Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-17 / 40. szám
4 1994. február 17., csütörtök ^ A szerkesztőség postájából ® A réteg átöblítésével csökkenhet Az idén már másnak nyílnak a víz arzéntartalma Még csak próbaüzemben a közkifolyó a szép tavaszi virágok Örökre elmentek az Alma utcából A „Nem tudták, milyen vizet fakasztottak?” című, február 10-i olvasói levélben foglaltakhoz - mint a Kötivizig geológusa és a város artéziközkút-építési programjának egyik szakmai irányítója - a következő magyarázatot fűzöm. A régi szolnokiak tudják, hogy a város vízellátása azért alapul a tiszai felszíni vízműre, mert az altalaj geológiai felépítése a bővizű kutak létesítését nem teszi lehetővé. A rétegsorok 0-400 m között ún. jászsági típusúak, vagyis: agyagosak, s bár 260-330 m között feltárható néhány 4-14 m vastag, ős-Duna eredetű homokréteg, ezek térbeli elhelyezkedése, vízadó képessége olyan szeszélyességet, illetve eltérést mutat, hogy nem akárhova lehet megfelelő hozamú, vízminőségű kutat építeni. A város vezetése 1982-ben - lakossági sürgetésre - kezdett ebbe az országosan is egyedülálló utcai közkútfúrási programba. Megemlítem, a sokak által szeretett Eötvös téri kutat újra kellett fúrni, mert alig folyt belőle a víz, s e munka során tártuk fel először azt az addig ismeretlen, 14 m vastag Duna-homokot, ami az új kút vizét adja. (A régi kút iszapos homokrétegét ugyanis nem tudtuk gazdaságosan szűrni.) A jelentős vízhozam láttán a következő években sorra készültek a kutak. Helyüket a város vezetése döntötte el, de ha a nagyfokú beépítettség engedte, a mi geológiai érveinket is figyelembe vették. A Széchenyi-lakótelepen és a Puskás T. utcában szerencsésen rátaláltunk az előbb említett Duna-homokra, a Kun B. (ma Szolnok ispán) körúton, a Famunkásemlékműnél és a most folyó szandaszőlősi fúrási ponton viszont nem, ezért itt a döntés - földtani okokból - kényszerpályára került: beszűrőzzük a meglévő vékony, gyenge vízadó képességű homokot, vagy - mint Patai Árpád olvasó javasolta, tovább fúrjuk a meleg vizet adó felsőpannon tározókig, vagyis legkevesebb 650-750 méterig. A Szolnok ispán krt.-on ez utóbbi történt - a fogyasztók megelégedésére (e sorok íróját is beleértve), a másik két esetben viszont sem a kút megrendelője, sem mi nem találtunk elegendő érvet arra, hogy 3-4 millió forint helyett 8-9 milliót adjunk ki 80-100 1/p vízhozamért. (Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán tudna-e ennyit fordítani erre a célra az önkormányzat?) A gyenge minőségű, apró és finomszemcsés homokból persze még kavicsolt szűrőzéssel sem lehet kivenni 150-300 1/p-nél nagyobb vízhozamot, ami végső soron önmagában nem lenne nagy baj, hiszen a létesítésre kerülő 4-6 kifolyó 80-120 1/p-nél nem igényel többet. De ott van a vízminőség, ami egy ilyen korábban feltáratlan, meglehetősen lassú vízmozgású, vastag agyagréteggel körülvett vízadóban komoly gondot jelenthet (magas oldott tartalom, vasasság, mangánosság, sok szerves anyag stb.), különösen ha olyan ritka nyomelem is társul hozzá, mint az arzén. Szolnokon nem egyik-másik szinttáj tartalmaz jól kiismerhetően arzénos vizet, hanem egy-egy kút, aminek a vize határérték felett arzénos. Azt, hogy a város melyik pontján és milyen mélységben lesz ilyen egy kút, két-három adatból nem lehet megbecsülni. Hogy mindenki előtt világos legyen a probléma: a nevezett kúttól légvonalban 6-700 m-re lefúrt Solami-kút vize hasonló mélységből mentes volt a káros elemtől... Ezek után higgyék el, hogy mi, akik a fúrási munkában közvetlenül részt veszünk, kisebb lelki válságot élünk át arra a hírre, hogy az új kút vize határérték felett tatalmaz arzént, hiszen a munka „elnyelt” 3-5 millió forintot, a környék lakossága számít a vízre! Hogy milyen kompromisszumot lehet itt kötni? Pl. olyat, mint a Famunkásemlékműnél lévő kútnái. Tekintve, hogy az arzén- tartalma nem sokkal haladja meg a határértéket (0,05 mg/1 helyett 0,063 mg/1, napi néhány pohárnyi fogyasztása aligha okoz bárkinek egészségkárosodást), a veszélyességére utaló tábla kihelyezésével tovább folyhat belőle a víz. Ettől a megoldástól azt is várjuk, hogy a réteg átöblítésével elfogadható szintre csökken az arzén. Ami pedig az üzemelési engedélyt illeti, azt az önkormányzat még nem kérte meg a Kötivizig hatósági osztályától, tehát jelenleg a kút csak „próbaüzemben” van. Barabás Imre Köszönet a példamutató segítségért Szeretett feleségemet a lelki- ismeretes gyógyítással, a gondos orvosi kezeléssel sem lehetett megmenteni, sajnos elveszítettem. A temetéssel, a gyászszertartással kapcsolatos ügyek intézésében a törökszentmiklósi polgármesteri hivatal, valamint az Unitas Temetkezési Részvény- társaság törökszentmiklósi kirendeltségének dolgozói mesz- szemenően a segítségemre voltak, és példamutató magatartásukkal is enyhítették a fájdalmamat. Az önkormányzat és a részvénytársaság munkatársainak az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is hálás szívvel mondok köszönetét. Czeglédi Ferenc T örökszentmiklós A szandaszőlősi Alma utcába jó hatvan évvel ezelőtt, az első lakókkal együtt költözött a mindig mosolygós, kedves Bözsi néni és Sanyi bácsi. Aztán jöttek-mentek, cserélődtek az utca lakói. Ettől függetlenül hamar megismerkedtünk, s ha kellett, amiben csak tudtunk, segítettünk egymásnak. Mert itt még összetartanak az emberek. Sándor bácsi reggelenként a közeli ABC első vendégei közé tartozott, hogy a háztartásban aznap semmiben ne legyen hiány, és évek óta ő gondoskodott a felesége gyógyszereiről is. Persze volt, amikor együtt keltek útra, de Bözsi nénivel inkább a kiskapuban beszélgettünk. Az utca lakói szeretik, tisztelik egymást, köztük volt a keresztnevükön említett házaspár is, akik később sajnos megbetegedtek. Váratlanul kerültek kórházba. Hogylétükről a fiaiktól érdeklődtünk, aztán már csak a temetésük után két nappal jutott tudomásunkra a szomorú hír, hogy először Sándor bácsi, majd röviddel utána Bözsi néni is örökre elment. Sajnáljuk, hogy az utca lakóival nem tudatták, mikor lesz a temetés, és nem kísérhettük el őket az utolsó útjukra. így ezúton búcsúznak tőlük azok a szomszédok, akik a házaspárt szívükbe zárták, akik mindig szeretettel emékeznek rájuk. (Feledhetetlen a hegedűszó, amivel Sándor bácsi oly kellemessé varázsolta a nyári estéket.) A családi ház hamarosan új gazdára talál, és a kiskert szép tavaszi virágai már másnak nyílnak. Azért szeretnénk, ha abból még egy csokorral jutna a házaspár sírjára. „Az Alma utcából” Ha újra a Beke-dombra tekernek A „Gördögök” válasza A Beke-dombot hagyják meg a teheneknek és a méhecskéknek címmel adtuk közre (február 10.) Matyók Istvánná olvasónk levelét, melyre - a „Gördögök” nevében - az alábbi választ kaptuk: Tisztelt Matyók Istvánná! A teljes igazsághoz tartozik, hogy amikor előzetes terepszemlét tartottunk a leendő verseny színhelyén, a Beke-dombon tűzrakó helyet találtunk - hamuval, félig égett ágakkal, aztán törött üveg, műanyag flakon, söröskupak, konzervdoboz tömkelegé, rozsdás vashordó, katonai gyakorló pirotechnikai anyagok szétszórva, a domb felé vezető út szélén döglött kutya; a kis akácerdőben szemét hátán szemét. Mindezeket mi tüntettük el - több hétvégénk feláldozásával és a gyermekvárosi gyerekek segítségével -, s tettünk rendet a dombon. (A terület gazdáitól egyébként engedélyt kértünk arra, hogy a versenyünket ott rendezhessük.) A kerékpárverseny sokak számára nagy élményt jelentett, hiszen végre egészséges körülmények között kerekezhettünk, s nem az autóbuszok, teherautók füstjében. Amiben igaza van: szalagokkal jelöltük az általunk kijárt és előzőleg a tüskés gallyaktól megtakarított, legereblyézett csapást. A szalagokat szerettük volna máskor is használni, de nem tehettük, mert nagy részét - a versenyt követő hétfőre - ismeretlen tettesek leszaggatták, ellopták. A maradék néhány métert mérgünkben hagytuk ott nekik. Beismerem, ez részünkről hiba volt. De egyben biztos vagyok: ha tavasszal, az első jó időben arra tekerünk, megint bőven találunk eltakarítani való szemetet, mindenféle hulladékot. Pápai Ferenc az egyesület elnöke Szolnok Lecsonkolták a fákat A szolnoki Bem utcában elszomorító kép tárul elénk. A szépre nőtt fák koronáját a Titász dolgozói most sorra levágták. Állítólag azért tették, mert a villanyvezetékre ért. Ezt minden ép eszű ember megérti, de azt már nem, hogy ott, ahol a villanyvezetékek szigetelt burkolatúak — vagyis: ha a fa koronája netán majd el is éri, nem okoz balesetet, áramkimaradást -, mint nálunk, miért csonkolták meg oly kegyetlenü? Hiába igyekszünk a településünk „tüdejét” növelni, szebbé, egészségesebbé tenni az utcánkat, környezetünket, ha mások ezt semmibe veszik! Vajon ki vagy kik a felelősek ezért a pusztításért, és mit szólnak hozzá a környezetvédők? A mai napig nincs lelkierőnk ahhoz, hogy a levágott fakoronát, a gallyakat eltüzeljük, annál melegedjünk, vagy a szemétbe dobjuk. Modla Ferenc Küldjön egy képet! A jászberényi csemetekertben - 1952 tavaszán Fiatalok, boldogok voltunk, amikor ez a felvétel készült: 1952-ben azokról, akik a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Erdőgazdasághoz tartozó jászberényi csemetekertben dolgoztak. Szeretettel emlékszem munkatársaimra, akikkel teljes megértésben, örömmel végeztük a ránk szabott feladatot. S mint látják, valamennyien mosolygunk, de nem csupán a fénykép hatása miatt. Mi a hétköznapokon is mindig vidáman, jó hangulatban fogtunk hozzá a cseppet sem könnyű munkához. (A második sorban jobbról a harmadik vagyok.) Remélem, volt munkatársaim közül még sokan magukra ismernek, s e kép közreadásával egy kis örömet szerezhettem. Hájos Béláné (Benke Ilona) - Jászberény Csábító ajánlat Olvastam az „AR-TURKA” hirdetését, hogy holland importból származó ruhavásárt rendeznek Szolnokon - február 14-től 16-ig. Csábított az ajánlat, a nyitás napján el is mentem. Az utcán, a művelődési ház bejáratánál hatalmas transzparens hívta fel a vásárlók figyelmét arra, hogy a dzsekik 300 forintért, a pulóverek 150 forintért kaphatók. A válogatás során találtam is két dzsekit, ami tetszett, ám a pénztárnál azt mondta a hölgy, hogy az egyik 600 forint, a másik pedig 900 forintba kerül, hiszen ez utóbbi majdnem új. Ezek után kérdezem én: ha nem egységáron árusítanak, miért írnak mást a tájékoztatóra? S ha már a dzseki nem tartozik a reklámozott, akciós áruféleség közé, miért nem tesznek rá árcédulát, hogy a vevő mindjárt tudja, megér-e neki annyit...? Tapasztalataim szerint az olcsó holmikat eddig kilóra vagy darabra árusították, és a vásárlókat jól látható helyen tájékoztatták az egységárról. Furcsállom, hogy a vásárló által kiválasztott holmit a pénztárnál felértékelik, és csak ott derül ki: mennyit kell érte fizetni. H.-né Cs. J. „Mi fizetjük a tanulópénzt .. Az újjáformálódó egyesületről „Szép dolgot szül a harc, még szebbet az egyesülés” (Schiller) A Nyugdíjasok Kulturális Egyesülete február 11-én tartotta közgyűlését Szolnokon. Nagy érdeklődéssel hallgattam Dénes Pál titkári beszámolóját. Kulturális egyesület lévén, elsősorban színházlátogatásról, kirándulásról, versmondó versenyről, a baráti országokban tett látogatásról (Románia, Erdély), találkozásokról esett szó. A beszámolók, hozzászólások előtt s közben egy-egy vers, tárogatószám hangzott el, ami színesebbé tette az eseményt. Az egyesület 18 közösséget fog össze, száz egyéni tagja van, s hozzá tartozik a karcagi Déryné Művelődési Ház Eletet az éveknek klubja is - Hitter Piroska vezetésével. Többek között elhangzott, milyen kevés pénzből gazdálkodhatnak, s hogy mennyire várják a szponzorok támogatását. A múlt év költségeinek kétharmadát fedezték különböző adományokból, pályadíjakból, s ez utóbbiból vissza is fordítottak pl. népfőiskolái részvételekre. A hozzászólásokban az idős, beteg emberek helyzetét nehezítő magas gyógyszerárak, a lassan cammogó nyugdíjemelés miatt panaszkodtak a résztvevők. Dr. Pankotai István, a Nyugdíjasok Egyesülete Országos Szövetségének alelnöke felszólalásában a kulturális egyesület kiterjesztésére, érdekvédelmi egyesületté alakítására tett javaslatot. Ugyanis a szak- szervezetek már nem igazán képviselik a nyugdíjasok érdekeit. A nyugdíjasok nagy tábora a legkiszolgáltatottabb, ezért elsősorban a kluboknak kell megerősödniük, és a helyi, a megyei önkormányzatokkal összefogva, fel kell vállalniuk az érdekképviseletüket. A nyugdíj nem szociális juttatás, hanem munkával szerzett jog! A nyugdíjasoknál mindenképp figyelembe kell venni a szolgálati időt, hiszen aki évtizedekig fizette a nyugdíjjárulékot, annak megalázó segélyért folyamodni- mondotta többek között dr. Pankotai István. Az állam terheit arányosan kell elosztani a társadalom minden rétegére, mert mint egyik nyugdíjastárs megjegyezte: „Mi itt lent fizetjük a tanulópénzt, ott fent pedig professzori fizetéseket élveznek.” A közgyűlés végül az idei év költségvetését is meghatározta. Az egyesület tervei között szerepel, hogy nemzetközi (Kárpát-medencei) nyugdíjas-találkozót rendezne - az országos vezetőséggel együtt- Szolnokon, ha lesz rá pénz. A szolnoki önkormányzat részéről jelen volt Békési Anikó, aki segítséget ígért, s pártoló tagként felvállalta az összekötő szerepet az egyesület és az önkormányzat között. Végezetül négytagú ideiglenes bizottságot választott a közgyűlés. Feladataik között: a névváltoztatás, az alapszabály módosítása, az újjáformálódó egyesület bejegyeztetése, majd ennek megfelelően - fél év múlva - rendkívüli közgyűlésen kiegészítik a vezetőséget. Revákné Ökrös Mária nyugdíjas - Karcag Illegalitásban?! Őszintén bevallom, kissé megdöbbenve olvastam az Új Néplap február 10-i „Szolnoki Extra” rovatában Blahó Gabriella „Illegalitásban” című írását. Az „eszméletlen” kíváncsiságát, gondolom, az is gyötörte, vajon milyenek ezek a ma mindennek lehordott és elmondott emberek. Bizonyára meggyőződött róla, hogy olyanok, mint mások, csak szegényebbek, egyszerűbbek. Megnyugtatásképpen azt is közlöm önnel, hogy a nyilvánosság előtt vagyunk, mert nincs okunk illegalitásba vonulni, a gyalázatos gúnyolódások, acsarkodások ellenére sem. Természetesen azt is vállaljuk, hogy kommunisták vagyunk, nem köpönyegforgatók és kaméleonok. Ugyanis akik egykor kommunistáknak titulál- tatták magukat és közben csak beszéltek a dolgozó emberekről, de elfelejtettek velük kapcsolatot tartani, azok egy része most más pártokban van, más jelvényt viselnek, és gazdagabbak, mint az „átkos”-ban voltak. De van több olyan személy is, aki azóta több pártot, mozgalmat szervezett, és most sem a jobb-, sem a baloldalon nem helyezkedik el, hanem pontosan középen. Visszatérve a Marxista Ifjúsági Szövetségre, tájékoztatom, hogy napjainkban a még tanuló ifjúságnak nem mindegy, milyen szervezet tagja, mert könnyen kifelé fordítják a kocsija rúdját (elvégre jogállamban élünk, vagy nem?), vagy kivágják, mint a macskát... Úgy tűnik, valami okból felkeltette az érdeklődésüket • a MISZ. Ahhoz viszonyítok, hogy kevés (vagy kevesebb) gúnyolódás jelent meg írásaikban a más pártok által szervezett, támogatott ifjúsági szervezetekről. Pl. a Demokratikus Ifjúságról. Vajon miért? Önnek (mint jó tollú újságírónak) nem kell elsorolni, hogy kormányunk milyen megkülönböztetett elbánásban részesíti azokat a tehetséges fiatalokat, akik nem pendülnek (politikailag) egy húron velük. Hát ilyen ez a jogállam, és nálunk így működik. Az pedig, hogy ön potenciális mozgalmár-e? Ki tudja? Lehet, hogy régi iskolatársai még úgy emlékeznek önre, hogy jó úttörő vagy szorgalmas KISZ-tag volt. Most lehet cserkész is - cserkész apók vezetése alatt. Mindenesetre a MISZ-es fiúk úgy foglaltak állást, hogy a potenciális gúnyolódásából nem kémek. Azt pedig, hogy mit gondol arról, „ma a bal a jobb”, szíveskedjen a választópolgárokra bízni. Ők ugyanis (a választópolgárok) velem együtt a négy év alatt megtanulhatták, hogy a jelenlegi koalíciónak mit szabad és mit nem szabad elhinni. Őszinte tisztelettel: Tolnai Antal, Szolnok Arcátlanul szemetelnek! Szolnokon, a Bimbó utcai garázssor közelében, a volt szovjet laktanya mögötti gyepen gomba mód szaporodik a szemét. Felháborító az a magatartás, hogy erre járva csak úgy, arcátlanul leborítanak egy teherautónyi szemetet. A szemete- lőket nem lehet megállítani?! (Fotó: I. L.) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
