Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-07 / 5. szám
12 Képriport 1994. január 7., péntek Az Alföld festője A napokban kerestük fel Szegvári Károlyt a múzeumnak is beillő, féltett és szeretett műkincsekkel, régiségekkel telezsúfolt műteremlakásában, mely valamikor az angol királyi fes- tönagvság, László Fiilőp kastélya volt. A művész a napokban tölti be 74. életévét, s nemrég gyógyult fel több mint hét hónapos súlyos betegségéből. A több mint 20 kilót fogyott művész már újra a festöállvány mögé állt, de még nem tud huzamosabb ideig dolgozni. Mint elmondta a Tószegről elszármazott művész, azt, hogy most mi beszélhetünk, elsősorban dr. Súkösd László tanár úrnak, valamint stábjának és nem utolsósorban Ágnes asszonynak, szeretett feleségének köszönheti, aki szinte éjjel-nappal mellette volt a betegágynál. Beszélgetésünk alatt is be-beszalad, sálat tesz férje nyakába, a műteremben bekapcsolja a fűtőtestet, nehogy megfázzon. Az Alföld festőjének tartja magát, gyönyörű tanyaképei mellett nagyon sok lovas képet, portrét és aktot is fest. Mindegyik témában otthon van. A képei a világ minden részében megtalálhatók, többek között a vatikáni képtárban, Kohl kancellárnál vagy Cziffra Györgynél. Nem hiába írja róla a szakirodalom, hogy Szegvári Károly nem egysíkú alkotó. Tájképeivel vetekszenek portréi, csendéletei, aktjai, sőt templomi táblaképei. Szeretettel gondol vissza szülőfalujára is, ahol Szegvári Károly alapítványt hozott létre, ezzel is segítve a tehetséges falusi fiatalok továbbtanulását. Képeink a művész műtermében készültek. Kép és szöveg: Nagy Zsolt
