Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-01 / 26. szám

1994. február 1., kedd Hazai tükör 3 —B-m—m—mmm_mim^^_ y Szolnok város polgármestere is aláírta Megállapodás a közszolgálati sztrájkjogról Minden jogállamban az érdekérvényesítés egyik fontos - szokták mondani: utolsó - eszköze a munkavállalók sztrájk­joga. Százszor jobb egy környezetére előre kiszámítható hatá­sokkal járó sztrájk „kihordása”, mint egy kaotikus zűrzavar, ami túl azon, hogy jóllehet nem old meg semmit, alapjaiban ve­szélyeztetheti a társadalmi békét. Vannak esetek, amikor a jog­nak, törvénykezésnek eléje kell menni a bekövetkezhető társa­dalmi mozgásoknak, még akkor is, ha ez nem látszik időszerű­nek. Ilyen a köztisztviselők sztrájkjogával kapcsolatos mos­tani megállapodás, amelyet a belügyminiszter és az érintett szakszervezeti vezetők aláírása hitelesített. A jövőben a közszolgálati, közalkalmazotti, belügyi, adó- és pénzügyi, társadalombiztosí­tási, valamint közegészség- ügyi dolgozók megállapodást aláíró szakszervezeteit, továbbá azok munkahelyi szerveit illeti meg a sztrájk kezdeményezésé­nek joga, kizárólag gazdasági és szociális érdekek érvényesítése céljából. Ennek feltétele, hogy a szakszervezet képviselője nyi­latkozzon arról, hogy a sztrájk kezdeményezésére rendelkez­nek a köztisztviselők többségé­nek felhatalmazásával. Munkál­tatói jogkört (például kinevezés, felmentés) gyakorló köztisztvi­selő számára tilos a sztrájk. A helyi egyeztető eljárást a kezdeményezést követő három munkanapon belül kell meg­kezdeni annál a szervnél, ahol a sztrájkot kezdeményezték. Ha a tárgyalások hét munkanapon belül nem vezetnek ered­ményre, a felek illetékes mi­niszteri szintű egyeztetést kez­deményeznek. Ha megegyezés nem remélhető, a helyi egyezte­tés időtartama lerövidíthető. A sztrájk akkor kezdhető meg, ha a vitatott kérdésben a miniszteri szintű - önkormány­zat esetében a helyi - egyeztető eljárás nem hoz eredményt. A sztrájk jogosságának megállapí­tását a megállapodást aláíró bármelyik fél kérheti a munka­ügyi bíróságtól. A megállapodás nyitott, ah­hoz a közigazgatás területén működő központi és területi ál­lamigazgatási szervek szak- szervezetei és az önkormányzati érdekszövetségek csatlakozhat­nak. Ez utóbbi, már csatlakozott aláírók - mint: Községi Ön- kormányzatok Országos Szö­vetsége, Magyar Faluszövetség stb. - között van dr. Magyar Levente, a Kisvárosi Önkor­mányzatok Szövetségének el­nöke és Várhegyi Attila, aki a Megyei Jogú Városok Szövet­ségének elnöke helyett látta el kézjegyével a megállapodást. Simon Cs. József Negyvenmillió mínusszal kezdtek A Rónahús tervei Karcagon A Rónahús Szövetkezet a karcagi Magyar-Bolgár Barát­ság Téesz egyik jogutódja. Hol­ding típusú szövetkezetként működik, így az egységek teljes önállósággal gazdálkodhatnak 1993. január 1-jétől. Az eltelt egy évről Konrád József elnököt kérdeztük:- ’93. január 1-jén pénz nél­kül, 40 milliós adóssággal kezd­tük el az évet — mondja. — Se ta­karmányuk, se mobilizálható pénzeszközük nem volt. A Me­zőbanktól rögtön ötmillió forin­tos hitelt vettek fel, ez adott le­hetőséget az életkezdéshez. Megalakították a szövetkeze­ten belül a Pigomix Sertéste­nyésztő és Takarmánykeverő Kft.-t, mely vagyonuk döntő ré­szét működteti. Az Agróna Nö­vénytermesztési és Kereske­delmi Kft. az 533 hektárnyi földterületen gazdálkodik, a Rónaker Húsfeldolgozó és Élelmiszer-kereskedelmi Kft. a felvásárolt hízósertéseket bér­vágással félsertéssé dolgozza fel. A Rónain tér Kft. fő tevé­kenysége a hízófelvásárlás a kistermelőktől és továbbfor- galmazás a feldolgozó üzemek felé. Az elnök elmondta, hogy gazdálkodásuk fő célja a sertés­telep kapacitásának a maximális kihasználása volt, hiszen nem mindegy, hogy egy kilogramm sertéshús előállítására milyen amortizációs költségek jutnak. Fontos volt, hogy az ott dolgo­zók jövedelme se csökkenjen. Ezt sikerült elérni, hiszen egy szerény mértékű, év végi része­sedést is tudnak majd nekik fi­zetni. Az év folyamán rendkívül szeszélyes sertésárakkal kellett megküzdeniük az 50-105 forin­tig, így volt olyan hét, hogy nem tudták, két nap múlva tud­nak-e pénzt előteremteni a ta­karmányra. Miután minimális a földterületük, minden szemes terményt meg kellett venniük, így az egész termelés vertikuma pénzkérdésen múlott. Ha volt pénzük, akkor takarmánysort vettek, ha nem, akkor csak a minimális szintet tudták az állatállomány részére biztosí­tani. Ahhoz, hogy a 40 milliós adósságállományt tudják csök­kenteni, reorganizációs hitelpá­lyázatot készítettek, mert a fel­számolástól így tudnak megme­nekülni. A 60 milliós pályázat már a Hitelgarancia Rt.-nél van elbírálásra. Ha megkapják a pénzt, melyet 27 százalékos kamatra adnak, 2000-ig kell visszafizetniük. Idén szeptem­berben már 8 milliót kell tör­leszteniük. Az 1993-as év végi zárás még most készül, a rész- eredményekből már tudják, hogy a Rónaker kivételével na­gyon minimális eredménnyel zárták az évet. Az idei tervekről megtudtuk, hogy hosszú távon szeretnének gazdálkodni. A Pigomixnél olyan tenyésztéstechnológiai rendszert szeremének megvaló­sítani, amelyhez a kormány ál­tal biztosított kedvező hiteltá­mogatási lehetőséget vennék igénybe. Bíznak abban, hogy a garantált átvételi ár is eredmé­nyesebb gazdálkodást tesz lehe­tővé. Idén már maguk akarják megtermelni az abrakot, ehhez bérelnek majd területet is. Ösz- szesen 10 tagjuk mérette ki a földjét, a többiek bérbe adták a szövetkezetnek. ’94-re egy má­sik sertéstenyésztési rendszert is be kívánnak vezetni. így a kon- centrátumvásárlási gondjaikat is megoldják majd. A keverőbe­rendezéssel és a saját földön termelt szemes takarmánnyal biztosítják az állatok részére az egész éves takarmányt. Az Agrónának a vetőmag bú­zára, zabra, hibridkukoricára, vetőmagkölesre és mustárra már szerződése van. A terület másik felén étkezési napraforgót, búzát, tavaszi ár­pát, cukorrépát, takarmányku­koricát vetettek. Az, hogy más­fél milliós eredményük van, an­nak is köszönhető, hogy min­dent bérmunkában csináltatnak. Idén szeretnének gépeket venni, melyhez pályáznak is, így a bér­leti díj is itt marad náluk. Sike­rült hitelt felvenniük, így a ve­tőmagra megvolt a pénzük. Saj­nos a zab vetőmagot csak ta­karmánynak tudták értékesíteni. A Rónaintemek sikerült tel­jesítenie tervét. Kismalacot, ser­tés, növendékmarhát vásároltak fel. S hogy talpon maradtak, annak is köszönhetik, hogy üz­letpolitikát alakítottak ki - mondja Balogh István kereske­delmi vezető. Megerősítették pozíciójukat a piacon. A nyári csúcsban is, mikor legalacso­nyabb volt az átvételi ár, a leg­kisebb árréssel dolgoztak. Az elnök olyan piacokra is beve­zette őket, ahol kisebb volt a konkurencia. Év végén a bárány és növendékmarha szállítása hozta meg a jobb pozíciót. Ko­rábban két takarmányboltjuk volt, melyeket év közben be kellett zárniuk. Tavasszal terve­zik, egy magánfuvarozóval kö­zösen nyitnak egy új üzletet, így olcsóbban tudják adni, s remélik, a termelők meg tudják majd fizetni az árakat. Konrád József elnök bízik abban, sike­rül hozzájutniuk a kedvező ka­matozású reorganizációs hitel­hez, így a szövetkezet, a kft.-k talpon tudnak maradni. -de­Tiszaszőlősön senkit nem zavarnak az utcanevek Megáll az idő Komáromi napok Harmadszor rendezik meg április 26-a és május 1-je között a komáromi napokat. A kulturá­lis rendezvénysorozat a Huszá­rok Komáromban című kiállítás megnyitásával veszi kezdetét, amelyen a török kortól a II. vi­lágháború végéig mutatják be ezt a fegyvernemet, kiemelve helyi vonatkozásait. Ugyaneb­ben a témakörben tudományos emlékülést tartanak az észak-komáromi Duna Menti Múzeumban, míg a Hadtörté­neti Társaság ülésének a dél-komáromi városháza ad he­lyet. A komáromi napok kere­tében avatják fel a dél-komá­romi fióklevéltárat. Az ese­ményhez kapcsolódó szakmai tanácskozás kiemelt témája lesz a szabadságharc a komáromi levéltári dokumentumok tükré­ben. Első ízben mutatkoznak be a rendezvényen a honvédség szárazföldi egységei, amelyek Műszaki alakulatok napja elne­vezéssel rendeznek országos ta­lálkozót. Az esemény az 1849. április 25-i komáromi ponton- hídveréshez kapcsolódik. A múlt helyett a jelenhez és a jö­vőhöz szól a Veszprémi Aka­démiai Bizottság által tervezett Merre tart a világ? című jövőku­tatási konferencia, amely tudo­mányos értéke miatt ígérkezik kiemelkedő jelentőségű ren­dezvénynek. (MTI) Leterhelt ügyintézők, távozó munkatársak APEH - mint „szakemberképző” Keddi jegyzet A politikára várva? Beszélgetünk egy orvossal. Mi másról, persze, hogy az egészségügy helyzetéről, a várható kilátásokról, amelyek egye­lőre (meddig még?) nem valami fényesek. És hát mi derül ki e beszélgetés közben? Az, hogy az egész­ségügyben dolgozók „a politikára várnak”. Mert igaz, hogy nagyjából „belerázódtak” már az új helyzetbe, megszokták már a kártyarendszert (még ha sok bajuk és hátrányuk is adódik be­lőle), de nem tudják, hogy a választások után mi lesz. Ponto­sabban. hogy a választások után is folytatódik az egészségügy eme reformja, avagy más elképzelésekkel állnak elő? Mert ha csak az utóbbi húsz esztendőre visszapillantanak a fehérköpe­nyesek, számolgathatják, hogy ugyan hányféle reform és elkép­zelés szogálatába állították már őket? Jó volna - állapodunk meg beszélgetőpartneremmel, ha a szakterületeknek - például egészségügy, oktatás - nem kellene a „politikára várni”. Ha egy hosszú távú elképzelés érvénye­sülne, amely a lehető legnagyobb mértékben független volna a politikától, a pártviszonyoktól, és amely akkor is töretlenül folytatódna tovább, ha a választások más erőviszonyokat hoz­nak. Mert a lehető legrosszabb az, ha minden új minisztérium­nak - vagy még rosszabb esetben minden új miniszternek - más és más elképzelése van... így tehát az egészségügyiek tartanak is egy kissé a választá­soktól. Azt a munkát, amelyet ma kiadok az orvosnak mint be­osztottamnak, fél év múlva nem kérhetem számon, mert lehet, hogy már nem ülök itt - öltözteti gondolatokba beszélgetőpart­nerem a kételyeit. Igen. Jó volna. De nemcsak az egészségügynek, az oktatás­ügynek, hanem a gazdaságnak és mindennek, ami ennek az or­szág életének a körforgását jelenti, nem kellene mindig fél szemmel a politika felé kacsingatni: ugyan miféle új elvárások­kal, elképzelésekkel jönnek elő, hogy hagyják-e csinálni, vé­gigcsinálni azt, amit elkezdtünk? Hogy a politika olyan egészséges távolságban lenne tőlünk, mint a már kipróbált nyugati demokráciákban, ahol az emberek élik a maguk életét, és nagyon keveset foglalkoznak azzal, hogy „mit mond a politika”... Paulina Éva Az adóhatóság mára kiváló szakemberképző intézménnyé „küzdötte” magát. A náluk eltöltött egy-két évet követően a pénzügyi szakemberek, referenciaként az APEH-et felmutatva, gond nélkül találnak munkát, sőt, kereslet is kialakult irántuk. Vajon tényleg csak ez okozza a nagyarányú fluktuációt? A megyei APEH-igazgatósá- gon dolgozók leterheltségét jól mutatja az, hogy néhány év alatt jóval megduplázódott az adó­zók számának növekedése. Ha ugyanis 1989-et bázisévként (100%) vesszük figyelembe, akkor ahhoz képest 1993-ban az egy adóhatósági létszámra jutó adózók 225 százalékot jelentet­tek. S emellett szólhatunk még számos, a feladatokat növelő változásról is, hiszen ma már az APEH intézi a mezőgazdasági támogatások kiutalását is. A to­vábbi feladatbővüléshez tarto­zik az is, hogy a megyében mű­ködő nagyobb vállalkozások adófolyószámlájának kezelését is helyi szinten végzik 1993 ele­jétől, s ez 24 ezer(!) darab ügy- iratszám-növekedéssel párosult. A leterheltség abszolút biztos, hiszen a létszám megegyezik az 1987. éviével, amikor még jóval kevesebb feladatot kellett ellát­niuk. „Az adóhivatal személyi fel­tételeiben az anyagi, a bérfelté­telek 1992. és 1993-ban folya­matosan romlottak” - mondotta Söllei János, az APEH megyei igazgatóságának igazgatója. A helyzeten további romlást oko­zott a különböző pluszfelada­tokkal együtt járó dologi kiadá­sok növekedése, amik a bizo­nyos hányada a bérforrásaikat is megterhelte. S ezt csak megfe­jelte az 1992-ben bevezetett köztisztviselői törvény. Az adóhatóság úgy került e törvény hatálya alá, hogy egy hétezer fős apparátusnak sajátosságait abszolút nem vették figye­lembe, hiszen az APEH-nál szi­gorú, teljesítményelv szerinti munkavégzés folyik. Maga a köztisztviselői törvény pedig nem teszi lehetővé a teljesít­mény szerinti bérezést, nivel­láló, egy szintre hozó tendenciát mutat. „Ennél csak arra utalnék, hogy például a 13. havi fizetés mindenkinek jár(!), függetlenül attól, hogy milyen teljesítményt nyújt” - feszegette a kérdést Söllei János. Persze a törvény szigorú összeférhetetlenségi szabályokat is rögzít, melyhez semmilyen plusz anyagi „támo­gatást” sem ad. így nem lehet csodálkozni azon, hogy az adó­sok közül sokan váltanak céget rövid idő után. Szakmai tapasz­talatokkal gazdagon, pénzben annál kevésbé - távoznak mun­katársak a megyei igazgatóság­tól is egy-egy maszek céghez, netán többhöz, adótanácsadó­nak. S nem jogsegély-szolgálati megfontolásokból. A problémát mára elismerte a kormányzat is, és talán ez évben lehetőség lesz arra, hogy a mozgóbér kategória visszatér­jen az APEH-hez. - ez ­Egzisztenciaalapozó tanfolyamok Több mint kétszáz munka- nélküli szerzett eddig új szak­mát a Magyar Iparszövetség Oktatási Központ Kft. által szervezett tanfolyamokon. Ezek egyikének hallgatói, a kosárfonást kitanult munkanél­küliek mutatkoztak be a hét vé­gén Pécsett. A nyílt tanítási nappal egy­bekötött kosárfonó-bemutatót és -termékvásárt a Baranya és a Tolna megyei munkaügyi köz­pontok támogatásával szervez­ték meg, melyeken a tanfolyam idei végzősei nyomban tisztes bevételhez is jutottak az általuk készített értékes, míves kosarak eladása révén. Az át- és tovább­képző tanfolyamok szervezésé­vel foglalkozó pécsi kft. külön­féle tanfolyamait elvégzett hall­gatók többsége kisiparosként, betéti társasági tagként vagy bedolgozóként talált vissza a munka világába. (MTI) Ha az ember ráérő idejében sokat forgolódik mostanság Tisza- szőlős közterületein, és egyéb, más fontos dolog nem tudja lekötni a figyelmét, egy jelenség biztos a szemébe ötlik: az elmúlt „átkos” negyven év utcanevei itt szilárdan tartják a frontot. Itt tovább járnak az emberek a „lenini” úton. Hogy miért? Arra nagyon praktikus magyarázatot kaptam: „Tudja! Lenin élt, Lenin él, és Lenin élni fog! Ezt az iskolában is így tanították. Mindemellett a postás sem fog eltévedni, ha sürgős táviratot visz az utcabelieknek. Meg hát? Kiknek ártottak az illető urak, akarom mondani elvtársak. Megszoktuk már ezeket a táblákat az elmúlt negyven esztendőben. Botorság lenne éppen most meg­változtatni!” Talán ez a frappáns magyarázat az oka ennek is, hogy annak el­lenére, hogy már az úttörők sem éneklik a „Lent, hol a tölgyek...” kezdetű „nótát”, a Ságvári utca még hűen őrzi mártírhalált halt KIMSZ-es névadója nevét. Megállt az idő Tiszaszőlősön, mondom most, a legkisebb irónia nélkül, teszem azt azért, mert engem is meggyőzött és ésszerű magyarázat, amit Lenin személyével kapcso­latosan kaptam, s ha még hozzáteszem, hogy az innen csak néhány kilométerre lévő - igaz, az már Heves megye - Poroszlón Sztálin egészen 1990-ig „tartotta magát”, nem is hat olyan nagy bűnnek, hogy Lenin és Ságvári egészen a mai napig őrzi a pozícióit Tisza­szőlősön. Inkább az az elgondolkodtató, hogy földútjának befedé­sére csak kohósalakra tellett 1993-ban. De vigasztalja őket, hogy a Zrínyi és a Petőfi utca még földes. Ezekre csak az idén kerül burko­lat. Nem kell megijedni. Nekik is csak a kohósalakot kell, lehet csak nézniük, mert kérem, a korral haladni kell, mert az időt - hogyan is énekelte Koncz Zsuzsa - „megállítanám, de nem lehet”. így talán még azt is megérem, hogy az „átkos” nevek gazdái a végleges por­talanításukat kivárják. Gyanítom, hogy a szőlősiek ennek örülnének a legjobban. A földutak két oldalán lakók ennek érdekében még a „Rákosi Mátyás” megbélyegzést is vállalnák! - Percze ­A MÁV Járműjavító Művelődési Otthon ad helyet tíz éve a Harangozó Iván vezette budapesti Meseszínháznak. Az elmúlt napokban ismét gyermekzsivajjal volt tele a nézőtér. A kedvenceiket váró gyerekek Aladdin és a cso­dalámpa történetét élhették át, több mint négyszázan. Felvételünkön a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola kis­diákjai az előadáson. (Fotó: Barna)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom