Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-08 / 6. szám
1994. január 8., szombat Lötávolságon belül .Titkos” és civilruhás testőrök A fiatalok gyakorlótere az utca Képriport 7 A Kánaán magyar szemmel Kardos Tamás szolnoki fotóművész 1993 szeptemberében hat héten át járta Izrael tájait, városait. Sorozatunkban személyes élményeiről beszélgetünk. Eltelt egy hét az új évből... Az 1994-dik évből valóban, de a zsidó időszámítás szerinti 5753. évből jóval több. Izraeli utam alatt, szeptember 16-án tartották a saját vallásuk szerinti ünnepet, a rós hassánát, így elmondhatom, hogy 1993-ban kétszer is elbúcsűztattam az óévet, de csak egy évet öregedtem. Természetesen jelentős a különbség a „szilveszteri” szokások között. A vidám, laza, szórakozásra szánt éjszaka a szigorú vallási törvények között elképzelhetetlen, azért a jókívánságokból jutott bőségesen.- Békés, boldog új esztendőt! - a legelterjedtebb köszöntés. Különösen időszerű ez ott, ahol a békegalamb az elmúlt néhány ezer évben nem tudott tartósan fészket rakni. Naponta hallani izraeli-arab összecsapásokról, merényletekről. Az utca, az ország a látogató számára biztonságos?- Igen, de tudnunk kell,hogy pontosan az említettek miatt nem lehet európai mércével mérni. A rendőrség dolga: a közrend, a közlekedési fegyelem, az ünnepi útlezárások biztosítása nem tűnik túl jelentősnek. A fanatikusok vallási ellentéte kibékíthetetlen. Az állandó készültség a kiszámíthatatlan akciók megelőzésére szolgál.- Nem túl sok a katona?- Néhány napig nyomasztó érzés, hogy bármerre megy az ember, fegyveresek állják útját, ellenőrzik a papírjait, beletúrnak a táskájába. Lassan tudatosul, hogy mindez értünk, ártatlan sétálókért is van. A magyarországi megítélés alapján nehéz elképzelnünk, hogy a férfiak a három év, a nők a két év kötelező szolgálatukat nagyon várják, büszkék arra, hogy ha kell, fegyverrel is megvédhetik sok vér öntözte szülőföldjüket, s szégyenletes, ha valaki a sorozásnál fennakad az alkalmasság rostáján. A tapasztaltabb, tartalékosként mozgósított katonák védik a kiemelt fontosságú helyeket, a fiatalok „gyakorlótere” az utca. Nem emlékszem, hogy Jeruzsálemben olyan helyzetbe kerültem volna, amikor nem volt látótávolságon belül katona. Az biztos, hogy lőtávolon belül mindig volt, hisz az utca emberének, a rendezvények, ünnepek vendégeinek védelméről „titkos” és civilruhás testőrök is gondoskodnak.- A képek tanúsága szerint nem túl kötött a katonaélet.- A látszat csal. Nagyon fegyelmezett, kiválóan kiképzett fiatalok teljesítenek szolgálatot, de az állandó utcai jelenlét más viselkedési formákat követel. Fegyverrel a vállon, éber tekintettel megengedett egy ölelés, egy telefon, s ha jön az imádkozás ideje... Az élet a három év alatt is tovább zajlik. A szigorú biztonsági előírások része a városok, települések között felállított ellenőrző pontok hálózata. Itt is határozottak, de pillanatok alatt szóba állnak az érdeklődőkkel. Készíthettem sisakos, zubbonyos „katonajelmezes” képet magamról, ám amikor a feleségem hazai süteményt kínált, azt ellentmondást nem tűrően utasították vissza. Tudják, a közvetlenség nem lehet lazaság is, mert a tét az emberek élete.- A kemény, belső biztonsági feltételeket ismerve felmerül a kérdés, hogy lehet az országba bejutni?- Nem egyszerűen. A Budapesti Izraeli Nagykövetségen kezdődik a kérdezőskö- dés, hová, miért, kihez utazom. A repülőtéren beszállás előtt ugyanez lejátszódik, kiegészülve az alapos csomagellenőrzéssel. Lehet, hogy csak reflexek alakultak ki bennem az előzmények után, de egész úton úgy éreztem, mintha figyelő pillantások kísérnének. Az izraeli leszállás „szertartásai” megegyeznek a magyarországival. Azt hiszem, nem szerencsés ellentmondásba keveredni előző ki- és bejelentéseinkkel. A feleségem, megérkezése után, túl minden ellenőrzésen, kézben a papírokkal, csomagokkal felsóhajtott a repülőtér bejáratánál, s tett valami megjegyzést a körülményes ügyintézésre, a felesleges időrablásra, s talán okozóikra is. Jókedve nem fokozódott, mikor egy katona nem akart bennünket a jobb oldali parkolóban hagyott gépkocsinkhoz engedni. A nyelvi nehézségeket a ránk szegezett géppisztoly pillanatok alatt feloldotta. Alig tettünk néhány bátortalan lépést, mikor a parkoló irányából robbanás rázta meg a levegőt. Előbb még marcona barátunk néhány perc múlva szívélyesen kísért autónkhoz. Az úton, a rádióból tudtuk meg, hogy bizonytalan eredetű bőröndöt veszítettek el a parkolóban, s a tűzszerészek a helyszínen robbantották fel, elkerülve az esetleges kockázatot. Sajnos, a belváros bombariadói nem oldhatók meg ilyen módszerekkel. A gyakorlott, profi út- és lakónegyed-lezárások alig tartanak tovább húsz-harminc percnél, ehhez megtanul alkalmazkodni az idegen, de nem lehet a félelem légkörét megszokni.- Mitől félnek az izraeliek?- Az alattomos, kiszámíthatatlan terror- cselekményektől, hisz az Izraelben élő araboknak nincs joguk fegyvert tartani, de a vallási elvakultság rengeteg „ötletet” szül, s félnek a háborútól. Cs. M. L.
