Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-11 / 35. szám

1994. február 11., péntek Hazai tükör 3 Mekkora hozam a reális? Felkészülés a vizsgára. Jászberényben a Palotás János Zeneiskolában Nagy-Kollár Kálmán gimnazista negyedik éve jár klarinétoktatásra Koncz Tibor tanárhoz. A zon­gorán kísér Péterné Varga Erzsébet zongoratanár. -nzs­Kisbefektetők, vigyázzatok! A mai gazdasági lehetősé­gek nemcsak a ,jó” vállalko­zások, hanem a kétesen mü- ködőek számára is kiváló ta­lajt biztosítanak. Számos olyan hirdetéssel találkozha­tunk a különböző lapok olda­lain, melyben havi 10 százalé­kos vagy ennél is nagyobb ho­zamot biztosító befektetéseket reklámoznak. Ez éves szinten, ha nem kamatos kamatot számolunk, akkor is 120 szá­zalékot jelent, ami pestiesen szólva „nem semmi”. Nézzük meg alaposabban, hogyan vé­lekednek erről a szakembe­rek, illetve milyen kérdések merülhetnek fel az ügyben. A vállalkozások külső befek­tetőket akkor várnak, ha vala­miért kevés mozgatható tőkével rendelkeznek. Valamilyen fej­lesztést kívánnak finanszírozni, s ehhez szükséges külső forrás bevonása. Ekkor két lehetőség áll rendelkezésre: vagy hitelt vesznek fel, vagy egyéb módon - például kötvényt bocsátanak ki, részvényt értékesítenek - tő­keemelést hajtanak végre, ami­nek eredménye a csengő forint. Ha a vállalkozó a hitel mel­lett dönt, akkor a fizetendő ka­mat ma nem emelkedik 30-40 százalék fölé. Ha kötvényt bo­csát ki, akkor a kötvény tulaj­donosának fizet kamatot, amely mindenképpen alacsonyabb a hitel kamatánál, hiszen ezzel nyerni kíván az üzleten. Márpe­dig mindkét módszer kevesebb kiadást jelent, mint a bevezető­ben említett évi 120 százalékos hozam kifizetése. Miért vá­lasztja mégis ez utóbbit a hir­dető? Hiszen a bankok - egyik pénzügyi területen dolgozó is­merősöm szavaival élve - „lasszóval vadásszák a hitelké­pes ügyfeleket”. A másik lényeges pont az. hogy ma Magyarországon - több pénzügyi szakember véle­ménye szerint is - lehetetlen olyan üzletágat találni, amely képes ekkora nyereséget kiter­melni. Hiszen nemcsak a befek­tető 120 százalékos hozamáról van szó, hanem számolni kell a vállalkozás saját nyereségével is. Az ugyanis abszurdum, hogy kizárólag a befektetőnek legyen haszna, s maga a vállalkozás ne profitáljon. Ehhez tartozik az is, hogy minden vállalkozás kockázattal jár, és maga a befektető is koc­káztatja a pénzét, ha állami vagy nagybanki garancia nem áll az adott befektetés mellett. Ezért igen meggondolandó, hogy hová fektetjük megtakarí­tott forintjainkat, hiszen komoly garanciák szükségesek ahhoz, hogy egyáltalán - kockázatos befektetés esetén - a pénzünket vissza is kapjuk. ez Csökkent az idegenforgalmi aktívum Jelentősen csökkent az ide­genforgalom dolláraktívuma az elmúlt évben. Noha a legfris­sebb adatok csak a november végi állapotot mutatják, abból is kiderül, hogy mintegy 150 mil­lió dollárral esett vissza tavaly a bevételi többlet 1992-höz ké­pest. A Magyar Nemzeti Banknál csütörtökön az MTI érdeklődé­sére elmondták, hogy 1993. no­vember 30-áig az idegenfor­galmi bevétel 1088,8 millió dol­lár volt, ami 5 százalékos visz- szaesést jelent a megelőző esz­tendő hasonló időszakához ké­pest. A kiadás 650,2 millió dollárt tett ki. Ez viszont 18 százalékos emelkedés. így az aktívum 438,6 millió dollár volt tavaly 11 hónap alatt, míg 1992 ha­sonló időszakában 591.5 millió dollár volt a bevételi többlet. (MTI) Helyi stúdiók A helyi stúdiók alapítására be­nyújtott kérelmeket véleményező tárcaközi bizottság tegnap arról tájékoztatta az MTl-t, hogy feb­ruár 9-i ülésén befejezte a műve­lődési minisztérium által koráb­ban közhírré tett stúdióalapítási lehetőségekre benyújtott vala­mennyi kérelem elbírálását. Azokban az esetekben, ame­lyekben azonos lehetőségre több pályázót is alkalmasnak talált a bizottság, egyeztetésre kérte fel a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium stúdióengedélyezési önálló osztályát. Az eredményes egyeztetéseket követően a műve­lődési tárca 30 napon belül meg­hozza a határozatokat. A dönté­sekről az MKM a nyilvánosságot tájékoztatni fogja. • Lupis bróker: tényleg magányos? •Zsirinovszkij átrajzolja Európát? • Mekkora lehet az Agrárszövetség? • Középiskolák: kik a legjobbak? ...egyszerűen minden Egészségügy a változó világban A politikai és gazdasági válto­zások, a munkanélküliség, a de­mográfiai problémák, az egész­ségügyi költségek növekedése és az új járványos megbetegedések megjelenése az egész európai kontinensen új kihívások elé ál­lítják az egészségügyet. Mindezt Surján László népjóléti miniszter hangoztatta a WHO és a Nemzeti Orvosszövetségek Európa Fó­rumán, amely tegnap nyílt meg Budapesten. Az ötödik alkalommal meg­rendezett Európa Fórum - ame­lyen 34 európai ország 42 or­vosszövetségének, valamint hat nemzetközi orvosszervezetnek a képviselői vesznek részt - ezúttal több fontos témával is foglalko­zik. A legérdekesebbnek és talán á legtöbb vitát kiváltó napirend­nek kétségkívül a HIV-pozitív orvosok és más egészségügyi dolgozók helyzetének megvita­tása ígérkezik. Nem csak a bete­geket, de magát az orvostársa­dalmat is rendkívüli módon fog­lalkoztatja ugyanis a kérdés: el lehet-e tiltani a HIV-fertőzött egészségügyieket a betegek gyó­gyításától, illetve ki lehet-e tenni a betegeket a fertőzés veszélyé­nek? Mint Surján László rámuta­tott: a kérdés igen összetett, hi­szen számos jogi és etikai prob­lémát vet fel. Mégis fontos vá­laszt találni rá, még akkor is, ha az orvosról, ápolóról terjedő fer­tőzésveszély esélye meglehető­sen csekély. Látlelet iBi8ll^^ Ennyire közel vannak a hetvenes évek? Az ez évi táncdalfesztiválon nem születtek sztárok, s legfel­jebb az alulmúlhatatlan produkciók kísértenek még egy ideig. Első pillantásra érthetetlenül, hiszen semmilyen politikai akadá­lya nem volt sem a dal-, sem a szövegválasztásnak. Minden el­adható lehetett volna. Ám ehelyett kikerülhetetlenül volt jelen a középszerűség és a fogyaszthatatlan giccs. Ha nyolcezer szava­zattal is be lehetett kerülni a döntőbe, ez mindennél meggyő­zőbb érv ahhoz, hogy a közönség mennyire érdektelenül szem­lélte a fesztivált. Ha persze óvodások és kisiskolások előtt mu­tatták volna be produkcióikat a korosabb vagy kevésbé koro­sabb hölgyek és urak, némi sikert mindenképp elkönyvelhettek volna maguknak. De miután mégiscsak felnőtteknek íródtak a dalok, joggal lehetett volna bízni abban, hogy valamit monda­nak is. Mert az érzelmi vallomásoknak is van egy bizonyos mi­nimuma, mely zavarba ejtheti hallgatóit. Csak éppen ami figye­lemre méltó volt, javarészt a színvonaltalan bohóckodásból származott. Az önbizalom nem nevetséges, a megbotlás sem nevetséges, csak a kettő együtt. Az összeegyeztethetetlen, az aránytalan, ami minden komikum lényegéhez hozzátartozik, megoszlott a szöveg és a zene között. Hiába az előadók révüldöző tekintete, szűziesnek tetsző ámuldozásai, mindenfajta kihívástól, megdöbbentéstől tartóz­kodó megjelenésük és mozgásuk, a siker mégis elmaradt. Ki­véve talán Bayer Friderikát, aki a veterán és koraszülött „elő­adóművészek” közül reményteljesen kiemelkedni látszik. Leg­alábbis a dublini fesztiválig ebben reménykedhetünk, ahol vi­szont a mezőny bizonyára összehasonlíthatatlanul erősebb lesz. Sikeres szereplés sem kárpótolhat azonban bennünket. A gyer­meteg táncdalok hallatán ugyanis szüntelenül az a kérdés tolak­szik elő, vajon ennyire közel lennének a hetvenes évek? Mikor a cenzúra még arra is ügyelt, hogy milyen jelzős szerkezetek fordulhatnak elő a szövegben. Vagy éppenséggel a középszerű­ség diadaláról lenne szó? Esetleg a táncdalfesztivál is azt erősíti meg, hogy mindennapjaink önámító hazugságokon alapulnak? De még ha így is lenne, a közönség java része nyilván örömét lelné abban, ha ezek a hazugságok legalább andalítóak lenné­nek. Még inkább feledtetőek. S ha igaz az, hogy napjainkban az olcsó árucikkek váltanak ki azonnali, milliós tömegvisszhangot, a látott produkciók ennek a kritériumnak sem felelnek meg. így csodálkoznunk sem érdemes azon, hogy slágerekre legfeljebb a szépségkirálynőből lett tévébemondó és a társadalmi zsűri tag­jai emlékeznek majd. Kerékgyártó T. István Nemzetközi családév ’94 Százmillió utcagyerek bolyong a nagyvilágban Az UNICEF-et 1946-ban hozták létre, hogy enyhítse a há­ború sújtotta Európa gyermekeinek szenvedéseit. Igen hamar a világ legnagyobb, a gyermekek érdekében tevékenykedő szervezetévé vált, amelynek munkájában.önkéntes támogatók százezrei vesznek részt, köztük a művészvilág kiválóságai, mint például Liv Ullmann és Roger Moore. Működésének súlypontja a fejlődő országokra helyeződött át. Döntő szerepe van abban, hogy a korábbi 20 százalék helyett a gyermekek 80 százaléka kap védőoltásokat, és elősegítette a gyermekjogi egyezmény kidolgozását. Ma már 137 országban munkálko­dik az ott élő nők és gyermekek helyzetének javításán a No- bel-békedíjjal kitüntetett világszervezet. Az UNICEF - az ENSZ Gyermekalap - Magyar Nem­zeti Bizottsága a Humán Szol­gáltató Központtal karöltve „Családsegítők a gyermekekért és a helyi közösségekért” cím­mel regionális értekezletet szer­vez e hét végén Szolnokon. Ez alkalomból közöljük (rö­vidítve) azt az értékelést, ame­lyet az UNICEF a családok vi­lágban betöltött helyzetéről állí­tott össze. Amikor a közvélemény el­szegényedő családokról beszél, általában már felbomlott csalá­dokat ért ezen. Pedig a szüksé­get szenvedő családok nagy ré­szét az jellemzi, hogy struktúrá­juk még ép, de naponta rendkí­vüli nehézségekkel szembesül­nek. Számukra elengedhetetlen az alapellátások biztosítása az egészségügy, a táplálkozás és az oktatás területén. Szegény­ségük csak úgy csökkenthető, ha tőkéhez, földhöz, kölcsö­nökhöz és technológiákhoz jut­hatnak, megfelelő szakképzés­ben részesülhetnek. A szegény­séggel küszködő családok hát­térbe szorítottak és elkeseredet­tek. Olyan társadalmi környezetre lenne szükség, mely támogatja és tudatosítja, hogy a gyerme­kek felnevelése nemcsak egy adott család, hanem az egész közösség felelőssége is. A világ családjainak egyhar- madában nő tölti be a családfő szerepét, a családok legalább egyharmadában pedig az asz- szony az egyetlen kereső. A fej­lett országokban ez a jelenség elsősorban a válások és a házas­ságon kívül született gyermekek egyre növekvő arányához kötő­dik. A nők gazdasági szerepének növekedése általában nem jár együtt a háztartási tennivalóik csökkenésével. Miközben a nők egyre nagyobb mértékben já­rulnak hozzá a családi költség- vetéshez, azok a családok, ahol nő a családfő, a legszegényeb­bek közé tartoznak. Ennek fő oka, hogy a nők általában ala­csonyabb képzettségűek, és ala­csonyabb átlagkeresettel ren­delkeznek. E családok segítésé­hez olyan, a gyermeknevelést elősegítő jogszabályokra lenne szükség, melyek a munkában töltött évek során folyamatos támogatást biztosítanának a nőknek. így mobilissá válhat­nának, és elkerülhetnék az alul­fizetett állások „gettóját”. A világ egyre több nagyváro­sában mind gyakoribb a kizáró­lag gyerekekből álló „család”. Becslések szerint 100 millió gyermek tölti napjának túl­nyomó részét az utcákon, mint­egy 30 milliónak ez az ott­hona. Ötmillió gyereknek meg­szűnt minden kapcsolata a szü­leivel. Túlnyomó többségük úgynevezett „szociális árva”, akit szülei, szegénységük miatt nem tudnak eltartani. Az utcagyerekeket gyakran elszánt bűnözőknek tekintik a hatóságok és a közvélemény, noha valójában a szegénység, az erőszak és a konfliktusok ál­dozatai, kényszerű túlélési stra­tégiájuk a bűnözés. Egyes fejlett országokban az elmúlt 15 év során rohamosan nőtt a gyermekszegénység. A növekvő munkanélküliség, a le- lasult gazdasági növekedés kö­vetkeztében, ma az USA-ban minden ötödik, Kanadában és Nagy-Britanniában minden ti­zedik gyerek szegénységben él. Nyugat-Európa többi országá­ban a gyermekszegénység ará­nya 2-5 százalék. Az elmúlt években sok iparosodott or­szágban drasztikusan csökken­tették a családoknak nyújtott támogatásokat, megnyirbálták a szociális juttatásokat. Az egyre hosszabbra nyúló munkaidő megfosztja a gyermekeket a szülői figyelemtől és a felügye­lettől. Gyakori jelenséggé vált a családon belüli erőszak, a fiata­lok kábítószer-élvezete, a fia­talkori terhesség és nemritkán az öngyilkosság. Az UNICEF szerint a csalá­dokra nehezedő nyomást a kö­vetkező intézkedésekkel le­hetne csökkenteni. Rugalmas munkaidő beveze­tésével, megfizethető, és a munkahelyen vagy annak köze­lében lévő óvodai, bölcsődei fé­rőhelyek biztosításával „csa­ládbaráttá” kellene tenni a munkahelyi környezetet. Jobban el kellene ismerni az apa és az apaság szerepét a csa­ládban. Tudományosan igazolt tény: harmonikusabb a gyere­keknek a fejlődése, ha szoros kapcsolat fűzi őket az apjukhoz. Gyakori jelenség a nők és a gyermekek elleni erőszak a csa­ládon belül, mely gyakran rejtve marad a világ szeme elől. Megelőzéséhez fel kell térké­pezni a veszélyeztetett családo­kat, és tanácsadással, terápiával kell segíteni őket konfliktusaik erőszakmentes megoldásához. Olyan szociálpolitikára van szükség, melyben a gyermeke­ket érintő juttatások szorosan követik az inflációt. Az UNICEF napjainkban számos új partnerre támaszkod­hat a családok segítésében. A helyi közösségek, a mély gyö­kerekkel rendelkező civil szer­vezetek képesek leginkább fel­ismerni és figyelemmel kísérni a veszélyeztetett' családokat, amelyeket szükséghelyzetben még anyagilag is támogathat­nak. Simon Cs. József Csak egy telefon: 424-763 CSAPÁGY, SZIMERING A csomagküldő szolgálat {g házhoz szállítás a megye legnagyobb választékából. CSAPÁGYSZAKÜZLET Szolnok, Thököly út 31. Telefax: 56/424-763 Kl* I SKF viszonteladó PRÍMA CSAPÁGY Kft. *43669/1H*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom