Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-09 / 33. szám
Világgazdaságsorokban Energiapolitika változás Az erősödő nemzetközi bírálatok hatására Japán úgy döntött, hogy módosítja energiapolitikáját, kevesebb veszélyes plutóniumot von majd ki az elhasznált nukleáris fűtőanyagból, mint ahogyan azt tervezte. A japán atomenergia-bizottság újabban azt tűzi ki célul, hogy a plutónium kivonására alkalmas létesítmények építése helyett a felesleges nukleáris fűtőanyagok tárolására építsenek előbb kapacitásokat, mégpedig úgy, hogy a kiégett fűtőanyagot ne is kelljen az atomerőművek helyszínéről elszállítani. A bizottság egyik tagja szerint elhalasztják húsz évvel a tervezett második recikláló - nukleárisanyag- újrahasznosító - létesítmény felépítését, azt 2010 helyett csak 2030-ban kezdik majd el. A harmadik létesítmény felépítéséről pedig a döntést majd csak 2010-ben hozzák meg. Liberalizált légiközlekedés Kissé megnyirbálja saját légitársasága szárnyait az izraeli kormány, amely a légiközlekedési ágazat jelentős liberalizálására készül a beutazó turisták számának növelése végett. A most elfogadott terv értelmében a külföldi repülős cégek akár 60 százalékkal is emelhetik izraeli járataik számát; az eddigi gyakorlat szerint a külhoni társaságok csak annyi menetrendszerű járattal lehettek jelen az izraeli piacon, amennyit a nemzeti légiforgalmi vállalat, az El A1 üzemeltetett az adott útvonalon. Űzi Baram turisztikai miniszter elmondta: feloldják az utazási irodákra kirótt tilalmat is, amely a külföldi társaságok járataira érvényes, kedvezményes árú jegyek kiállítására vonatkozott eddig. Megszűnt a blokád A rendfenntartó erők bevetésével a hatóságok hétfőre virradóra felszámolták a dél-franciaországi nagyváros, Marseille kikötőjének öt napja tartó blokádját. A kikötő bejáratait egy helyi hajójavító üzem, a Sud- Marine dolgozói tartották megszállva: a munkások így tiltakoztak a súlyosan eladósodott vállalat felszámolása, s ezzel utcára kerülésük veszélye miatt. A munkások szerda óta teljesen megbénították a kikötő életét, még a személyszállító hajók sem közlekedhettek. A blokád felszámolását a kikötői hatóságok kérték, s az akció - kisebb incidensektől eltekintve - gond nélkül ment végbe. A rend- fenntartó erők tagjai azonban a kikötő területén maradtak, hogy bármiféle újabb blokád-kísérletet megakadályozzanak. Terhes katonanők kártérítése Akár 200 millió fontjába is belekerülhet a brit védelmi minisztériumnak a terhes katonanők által indított nyertes perek nyomán fizetendő kártérítés. Szigetországi jogi szakértők ugyanis arra hívták fel a figyelmet, hogy több mint 2000 perindítványt adtak be azok a nők, akiket 1978-1990 között terhességük miatt bocsátottak el a brit hadsereg kötelékéből. Azóta megváltoztak a törvény rendelkezései, és a fiatal anyák visszatérhetnek a hadseregbe szülési szabadságuk után. Minden egyes esetetben külön döntenek a kártérítés nagyságáról, s minden egyes kártérítési igényt bíróságilag meg kell indokolni. Kárpótoltak átverése Körültekintően adjuk el a kárpótlási-jegyeinket! Amiről a hírek (meg) nem szolnak Kárpótlási-jegy felvásárlás százszázalékon! Ilyen és hasonló kezdetű hirdetési szövegekkel bombázzák a kárpótlási-jegy tulajdonosokat, miközben a tőzsdén mindössze 60-70 százalék között fizetnek érte. Ám mennyire lehet megbízni az ilyen jellegű hirdetések feladóiban? Ennek próbáltunk kissé utána nézni, egyben eligazítani is a kárpótlási-jegy tulajdonosokat a az e téren fellelhető pénzügyi attrakciókban. A szöveg adott: „felvásárlás 100 százalékon”. Ám minek a 100 százalékán, tehetjük felelső kérdésünket. Hiszen a címletérték nem egyezik a névértékkel, mely utóbbi a címletérték kamatokkal növelt értéke. Általában biztosak lehetünk abban, hogy ezen és hasonló hirdetések mindegyike a címletértéket veszi 100 százaléknak. (Megjegyzendő, hogy a névérték - szintén a címletértékre vetítve - jelenleg több mint 140 százalék.) így legfeljebb csak azt a pénz kapjuk meg, mely úgy mond ténylegesen megilletné a jegy tulajdonosát. Ám még ezzel nem ért véget az „utánajárás”. Hiszen a hirdetések további szövege sohasem egy összegről szól, ha egyáltalán szól még valamiről. Márpedig a tényleges vásárlások szinte mindig részletekben törlesztik a jegy ellenértékét. Nyerhet-e ezzel a jegy eladója? Kis számolgatás után kiderülhet, hogy ha éves, egyenlő havi részletekkel számolunk, s az inflációt 20 százaléknak vesszük, akkor „mindössze” 10 százalék veszteséget könyvelhetünk el (olyan, mintha most 90 százalékon adtuk volna el). Azaz egy év alatt megkapjuk ugyan a címletértéket, azonban az utolsó részletek már jócskán tartalmazzák az inflációs veszteséget. S ez csak az egyik része. A másik, ha nem egyenlő részletekben fizetik ki, hanem negyedéves vagy féléves ütemezéssel, s az utolsó részletek tartakmazzák a nagyobb részösszegeket. Ekkor olyan veszteség is kijöhet, hogy jobb lenne a tőzsdén eladni 65-70 százalékon. A fenti fejtegetések aránylag kicsi (évi 20%) inflációval történtek. Ám ha csak az élelmiszerek árnövekedését vesszük figyelembe, akkor ez már 30-32 százalékra növekszik. Érdemes számolni! A legnagyobb kérdés persze még ezután következik. Vajon miből fizeti ki a felvásárló a részleteket? Milyen befektetés képes hozni ekkora nyereséget? Ráadásul kárpótlási-jegyből? Milyen biztosítékok szolgálnak arra, hogy tényleg megkapjuk pénzünket? Számos pénzügyi szakember, valamint pénzügyi területen működő cég - mely kárpótlási-jegy adás-vétellel is foglalkozik - véleménye szerint az ilyen jellegű „akciók” egy piramis játékot testesítenek meg. Hogy miért? Jelenleg nem lelhető fel olyan befektetési lehetőség a kárpótlási-jegyek eladásánál, mely fedezné a kifizetendő összegeket. Akár havonta, akár más ütemezéssel, így a felvásárló mindig a megvásárolt kárpótlási-jegyek tőzsdei értékesítéséből fedezi a részleteket. Azaz egyre több jegyre van szükség ahhoz, hogy a havi (vagy negyedéves, féléves) részletek fedezete meglegyen. S máris kialakult a piramis. Kérdés: mikor dől össze a „felépített vár”? Mi lesz 6-8 vagy 10 hónap múlva? Mivel ezt ma még nem tudni, így aki el akarja adni kárpótlási-jegyét, nagyon nézze meg, hogy ezt hogyan teszi, azaz a vevő milyen fizetési feltételek mellett, milyen biztosítékok szolgáltatásával egyenlíti ki a jegy ellenértékét. - ez Az elkerülhetetlen keserű pirula A forint leértékelése, és ami mögötte van A nemzetközi kereskedelmi és a folyó fizetési mérleg állapota, ezep belül is elsősorban a kivitel visszaesése valószínűvé teszi, hogy az idei esztendőben is sor kerül a forint további leértékelésére. Ennek valószínűségét növeli, hogy 1994—ben is mintegy 20 százalékos fogyasztói áremelés várható, ugyanakkor hazánk nyugati exportpiacain legfeljebb egyszámjegyű inflációra lehet számítani. A magyar konjunktúrakutató intézetek rhár közzé is tették a 15 százalékos leértékelés körüli előrejelzéseiket. Az export növelésének, az import csökkentésének egyik - de nem egyetlen, s nem is ellentmondásmentes - eszköze a leértékelés. Amikor eldöntik, hogy ezentúl egységnyi külföldi pénzért meghatározott százalékai több belföldi pénzt kell adni, akkor valóban elérik azt, hogy egy ideig (nálunk általában nem egészen egy évig) az exportáló több forintra tehet szert, ha áruját külföldön adja el. De amikor az alacsonyabb áron beszerzett készletek elfogynak, megszűnik a leértékeléssel szerzett előny, a költségek emelkedése felemészti azt, újabb előnyre csak újabb leértékeléssel tehet szert az export. Ugyanakkor a megdrágult importárak mellett számos hazai termelő versenyelőnybe kerülhet: olcsóbb termékeivel ideig- óráig helyettesítheti az importált holmikat. Beindul egy spirál, ami nagyon nehezen állítható meg, hiszen a legnagyobb importtételek - az üzemanyagok, a nyersanyagok - belföldi termékkel nem is helyettesíthe- tőek. A leértékelési várakozások mérséklőén hatnak a forint megtakarításokra is, kivéve, ha a betéti kamatlábak - az inflációt meghaladó reálkamat-jövedelmet ígérnek, magasabbat, mint amit a devizabetétek nyújtanak. A leértékelés táplálja aZ inflációt is: hazai gazdasági viszonyaink között 1 százalékos leértékelés a belföldi fogyasztói árszínvonalat 0,3-0,4 százalékai emeli. Mit mondhat, minderről a közgazdász? Legfeljebb reménykedhet, hogy a jegybank és a kormány csínján bánik majd a leértékelés eszközével. Bízhat abban, hogy az illetékesek a „több kis lépés” taktikáját és nem a „néhány nagy ugrás” megrázkódtatását választják. Talán a jegybanknak sikerül a fizetőképes keresletet - különösen az államháztartás éhségét - a pénzmennyiség oldaláról féken tartania, s akkor talán kisebb fájdalommal jár az ez évi, amúgy elkerülhetetlen újabb operáció. Bácskai Tamás Ferenczy Europress Kabinetkérdések A kormány a szövetkezeti törvény módosítását szorgalmazza Amikor a kormány napirendre tűzte az átalakult mező- gazdasági szövetkezetek működéséről szóló előterjesztést és a szövetkezeti törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat tervezetét, akkor sokak véleményét, érdekeit kellett figyelembe vennie. Gondolt a szövetkezeteken kívülálló üzletrésztulajdonosokra, akik korlátozott tulajdonosi jogaikat sérelmezik, azokra, akik a szétválás megkönnyítését javasolják, és azokra is, akik a tagsági viszonyhoz fűződő szavazati jog vagyonarányos differenciálásának hívei. A kormány által támogatott javaslat az egységes szövetkezeti törvénybe egy olyan önálló fejezetet iktat, amely csak a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó új szabályokat tartalmazza. Kimondja például, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek esetében az üzletrész legalább ÍO százalékával rendelkező tulajdonosoknak joguk van összehívni a közgyűlést, és bármely kérdésben kötelező érvénnyel kezdeményezhetik az általuk fontosnak ítélt ügyek megtárgyalását. A kívülállók ezzel a jogosítványukkal elérhetik, hogy az általuk fontosnak vélt problémákat ne lehessen egyszerűen a „szőnyeg alá” söpörni. A módosítás másik lényeges pontja: a vagyonarányos szavazás bevezetése akkor, ha a szétválással összefüggő vagyonmegosztásról, illetve a szövetkezet gazdasági társasággá alakulásáról kell dönteni. A szétválás kimondásakor továbbra is az „egy tag - egy szavazat” elve érvényesülne. Ily módon a még mindig működő nagyüzemek a piacgazdaság követelményeinek megfelelően „privatizálódhatnak”, de a tulajdonosok vagyonuk arányában nagyobb felelősséget kapnak a vállalkozásban. Csak a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozik az a törvény módosítási javaslat is, amely lehetővé teszi a településenkénti szétválás egyszerűsítését, a több települést felölelő mammutszövet- kezetek lebontását. A mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó speciális szabályozás másik új eleme, hogy e szövetkezetek ezen túl nem volnának kötelesek az eredményt a személyes közreműködés arányában felosztani. Ezt a változtatást elsősorban a foglalkoztatási gondok indokolják. A szövetkezetek tagjaiknak csak egy részét tudják munkával ellátni, s így a kívülálló üzletrésztulajdonosok, valamint a nem foglalkoztatott tagok jelentős hátrányba kerülhetnek, hiszen a kiosztható nyereségből kisebb arányban részesülnének, mint azok, akik személyesen is közreműködnek a termelésben. A módosító javaslat valamennyi más szövetkezeti típusra nézve is tartalmaz apróbb változásokat. így többek között módosítja a közgyűlés összehívásának szabályait, egyértelművé teszi a tagok munkaviszonyával kapcsolatos jogokat, s ami talán a legfontosabb, egyszerűsíti a szétválás kimondásának szabályait. A javaslat szerint a jövőben az összes tag kétharmada helyett már az egyszerű többség (50%+l fő) dönthet a szétválásról. A kormány által elfogadott módosításokat a parlamentnek is jóvá kell hagynia. Juhász Judit Ferenczy Europress Mi legyen rózsaszín? A rózsaszín, mint ahogy azt a pszihológusok kimutatják nyugtatólag hat az idegekre. Talán kormányunk is olvasta, vagy hallotta a tudósok megállapítását, mert az utóbbi időben a gazdaságunk helyzetét mintha rózsaszínnel festené le. A költségvetés hiányát például 200 milliárd forintban állapította meg a pénzügyi tárca vezetője. Sokan elhamarkodottnak tartják a nyilatkozatot, de az tény, hogy a Matáv privatizációját „nyúlta” le a költségvetés 300 millió dollárral, ezzel csökkentve a cég fejlesztési alapját. Ez a pénz előbb-utóbb hiányozni fog a Matáv kasszájából, vagyis pótolni kell. A társadalombiztosítás hiányáról is egyre kevesebb szó esik, pedig pótlására költség- vetési garancia van. A munkanélküliség rajzolásakor sem hiányzott a rózsaszín festék a felelős szakemberek palletájáról. Büszkén állítják, hogy végre csökken a munkanélküliek száma, de elfelejtik megemlíteni, hogy például 100 ezerrel emelkedett az idén a korkedvezményezett nyugdíjasok létszáma. A kormányjelentések az ipari termelés növekedéséről számolnak be, és közben elfelejtik megemlíteni, hogy az értékesítés viszont stagnál, vagyis gyáraink raktárra termelnek. A mezőgazdasági miniszter kortes beszédében büszkén jelenti ki, hogy az idei év a vagyon működtetésének éve lesz. Igenám, csak mekkora vagyoné? Nem szólnak az elemzések arról, hogy mezőgazdaságunknak mekkora vagyonvesztést hozott áZ elmúlt négy éW'V'alámint afrot sem tesz említést a földügyi tárca vezetője, hogy a meglévő vagyon működése is kérdéses pénzhiány miatt. Mert azért 1994-ben nem tekinthető vagyonnak a lófogat és a békeidőkben gyártott vetőgép. A hitel és adóságkonszolí- dáció sikeréről beszélni is felelőtlenség, hiszen számtalan pontja kérdésessé teszi hatékonyságát. A választások után négy évvel stabilizálni a kettős bankrendszert későn jött sugallat, hiszen a termelés közben 30 százalékkal csökkent, a csődeljárások jelentős része a bankok pénztelenségéből adódott, valamint a kormány hiteligényeinek égig növekedéséből. Az utóbbi ugyanis olyan inflációt gerjeszt, amire talán csak nagyapáink emlékeznek. Az adósságkonszolidáció is újra kesze-kusza helyzetet teremtett a vállalatok között. A még valahogy működőknek ugyanis esélyük sincs, hogy bekerüljenek a kedvezményezettek közé, míg a csőd szélén tántorgók hóna alá nyúl a költségvetés. Az a gazdasági vezető, amelyiknek nincsenek lejárt hitelei, vigyázott a fizetőképességére, annyit termelt és olyat, ami eladható, most verheti a fejét a falba, is irigykedve nézi a körbe bekerült vezető társait, akik megköny- nyebbült sóhajjal dőlnek hátra karosszékeikben, az ő cégének nehézségei pedig mit sem változtak. A társadalom perifériájára szorult munkanélküliek, a napi megélhetésért küszködő, még munkában állók, a szebb napokat is megélt nyugdíjasok és a kedvezményezetti körből kimaradt cégvezetők joggal gondolják, hogy a számok átfestése helyett inkább a kormány saját maszkí- rozására használná a rózsaszín festéket, mert mint tudjuk ez a szín nyugtatja az idegeket.-span Mesterséges tehén-megtermékenyítés Magyar kutatóknak sikerült mesterséges megtermékenyítésből származó, s mínusz 196 Celsius fokon tárolt szarvas- marha embriókat beültetni úgynevezett fogadóállatba - tudta meg az MTI munkatársa Seregi Jánostól, az Állatorvostudományi Egyetem Kísérleti Intézetének igazgatójától. E bejelentés azt követően történt meg, hogy a február 3-án - csütörtökön - lezajlott ultrahangos vizsgálat tanúsága szerint a hét állat közül kettő valóban vemhes. A külföldön is újszerűnek számító eljárást hazánkban elsőként az Állatorvostudományi Egyetem Kísérleti Intézetében, Üllőn alkalmazták. E módszerrel megoldható a valamilyen okból a kihalásra ítélt háziállatok embrióinak mesterséges létrehozása és tárolása, vagy különböző céllal nagyszámú utód előállítása és tárolása. Konkrét gazdasági haszonnal járhat, hogy a jó minőségű tenyészállatok tenyész- anyagát levágásukat követően is hasznosítani lehet. Az Állatorvostudományi Egyetem Kísérleti Intézetében több mint másfél évtizede foglalkoznak intenzíven különböző állatfajok mesterséges megtermékenyítésével és embriói átültetésével. Az utóbbi két évben a program tovább bővült a szarvas- marha petesejtek mesterséges körülmények között történő - úgynevezett in vitro - megtermékenyítésével. Az eljárás eredményeként már számos utód született ily módon. Ez a régóta ismert humán lombikbébikhez hasonló újdonságot jelent az állatgyógyászatban, illetve az állattenyésztésben. (MTI) Fiatal közgazdászok találkozója A magas reálkamatokat és a termelés csökkenését tekintve a monetáris politika túl szigorúnak tűnhet. A 20 százalékos inflációt és a fizetési mérleg hiányát alapul véve viszont nem elég szigorú - vélekedett Sza- páry György, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a fiatal közgazdászok salgótarjáni országos találkozóján, ahol a megyék között a legnagyobb számú küldöttséggel, húsz fővel Jász-Nagykun-Szolnok megye képviseltette magát. A klasszikus piacgazdasági folyamatok egyelőre nehezen kiszámíthatóak Magyarországon, s ez - mint mondta - megnehezíti a monetáris politika szándékainak érvényesülését. A szakember célként 1994-1995- re az infláció és a fizetési mérleg hiányának csökkentését jelölte meg. Ez utóbbihoz a monetáris és a költségvetési politikát mindenképpen össze kell hangolni. Ha a költségvetés túl laza - Szapáry György hasonlatával élve - olyan helyzet állhat elő, mintha egy autóban ülve a gázt és a féket egyszerre nyomnánk. Mindehhez hozzátette, ha a bérek önmaguktól - például az érdekegyeztetések során - túlságosan megnőnek, akkor a monetáris politika nem tudja leszorítani az inflációt, vagy csak olyan szigorú intézkedésekkel, amelyek túlságosan lenyomnák a termelést. (MTI) Az oldalt szerkesztette: Laczi Zoltán
