Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-15 / 38. szám
1994. február 15., kedd Jászsági körkép 7 Magyarul csak annyit tud: Kobela-tarhonya Kobela József Jánoshida „fő” utcáján, a Jászberényi út mentén szép új ház és takarom „melléképület” udvarán több teli zsák hívja fel magára a figyelmet. Mint kiderül, azért vannak itt a zsákok, mert ez a Jászsági Száraztészta- és Tasakkészítő, -értékesítő Gmk telephelye. Az is kiderül, hogy a melléképület nem is annyira mellék-, mint inkább „főszereplő”. Ugyanis itt készülnek a híres Kobela-féle száraztészták. Kobela József, a gmk közös képviselője elmondja, hogy ta- sakot már nem, de tésztát annál többet készítenek; 1988. január 1-jétől mint gazdasági munka- közösség, annak előtte mint kisiparosok gyúrták az „ipart”. Tulajdonképpen 1976 júliusától foglalkoznak tésztakészítéssel. Akkor a feleség váltott. Mivel nem volt munkalehetőség a faluban, ezért tésztakészítésre kiváltotta az engedélyt. Azért éppen erre, mert mindig is „tésztás” volt: lakodalmakban kedelem jelenti. Az önköltség ugyanis egyre magasabb: drágult a liszt, a tojás, az energia, a benzin, szóval minden. Jelenleg 124 forint egy kiló tésztájuknak - a cérnametéltnek 140 - az ára. De ezzel egyenértékben nem tudják emelni a készáru árát. Példa rá a következő eset. A zömmel a Csemege Julius Meinl üzletláncnak szállító gmk a Csemegétől tavaly tavasszal kapott egy körlevelet, amiben az állt, hogy kereskedelempolitikája miatt árat változtat. Ezek szerint az addig 168 forintért nála adott tészta árát felemelte 204 forintra, ugyanakkor az 1992 végén megállapított 124 forintos árvételi árat maximálta a Csemege! A 36 forintos emelésből képtelen volt a cég 6 forintot átadni a termelőnek. Márpedig mit tesz a boltos? Csak kiteszi a pultra az árut. Ebből a „mozdulatából” potom 80 forint nyeresége van. Ugyanakkor a termelő meg be- legebed a munkába, ráadásul alig van haszna. És mennyi mindennel van ez így! Nyolctojásos, hétféle tésztát állítanak elő a törökszentmiklósi lisztből: cérna- és szélesmetéltet, kis- és nagykockát, eperlevelet, zabszemet és tarhonyát. A jó tészta titka? Majdnem az, mint a kenyéré. Meg kell adni a „technológiát”. Kigyúrni, kipihentetni, megint kigyúrni és kipihentetni, majd nyújtani és megfelelő hőmérsékleten szárítani. Korábban csak a feleség készítette a tésztát, ma már gépek segítségével három főállású foglalkoztatott. Emellett három részmunkaidőst is alkalmaz a családi vállalkozás. Van egy különleges gépük, amit ők fejlesztettek ki. Csak a tészta alapKészül a finom száraztészta nagyon sok tésztája fogyott. És ha kicsiben ment, miért ne ment volna nagyban? Ez a munka azért is volt jó, mert a gyerekekkel otthon tudott lenni. Ma már a két felnőtt fiú is a családi vállalkozásban keresi kenyerét. A férj az országban szerteszét tevékenykedő villamosipari vállalatnál dolgozott mint gépkocsivezető. Hétfőn elment, pénteken hazajött, másnap már mehetett teríteni az árut. Fárasztó volt, ezért 24 év után, 1979-ben önállósította magát. Mind eközben mezőgazda- sági termeléssel is foglalkoztak: egy darabig retekmagot termeltek, meg tyúkállományuk is volt, de ezek fokozatosan lemaradtak. Tavaly azonban újból „felvették” a kesztyűt, és nekiálltak hagymát termeszteni. Egyrészt bérelt, másrészt saját, hat hold földjükön. A tésztakészítés azonban töretlen lendületű, annak ellenére, hogy ma már többen „tésztáz- nak”. A gondot nem is a konkurencia, hanem inkább a keresanyagot kell beletenni, és az nyújtja, előszárítja és szeleteli a megfelelő méretre. Tavaly 53,5 tonna tésztát adtak el. Most, hogy megszűnt a Jászsági ÁFÉSZ tésztaüzeme, újabb lehetőség csillant fel előttük, hogy piaci helyét esetleg betölthetik. Keresettek termékeik. Bár Szolnokon is van egy Kobela, aki tésztát készít - bár csak névrokonok -, mégis, Jászberényben és a fővárosban is nagyon kedvelik az ő ennivalóikat, szinte már csak ezt hajlandók egyesek venni. Számtalan bizonyíték van rá, hogy már-már rajonganak értük. Egy pesti asz- szony például megírta nekik, hogy az ő tésztájuktól nem fáj a gyomra, és csak ezt képes megenni. Tudomásukra jutott az is, hogy egy svájci úriember, amikor Jászberénybe jön rokont látogatni, kilószám vásárol be a Kobela-tarhonyából. Egyébként is, csak ezt a két szót tudja magyarul: Kobela-tarhonya. Kifulladtak, és bérbe adták Maga csinálta művész A Jászalsószentgyörgyi Vegyesipari Szövetkezet korábban felépített egy nagy üzemcsarnokot, hogy ott majd faipari tevékenységet folytát. Mire azonban a beruházás készen lett, talán elfogyhatott a lendület, mert nem tudtak új terméket hozni, amit gyártani is lehetett volna benne. Egy újonnan alakult kft., a félig-meddig pesti Bajor Ajtó Kft. tudott megrendelést találni és hozzá embereket. A vállalkozás kibérelte a csarnokot. Húsz, korábban munkanélkülit foglalkoztatnak, így a teljes létszám harmincöt. Tavaly novemberben már dolgoztak is, budapesti megrendelésre lakásokba belső ajtókat készítenek. Több hónap elteltével még mindig a betanulás időszakát élik. Eddig azonban folyamatos volt a munka, igaz, lassú tempóban. A múlt évben 35, idén már 40 ajtót állítottak elő. A teljes felfutás alkalmával havonta ennél jóval több ajtót kell majd legyártani. Most azonban úgy néz ki, hogy azért sem tudnak több megrendelést felvenni, mert nem tudnák teljesíteni. Pedig igény volna. Hogy teljes munkafázist tudjanak maguk mögött, hamarosan egy hőprést és egy hengercsiszolót állítanak be, hogy ne kelljen ezekkel a részmunkákkal külső vállalkozókat megbízni. Gondos kezek állítják elő az ajtókat Egymaga fizette ki Puszatmonos- toron korszerűsítik a templom fűtését. Az olajról a gázra állnak át. A 200 éves, nemrég felújított Isten háza fűtésének átalakítási munkáit egy idős asz- szony, Kun Jánosáé Hájas Ilona egymaga fizeti ki. Égyéb- ként ő állta a jubileumot megtisztelő órafelújítás 153 ezer forintos költségét is. Amikor beté- Kun Jánosné rünk a nagylelkű adakozó házába - délután -, éppen reggelizik. Most van rá ideje, mert eddig a gázszerelés intézésével volt elfoglalva. A 72 éves asszonyban az órafelújítás gondolata akkor érlelődött meg, amikor szürkehá- lyóggal mindkét szemét megműtötték. Egy szintén hasonlóan műtött jászberényi férfitől hallotta, hogy ő a műtét óta látja a Barátok templomán, hogy hány az óra. Ez adta az ötletet^ hogy Istennek ■; hálát adva, miért ne lehetne Pusztamonostoron is a templomórát felújítani. Az ötlet még kevés, pénz is kellett hozzá. Ilonka néninek pedig volt pénze, mert spórolt, meg világéletében dolgozott. A té- eszben kertészkedett,Átthon pedig sertést hizlalt. Férje, vasutas volt 42 évig, de már meghalt. Most egyedül él lányával. Nagyon egyszerűen élnek, de azért mégis boldogan. „Az Isten áldja meg a szüléimét, hogy ilyenre neveltek” - könnyezi el magát Ilonka néni. Ügy legyen! Szerelik a gázkonvektort Jó a lapot hordani Vancsik Jánosné jászágói asszonynak jól jött, hogy lapunk saját terjesztésben jut el az előfizetőkhöz. Élt a lehetőséggel, és beállt Új Néplap-kézbesítőnek. Korábban háztartásbeli volt, ami bizony nem sok pénzt jelenthetett. Igaz, nyaranként helyettesítő postás is volt, meg eljárt a kertészetekbe idénymunkásnak. Férje a szövetkezetben dolgozik, növénytermesztőként. Két gyermekük van, egy hetedikes fiú és egy nyolcadikos lány. A lány szeret varrni, kötni, hímezni, ezért varrónő szeretne lenni. Jászberénybe megy tovább tanulni. Vancsikné hamar hozzászokott a korai keléshez, és szereti ezt a munkát. Postásként is szeretett újságot hordani. Úgy vette észre, őt is szeretik az emberek, örülnek, hogy ő viszi az Új Néplapot. János, egy általa készített faragással, amit, ha nincs rajta az évszám (1980), régiségnek néznek Első látásra nem mindennapi. Nagyon hosszú a haja, nagy a bajusza. Elmondása szerint közel 40 éves, pedig legfeljebb harminckettőnek néz ki. Neve: Mezei János. Foglalkozása Szobafestő, mázoló és tapétázó. De nem ez az érdekes, hanem hogy teljesen művésziélek: halk szavú, és renjjbteg mindent csinál: festő, fafaragó, betonszobrász, régiségeket gyűjt, és persze szinte mindemhez ért, mertsikerült: olyat alkotott, olyan szép harmóniát teremtett ház és kert között - amiben például malomkövek az asztalok -, hogy pestiek érdeklődnek a megvétele felől. Eladó ugyanis a háza. A Tama-parton vett egy telket, ahol hamarosan építkezni kezd. Olyan sok minden „mozgolódik” benne, hogy itt, ezen a kis helyen nem tud kibontakozni. Rengeteg terve van, amiket a nagyobb helyen tud majd kiélni. Nincs szabad ideje. Időnként úgy is érzi, hogy kicsit szétszórt, annyi mindent meg akar valósítani. Művészhajlamai már kisgyerekként megmutatkoztak. Már akkor is faragott. Nagyapja volt olyan természetű, mint ő. Nyugodt, kiegyensúlyozott. Őt látta mindig „bütykölni”. Örökké tett-vett, és mindig látta a végeredményt. Ez adott számára indíttatást. Hasonlóan mutat érdeklődést munkája iránt fia is. Feleségének is jó a kézügyessége. Eredetileg varrónő, de cipőfelsőrész-készítéssel is foglalkozott, most nemrég virágkötővé képezte magát. Ennek ellenére jelenleg munkanélküli. Lányuk 16 éves. Amikor a család nyugovóra tér, hozzáfog a munkáA szépen felújított ház előtt János és fia hogy ezermesterféle. Ő újította fel a kellemesen berendezett, kicsiny jászdózsai házukat is. Ez a munkája fantasztikusan jól hoz. Számára ez jelenti a kikapcsolódást. Halkan szól a zene. és kezei nyomán megvalósulnak elképzelései. Lóca 1874-ből. Most végzett felújításával Sok „létrát” megjárt ' Pont két hete, hogy új parancsnoka van a jászárokszállási rendőrőrsnek: Szentesi István. A 39 éves törzszászlós 1976 óta rendőr. A karcagi fiatalember az ottani kapitányságon kezdett mint járőr. Később Kisújszállásra került a közlekedési alosztályra, majd vissza Karcagra, bűnügyi segédtechnikusi beosztásba. Ezután 1987-ben - jött át a jászberényi kapitánysághoz: Jászkiséren volt körzeti megbízott. Innen helyezték át Jászberénybe, körzeti megbízotti alosztályvezető helyettesnek, hogy aztán nyomozóként dolgozzon hosszú ideig. Ezt követően érkezett Árokszállásra. Nős, két gyermeke van, az egyik 18, a másik pedig 4 és fél éves. Hogy lett rendőr? Egy évet dolgozott szakmájában - dízelgépszerelő -, majd bevonult katonának, a határőrséghez. Már ott be akarták toborozni a Forradalmi Ezredhez. Ő azonban mindenképpen a megyében akart maradni, ezért ezt nem vállalta. Csak leszerelése után kérte felvételét a rendőrséghez. Az új parancsnok a közrend, a közbiztonság javításán iparkodik. Bízik a kollektívában, amivel meg tudja oldani a feladatokat. Kisebb gondok természetesen vannak, de hol nincsenek, bár szerencsére a település nem jelentősen fertőzött bűnügyi szempontból. Életében eddig összesen 18 évet tanult. Úgy érzi, ez nem elég, mert szeptemberben kezdi a rendőrtiszti főiskolát. Szentesi István Az oldalt készítette Tóth András és Mészáros János
