Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-31 / 25. szám

6 Kitekintő 1994. január 31., hétfő Emberkereskedelem is ritkította az erdélyi szászokat II Ok hazamennek, nem úgy, mint a magyarok Valamikor a történelmi Erdélyen belüli Királyföldön, a hét szász vármegyében több szász élt, mint például a Székelyföldön székely. Va­lamikor Kolozsvárt többségében szász lakosság népesítette be, sőt, több ízben szász kormányzója volt Erdélynek. Aztán nem is olyan régen, úgy hetven évvel ezelőtt háromnegyedmillió német élt Romániában. Mindez mára csak történelem, vagy még annyi sem: emlék, mítosz, nosztalgia. Küzdelmes üdvözlet Romániából Bélyegvariációk ragasztó nélkül Madarat tolláról, egy országot - a postájáról. így is fordít­hatnánk az ismert szólást. Márpedig a román posta nem dicse­kedhet azzal, hogy rekordidő alatt és minden levelet kézbesít. Gyakran elkallódik egy-egy üzenet - vajon ki a hibás érte? és ilyenkor mindhiába várja a feladó a választ. Németországból nemcsak a tizenhétmilliós NDK, hanem kisebbségi sorsban élő németek milliói rekedtek kívül a máso­dik világháborút követően. Úgy tűnik, hogy két ember­öltő alatt a német állam nagy­részt megoldotta a problémáju­kat: az NDK-val egyesült, a lengyelországi, morvaországi, oroszországi stb. honfitársainak millióiról pedig elsősorban úgy gondoskodott, hogy befogadta őket. így Romániából is százezrek vándoroltak ki háborúban és békében egyaránt. István-kori telepek A mára csupán százezerre zsugorodott romániai németség azért alkot még egy foltot az or­szág nemzetállami térképén. Egyetlen parlamenti képviselő­jükkel, Ingmar Brandsch úrral vetettük össze a múltat a jelen­nel, és próbáltunk szembenézni az elkövetkező évezreddel.- Sajnos érdekesebb beszélni a szászok 850 éves erdélyi jelen­létéről, mint jövőjük perspektí­váiról. Kérem, tekintsük át rö­viden az első nyolc évszázadot.- Már Szent István korában létrejöttek német telepek, de ezek lakói hamar felszívódtak. Ezért a XII. század eleji csopor­tos érkezésüket tekintjük a meg­telepedésük kezdetének, amikor létrehozták Szeben megyét, kü­lön geréb vezetésével. Nagyobb méretű betelepedé­sükre a XIII. században került sor. Az 1221-ben kiadott And- reanum szabályozta jogaikat, és alakította ki adminisztratív elhe­lyezkedésüket az úgynevezett Királyföldön, azaz Dél-Erdély- ben, a Kárpátok vonulata men­tén. A szász megmaradás egyik fő feltétele autonómiájuk és ön- szerveződésük volt. Többnyire zárt közösségeket alkottak, fal­vakat vagy szabad királyi váro­sokat, melyekben minden dol­gos polgár elismerésnek ör­vendhetett. Ugyanakkor az erdélyi szászság az úgynevezett unió trium nationum, azaz a három nemzet részeként, képviselőik által részt vett az ország vezeté­sében, szabadon gyakorolhatta jogait. Paktum és deportálás- A XX. század mégis radiká­lis változást hozott a századfor­dulón még mintegy háromne­gyedmilliós szászság számára. Mi az oka fokozott kivándorlá­suknak?- A szász tragédia a kommu­nizmussal kezdődött, mivel az államosítással és a földreform­mal kihúzták a gazdasági talajt a lábuk alól. így a szép számú szász gyárosok, iparosok, vál­lalkozók, valamint a szívós munkájuk eredményeként gaz­dag faluközösségek többé már nem tudtak előrelépni. Sőt, a rendszerváltás kivéte­lesen szigorúan bánt el a romá­niai szászokkal, németekkel, mint a nép ellenségének kikiál­tott lakosokkal. Tulajdonaikat, földjeiket mindjárt a háborút követően kisajátították, sokak­nak még a házát is elvették, gazdaságilag megnyomorították őket. 1944 őszétől hatalmas politi­kai nyomás is nehezedett rájuk. Mivel egy Hitler-Antonescu paktum értelmében a szász ifjak és a behívónak nagy része a német hadsereg kötelékébe ke­rült, az a helyzet állt elő, hogy Románia kilépésével saját hazá­juk ellen kellett harcolniuk. Mint hazaárulóknak nyilvání­tottak, nagyon sokan akaratuk­tól függetlenül nem térhettek vissza szülőföldjükre. Ugyan­akkor a visszavonulás során je­lentős számú romániai német csatlakozott a német hadsereg­hez, ami újabb tízezrek kiván­dorlását jelentette. Ekkor szá- molódtak fel, szinte teljes mér­tékben, a besszarábiai, bukovi­nai és besztercei német telepü­lések. Több tízezres nagyságrendű létszámcsökkenést okozott a háborút követő erőteljes depor­tálás, amikor szinte minden 18. életévét betöltött ifjút vagy kö­zépkorú férfit, nőt a Szovjetu­nióba vittek munkatáborba. So­kan soha nem tértek haza közü­lük. Ha a számokat összeadjuk, akkor több százezres veszteség­listát állíthatunk össze, azaz a Románia területén élő német lakosok száma a második világ­háborút követően félmillióra csökkent.- Nem kellett viszont eltelnie fél évszázadnak, és a romániai németek száma a becslések sze­rint már alig éri el a százezret. Hogyan és miért folytatódott a kitelepedésük?- A hatvanas években las­sacskán normalizálódott a hely­zet. Részben begyógyultak a háború sebei, és a szászok va­lamicskét visszakaptak a teljes mértékben elvett jogaikból. Al­kalmazkodniuk kellett az új kö­rülményekhez, amelyeket iga­zán sohasem éreztek a maguké­nak. Ezért fennállt az emigrá- ciós hullám, de szabályozott ke­retek között, mivel a kommu­nista diktatúra nem fogadta el a masszív kivándorlás gondolatát, amely nyíltan minősítette volna a rendszert. A német ára Ceausescu az emberkereske­delem híve volt, és ehhez támo­gatást kapott az akkori Nyu- gat-Németországból: tizen­egyezer, majd később 14 ezer márkába került egy személy. Je­lentkező pedig bőven akadt, mivel a nemzetiségi elnyomás egyre inkább érződött köreink­ben: csökkentették iskoláinkat, megtiltották a helynevek hasz­nálatát anyanyelvűnkön, majd németül beszélő románoknak „kiáltottak ki” bennünket, tehát evidenssé váltak az asszimilá­ciós hatalmi törekvések.- 1989. december nem hogy csökkentette volna a kitelepedés ütemét, még rátett egy lapáttal. Az 1991-es statisztika szerint az országot hivatalosan elhagyó mintegy 130 ezer román állam­polgár közül 95 ezer 671 a né­met nemzetiségű. Nem trage- dia-e ez az önök, a romániai németek számára?- Valóban, a statisztikák szempontjából katasztrófát je­lent az eltelt négy év, mivel tö­megesen vándoroltak ki a néme­tek az anyaországba, és nagy­részt csak öregek maradtak itt­hon. Mindenki elment, aki akart, akiket vonzottak a né­metországi állapotok. Amit ki kell hangsúlyoznunk: a magyarokkal ellentétben, a németek nem élik meg tragédi­aként a kivándorlásukat. Ok az anyaországból jöttek ide a XIII. században, tehát más a kötődé­sük a szülőföldjükhöz. Most pedig visszatelepülnek, ezért döntésük erkölcsileg nem ítél­hető el annyira súlyosan, mint a magyar kivándorlóké. Távozásuk mindenképpen szomorú, mert egy sajátos szín, egy jellegzetes kultúra szűnik meg általa, amely magát a né­metséget is gazdagította. Vigasz talán csak az, hogy egész Ke- let-Európából hazamennek a németek, amiként egykor kiraj­zottak az anyaországból, most visszaszármaznak.- A szászokon kívül hol étnek még Románia területén német nemzetiségű lakosok?- Főleg a nyugati határszé­len. a Bánságban és a Partium szatmári részén élnek svábok. Ők egyébként a szászok egyön­tetű evangélikusságával ellen­tétben többnyire katolikusok. Meg kell még említenem a Má- ramarosban élő úgynevezett cipszereket, valamint az oszág különböző pontjaira elkerült németeket, akik vagy önszán­tukból, vagy erőszakos belső ki­telepítés következtében kerül­tek messzebbre rokonaiktól.- Ezekután beszéljünk az itt- honmaradókról is. Mi változott 1989 decembere óta a Románi­ában élő németek életében, mi­lyen jogaik vannak az alkotmá­nyos nemzetállamban?- Megalakult a Német De­mokrata Fórum, amely alterna­tívát, jobb körülményeket kíván biztosítani azok számára, akik Romániában akarnak élni, egy­ben közvetítő közeg az anyaor­szág Németország felé. Előrelépés mindenképpen történt az elmúlt évek alatt. Ezt bizonyítja, hogy visszakaptuk gimnáziumainkat Brassóban, Szebenben, Medgyesen, Seges­váron, Temesváron, Bukarest­ben, és újból működik a Sze- beni Teológiai Intézet. Rádió­adást szerkeszthetünk Buka­restben, Temesváron és Maros- vásárhelyen, tévéműsort heti másfél órában, és sajtótermé­kekkel is rendelkezünk. Lehetőségek, de kinek?- Nem paradox d helyzet? Kinek jött létre, alakult ez a sok új lehetőség?- Valóban, sokszor egysze­rűen nem találunk embereket egy-egy munkakör betöltésére. De nem adhatjuk fel az idealiz­musunkat, remélnünk kell, hogy valahol kiegyensúlyozódik a kivándorlás. A Német Demokrata Fórum és az egyházaink sem az elme­netel, sem az ittmaradás mellett nem foglalnak állást. Egyéni megítélés kérdésének tekintik a választást.- Ha visszatérünk a minden­napokba, milyen aggasztó jele­ket lát még a németségre nézve?- Szomorúnak tartom az el­uralkodó paszivitás mértékét. Bizonyítják ezt a választások is, amelyeken igen alacsony volt a részvételünk. Rossz érzés fog el, amikor arra gondolok, hogy már a templomaink elárverezését vagy odaajándékozását is el­kezdtük, miközben a házaink­ban mások költöztek be.- Ráadásul az itthonmaradók is fél szemmel Németország felé kacsintanak. . . A szív még dobog- Az anyaország intézkedést hozott, melynek értelmében azok, akik német származásukat igazolni tudják, hamarabb és kevesebb eljárással kapnak né­met vízumot. Ettől az intézke­déstől azt is reméljük, hogy aki könnyebben utazhat, annak könnyebb hazatérnie is.- Új évszázad, évezred kü­szöbén állunk. Mi lesz a romá­niai németség jövője, megéri-e az ezeréves történelmet?- Lehetetlen jósolni, de any- nyit elmondhatok: még nem ért véget a történelmünk. A szív még dobog, az egyház és az is­kolák léteznek, működnek. Rendkívüli csapások érték a szászokat, de a csehországi vagy lengyelországi németek tragédiájához képest nekünk még hallgatnunk kell, hiszen alapvető intézményeink meg­maradtak. Amíg ezek a struktú­rák léteznek, addig mi is léte­zünk. Hogy mennyi ez az idő? Ne­künk nem a jóslás a feladatunk, hanem az, hogy meghazudtol­juk mások jóslatát. Ábrám Zoltán Nos, azt tudtuk, hogy a régi időszakban átvilágították, való­színűleg a lehető legmodernebb módszerekkel „áttanulmányoz­ták” a külföldre (egyeseknek bel­földre is) küldött leveleket. De a két ország, Magyarország és Románia közötti egyezmény alapján mindössze két lejbe ke­rült egy bélyeg a szomszédba, ami kapható volt, és különösebb erőlködés nélkül fel lehetett ra­gasztani a borítékra. És most ? Ünnepek táján sokan tapasztalhatták, hogy romániai rokonaiktól, ismerőseiktől ér­kező képeslapokat, üdvözlőkár­tyákat feladójuk telis-tele ragasz­totta különböző lejértéket képvi­selő bélyegekkel, sőt, mi több, Kevesen tudják, hogy az 1793 és 1806 között Marosvá­sárhelyen működő Erdélyi Ma­gyar Nyelvművelő Társaság volt az első magyar tudós szervez­kedés. Néhány évtizeddel meg­előzte az 1825-ben létrejött Magyar Tudományos Akadé­miát. A nyelvmívelő társaság a fel­világosodás korának csaknem minden fontosabb társadalom- tudományi és természettudo­Szerbia északi vidékeinek szomszédságában már több mint két éve nincsenek harcok. A tartalékosokat ennek ellenére rendületlenül viszik valahova. A mozgósítás kéthavonként is­métlődik, a hivatalos magyará­zat szerint azért, hogy minden katonaköteles polgár egyfor­mán viselje a haza védelmének terhét. A katonai hatóságok nem kí­vánják közölni, hány fiatal ta­gadta meg a mozgósítási paran­csot. A vezérkar még 1992 vé­gén juttatta el azt a jelentést a szövetségi kormánynak, mely szerint 13.672 személyre vo­natkozhatna az amnesztiatör­vény. Az illetékes külföldi Rendhagyó rendezvényre került sor Marosvásárhelyen 1993 de­cemberében. A magyar ifjúsági szervezet (MADISZ) és a győri Mediawave Alapítvány szervezé­sében, tucatnyi szponzor támoga­tását élvezve, magyar filmnapokat tartottak „Sors és képzelet” cím­mel. A szervezők a fikció és valóság viszonyára, a realitást és az em­beri dolgokat nem szokványos módon megközelítő játék- és do­kumentumfilmek együttes jelenlé­tére gondoltak, amikor ezt adták a színvonalas filmszemle címéül. jókora foltokat is gyártott a bé­lyegek körül. Akinek mégsem tűnt fel ez az esztétikai látvá­nyosság, annak megmagyaráz­zuk. Arról van szó, hogy 2-3 év­vel ezelőtt egyik napról a má­sikra, különösebb hivatkozás nélkül megszüntették az egyez­ményt, amelynek értelmében a Magyarországra küldött levélre, lapra belföldi névértékű bélyeget kell ragasztani. Ezzel párhuza­mosan állandóan nőtt, nő a postai díjszabás is, és jelenleg 255 lejbe kerül egy zárt boríték postázása Romániából Magyarországra. Csakhogy a bélyeggyártás nem igazodott a „követelményekhez”, természetesen nincs 255 lejes új bélyeg, és ami van, abból is ki­mányi kérdésével foglalkozott. Ezért a magyar tudományos élet jelesei, szellemi kiválóságai a legnagyobb elismeréssel fordul­tak a meghirdetett eszmékhez. Aranka György erdélyi ma­gyar író fáradhatatlan munkás­sága és levelezése nyomán szerveződött a kezdetben első­sorban nyelvműveléssel foglal­kozó tudós társaság. A magyar nyelvnek jogaiba való visszahe­lyezése, a nemzeti művelődés szervezetek és a Vöröskereszt adatai szerint ezzel szemben Európa-szerte és Amerikában összesen mintegy 100 ezer ju­goszláv katonaszökevény él. Csak a Vajdaságból 25 ezren távoztak Magyarországra. Mi vár rájuk? E kényes kér­dés megoldására már többféle kezdeményezés létezett. Elké­szült például az amnesztiatör- vény-javaslat, amelyet a kor­mány sürgősségi eljárással kí­vánt elfogadtatni. Nem sikerült. Tizenhat európai ország: a ti- zenkettek, valamint Svájc, Svédország, Norvégia és Auszt­ria is tenni kívánnak a külföldön élő jugoszláv katonaszökevé­nyekért. Szervezkedésük célja, Eszébe juthatott a filmrajongó né­zőknek, hogy úgy öt évvel ezelőtt még a képzelet is túl merész re­ménynek tartotta, hogy ilyesmit egyszercsak lehetővé tesz a sors. A régi és mai magyar művész­filmek, dokumentum- és rövidfil­mek jó része ismeretlen a magyar tévéadást (a Duna Tv csak egy éve fogható Erdélyszerte) és politikai okokból a magyar mozifilmeket is nélkülöző erdélyi néző számára. A marosvásárhelyi művészeti ese­mény az utóbbi évek magyar filmgyártásának a keresztmetsze­tét adta, ugyanakkor a magyar spórolták a ragasztót. Ezért, aki mégis csak rászánja magát, hogy éppen bélyegre áldoz szűkös fi­zetéséből, nyugdíjából, az egy-kettőre felcsaphat bélyegra­gasztónak. Időnként választani is lehet: három 80 lejes + 9 lejes + három 2 lejes; esetleg négy 60 le­jes + egy 10 lejes + öt 1 lejes bé­lyeg-, vagy akár más kobináció közül. Az öt-tíz bélyeg így is, úgy is összegyűlik, amit körbe kell ragasztani a borítékon. Csakhogy most következik a má­sodik bökkenő. A bélyegek nem ragadnak, hiszen a román Murphy kimondja: Aminek ra- gadnia-tapadnia kell, azon egy szikrányi ragasztó sincs. Ezért a kedves feladó ..., de a többit ne részletezzük. Mindezt csak azért írtam le, hogy senki se csodál­kozzon azon, ha hetekkel az ün­nepek lejárta után különböző ér­tékű bélyegekkel körülnyálazott karácsonyi, húsvéti, névnapi vagy egyéb üdvözletét kap. Á. Z. ügye alapvető fontosságú volt a reformokra vágyó századfordu­lón az osztrákok által elnyomott erdélyi magyarság számára. A társaság ténykedése fel­ölelte az anyanyelvben való művelődés egész területét, sőt a nyelvművelő program később egészen háttérbe szorult, s he­lyét a társadalomtudományok­kal való törődés váltotta fel, míg érdeklődésének középpont­jába a természettudományok terjesztése került. A nyelvmívelő társaságnak nemcsak magyar, hanem szász és román tagjai is voltak szerte az országból. Számosán iratkoz­tak be a falusi értelmiségiek kö­zül, ami az alapító, egyben a társaság titkári teendőit végző Aranka György érdemeire utal. Az 1793 decemberében Ma­rosvásárhelyen megalakult első tudós társaságunkról tudomá­nyos ülésszakon emlékezett meg az Erdélyi Magyar Köz- művelődési Egyesület (EMKE). Mindannyiunk öröksége az ak­kori kezdeményezés, kötelessé­günk tudni róla. -ábrám­hogy az év végéig összegyűjt- senek egymillió aláírást. Ezzel szeretnék rábírni az európai or­szágok kormányait, hogy me­nedéket, legális státust, segítsé­get adjanak azoknak, akik nem voltak hajlandóak meghalni. A kérdéssel kapcsolatban munkába lépett az Európai Pol­gári Fórum is, amelynek nagy a befolyása az Európa Parlament­ben és az Európa Tanácsban. A mozgalom kezdeményezői el­lenzik, hogy a fiatalok visszake­rüljenek a háború urainak a ke­zei közé. Ha vége lesz a hábo­rúnak, ezek az emberek kulcs­szerepet játszanak majd a megbékélésben és a kapcsola­tok felújításában. Tóth Lívia filmművészet kiváló egyéniségei­vel személyesen találkozhattak az érdeklődők, akik a határokon túli magyar műhelyek produkcióiból is ízelítőt kaphattak. A levetített mintegy száz film között számos romániai magyar rövidfilm akadt. A hazai tévések, videósok alkotá­sait külön díjazták az egy éve Ko­lozsváron megalakult Media MGR Alapítvány jóvoltából. A háromnapos rendezvény egyetlen szépségfoltja az volt, hogy a filmek egy részét a határon feltartóztatták, és így nem érkez­tek meg idejében. -áz­Aranka György erdélyi író érdeme Első tudós társaságunk Munkába lépett az Európai Polgári Fórum Elkerülni a harcteret Az év első nap jaiban a vajdasági tartalékosok újabb csoportja indult két hónapos „hadgyakor­latra”. Hadititoknak számít, hogy hányán is kaptak ezúttal behívót, de az bizonyos, hogy most is sokan döntöttek úgy, hogy megkerülik az egyenruha felvételét. Marosvásárhelyi filmparádé Sors és képzelet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom