Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-06 / 4. szám

/ 1994. január 6., csütörtök Körkép 5 A tévé képernyője előtt Csupán két programról, a hétfő esti új magyar tévéfilm­ről és a kétrészes életrajzi filmről, mert utólag is figyel­met érdemelnek feltétlenül; az egyik kissé elfeledett érté­künk, a nemzeti dráma része, a másik egy rendkívüli géni­uszról készült, Michelangelót hozta közelünkbe, egy időben távol eső korszak, a rene­szánsz szobrászát, a Dávid, a Sixtusi kápolna freskójának megalkotóját. A kő „poétája” Az olasz, német, angol együttműködéssel létrehozott film a maga nemében, a maga műfajában tisztességes munka; nem holmi képes­könyv az életútról, ennél sok­kal több: drámai helyzetekben jeleníti meg átütő erővel s át­élhető módon az egykori vá­rosállam, majd a Vatikán vi­lágát, igazi korrajzot ad, s ugyanakkor megjeleníti Mi­chelangelo drámai küzdelmét az anyaggal, a kővel, melynek - ahogyan ő vallja - lelke van, sőt hangja is, csak meg kell hallani, mit is mond. A film indítása is mily megkapó! Nem bíbelődik a gyermekkor apró-cseprő festegetésével, belevág a dolgok közepébe, a művészt már első érett mun­kájának pillanataiban állítja elénk, a csodálatos Faunt min­tázó szobrászt látjuk, tanuló­társaival egyetemben. S csak később, az apai látogatások­ban villantja fel a gyermek­kort, az apai szigorúságot, a szülői házat. Remek portrékat rajzol a kor kiemelkedő alak­jairól. Savonarolában például nemcsak a „bűnös” kortársait vadul ostorozó szerzetest raj­zolja meg pontosan, de benne a modem fanatikusok félel­metes vonásait is felfedezhet­jük. Erőteljes II. Gyula pápa portréja is, s igen szemléletes a két óriás, Leonardo da Vinci és Michelangelo Buonarotti nemes vetélkedésének ábrá­zolása. Szinte sajnálhatjuk, hogy véget ért a Sixtusi ká­polna freskójával az életmű bemutatása. Mindenesetre aki ugyanerről olvasni is kíván, kinek a film meghozta rá a kedvet, ajánlom, lapozzon bele Karel Schulcz Kőbe zárt fájdalom című könyvébe. Íze­lítőül néhány kiragadott mon­dat, amikor Michelangelo ar­ról beszél, milyen érzések fogták el a carrarai márvány­hegyek között; „Szerettem volna ezekből a hegyekből ha­talmas szobrokat kifaragni, olyan gigantikus szobrokat, amelyeket már messziről lát­hat a Carrara felé tartó ván­dor. Szerettem volna vésőm­mel megdolgozni a sziklák márványtestét. Hatalmas pö­rölycsapásaimról visszhang­zottak volna a hegyek. Gigá­szok impozáns alakjait akar­tam kibontani az anyagból, s a gigászok mérföldes lépteikkel a felhőket ostromolták volna.” Micsoda monumenta­litás, micsoda vágy a halhatat­lanságra! A csikós A csikós ha nem is a leg­jobb darabja a Liliomfi szer­zőjének, de a több mint száz Szigligeti-dráma között min­denképp előkelő helyen sze­repel. S amikor 1847-ben a Nemzeti Színház bemutatja, a siker forró. Újabb premierek, s időközben átalakul a színmű, játsszák érzelgős, szentimentális szerelmi törté­netnek is. A kérdés: most mit kezdenek vele ’93-ban? Ki is egyáltalán ennek a drámának a hőse? Ez a legény Kukorica Jancsi édestestvére, ereiben ugyanaz a vér folyik, mint Petőfi Sándor János vi­tézében, a tiszta erkölcs, a bá­torság, a jóság, a gyengédség, az erő megtestesülése. S vele szemben a romlott úri világ, egy kastély urai személyesítik meg. A kettő szembeállítása pedig ugyanarra a forradalmi gondolatra vall, ami a Petőfié és mindazoké, akik ’48 forra­dalmát készítették elő, hisz a Csikós a forradalom előesté­jén született. A befejezés na- ivsága, hogy tudniillik az igazságszolgáltatás mégis­csak az igazi bűnösre sújt le, a gyilkosra, nos ebben a befeje­zésben is a plebejus szemlélet igazságtudata szólal meg, még ha napjainkban hepiend- nek is érezhetjük a „könnyed” drámai megoldást. Valóságos világ, valóságos konfliktusai, ellentétei fűtik Szigligeti Ede színművét, s mi lett belőle a képernyőn? Közönséges folklórmutat; vány, fényesre vasalt és hófe­hérre fehérített jelmezekkel, fényesen csillogó csizmákkal (egyetlen porszem sem esett volna rájuk még véletlenül sem), népi együttes táncoló tagjaival, akik ropták a skan­zen steril környezetében, az­tán dalok minden mennyiség­ben, no meg lovak, lovak és lovak. Sajnos Zsurzs Éva job­ban követte a népszínművek hagyományossá vált század­végi pántlikás stílusát, mint hogy inkább hitt volna a drá­maíró erős gondolataiban, nemes indulataiban; nem a va­lósághoz hozta közelebb a já­tékot, ellenkezőleg, ünnep­lőbe öltöztette mindazt, ami valóságos és így el is távolí­totta tőle. így azután ez a tele­víziós Csikós elvesztette minden természetes varázsát, illatos rózsa helyett művirág­ként díszelgett a képernyőn. Ráadásul a televízió bűnügyi történetként ajánlotta a néző­nek, nyilván azért, merthogy a cselekményben gyilkosság is történik. Ilyen alapon Shakespeare tragédiáit kiki­álthatnánk csupán kriminek is, ugyebár. E látványossá tett változat­ban eltörpül a színészi telje­sítmény is, kettőt azonban megjegyezhettünk magunk­nak, két színészét, akik tehet­ségükkel áttörték a népszín­műi dekoratív kereteket. Ju­hász Jácint tiborcos hangvé­telű Bálint gazdája és Koncz Gábor csavaros eszű, robusz­tus öreg csikós-számadója markáns alakítás. A szerel­mespárt megformáló két fiatal színészről csak gondolhatjuk, tehetséges-e, ezúttal inkább jelenségként voltak jelen; Ba­rabás Kiss Zoltán András sze­repében és Gregor Bernadett Rózsi alakjában. Új, friss ar­cok ugyan ők a képernyőn, de szerepük nem adott alkalmat arra - nyilván rendezői elkép­zelésből eredően is -, hogy képességeiket igazán megmu­tassák. Olyanok ők, úgy fes­tenek, mintha egy vásári vagy búcsúbeli fotográfiáról léptek volna át a képernyőre. Zsurzs Éva nem először nyúl hozzá olyan klasszikushoz, akit ki­csit befedett az idő pora. Ezút­tal úgy vélem, bal kézzel tette. Szépségtisztelete elvitte a népélet „fess” bemutatásá­nak irányába. Valkó Mihály Los Angelesben világhírű filmsztárok, komikusok.jelen- létében megnyitották a komikusok múzeumát. Össze­gyűjtötték New York-i Rádiómúzeum segítségével mind­azt a hang- és képanyagot, melyen komikusok szerepel­nek. (FEB Foto) H 7 Orosz festő az Achim András utcában Volkov Mihály orosz és Üz­begisztánban született, s annak, hogy hogyan keveredett Ma­gyarországra és pontosan Szol­nokra, története van, peresztroj- kális viszontagságokkal ve­gyítve. Munkácsra került, éve­ken át ott dolgozott, s minden­féle szempontból megbecsült festőművésznek számított. Ám az utóbbi időben ott már nem nagyon tudott mit kezdeni ma­gával. Kárpátukrajnában meg­élhetés nincs, még a baráti tár­saságokban is a csevely a sefte- lésről és az anyagiasságról folyt, úgy tűnt, hogy minden tönkrement körülötte, s már olyan kérdéseket forgatott ma­gában, hogy van-e egyáltalán értelme az életnek. És akkor egy munkácsi kiállí­tás és egy rokoni látogatás al­kalmával találkozott Vígh Bá- lintnéval és húgával, itt kezdőd­tek a lehetséges kibontakozását és jövőjét jelentő magyaror­szági kapcsolatok. Ám előbb egy kevésbé szívderítő kitérő: egy - ne nevezzük meg - ma­gyar származású üzletember felfedezte őt, és úgy találta, meg lehet élni Volkov tehetségéből. Alá akart vele íratni egy teljesen előnytelen szerződést, amellyel abszolút kiszolgáltatott hely­zetbe került volna: ezt szeren­csére nem tette meg. Három hónapig a Mátrában, az „üzlet­ember” nyaralójában töltötte a vakációt kisfiával együtt. Köz­ben meglátogatta kedves szol­noki ismerőseit, s a család tu­domást szerezvén a szerződés mibenlétéről, s mivel Okszana (Vígh Bálintné) nagyon kedveli az ő képeit, itt marasztalta. Tehát most vendég. Nagyon Szeretné, ha helye lehetne ebben az országban, s akinek csak le­het, megmutathatná a képeit. Nekem tetszenek. BG újszülött Karcagon „Európai Régiók Névjegykártyája”/ / m Megyénk is képviseltette magát A most már 20 éves Rab Sándorné Földvári Annamáriá­nak jól kezdődött az 1994-es esztendő, hiszen megérkezett a trónörökös, Sanyika. A 60 cen­tis kislegény 4,2 kilót nyomott a mérlegeléskor. Eleipte néhány grammot evett, tegnap hajnal­ban már 70 grammot szopott. Ennek édesanyja is nagyon örül. A csöppség tiszta apja - mondja büszkén -, fekete hosz- szú haja van, pici füleivel, kék szemével figyel a világra. Annamária ezúton is köszöni dr. Molnár Sándor főorvos úr segítségét, aki a szülést leve­zette. Az édesanya ’92-ben végzett porcelánfestőként az akkori Ragó Antal Ipari Iskolában, de szakmájában nem tudott elhe­lyezkedni, így a pályakezdő munkanélküliek segélyét kapta áprilisig. Miután terhes lett, nem tudott elhelyezkedni. Férje villanyszerelőként dolgozott, most ő is munkanélküli, a se­gélyt még ebben a hónapban kapja. így még nem tudja, hogy februártól miből élnek, mire futja a 11 ezer forintos családi pótlékból és gyesből. Szerettek volna külön háztartást vezetni, de ez ebből nem lehetséges. így továbbra is anyósáékkal fognak közösen főzni. Férje nagy családban szüle­tett, így több gyermeket sze­retne. Éz az elképzelése az ifjú anya terveivel is megegyezik. Mindketten nagyon boldo­gok. A kissrác érkezése nagy­ban megváltoztatja a családi te­endőket is, melyhez anyósától minden segítséget megkap.-de­Emlékhangverseny Lisznyai Szabó Gábor zene­szerző és orgonaművész szüle­tésének 80. évfordulója alkal­mából a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége, a Lisz- nyay Szabó Gábor Emlékszö­vetség és a Magyar Zenei Ka­mara hangversenyt tart január 15-én a Zeneakadémián. Az es­ten Lisznyay Missa Salesiana című darabját és Johann Sebas­tian Bach G-dúr miséjét adja elő a Budapesti Bach Együttes, Pászthy Júlia, Bodonyi Katalin, Winner Géza és Moldvay Jó­zsef. A karmester Ella István lesz. Lisznyay Szabó Gábor orgo­namestere volt a Dohány utcai zsinagógának, tanára a buda­pesti római katolikus kántor­képző tanfolyamnak. 1971-től főleg zeneszerzéssel foglalko­zott. 1981-ben hunyt el. (MTI) Tavaly novemberben Brüsz- szelben „Európai Régiók Név­jegykártyája” címmel olyan in­formációs-tájékoztató füzet je­lent meg, melyben az Európai Régiók Gyűléséhez tartozó 22 ország 235 régiója között Jász-Nagykun-Szolnok megye is letette névjegyét, azaz bemu­tatkozott. De mi is az Európai Régiók Gyűlése; mit jelent megyénk számára e nemzetközi szerve­zetben való részvétel? Kilenc munkaközösség - köz­tük az Alpok-Adria Régiók Szövetségének - határközi együttműködés területén szer­zett tapasztalatai, valamint az érintett régiók azon szándéka, hogy saját szervezetük legyen, vezetett el ahhoz, hogy 1985. június 15-én a vallóniai Lovain la Neuve-ben megalakuljon az Európai Régiók Gyűlése. El­nöke Jordi Pujol, a spanyolor­szági Katalónia kormányának elnöke. A Régiók Gyűlése két irodát, illetve hivatalt működtet feladatainak ellátásához, a hat szakbizottság működésének se­gítésére. Az egyik iroda Brüsz- szelben az Európai Unióval, a másik pedig Strassbourgban az Európa Tanáccsal kilakított munkakapcsolatban játszik fon­tos szerepet. Gazdaság, kereskedelem Megyénket az elmúlt évi San­tiago de Compostella-i közgyű­lésen, Spanyolországban vették fel tagnak, a közgyűlésen me­gyénket dr. Rédei István ta­nácsnok, a Jászsági ÁFÉSZ el­nöke képviseli. Megtiszteltetés, hogy megyénket két szakbizott­ság munkájában való közremű­ködésére is felkérték; a IV., ill. a VI. sz. bizottságba. Az előbbi a nyugat-európai és a kelet-kö- zép-európai országok gazda­sági-kereskedelmi kapcsolatait igyekszik segíteni különböző projektjeivel (mint az Ouvertüre program, mely olyan projektek megvalósítását támogatja, me­lyet két nyugati és egy kelet-kö- zép-európai ország kíván meg­valósítani a helyi gazdaságfej­lesztés, pl. kereskedelem, üzleti kapcsolatok kisvállalkozások, turizmus, a helyi önkormányza­tok menedzselése, infrastruk­túra, szállítás és környezetvéde­lem területén a kelet-közép-eu- rópai országokban, tanácsadó szervezetként is működik a Phare-program kialakításában). Az utóbbi bizottság pedig a kul­turális és ifjúsági csereprogra­mok az „Eurodyssee” és az ICON elnevezés alatt futó és kulturális turizmust felölelő programok megvalósításában, valamint a Centurionéven köz- igazgatási szakemberek nyu­gat-európai országokban tör­ténő szakmai gyaköílaton való részvételüket segíti. A „régió” elnevezés arra a kormányzati szintre vonatkozik, amely közvetlenül a központi állam alatt helyezkedik el. Né­hány példa: Franciaország (ré­gió), Hollandia (provincia), Egyesült Királyság (grófság), Németország (tartomány), Ma­gyarország (megye), Lengyel- ország (vajdaság) stb. A régiók politikai képviseletének meg­erősítése az európai intézmé­nyek keretein belül volt az el­sődleges cél, melyet az ERGY maga elé tűzött. Legfőbb győ­zelmének azt könyvelheti el, hogy az Európai Unió szerző­dése szükségessé tette a Régiók Bizottságának felállítását, mely az Unión belül autonóm tanács­adó szervezetként, regionális és helyi testületek képviselőiből tevődik össze. Elnökének - ép­pen a legutóbbi barcelonai köz­gyűlés saját tagjaiból tett javas­latot a flandriai L. Varn den Brande személyében. Az Euró­pai Régiók Gyűlése e bizottság működésével is segíteni kíván Kelet-Közép-Európának „meg­alkotni a politikai és gazdasági feltételeket az Európai Közös­séghez való csatlakozáshoz.” Az Európai Tanáccsal való kap­csolatában főleg arra akar na­gyobb hangsúlyt fektetni, hogy a régiók nagyobb szerepet kap­janak az európai döntési folya­matokban való részvételt ille­tően. Ezek a feltételek közvet­lenül kapcsolódnak a regionali- zációhoz. Kárpátok Eurorégió A másik regionális szervezet, „szövetség”, melynek megyénk tavaly ősz óta tagja, a Kárpátok Eurorégió. Mi is az Eurorégió? Az Eurorégió nevet akkor hasz­nálják, amikor egy olyan terüle­tet akarnak megjelölni, ahol kölcsönös interregionális vagy határokat áthidaló gazdasági, szociális, kulturális vagy más jellegű együttműködések létez­nek kettő vagy több állam és he­lyi kormányzatok között. Az Eurorégió egy behatárolt földrajzi területet jelöl, amely két vagy több ország adott terü­letét foglalja magában, amelyek megegyeztek, hogy összehan­golják a tevékenységeiket kü­lönböző területeken. A Kárpá­tok Eurorégió filozófiája és lét­rehozása a nyugat-európai hatá­rokat áthidaló és interregionális együttműködés eredményein alapszik. A földrajzi fekvés és a történelmi múlt következtében Ukrajna, Románia, Szlovákia, Lengyelprszág é.s. Magyaror­szág szomszédos területein élő népek az évszázadok során a közös érintkezés és kapcsolatok különböző formáit fejlesztették ki. „Hídépítés” A nem hivatalos „nemzetközi kapcsolatok” ezen formái - amelyek államhatárokat, nem­zeteket és különböző kultúrákat és földrajzi régiókat hidalnak át - évszázadok során fejlődtek ki, figyelembe véve a régió népei­nek valódi szükségletét. Meg­van a lehetősége, hogy Európá­nak ebben a részében a koráb­ban felsorolt tényezők a legfon­tosabb stabilizáló szerepet tölt­sék be, valamint a térség gazda­sági fejlődésében döntő szere­pet játsszon. A Kárpátok Eurorégiójához tartozik: Krosno és Przemysl régiók Lengyelországból, Szlo­vákiából Bardejov, Humenne, Michalovce, Svidnik, Trebisov és Vranov régiók, Ukrajnából a kárpátaljai terület, Magyaror­szágról Szabolcs-Szatmár-Be- reg, Hajdú-Bihar, Bor­sod-Abaúj-Zemplén, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok me­gyék. Románia képviselői Satu-Maré és Meramures régiók kérték, hogy a Kárpátok Euro­régió munkájában megfigyelői szerepet töltsenek be. A Kárpátok Eurorégió létre­hozásának célja, hogy jobb ke­retet biztosítson a tagoknak a határokat áthidaló együttműkö­dések koordinálására, valamint hozzájáruljon egy gyorsabb re­gionális és gazdasági fejlődés­hez - felkeltve a nyugat érdek­lődését - és a jószomszédi kap­csolatok kialakításához az érin­tett ország és népek között. A Kárpátok Eurorégió közös munkabizottságok létrehozását is kezdeményezte, melyek olyan kérdésekkel foglalkoz­nak, mint pl. az infrastruktúra fejlesztése és modernizálása, a magánjellegű üzleti kapcsola­tok elősegítése, környezetvéde­lem, kulturális és oktatási prog­ramok cseréje. A Kelet-Nyugat Tanulmányok Intézetének be­kapcsolódása a Kárpátok Euro­régió együttműködésbe kiter­jedt hálózatán keresztül segít mozgósítani az emberi és anyagi erőforrásokat. Báli István

Next

/
Oldalképek
Tartalom