Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-14 / 37. szám

1994. február 14., hétfő Sportextra 13 Régi idők atlétája Ilyen edzőkkel csak szeretni lehet a sportot Egv-egy sportághoz, vagy általában a sporthoz való kötődést gyakran vált ki a fiatalokból egy meghatározó személyiség, legyen az neves sportoló vagy szeretett testnevelő tanár. Ez utóbbi tör­tént Oros Jánossal is. Az atlétikához való viszonya középiskolai tornatanárának, Porcsalmi La­josnak köszönhető. A kitűnő nevelő igazi példakép volt a tizenéves diákok előtt. Nem csupán elő­írta az elvégzendő feladatokat, gyakorlatokat, hanem ő is tevékenyen részt vett végrehajtásuk­ban. Szigorú és következetes volt, ám e mellett szinte pajtásuknak érezhették tanítvánvai. Oros János két esztendeig él­vezhette Porcsalmi tanár úr fog­lalkozásait a Móricz Zsigmond Gimnáziumban, ugyanis a kis­újszállási család a megyeszék­helyre költözött. Ekkor 1952-ben - került a fiatal atléta a Szolnoki MÁV egyesületé­hez, ahol egy másik kitűnő edző, Barna István irányításával dolgozott tovább. Új trénere elméleti dolgokban nem tartotta magát kiváló pedagógusnak és szakembernek, gyakorlati vo­natkozásban azonban maradék­talanul ellátta feladatát és ki­tűnő sportolók sorát nevelte. A fiatal Oros elsősorban a rövidtávú futószámokban sze­repelt, de amikor a csapat ér­deke úgy kívánta, magasugrás­sal, súlylökéssel, távolugrással is próbálkozott. Még a tízpró­bával is kacérkodott, aligha volt tehát olyan ága az atlétikának, amely nem szerepelt Oros János „repertoárjában”. Igaz, saját be­vallása szerint nem tartozott a legjobbak közé, igazán jó, az első osztályú szint megszerzé­séhez szükséges időeredmé­nyeket nem sikerült elérnie. Va­lahogy mindig úgy jött ki a lé­pés, hogy az ellenfelek is épp annyit fejlődtek, mint ő. A leg­jobb éve 1957 volt, ekkor 100 méteren 11.1 -et, 200-on 22.2-t, 400-on pedig 50.6-ot futott. Az elsőosztályos szintek akkoriban így alakultak: 100 m-en 11, 200-on 22, 400-on 50 mp. Alig néhány {izeden, századon mú­lott tehát a magasabb minősítés, mégsem sikerült elérnie. Mivel közvetlenül az érett­ségi után nem sikerült tovább­tanulnia, a Járműjavítóba került, „Az atlétika minden ágát kipróbáltam...” mint oly sok más sportoló a MÁV-tól. 1959-ben azután végre felvételt nyert a Műszaki Egyetem levelező szakára, ami azt jelentette, hogy aktív sport- pályafutása gyakorlatilag befe­jeződött. Munka, tanulás - s mi­vel közben megnősült -, család mellett az atlétikát már képte­lenség volt folytatni. Tanulmá­nyai befejeztével a MÁV Jár­műjavítóba tért vissza és 1992-ig, nyugdíjbavonulásáig ott dolgozott különböző beosz­tásokban, legutóbb üzemvezető főmérnökként. Azért a sporttól sem szakadt el teljesen. Az egyetemi évek alatt a gyökeresen más jellegű leterhelés miatt néhány kiló súlyfelesleget sikerült össze­szednie, így a diploma meg­szerzése után ismét felhúzta a szöges cipőt, s bár korábbi eredményeit csak megközelí­teni tudta, edzésbe állt. Helyen­ként hasznos tagja volt a csa­patnak, ám ekkor már elsősor­ban a szervezési feladatokkal foglalkozott. Szabó Józseffel közösen irá­nyították, szervezték a szakosz­tály életét, versenyeit, próbáltak enyhíteni a már akkor is gyakori anyagi gondokon. Sajnos üzemi elfoglaltsága miatt ezt a munkát sem tudta sokáig végezni. Rö­vid idő múltán csak segítség- nyújtásra futotta idejéből. Igaz, névleg megtartotta pozícióját és az edzőkkel - Kocsis István, Fedor István, Balasi Péter - való jó viszonya is megmaradt, ér­demi munkával mégsem tudta segíteni az atlétákat. A sport, az atlétika iránti „szerelmét” azért átadta két gyermekének. Kisebbik lánya, Dóra elég tehetséges volt ah­hoz, hogy igazán magas szín­vonalon versenyezzen, ám egy sajnálatos térdsérülés megaka­dályozta ebben. A családi ha­gyományokat így csak Oros Já­nos öccse, Ferenc folytatja, aki a Testnevelési Főiskolán volt docens, amíg három esztendő­vel ezelőtt ki nem került Ka­tarba. Jelenleg sprinterekkel foglalkozik, egyik versenyzője kitűnő eredményekké] büszkél­kedhet, legutóbb az Ázsia Baj­nokságon diadalmaskodott 100 méteren. Tehát közvetve ugyan, de biztosított az utánpótlás. Főként ha az Oros család - elsősorban a nagypapa - három szeme fénye, az „örökmozgó” unokák szintén megszeretik a sportot, és ha nem is atletizálnak, de valami­lyen szinten sportolni fognak. Bíróbál harminchetedszer Közel kétszázan vettek részt azon az évadzáró-évadnyitó bá­lon, amelyet a labdarúgó játék­vezetők rendeznek minden esz­tendőben. A harminchetedik zenés szórakozást megelőzően, a megyei JB elnöke, Marosvári Csaba értékelte dióhéjban az elmúlt év sípmestereinek tevé­kenységét kitérve arra, hogy az I. és II. osztályban egyre nehe­zebb a működés az elburjánzó atrocitások miatt. A pénzügyi kormányzat legújabb intézke­dése sem a bizottság munkáját segíti, hiszen a jövőben minden játékvezetői díjból tíz százalé­kot adóként le kell vonniuk az egyesületeknek. Mindezek elle­nére örvendetes, hogy a keret létszáma nem csökkent, sőt mi­nőségben talán javult. Ennek bizonyítéka, öt, húsz év alatti fiatalember öltött magára fekete ruhát, közülük hárman közép­fokú német-és angol nyelvvizs­gával rendelkeznek. Jászapáti­ból pedig három egykori labda­rúgó jelentkezett. Összesen 1250 meccset vezettek me­gyénk fekete ruhásai, azokból három félbeszakadt, kettőre szervezési mulasztások miatt nem jelentek meg a játékveze­tők. A bál egyik díszvendége volt Nagy Miklós, a JT elnöke (a megyei szövetségből többen hi­ányolták az elnököt és a főtit­kárt, jó néhány játékvezető sze­retett volna velük személyesen is megismerkedni), aki a kitün­tetések átadása előtt elmondta:- Igyekszem minden megye meghívásának eleget tenni. Saj­nos azt tapasztalom, a gondok valamennyiben azonosak. Itt örömömre szolgál a fiatalítás, hiszen nemcsak a FIFA, hanem a JT is ezt az utat követi, ezért 48 évben határozta meg az élet­kor felső határát. Nehezebbek lesznek a fizikai tesztek, és azo­kat a■ korábbi gyakorlattól elté­rően nem két náp, hanem két óra alatt kell teljesíteni. Kitüntetések: Farkas György a 35 éven aluliak tava­lyi rangelsője, Török János az azon felülieké, ő a Bállá Gyula emlékserleget kapta. 30 éves működésért kitüntetést kapott Csipe János és Pathó Imre, 20 évesért, Jancsó József és Kö­kény Gábor, 15 évesért, Sulyok Ferenc, 10 évesért Agócs János, Durtst József, Török János, Varga György, Deák Ferenc. Az országos ellenőri kerettől elbúcsúztatott id. Horváth Lajos MLSZ-kitüntésben részesült, Varga Sándort pedig 75. NB I-es mérkőzése alkalmából kö­szöntötték. ÉPITÖIP, sons szór IVITELEZÓ-ES TERVEZŐ ¥ ICY I. m\10 TELFRX 5B37O5BUf Farkas Gyógy (balról) és Török János a „középkorinak” legjobbjai Kettős ügynök volt Kettős ügynök volt a német labdarúgó bajnokcsapat, a Wer­der Bremen menedzsere, a 47 éves Willi Lemke. Lemke a hetvenes évek első felében egy­szerre szolgálta a KGB-t és a hamburgi belső elhárítást, az Alkotmányvédő Hivatalt. A bé­keharcos menedzsert diákkorá­ban Lipcsében és Rostockban szervezték be keletnémet köz­vetítéssel. Igent mondott, de az esetet jelezte az Alkotmány­védő Hivatalnak, ahol engedé­lyezték KGB-ügynökösködését. Lemke kéthónaponként vagy Rostockba, vagy Kelet-Berlinbe utazott, de találkozóiról állító­lag minden alkalommal az elhá­rításnak is beszámolt. A keleti féltől minden alkalommal 300 márkát kapott, amit beszolgálta­tott ugyan, de a pénzt rögtön vissza is kapta. A hamburgi al­kotmányvédők havonta 500 márka „rizikópénzt” fizettek neki. Lemkét 1975-ben „állítot­ták le”, a kellemetlen ügyre egy televíziós magazin derített fényt. Hans Josef Horchern, a hamburgi elhárítás akkori fő­nöke könyvet írt „Egy napon a kémeket is nyugdíjazzák” cím­mel, s ebben ejt szót „egy ham­burgi diákról, aki Brémába ment”. A leírtak Lemkére illet­tek. A televíziós magazin un­szolására a Werder Bremen menedzsere nagynehezen kö­télnek állt, s vallott. Mint mondta „életem darabkájáról van szó, s nem veszem szíve­sen, ha emlékeztetnek rá. Elta­gadni azonban nem tudom.” Lémke egyébként 1981 óta me­nedzseli a brémai labdarúgó­együttest, amely az elmúlt sze­zonban bajnoki címet szerzett. Oldalháló mhbhhbhhbbhi Visszanyalt a fagylalt Mondhatnám másként is, valahogy így: „aki másnak vermet ás, maga esik bele”. Olvasom az UTE-Halls hokiedzőjének nyilatkozatát. Pék György, az igen rossz passzban lévő együttesét ostorozza, külön kiemelve a védő Donyika és a csatár, Vorobjov harmatgyenge teljesítményét. Tudni kell hozzá, mindketten a Lehel HC-töl az ősszel elhabzsolt spillerek, akikért a lilák akkor minden követ megmozgattak. Ja igen, tavaly szeptemberben még nem gondol­tak arra, hogy a döntőt esetleg nem ők játsszák a Fradival, és a televíziós közvetítéssel járó szponzori szerződések pénzeiből pedig, esetleg az Álba Volán - a teringettét, már megint egy vi­déki csapat! - biztosíthatja be magát a következő bajnokságra. Nos, a fagylalt visszanyalt. Hogy miért? Mert a Lehe! HC gyengítésének szándékát már ősszel jól kivettem az UTE-veze- tők szavaiból, viselkedéséből. Magas lóról tárgyalva tették „tisztességes” ajánlataikat - saját fülem hallatára - a jászbe­rényi vezetőknek. Abbéli nagylelkűségükről is biztosítva őket, hogy Donyika és Vorobjov náluk jobb helyen lesz, a szerény vé­telárral pedig érjék be. Most, hogy döntős álmaik megvalósu­lása intenzíven lila köddé változik, trénerük gyorsan kirakott két céltáblát a Megyeri úti jégpályára, rajtuk az ex-jászberényiek nevével. Már az sem vigasztalja őket, hogy a Lehel HC-t tényleg „kiütötték a ringből”, hiszen az UTE a székesfehérváriakkal nem számolt, a fiatal Dunaferrel még úgy sem. Donyika védőjátékát nem tudom megítélni, ellenben Vorob- jovban a tavalyi bajnokság gólkirályát tisztelhetjük. Az ismétlés bizonyára nemcsak rajta múlott, talán éppen az őket terhelő megjegyzésekkel illető edzőn. Remélem jövőre másként tesznek és elgondolkoznak azon, hogy miközben csaknem végzetes károkat okoztak egyik vidéki riválisuknak, közben önmagukon is majdnem halálos sebet ej­tettek. (ni) Egy sárkányrepülő emlékei HHHHHnHI A hőskortól napjainkig Vannak emberek, akiken nem látszik a félelem, a kívülállók számára vakmerő dolgok véghez­vitelére képesek. A többszáz lóerős versenyautókban ülő Forma 1-es pilóták, a szédítő sebességgel alá száguldó síelők vagy éppen a sziklamászók minden verseny alkalmával bátorságból is vizsgáz­nak. A nagyközönség által kevéssé ismert sárkányrepülés hívei azonban semmivel sem maradnak el a nagyobb népszerűségnek örvendő sportágak művelőitől, hiszen „produkciójuk” veszélyességi foka legalább akkora, mint Ayrton Sennáé, Alberto Tombáé vagy a hozzájuk hasonló társaiké. Permetezés Fazekas módra Fazekas Attilát a legelismer­tebb sárkányrepülők közt tartják nyilván, pedig közel négy esz­tendeje befejezte aktív pályafu­tását, eladta „csodagépét”, mondhatni hűtlen lett a repülés­hez. A negyedik ikszen is túlju­tott kisújszállási sportember még a hőskorban kötött köze­lebbi barátságot a „sárkánnyal”. Leszerelése után elvégzett egy MHSZ-tanfolyamot, és vitorlá­zógéppel repülhetett is, de több élményre vágyott. A televízió­ban akkortájt mutattak be egy filmet, melyben egy nálunk még ismeretlennek számító szerkezet segítségével a leve­gőbe emelkedtek az emberek. Természetesen felkeltette ér­deklődését a repülésnek ez a formája. Hamarosan sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnie a Műszaki Egyetem tanársegéd­jével, dr. Ordódi Mártonnal, aki az első hazai sárkányrepülő klubot vezette a Hármashatár- hegyen. Ettől kezdve hónapo­kon keresztül minden hétvégé­jét a budai hegyekben töltötte az egykoron a birkózásba is bele­kóstolt Fazekas Attila. Jó kon­díciójára szükség volt, hiszen igen nehezek voltak a kezdetle­ges, saját építésű „szerken­tyűk”, amelyekkel csak hosszas nekifutás után lehetett a leve­gőbe emelkedni. Sok esés, bu­kás árán, de végül a klub gépei­vel sikerült megtanulni az alap­technikát. Első saját sárkánya, a 22 négyzetméteres számyfelü- letű „Nagy Ausztrál” már meg­felelő merevítőkkel volt ellátva, remekül lehetett vele repülni. Az állandó utazgatásba azonban idővel belefáradt, így muszáj volt Kisújszállás környékén is lehetőség után néznie. Először Ecsegfalva gátjainál próbálko­zott, de csak perceket tudott le­vegőben tölteni, így nem igazán vált be a terület. Ekkor jött az ötlet, a vitorlázórepülőkhöz ha­sonlóan, motorral vagy autóval kellene felvontatni a sárkányt. A technika fejlődésével a nyolcvanas években a „futkáro- zást” a motoros-sárkány váltotta fel, mellyel már különféle me­zőgazdasági munkákat is elvál­lalhatott. Jó tíz éve rendezték meg Farkashegyen az első ma­gyar motoros sárkányrepülő bajnokságot, ahol Fazekas At­tila a célraszállás és háromszög formáció után a második helyen végzett. Válogatott versenyző lett, Európa bajnokságon képvi­selte hazánkat. Négyszer ve­zette az augusztus 20-i, dunai légiparádén a köteléket. Ennek ellenére öröme nem felhőtlen, de erről valljon ő maga. - A nyolcvanas évek végére olyan hírnévre tettem szert a sárká- nyosok közt, mint mondjuk Fer- jáncz Attila az autósok világá­ban. Elsőként szereztem meg ugyanazt a szakszolgálati enge­délyt, mint a MALÉV főpilótái, melybe bele van írva, hogy tesztpilóta, berepülő és oktató, A légügyi hatóság kinevezett a Hódmezővásárhelyi Gépgyár főpilótájának, mely ugyan any- nyit ért, mint az MHSZ vagy rendőrség fópilóta kinevezése. Ezt a régi katonatisztek nem tudták lenyelni. Jöttek a kon­cepciós dolgok, különféle ügye­ket koholtak, majd a nagykani­zsai bajnokság után azért, mert egy nyolcvanéves bácsikát fel­vittem, letiltottak az MHSZ szí­neiben való repülésről. Készült egy hétperces videofilm a külön­féle figuráimról, melyet a leg­több klubban bemutattak a fia­taloknak. Ezt rossz példának minősítette a vezérkar, ez is közrejátszott letiltásomhoz. Be­lefáradtam az állandó csatákba, inkább civil szakma után néz­tem. Jelenleg a kisújszállási Fa­zekas-csárda köti le minden szabad percemet. (géléi) A repülést a vendéglátóipar váltotta fel Fotó: Barna Bukarest. A labdarúgó vi­lágbajnoki döntőben érdekelt Románia válogatottja nagyvo­nalú felajánlásnak örülhet. Gheorghe Hagi, a románok ta­lán legjobb játékosa ugyanis kapcsolatba lépett uonokatest- vérével, aki régóta él az Egye­sült Államokban. Övé a kalifor­niai Greco pizza-hálózat. A Hagi-rokon fölajánlotta, a World Cup idején hálózata bármely üzletében ingyenesen fogyaszthatnak a román váloga­tottak a csodás pizza-készítmé­nyekből. - Remek ajánlat, ámde nem teszem lehetővé azt, hogy éljenek ezzel az étkezési esély- lyel - nyilatkozta Pompiliu Po- pescu, a román labdarúgó-válo­gatott csapatorvosa. Zalaegerszeg. Néhány hete a zalaegerszegi munkaügyi bí­róság visszahelyezte állásába Gellér Sándort, az élvonalbeli ZTE-Goldsun férfi kosárlab­dacsapatának edzőjét. A szak­vezető azóta dolgozik ismét a zalaegerszegi klubnál. Február 9-én viszont levelet küldött munkáltatójának, amelyben közölte, hogy társadalmi munkában el kívánja látni a Zala Volán NB I-es női kosár­labdacsapatának edzői felada­tát. Erre a munka törvény- könyve lehetőséget biztosít számára. Az edzőcserét az tette szükségessé, hogy Ko­vács László, a Zala Volán ed­digi szakvezetője a ZTE egyik utánpótláscsapatávai az Egye­sült Államokba készül. Budapest. A Magyar Kézi­labda Szövetségben megerősí­tették, hogy a - Magyarország- Izland női Európa-bajnoki pót- selejtezőket Dunaújvárosban, il­letve Győrött rendezik meg. Változás viszont a korábbiak­hoz képest, hogy a március 4- ére kitűzött első találkozót nem 17, hanem 18 órakor kezdik. Klásnaf* március 5-én, amikor „papíron” az izlandiak ia házi­gazdák, 12.30 órakor indítják útjára a labdát. A tervek szerint a magyarok február 27-étől, va­sárnaptól Budapesten edzőtábo­roznak. majd két nappal az első mérkőzés előtt mennek át Du­naújvárosba. Portland. Az USA Olim­piai Bizottsága (USOC) még­sem hallgatja meg Oslóban Jeff Gilloolyt, Tonya Harding egykori férjét. Ismert, január hatodikén Nancy Kerrigan amerikai műkorcsolyázónő térdét egy fémrúddal többször megütötték. A barbár akció ér­telmi szerzője a volt férj - leg­alábbis az eddigi vizsgálati adatok ezt támasztják alá. Gil­loolyt az USOC azért kívánta meghallgatni, hogy végre tisz­tán láthassanak a Kerrigan kontra Harding ügyben. Har­ding is jelölt az olimpiai mű­korcsolyázó-mezőnyben; fel­téve, ha nevezik. Gillooly két­éves börtönbüntetés elé néz. ha kiderül, valóban „ludas” a rudas támadásban. Budapest. Az első magyar Sangay-expedíció teljesítette célját. A hegymászók háromna­pos magashegyi meneteléssel megközelítették Dél-Amerika működő vulkánját. A negyedik napon a négytagú expedíció a csúcsra indult, ám ketten - Ba­konyi Péter sajtótudósító és Or­bán Balázs felelős vezető - idő hiányában a hóhatámál kényte­lenek voltak visszafordulni. A magyar csapat harmadik tagja, Kiss Ferenc Csanád csúcsmászó segítőjével, Carlos Alfonso Caz Quillay hegyi vezetővel újabb, több mint 9 órás - sár, kő, hó és kihűlt láva borította talajon való - mászás után elérte az 5230 méteres csúcsot. Kairó. Szenzációs magyar sikerrel zárult a négy hete . tartó 25 ezer dollár összdíja­zású egyiptomi teniszkörver­seny. Nagy Viktor, a Vasas Davis Kupa-játékosa a Kairó­ban rendezett mesterverseny döntőjében 6:4, 6:3 arányban győzött az angol Stafford el­len, így a körverseny abszolút győzteseként foghatott kezet a mérkőzés végén ellenfelével. A megszerezhető 40 világ­ranglista-pontból 37-et gyűj­tött, újabb nagy lépést téve a világ legjobbjai felé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom