Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-14 / 37. szám
1994. február 14., hétfő Húszon innen — tízen túl 7 ISZH-hírek Kengyel határának virágai Rózsák, füvek, iringók Az Ifjúsági Szolgáltató Házban (Szolnok, Szabadság tér 7., telefon 56/424-502) egész héten a szokásos Próbafülke Klub, a Regionális Diákszövetségnél még mindig megkaphatod az információkat az iskolaszékről és az új közoktatási törvényről, valamint igénybe veheted a diák-jószolgálati csoport segí- ) ségét. Kedden és csütörtökön fél háromtól hatig Kurucz Anita tanárnő ad tájékoztatást a konfliktuspedagógiai találkozóról, szülőknek, pedagógusoknak egyaránt érdekes lehet a téma, a programot az ENCORE Magyar Konfliktuspedagógiai Alapítvány és a Redisz szervezi. Pénteken kettőtől négyig Disputa vitakultúra, mottó: „Gondolkodni és beszélni egyszerre”. Téma: növekedtek-e az esélyek a továbbtanulók számára? Elsősorban középiskolás tanulókat várnak. Ugyancsak pénteken kettőtől ötig a Zöld Front Ifjúsági Környezetvédő Egyesület ügyelete. Szintén pénteken délután háromtól öt óráig történelem felvételi előkészítő, melyet Gál Zoltán tanár úr vezet. Valamikor régen - így kezdődnek a mesék -, amikor még zsellérek lakták a falut, kisvasút vezetett a kastélyhoz, aztán a népek ezeket lerombolták,kővel fedték be az utakat, és a falu arca, képe egy kicsit szomorú lett, a fák, füvek, a lapos, mely pontosan olyan, mint a Hortobágy kérge, a csend oly nagy kalandot ígér. Ott van például az iringó. Ez a kékes szép kis gyomnövény hónapokig fogva tartotta Orsit, akinek édesapja világhíres rózsákat termeszt, a rózsafejek akkorák, mint egy kiterített marok. Mindezek után nem meglepő, hogy a tizenhét éves leányka (a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnázium harmadik osztályos tanulója) a József Attila országos szavalóversenyen Zelk Zoltán Fű alatt című versét mondta, a zsűri nagy kábulatában kritikaként csak annyit tudott mondani, amit egy szelíd testvér egyszerű hátbavágással elintéz: „Törékeny vagy, nyugodtan kihúzhatod magad.” Nem vagyunk hivatottak arra, hogy képzőművészeti munkáiban ilyen és ehhez hasonló serdülőkor utáni problémákat keresgéljünk, talán elég, ha elmeséljük, a jobb oldali képet kábítószeres fiatalokról készítette, benne felvonultatta majdnem minden kedvenc színét: a kéket, haragost és bársonyost, a nem harsogó lilát, az esdeklő, szenvedő tüdő színét. Az eredeti kép tizenöt éves korában készült el, később megfestette asztallapnyi méretben is, így került el egy mexikói kiállításra, ahonnan érkezett aztán egy levél, a főszervezőnő nem éppen udvariasan, de megírta, hogy neki tetszik, ezért megtartja. Sok órán át sok képet láttam Orsitől, nagy részük illusztráció versekhez, mert azokat imádja Orsi. Zelk Zoltán, József Attila, Tompa Mihály költeményeit. Dinnyés József szerint, aki látta Orsit szavalni, az ifjú hölgy színészi képességekkel is rendelkezik. Hogy erről bárki is bizonyosságot szerezzen, meg kell néznie Moliére Tartuffe-jét, melyet a harmadikos bercsényi- sek adnak elő pénteken háromkor a törökszentmiklósi malomban. Ahogyan elszaladt köztünk az idő, ugyanúgy mondhatnék még bármit, mesélhetnék a virágokról, a képekről, a versekről és Orsiről, az ugyanolyan felületes lenne, ahogyan sokszor a városban látja a világot az ember. A lényegi szépség azokban az apróságokban van, amelyekre egy nyári napon, valahol a Tisza partján, festőállvány mellett figyelhet az ember. Mákvirágok, csutkanépek Boróczki Orsolya képe „Körös” Alkoholmentes Ifjúsági Klub A tízezer lakosú tiszazugi városban, Kunszentmártonban, mi tagadás, elég sok a vendéglátó- egység. Ez még alapjában véve nem is lenne baj, csakhogy az alkoholizmus ottani térhódításával elég sok család él nem éppen elfogadható körülmények között. A „Körös” Alkoholmentes Ifjúsági Klubot 1992-ben alapították, elsősorban az „Egyetértés” Alkoholellenes Klub tagjainak gyermekei. Közösségükbe hívták azokat az ismerősöket, barátokat is, akiknek szüleik között még mindig van alkoholfüggő. A klubot 1993-ban társadalmi szervezetté nyilvánították, helyet kapott a kunszentmártoni Családsegítő Központban. A fiatalok közül egyre többen keresik fel a klubot, belépnek az egyesületbe, így kinőtték már az „albérletet”. A Városi Művelődési Központ által felajánlott három helyiségből álló pinceblokkot most teszik lakhatóvá. Ifjúsági közösségük létrehozásakor az a cél vezérelte őket, hogy a gyermekkorban megtapasztalt, alkholtól befolyásolt családi légkörrel szemben bizonyítsák, hogy az alkohol és a szórakozás nem egymással szorosan összefüggő dolgok, hogy a szabadidőt el lehet, sőt, igazán csak alkohol nélkül lehet kellemesen, élményt adóan eltölteni. A klub nyárra tervezi, megrendez az országos hálózat tagklubjai részére egy sportbajnokságot. Hogy a klub megéljen, és más programokat, rendezvényeket, vitaesteket, koncerteket szervezzen, a fiatalokat csábító ajánlatokkal lássa el, egyáltalán, hogy működni tudjon, nyilván folyton pénzre van szüksége. Ezért támogatókat Jceres, ,.iL , letve elvállal minden olyan munkát, ami adódik számukra szervezetektől, pártoktól, így szinte bizonyos, hogy a „Körös” klub tagjai ragasztgatják tavasszal majd városszerte a választási plakátokat - tájékoztatta lapunkat Varga Gabriella és Tasnádi Balázs, a klub felnőtt vezetői. Össznépi össztánc Szolnoki főiskolai és diáknapok ’94 Szokás az egyetemeken, főiskolákon, általában a felsőoktatási intézményekben, hogy egy évben egyszer megünneplik magukat a diákok, számot adnak maguk és városuk közvéleménye előtt szellemi és fizikai felkészültségükről. Ebből a szolnoki főiskolák sem maradhatnak ki, ezért február 24-25-26-án megrendezik a szolnoki főiskolai és diáknapok ’94 elnevezésű össznépi összezördülést. Elképzelésük szerint egy olyan hagyományteremtő rendezvényt indítanának el, amely sorozat mindhárom főiskola hallgatóit megpróbálja mozgósítani és egy kicsit összekovácsolni, nem feledkezve meg a város többi diákjairól sem. A rendezvénysorozat fővédnöke Várhegyi Attila, Szolnok város polgármestere. A pontos programterv még nem készült el, de azt tudni lehet, itt lesz Dolák-Saly Róbert és Galla Miklós országos hírű humoristák országos hírű estjének ősbemutatója, a PUF, továbbá a kétféle kereskedelmi főiskola hallgatói kötélhúzásban mérhetik össze magukat a Tisza felett, avagy eldől, „ki a legény a gáton”. A sporteseményeken, sport- rendezvényeken kívül (biliárdbajnokság stb.), a Tisza moziban levetítik a Turné című filmet, melyben Magyarország legszebb szélhámosa, Eperjes Károly játssza a főszerepet Tö- rőcsik Mari mellett, megválasztják a Főiskola Ászát, s Vivaldi sem marad ki a programból. De fellép a Republic, a Red Bull, a Crossroad, amatőr zenei produktumok és további hírességek. A rendezvénysorozat jóval többe kerül, mint félmillió forint, amit a szervezőknek ösz- szegyűjteni talán nem is olyan könnyű. Ha a főiskolai napokat megtartják, végül nemcsak az ő érdemük lesz, hanem a támogatóké is. Lázár Balázs Esti képzavar Mostanában nem alszom csak pár tetovált órát Az éjszaka szorít, a nappal meg fáj. Hosszan elnyúló szőrös mozdulatkák - Az álom: megszáradt tátongó körökön Darabúzapehelyfestékgyár Fent szúnyog helye. A másik oldalra fordulok, És forr a kiömlött este, Lassan olvadni kezd a test. Fehér lovon ásít egy sápadt király Álom kattog a tátogó körökön. Darabúzapehelyfestékgyár, Forma nélkül, egy régi illatba dőlök. A különös sétapálca A szépemlékű nagypapa, báró Karánszky Rudolf sétapálcája évek óta ott állt a beépített szekrényben. Tamás időnként előkotorta, és elpróbálta a nagypapát. Hogyan is volt az, amikor sétált a téren, a parton, világos, hogy rendesen tudott járni, csak az elegancia kedvéért kellett a sétapálca, a nagypapa asszonyságok előtt megemelte a kalapját, mások köszönését fogadta, a nagypapa Tamás szemében a legfontosabb része volt egy olyan városnak, ahol még az emberek nem csak azért járták az utcákat, mert el akartak jutni valahová. Hanem hogy közben találkozzanak valakivel, a kávéházban eldiskuráljanak a világ dolgairól, újságot olvassanak, nahát mi' sötétek manapság a politikusok, akár Afrika és így tovább. Efféléket idézett Tamásban a szépemlékű nagypapa sétapálcája. Tudta, hogy be kellene adnia a múzeumba. Elvégre gyönyörű, régi korok emléke. De akkor biztos, hogy ő már sohasem használhatja, nem élhet olyan szép városban, mint a nagypapa. KF Poénhegyek, hová legyek?- Egy tábla lóg Pavlov ajtajának kilincsén. Mi van ráírva?- Kérem, ne csengessen! A patkánycsalád, papa, mama, gyerekek, futkároznak a csatornában. Egyszer csak elrepül felettük egy denevér. A legkisebb patkány felkiált: - Mama, odanézz, tündér! Ki van a képen? Legutóbbi feladványunkra a helyes válasz a következő volt: McMaster, karcagi zenekar, tagjai Kovács Attila, Z. Tóth Tamás, Balogh Sándor és Cse- lényi Csaba. Az együttes a közelmúltban megfogyatkozott, mivel Z. Tóth György megvált tőle. A nyertes, aki számtalan beküldő közül a szerencsés, mert őt húztuk ki a nagy kalapból: Kiss Orsolya (Török- szentmiklós). Nyereményéért, melyet a Zenevér ajánlott fel, kérjük, fáradjon be a szeribe, nem nagy fáradság, mivel a Kossuth kollégium és az irodaházunk között tíz méter, ha van, tudjuk, annak lakója. Most azt kérdezzük, ki van a képen? Szerkesztette: Blahó Gabi „A szabadságot sohasem érheted el” Csütörtök este nyolc körül már majdnem úgy voltam a Pál Utcai Fiúkkal, mint az Indul a bakterházban a sánta ember a büdös banyával, amikor az bebújt az ágy alá, és két szólítás után sem akart előjönni, a sánta meg azt mondta, akkor maradjon is ott. Végül a fiúk a Pál utcából hét helyett nyolckor színpadra léptek, és nagyon jók voltak. Legalábbis ezt mondta néhány rockzenész ismerősöm, akik eljöttek meghallgatni a szakmabélieket. A szakértőknek ezt anélkül is elhinném, ha nem láttam volna a szolnoki fiatalságot Pál Utcai-mámorban tombolni, ott a Ságvári Művelődési Házban. A szigetszentmiklósi társaság mára Magyarország egyik legnépszerűbb zenekara, mondhatjuk, befutott, talán ki is nőtte az „alternatív” jelzőt, mivel ma már nem egyszerűen rétegzenéről van szó. Persze, lehet, hogy nincs igazam. De szerencsére azt sem mondhatom, hogy Pál Utcait hallgatni vagy a koncertjeikre járni sikk lenne, tény, hogy jó. A zenészek jól bűvölik a hangszereket (Papp Ernő aznap este önfeláldozó módon har- minnyolc fokos lázzal állt ki a színpadra), Ancsi és Leskovics tud énekeleni, és még mindez kevés lenne, ha a szövegek nem szólnának valamiről. És itt engedtessék meg, hogy egy személyes élményemmel hozakodjam elő. Életem egyetlen költeménye, minden valószínűség szerint az utolsó is, a kis generációról szól, Leskovics Gábor olvasta, azt mondta, ez az ő üzenetük. A Nagy rohanás vagy a Szerelemharc ehhez képest már egy olyan jelenetet idéz, amikor a Pál Utcai-mámorban úszó társaság visszakívánja a színpadra a fiúkat. Sikolyok, a test megrándul a szenvedélytől, üvöltések, isteni állapot, a kéz az égben, nincs vesztenivaló. Felnőttes dac, akarjuk, de tudjuk, hogy nem lehet. Azért nem kell annyira letömi. Lesz még Szolnokon Pál Utcai-koncert, nemsokára, a főiskolai diáknapokon. Addig is ezer üdvözlet mindenkinek. GA
