Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-09 / 33. szám
Beköszöntő Széles hazai tulajdonosi réteget szeretnénk Beszélgetés Pongrácz Tibor államtitkárral Ezentúl hetente találkozik majd az olvasó ezen a helyen az Állami Vagyonügynökség privatizációval kapcsolatos közleményeivel, a privatizáció országos és megyei eseményeiről szóló beszámolókkal, s olyan praktikus információkkal, amelyek hozzásegítik, hogy maga is részt vegyen a tulajdonszerzés valamilyen formájában. A most induló, minden megyei lapban rendszeresen megjelenő ÁVÜ-oldalak céljáról, leendő tartalmáról beszélgettünk Pongrácz Tibor címzetes államtitkárral, az Állami Vagyonügynökség Igazgató Tanácsa elnökével. alkalom arra, hogy kis-, közepes-, vagy nagyobb tulajdont szerezzenek. Rá kell ébreszteni őket arra, hogy ezzel a lehetőséggel élniük kell, mert különben kimaradnak, és később sokkal nagyobb erőfeszítésükbe kerülhet, hogy hasonló tulajdonosi pozícióba jussanak, mint akik ezt időben észrevették. Tehát a sorozatunk célja az ilyen jellegű figyelemfelkeltés, másrészt a leendő tulajdonosok bevezetése a vállalkozói életbe. Mindeddig - megítélé- A privatizáció első időszakában meglehetősen kevés információ jutott el az ország polgáraihoz. Nem véletlenül illették a bennfen- tesség, az átláthatatlanság vádjával a magánosítás folyamatát. Mostanra viszont úgy érezni, a „csapból" is a privatizáció „folyik", újságcikkek, hirdetések, tájékoztató kiadványok, prospektusok sokasága szól róla. Még mindig úgy érzi a vagyonügynökség, hogy kevés az információ?- Egyesek szerint már valóban többet beszélünk a privatizációról, mint kellene, véleményem szerint viszont a lényeg még mindig csak szlogenek szintjén jutott el a szélesebb tömegekhez. Tulajdonképpen a privatizáció „hálószobatitkaiba” próbálnak belesni az emberek, feltételezve, hogy mindenféle sötét dolgok történnek a privatizáció háza táján. Nem igazán szívesen foglalkoznak az egész céljával és az eredményeivel, mivel ezek nem szenzációs történetek. Holott szerintem éppen az eredmények a szenzációsak. Csak néhány adatot jellemzésül: a magángazdaság jelenleg már a GDP (bruttó nemzeti termék) több mint 50 százalékát állítja elő. Ma már mintegy 1,5-2 millió új tulajdonos van, jelentős a külföldi tőke beáramlása is, a gazdaság szerkezete a privatizáció révén egyre jobban átalakul, s a versenyszférában rendkívüli módon megnőtt a szereplők száma. A jogi személyiségű gazdasági társaságok száma a múlt évben mintegy 25 százalékkal emelkedett, az egyéni vállalkozók pedig immár 690 ezren vannak. Úgy vélem, ez jelenti a gazdaság igazi átalakulását, ami vitathatatlanul a privatizáció, a magánosítás eredménye. Emellett természetesen vannak kisebb-na- gyobb hibák, turpisságok, sőt visz- szaélések is a privatizáció környékén, de megítélésem szerint ez nem a privatizáció sajátossága, hanem a közerkölcsök állapotát tükrözi.- Mi a konkrét célja a sorozatnak?- A kezdeti bennfentesség megszüntetésére indítottuk el egy nagyobb kampányunkat, amelynek hármas célja van: a befektetők megkeresése, számukra információ-nyújtás, ami tulajdonképpen egy marketing tevékenység külföldön és belföldön. A második cél a privatizációs folyamat bemutatása azért, hogy a sajtó és a propaganda eszközeivel elősegítsük a tiszta versenyt. Harmadsorban pedig - s ezt legalább olyan fontosnak tartom, mint az előzőket - tájékoztatni szeretnénk a magyar polgárokat arról, hogy a magánosítás, az állami vagyon lebontása és magánkézbe adása számukra egyszeri, és óriási sünk szerint - a privatizáció főként a központi sajtóban, az országos lapokban, elektronikus médiumokban jelent meg, a vidéki sajtóban kevésbé. Azt a következtetést Vontuk le Szabó Tamás miniszter úrral, hogy javítanunk kell a megyei lapokon keresztül a vidéken élő lakosság tájékoztatását. Mindenekelőtt azért, mert a megyék polgárait nem csak az országos dolgok érdeklik, sőt, sokkal inkább kíváncsiak szűkebb pátriájuk eseményeire.- Mit tartalmaznak majd az AVU-oldalak, milyen konkrét információkra számíthatnak az olvasók? Országos privatizációs-kérdésekkel egyáltalán nem foglalkozik, kizárólag csak a helyi ügyekkel? Ónok nyilvánvalóan a sikeres privatizációkat, a magánosítás napos oldalát mutatják be. Mi történik, ha ugyanazt a témát az újság - más oldalain - kritikusan tálalja?- Lesz egy olyan része az oldalnak, amely az országos, általános privatizációs kérdésekkel foglalkozik, a helyzetet, az eredményeket, a célokat ismerteti, lesz egy olyan fejezet, ami kifejezetten a helyi ügyeket tárgyalja, mi történt, mi várható; elképzelésünk szerint lesznek kiemelt, tematikus összeállítások, amelyek például a munkahelyteremtő, a hazai háttéripar fejlesztését szolgáló privatizációt, vagy a kárpótlás és az állami vagyon kapcsolatát mutatja be a privatizáció folyamatában. Szándékozunk emellett kifejezetten ismeret- terjesztést is folytatni, például privatizációs kislexikon címmel. Még korántsem világosak ugyanis mindenki számára a privatizációval kapcsolatos fogalmak, nem árt pontosítani őket. Közölni fogjuk, mi hol található, hol kapható, hol érhető el - tehát a privatizációban való részvételhez praktikus információkat is találnak az olvasók. Természetesen a hirdetések, a hivatalos közlemények is helyet kapnak ezeken az oldalakon. Nagyon remélem, hogy a lapokkal nem kerülünk különösebb konfliktusba, mert az utóbbi időben a privatizációs döntéseket valóban nyilvánossá tettük, a konkrét esetekben pedig a tények a leghatásosabb érvek. Ezzel élhetnek az újságírók is, ilyen alapon pedig nem hiszem, hogy túl sok ellentmondás lenne közöttünk. Ezzel együtt a kritika nagyon fontos, többnyire feltétlenül tanulunk belőle.- A megyei lapokban nyilván nem ingyen jelennek meg ezek az összeállítások. Sokak véleménye, hogy aránytalanul nagy összegeket fordítanak a privatizáció népszerűsítésére. Mennyibe kerül a propaganda-kampány?- Valóban sokmillió forintot fordítunk erre, bár a megyei lapoktól, különböző, de valójában szerény mértékű engedményt is kaptunk. Megjegyzem, lehettek volna nagyvonalúbbak is, mert valójában közérdekű információkról van szó. Ezzel együtt valóban nem kevés pénzt fordítunk erre a célra, de úgy vélem, nem vész kárba. Reméljük elérjük vele a célunkat, ami nem szolgál mást, mint a széles hazai tulajdonosi réteg, az új polgárság kialakulását. Az ÁVU Iroda hírei Kárpótlási-jegy - részvény csere A kárpótlási jegyek részvényekre történő cseréjének lehetőségei, a várható kínálat 1994. elejére. A társaság neve Kibocsátási érték (millió ft) Jegyzési idő mettől-meddig Éptek Rt. 1194 február 20HÁÉV Rt 240 február 20Veszprémtej Rt. 270 március 20Baranyatej Rt. 160 február Hajdútej Rt. 175 február Hajdúsági Sütödék Rt. 85 március MASPED Rt. 265 február 15Csemege-Julius Meiln Rt. 246 jan.-február Inter-Európa Bank Rt. 364 január Hajdúgabona Rt. 400 március 20További, részletes információk: AVÜ Iroda Szolnok, Technika Háza; Kossuth tér Telefon: 56/425-524. Égi csatorna az AVU-vel A tájékoztatás egy új formáját vezetik be a napokban az Állami Vagyonügynökség szolnoki ügyfélszolgálati irodájában. A Technika Háza földszintjére olyan Te- leData Cast számítógéprendszert telepítettek, amely az értékesítésekről a jelenleginél jóval gyorsabb, pontosabb híreket közvetít. Az új rendszer szinte a változásokkal egyidő- ben közli, mely cég talált gazdára. Akkor is lekerül a listáról az megpályáztatott vállalat, ha lejárt a pályázati idő. Az antenna segítségével napra, sőt percre kész információkat szolgáltatnak. Népszerű az MRP A privatizációs értékesítésben egyre negyobb szerepet töltenek be a hazai tulajdonosok körének kiszélesítését szolgáló keresletbővítő technikák és finanszírozási források, programok. így például a Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP), a vezetői kivásárlás, a privatizációs lízing, az Egzisztencia hitel. A potenciális vásárlók ezekben az esetekben általában tőkével nem vagy csak kis mértékben rendelkeznek. Mindezeken belül az MRP az élre tört, hiszen míg 1992-ben 2,1 milliárd forintos MRP vásárlás történt, addig 1993. első tíz hónapjának összegeként ez a szám már 14,8 milliárdra rúgott. A hazai befektetőket támogató technikák segítségével történő értékesítések* (milliárd forintban ) Lízing Hitel Munkavállalói Résztulajdonosi Program 14,8 *1993. jan.-okt. ABC a privatizációhoz Privatizáció: más szóval magánosítás, az a folyamat, amelynek során az állam helyett más lesz a tulajdonos. Hazánkban állami kézben vannak tömegesen olyan boltok, üzemek, vállalatok, amelyek magánkézben jobban, gazdaságosabban működtethetők. A cél tehát az, hogy csak a feltétlenül szükséges esetekben maradjon fenn az állami tulajdon, egyébként a vagyont privatizáljuk. Az új tulajdonos lehet külföldi vagy belföldi jogi személy (pl. kft., rt„ vállalat), illetve egy vagy több természetes személy. A privatizáció legtöbbször az állami tulajdon eladását jelenti, ritkábban kerül sor ingyenes átadásra, pl. a helyi önkormányzatnak. Privatizálható vagyon: Az állami tulajdon egy része nem vállalkozási célokat szolgál, ezeknél tehát nem lehet szó magánkézbeadásról. Ilyen pl. a Parlament vagy a Budai Vár épületegyüttese. Az állami tulajdon nagyobb része az úgynevezett vállalkozói vagyon. Ide tartoznak a vállalatok, gazdasági társasági részesedések, amelyekkel az állam részt vesz a gazdasági életben. Mivel a vállalkozási célt szolgáló vagyontömegben az állam részesedése Magyarországon jóval meghaladja a piacgazdaságban célszerű mértéket, ezért a „többletet” privatizálni kell. Azt a részt, amit lehet, azt időleges állami tulajdonnak nevezzük. Kisebb részben azonban egy kormányrendelet alapján meghatározott gazdasági társaságokban és vállalatokban továbbra is fenn kell tartani az állami tulajdont. Ezt a vagyontömeget tartós állami tulajdonnak hívják. (Jövő héten: Átalakulási folyamat). Szilánkok Én privatizálok, te privatizálsz, ő privatizál. Én kritizálom, te kritizálod, ő kritizálja. Mert túl gyors. Mert túl lassú. Mert agyonszabályozott. Mert szabályozatlan. Mert kicsi a nyilvánosság. Mert éppen hogy nagy. Sok a külföldi befektető. Kevés. Hátrányban a hazaiak. Nana, inkább túl sebesen tollasodnak ... A mind nagyobb bevétel a cél. A vállalkozások hatékony működtetése. A foglalkoztatgttság javítása. Többet a költségvetésbe! Kevesebbet a költségvetésbe! Éljenek a kisbefektetők! Az ám, miből? Eladni, amit csak lehet, minél gyorsabban! Ellenkezőleg: előbb följavítani, majd azután értékesíteni a céget. Szétszedni, darabokban piacra dobni! Vét$k! Vétek! Állami beavatkozás kell! Elég a gyámkodásból! Én privatizálok, te privatizálsz, ő privatizál. Én jobban tudom, te jobban tudod, ö jobban tudja. De végül is ki tudja? Már magánkézben működik az Aprítógépgyár Zökkenők nélkül sikerült privatizáció A jászberényi Aprítógépgyár, mely egyedi nehézgépeket, valamint bányászati és építőipari berendezéséket gyárt, 1992. július 1-vel alakult át részvénytársasággá. Az ÁVÜ 94 százalék tulajdoni részesedéséből első fordulóban meghirdetett 51 százalékot az MRP-szervezet, valamint a vezetői menedzsment vásárolta meg. A 750 főt foglalkoztató cég termelésének több mint 80 százalékát nyugati piacokon értékesíti, így nem mindegy, milyen érdekeltségek játszanak szerepet a vállalat életében. „Drága pénzen megvásároltuk annak a lehetőségét, hogy tovább küzdhessünk a fennmaradásért” - fogalmazott Kármán Antal vezérigazgató. Az átalakulást még maga a cég kezdeményezte, annak érdekében, hogy minél hamarabb tisztázódhassanak a tulajdoni kérdések. A döntés megszületett, S az 1951-ben alapított vállalat 1992. július 1-től részvénytársaságként működik. így megnyílt a lehetőség a privatizációhoz. Fő célként tőkebevonást határoztak meg, ugyanis a tőkeszegénység miatt hónapról-hónapra magas hitelfelvételekkel oldják meg az alapanyagbeszerzést, s erre évente mintegy 100-120 millió forint kamatot fizetnek ki. A tőke bevonás nem sikerült, ugyanis nyugati világ recessziója miatt a partnerek nem kívántak az Aprítógépgyárba befektetést eszközölni. A dolgozók részéről már korábban felmerült, sőt, komoly szándék fogalmazódott meg a részvények bizonyos hányadot megvásárlására. Mivel nem tapasztaltak „nagy tolongást” a vállalat részvényei iránt, így az MRP szervezet megkezdte a vásárláshoz szükséges tennivalókat. Ám első probléma ott jelentkezett, hogy a banktól az MRP nem kapott akkora hitelígérvényt, amekkora összeggel pályázni kívánt. Pontosan az áthidaló hitelek miatt. Ez az ajánlat csak akkor lehetett volna „nyerő”, ha senki más nem jelentkezik a részvényekért. Viszont volt más is. A vállalat vezetése úgy döntött, csatlakozik az MRP-hez. Két pályázatot készítettek el, melyből egyik az MRP-é, míg a másik az MRP - vezetői csoport konzorciumé. Az eredményhirdetésén a konzorcium nyerte el a meghirdetett 31 1 milliós részvénycsomagra a vásárlási jogot, 60 százalékos áron. A kifizetés számos forrást tartalmaz, hiszen benne foglaltatik az MRP saját ereje, E-hitel, munkavállalói kedvezmény, a vezetői csoport saját ereje, valamint e csoport részletfizetést is kért az ÁVÜ-től. A tulajdon részbeni rendezése után elsődleges tennivalók között a piaci pozíciók megtartása, valamint további bővítése szerepel. Magának a vállalatnak egyébként nincsenek értékesítési problémái, inkább gazdaságossági kérdések kerülnek előtérbe, a kapacitások jobb kihasználása szerepel a tennivalók között. Mindezt „hangoskodás nélkül”, azonban határozottan kell megtenniük. Már csak azért is, mivel erre két évnél hosszabb idő nem áll rendelkezésre, ami lényegében az MRP-szervezet által felvett hitelvisszafizetés türelmi ideje. Egyébként a vállalati szervezet racionálizálása már korábban megtörtént, az elmúlt három évben folyamatosan. A vállalatnál érzékelnek bizonyos ipari fellendülést, főleg a nyugati piacokon. Az éves árbevételnek - mely 1,6-1,7 milliárd forint - 80-90 százaléka nyugati exportból származik. Ez főleg részegységek gyártása adja (ezen kívánnak változtatni, és több egyedi gépet gyártani). A egyik legnagyobb partnerük már jelezte ez évi megrendelését, ami több mint 2000 dagépkar- randszer legyártását jelenti a tavalyi évi 300-400 darabbal szemben. A tulajdonos váltással nem került előtérbe a „saját gyár”, kérdése, inkább a bizonytalanság ért véget. „A cég már körülbelül nyolc éve dolgozik úgy, hogy senki sem szólt bele az irányításba” - mondotta Kármán Antal. A vásárlással a három önelszámoló gyáregység továbbra is a vállalathoz tartozik, ami a termelési folyamathoz nélkülözhetetlen, hiszen a nyugatiak csak „egy emberrel” kívánnak tárgyalni. Úgyanak- kor a már korábban közös vállalatként létrehozott Jönt Kft. is tovább működik. Ebben 49 százalékban az Aprítógépgyár, míg 51 százalékban egy Saar vidéki cég a tulajdonos. E cég öntödeként működik, az alapanyagot az Aprítógépgyár adja, míg a megrendelések egy részét a német partner vállalat. De itt készül az Aprító által felhasználandó termékek egy része is. „Az átalakulási folyamatban, valamint a vásárláskor sem alakult ki roszz viszony az ÁVÜ-vel. Számos kérdésben, így például a decentralizációs értékesítésben is megtudtunk egyezni, elfogadták az ez ellen szóló érveinket. Semmi rosszat nem tudok mondani” - fogalmazta meg tapasztalatait Kármán Antal.
