Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-12 / 36. szám
Útelágazások Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény, aki csöndesen éldegélt egy eldugott kis falucskában a hegyek között. Egy nap úgy érezte, el kell indulnia a világba szerencsét próbálni. Vonzotta a messzeség, a távolban megsejtett városok, talán a tenger s a nagy vízen a hajók. Fényesen sütött a nap, amikor útra kelt, s alkonytájban elérkezett egy hármas útelágazáshoz. Leült a fűbe, és csak nézte a messzeségben elenyésző utakat. Melyiket válassza? Vajon hova vezetnek? Jó vár reá ott vagy rossz? Már pirkadt, mikor feltápászkodott, vállára kanyarította a tarisznyáját, s lassú léptekkel elindult visz- szafelé. Azóta is ott él a hűvös ormok között a kicsi házban. Haja hófehér, cserzett arcát sűrű barázdák szántják, valahogy nincs nyugovása, minden hajnalon arra készül, hogy újra elindul... Ez a mese - ami talán nem is az - arról jutott eszembe, hogy mostanában egyre többektől hallani olyan történeteket, amikor valaki előtt felcsillan egy lehetőség valami másra, valami újra, s nem meri elfogadni a kihívást. Ragaszkodik a megszokotthoz, a biztoshoz, mert fél a kudarctól, fél a megpróbáltatásoktól, az ismeretlentől. Milyen furcsa ez! Mintha talán az életünk egy valóságos diadalmenet volna. Mintha nem tartoznának szükségszerűen hozzá a veszteségek, a megtorpanások, az elbizonytalanodások. Mintha vitathatatlanul boldogságot teremne, ha lecövekeljük magunkat valahol, s az események csak úgy elhömpölyögnek mellettünk. Mi meg sem rezdülünk, s magunk sem vesszük észre, hogy szép lassan kővé merevedünk. Kőember kőarccal, kőszívvel, kőkoponyával. Ha megáll előttünk valaki, és bekopog: - Kipp-kopp! Lakik ott valaki? - már nincs válasz. Egyszer, amikor délidőben elmentem a kisfiámért az óvodába, az óvó nénit furcsa pózban találtam. A balettban talán azt mondják rá, hogy piruett. Fantasztikus látvány volt az alvó apróságok között égnek lendülő karokkal, kecsesnek szánt, groteszk mozdulatban. Később megtudtam, fiatalon balettozni tanult, s ígéretes tehetségnek tartották. Egy neves együttes hívta soraiba, de szülei riogatására és a maga félelmei miatt lemondott róla. Maradt számára az álmodozás és az önvigasztaló mese arról, hogy ő milyen nagy balerina lehetett volna. S tudom, akkor ott, abban a szürrealista jelenetben, tüll- szoknyát álmodott magára. Eleink azt tartják, minden ember saját szerencséjének kovácsa. S vajon mi a szerencse? A döntések és választások bátor felvállalása, a megmártózás a valóságban, ami se nem jó, se nem rossz, olyan, amilyen. Hisz minden nézőpont kérdése. Szabálytalan portré / Útlevéllel jár iskolába- Hallottam rólad, a szanda- szőlősi Géczy Brigittáról, hogy ugyancsak érdekes egyéniségnek számítasz.- Szerintem aligha. Hacsak- nem arról van szó, hogy útlevél szükséges ahhoz, hogy iskolába mehessek. Már csak azért is, mert Magyarországon élek, és naponta vonatozom Ausztriába.-Nem értem: innen, Szolnokról?- Á, az hosszú lenne! Sopronból.- Valami dereng. Mielőtt magyaráznád, hallhatnánk rólad többet?- Tizenkilenc leszek, és tavaly érettségiztem a Vargában. Anyukámnak van egy munkatársa, aki Sopronban dolgozik a hirdetőben. Ö mesélt neki erről az iskoláról.- Mi is ez tulajdonképpen?- Bécsújhelyen található, a neve ruhakészítő és divattervező szakiskola.-Hű, ha ezt olvassák, sistereg a telefon nálunk, annyi lány szeretne bejutni! Melyek a feltételek? Gondolom, németül tudni kell.- Alkalmassági vizsga vár az ide iparkodókra, és ez írásbelit jelent. Feladatmegoldásokat, tesztet, és nézik a logikai készséget is. Mindezt német nyelven.- Te tavaly nyáron tudtál?- Nyöszörögve. Július 3-án volt a felvételim Bécsújhelyen. Nem szaporítom a szót, sikerült. Azonban ott lakni egy vagyonba kerül. Ezért elutaztunk Sopronba, kerestünk egy albérletet. Találtunk is, havi teljes ellátással együtt tízezerbe kerül.- Most, február közepén mit keresel Szolnokon?- A téli szünet után megint kaptunk egy kis vakációt.- Mesélj a napirendedről!- Reggel 3/4 6- kor kelek, harapok valamit, és rohanok az állomásra. Fél 7- kor indul a vonat. A vám- meg útlevél- vizsgálat formális, és fél 8 előtt vagyok Bécsújhelyen. A suli az állomástól három perc. Az iskola négyéves, és az osztályunkba huszonhármán járunk. Van két fiú is, és bizony kivételeznek velük.- Ne irigykedj! Inkább mesélj tovább!- A tanítás nyelve német, de vannak angolórák is. Az éves tandíj kétezer schilling, ami húszezer forint. Az órák 50 percesek; a legjobb jegy az egyes, a legrosszabb az ötös. Hétfőtől csütörtökig napi 10 órát tartanak, pénteken meg szombaton négyet.- Lazább a suli, mint mondjuk a Varga vagy a Verseghy?- Sokkal, és ez nekem nem mindig tetszik. Egyébként a mi osztályunkban kilencen magyarok vagyunk. A diákok egy része - én is - érettségi után iratkozott be, de akadnak olyanok is, akik az általános iskolát végezték csak el, hiszen ez egy szakközépiskola speciális tárgyakkal, mint divatrajz, tervezés, szabás-varrás foglalkozások. Fürdő- meg munkaköpenyt, blúzt már én is varrtam, most a szoknya következik.- Ha végzet?- Nyári munkalehetőség már most is vár rám több üzletben.- Mikor esedékes a jelentkezés?- Tavasszal és nyáron lesz a felvételi.- Beszéled a németet?- A tanáraimat megértem, bár azért olykor a biológia és a földrajz szaknyelve gondot okoz. Ezekre azután rendszerint hét végén készülök, amikor több az időm. Elvégre este hat óra körül jár az idő, mikorra hazaérek az albérletbe ... D. Sz. M. (Fotó: N. Zs.) Mondja hát el mindenkinek Gyermekekkel egyedül Nem osztom P. S.-né véleményét, amikor arról beszél, hogy ő már a maga számára nem vár semmit az élettől, a lányainak él, az ő sorsukat igazgatja. Miért? Nem hiszem,' hogy nagyon idős lenne. A 13, 15 éves gyerekei mellett talán 40 ha lehet, de szerintem még any- nyi sem. Ugyan miért kellene a maga örömeiről lemondania? Gondolja, a gyerekei majd meghálálják ezt?! Néhány év múlva, ha majd maguk is társra lelnek, ne higgye P. S.-né, hogy majd gyakran rányitják az ajtót. Esetleg, ha segítség kell. Pénz, vagy vigyázni az unokákra, vagy ilyesmi. Egyébként majd élik a maguk életét, sőt lehet, vissza- utasítóak lesznek, ha netán kéretlenül egy-egy jó tanáccsal szolgálna valamely ügyükben. Orvosszemmel István és Sarolta közel hat éve várta a gyermekáldást - hiába. Sarolta menstruációs ciklusa rendben működött. Nőgyógyászati vizsgálatok egészségesnek, fogamzóképesnek találták. István korábban rövidebb ideig urológiai kezelés alatt állott, de betegségét „kiheverte”, s a frissen elvégzett vizsgálatok biológiai értelemben nemzőképesnek találták. Önbizalmuk fogytán volt, ezért kérték a segítséget. Mind a tudományos, mind az általános közvéleményt napjainkban egyre inkább foglalkoztatja a mesterséges megtermékenyítés és az in vitro fertili- záció (testen kívüli megtermékenyítés). Meglehetősen szélsőséges vélemények olvashatók e fontos témáról. Sokan vitatják létjogosultságát, általános emberi és szakmai elfogadhatóságát, alkalmazásának javallatait és különböző módszereit. Élesen vetődik fel ezen beavatkozásokat követően fogant gyermekek jogi helyzetének kérdése is. Jóllehet, ezek az utóbbi évtizedekben kialakult tudományos alapokon nyugvó beavatkozások, amelyek szexuális aktus nélkül is lehetővé teszik emberi életek születését, így ma már emberek (gyermekek) ezrei élnek ilyen fogantatásból, mégis egyes vallási és jogrendszerek szerint ezek „bűnösök, természetellenesek, emberhez méltatlanok, etikátlanok”. Ennek ellenére az idegen ondósejteknek vagy a szervezeten kívül megtermékenyített petesejteknek a méhűrbe juttatása a meddő házasságok kezelésében szerte a világon tért hódított, s ezen módszerek a genetikai betegségek megelőzésében is szerepet kaptak. A magas vetélési arány azonban azt sugallja a szakembereknek, hogy ezen módszerek sok tekintetben további finomításra szorulnak. Hazánkban csak részben vannak jogilag rendezve, ennek a kidolgozása az elkövetkező évek feladatai közé tartozik, hisz az erkölcsi kérdések igen szoros kapcsolatban vannak a jogi szabályozással. István és Sarolta fél éve boldog szülei egy egészséges kislánynak, akit orvosi segítséggel ugyan, de végre sajátjuknak tudhatnak. Dr. Mosonyi Attila Köztudott, a gyerekek hálátlanok, s az is, hogy mindenkinek egy élete van. Ugyan miért áldozná fel értük magát?! Én 8 éve váltam el, és két éve létesítettem élettársi kapcsolatot. Nagyon nehéz volt egyedül az a 6 év. Örökös pénzügyi zűrben, örökös munkával, fáradtan, idegesen, magányosan. Most már valamivel könnyebb, abban feltétlenül, hogy a páromat magam mellett tudhatom. Egyikőnk sem keres sokat, ráadásul ő két gyerek után elkötelezett, de mégis könnyebben élünk. Csak a gyerekekkel van baj. Főleg a nagyobbik fiammal nehéz kijönni. Végzett autószerelő, egy éve felszabadult, de munkája nincs. Úgy látom, nem is nagyon izgatja magát, szívesebben magnózik, vagy a haverokkal csatangol a városban. Hogy a kettő között adódik bizonyos összefüggés, arra még visszatérünk. Addig is inkább arról, ha valaki ránéz a felvételre, rögtön láthatja, ezt az embert aligha fújják el a közelgő tavaszi szelek. Ugyanis 188 centijéhez 136 kiló társul. Ha valaki azt hinné, hogy végigeszi az étlapot, az nagyon téved. Szó se róla, betermeli az adagját, de semmi túlzás. A katonaság után kezdett rakodni, és ma már úgy van vele: így kerek a világ, meg ő is. A felesége a Stop ABC-ben dolgozik, két fiút nevelnek. Laci víz- és gázszerelő, idestova huszonegy éve. Ebből jó tizennyolcat lehúzott az ÁÉV-nél, de nem tették lapátra, korábban behúzta maga mögött az ajtót. Most egy bt.-nél végzi a szakmáját, és hál’ istennek panaszra oka egy deka sem, hiszen temérdek a dolga. Ráadásul egyéniség, jópofa ember. Szeretik, mert dolgozzon bárhol, mindenkihez van valamilyen sajátos szava. Ha gyerek az illető, és ott lábatlankodik, megsimogatja a fejét, és így csendesíti: nyugodt legyél, mint a kotló, amelyiknek varrják a szemét. Ha felnőttel társalog, és befejezte a munkát, sokszor imigyen véleményezi az elvégzetteket: ha vigyáznak rá, kézit csókolom, örök lesz, mint a nyomorúság. De kedvenc szólása az is, különösen ha valamilyen csetepatét mesél: megütötte a tagot, mint köd a barackot. Többet nem idézek, mert kevés a hely, csak még néhány Meg is mondtam neki, fel is út - le is út. Felnőtt már, nem vagyunk kötelesek eltartani. Azóta nem láttam, azt sem tudom, merre jár. Fáj érte a szívem, de mit tehetnék? Most már ő felelős az életéért. Remélem, a kisebbik fiúra, ha elvégzi a technikumot, megszerzi a számítógépes végzettségét, jobban szükség lesz, akad majd neki munka, nem siklik ki így az élete. Én, amit tudok, megteszek érte is, de úgy érzem, nekem is jogom van egy kis örömhöz, egy kis szórakozáshoz, hogy ne temessenek be a mindennapi gondok. L. V.-né Kedves olvasóink! Továbbra is várjuk véleményüket, hozzászólásukat a témához. Kérjük, a borítékra írják rá: „Gyermekekkel egyedül”. dolog róla. Kedves időtöltése az ulti, természetesen csak filléres alapon. No meg a horgászás. A pecások többségével ellentétben ő még nem fogott óriási halat, hiszen a legsúlyosabbnak egy 4 kg 20 dekás csuka bizonyult. Tehát még vár a nagy kapásra, és ahogyan állítja: megelégszik a kisebbekkel is, mert azok az ízletesebbek. Telke is van, legutóbb dudva termett benne széles változatban, valahogy nem maradt rá ideje. Arra azonban igen, hogy nekünk most egy speciális finomságot, a rác csirke készítésének a módját adja közre. Rác csirke Vegyünk egy kilós vagy annál valamivel nagyobb, ko- pasztott csirkét. Daraboljuk fel, sózzuk, fűszerezzük fűszerkeverékkel, vegetával. Tisztítsunk két fej vöröshagymát, és vágjuk karikára. Megfelelő mennyiségű krumplit is vágjunk kockára. A tepsibe tegyünk felszeletelve egy kocka margarint, rá a hagymát, a burgonyát és középre a felszeletelt csirkét. Fóliával letakarva közepes tűzön puhára pároljuk. Majd a fóliát eltávolítva pirosra sütjük a burgonyát meg a csirkét is. Ha szeretjük, másfél pohár tejföllel meglocsolhatjuk, és lehet tálalni. Négy személynek elegendő. D.Szabó Hihetetlen történet Kutyakönnyek Számtalan tudományosan nem magyarázható jelenséggel, történéssel találkozhatunk. Ezek közé tartozik az is, ami itt, Szolnokon esett meg, a város központjától úgy három kilométerre! Itt élt egy idős házaspár egy kis házban. Egyszerű körülmények között, csöndesen teltek napjaik, gyermekük nem lévén a másokét ajnározták. Az asz- szony gyakran sütött finom süteményeket, és megvendégelte az utcabeli apróságokat. Szívesen jártak hozzájuk a lurkók, mert az édességek mellett az udvaron őgyelgő sokféle állat is vonzotta őket. Ott játszottak velük naphosszat. Voltak galambok, fehér egerek, sündisznók, macskák és egy fekete szőrű, meleg barna szemű kutyus is. Egészen addig tartott a vigasság, míg egy szép tavaszi napon meghalt a ház asszonya, s ezzel egy csapásra megváltozott minden. A férfi inni kezdett, elhanyagolta a házat, kertet, jószágokat, mindent. Elszoktak mellőle a gyerekek, elhullottak az állatok, csak kutyája figyelte aggódva, hogy romlik gazdája állapota napról napra a sok ital miatt. Nem is bírta sokáig az idős szervezet, súlyos betegségben rövidesen kórházba került a bácsi. Négylábú barátja minden este fájdalmas vonítással bánkódott utána. Egy napon, úgy délután fél 3 felé arra lettek figyelmesek a szomszédok, hogy a kutya éles, artikulálatlan hangokat hallat: nyüszít, nyöszörög, szinte zokog. Először azt hitték, idegen ólálkodik a kerítés közelében, de nem láttak senkit. Másnap derült ki, hogy 14 óra 20 perckor meghalt az öreg. S a hűséges eb, magányos hónapjainak egyetlen társa, megérezte azt. Elsiratta. Tepsilesen Török Laci meg a rác csirke V Sózzuk, fűszerezzük Orsós Tibor
