősi forrás, mely a pusztai emberek lelkének mély­séges mélyen rejtőzködő kin­cseiből táplálja az alkotóerőt, a világ szinte minden egyes táján megcsodált és ismert „Po- lyák-stílust”. Pólyák Ferenc 30 éve formált, faragott művei per­sze a baltaforgató kéz „istenál­dotta” tehetségével válhattak egyszerűen széppé, markánssá- gukkal is simogatóan lággyá, emberközeli melegségükkel megragadóvá. Ez a kiállítás több mint száz magyarországi bemutató után Tiszafüreden is a kultúrházba csalogatja különleges szépsé­gével a látogatókat. Sokunkat. Talán azzal is - idézek ismét a katalógusból -, hogy a művész „tudatos alapossággal építi be a nép életét és munkáját a je­lenbe, hogy megőrizze múltjá­nak értékeit a jövő számára.” így mondják a békéscsabai fűzfaüzem-vezetőség tiszafü­redi telephelyén dolgozók közül nagyon sokan. Férfiak, asszo­nyok egyaránt — legtöbbjük törzsgárdatag -, bár nevük köz­readásához az általuk említett 8600-10000 forint közötti fize­tések ellenére sem járultak hozzá. Csupán annyit mondtak nagyon is sokat sejtetően:- Ha családja van az ember­nek ez is jobb, mint a munka- nélküliek jövedelempótló tá­mogatása. Tény, hogy az alacsony bérek ellenére - Kocsik Kálmán telep­vezető tájékoztatása szerint - még 22 füredi keresi itt a kenye­rét. A tenki és tiszaszentimrei fűzfatelepről érkezik ide fűzfa, mely ott szaporítóanyagból, dugványozva válik 2-3 év eltel­tével kerti bútorok, fűzfakosa­rak alapanyagává. Füreden osz­tályozzák, főzik, majd hántol­ják. Szárítás után válik szép barnává a vessző, s kerül a szebb napokat látott, lerobbant falaival, omladozó vakolatával 1993-ban a tervek szerint 21 kilométer gázvezetéket kellett kiépíteni a kivitelező cégnek, a Kőolajvezet-éképítő Rt.-nek Ti­szafüreden. Ezt a tervet a KVRT nyolc kilométerrel túl is teljesítette. Úgy nézett ki, hogy az enyhe tél tovább gyorsítja majd a munkálatokat, de az el­múlt napokban beállt kemény hideg „technológiai kényszere” ismét csendessé tette a Bartók Béla, Belsőfokpart, Árpád és Butella utcák kiásott munka­gödreinek környékét. Az időjá­rás függvénye tehát, hogy mi­kor folytatódik a munka, ami nem is kevés, hiszen további 45 bizony nagyon szomorú lát­ványt nyújtó, volt Kékessy-kú- ria raktárként használt helyisé­geibe. Javarészét belföldön hasznosítják. Ma már kevesebb jut ki külföldre, de akad azért határainkon túli érdeklődő is még, mert ’94-re is biztosított­nak látszik a megrendelés. Ottjártunkkor még igencsak „vicsorgatta fogát” a tél, a fűz­fafőző medence gőze szinte az egeket ostromolta. A munkás­verítékeket legjobban előcsalni tudó hántológépek éppen ezért pihentek. Invitáltak, hogy akkor men­jek, amikor ezek a masinák el­indulnak: „akkor tudná meg csak, hogy milyen irgalmatlanul nehéz fizikai munkát kell vé­gezni azért a kevéske pénzért”. Ha az invitálásnak nem is tudtam eleget tenni, de úgy ér­zem, arra elég volt ez a „röpke vizit”, hogy sejtelmem legyen arról, mi is kell ahhoz, hogy megbámuljon a fűzfa. És csak ezek után kezdik el fonni. . . kilométer kül- és belterületi el­osztóvezeték kiépítése van még hátra. Ennek jelentős részét a ti­szaszőlősi és örvényi szakasz teszi ki. A hátralévő füredi utcákon kívül - a Il-es ütemből még 10 kilométer hiányzik - tehát Ti- szaszőlős és Örvény is a jó időre vár, de rögtön hozzáte­szem azt is, hogy a mostani „hi­deg napok” nem veszélyeztetik az eredeti célkitűzést: a munkák egy-két elvágott vízvezeték, el­némuló telefonvonal ellenére - jól haladnak, a végső határidőre - 1994. szeptember vége - be is fejeződnek. A jó öreg sárga most is segítőkész Amit a férj legyárt, az asszony adja el Barkácsbolt a Deák téren Az időjárás függvényében folytatódik a gázépítés Tiszaszőlős és Örvény a jó időre vár

Next

/
Oldalképek
Tartalom