Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-28 / 23. szám
12 Izraeli képeslapok 1994. január 28., péntek- Bármerre kalandoznánk a művészetek útjain, egy örök témával mindig találkoznánk. A nő, a nők nem hiányozhatnak egyetlen nép „tablójáról" sem. A képeket válogatva mégis úgy éreztem, mintha kevesebb figyelmet kaptak volna az izraeli képeslapokon.- Az előhívások után tűnt fel nekem is, hogy a portrék között alig találok női arcokat. Átnéztem a többi fotót is, de nem sok sikerrel jártam. A magyarázatot, azt hiszem, a nők évezredes szerepében kell keresni. Áz anya, a család összetartója akkor kerülhet kamera elé, ha hosszabb időt tölt el a háznál a vendég. Ilyen lehetőségem nem volt. A férfihódító nő nőiességével tűnhet ki környezetéből, és a szigorú vallási szabályok bizony nem kedveznek a csábító öltözeteknek. A legjellemzőbb viselet a hosszú sötét szoknya, az állig begombolt ing, sokszor ezek felett a földig érő köpeny. Nem láttam a napi párizsi divatot az utcán, s nem láttam a kacér, tetszeni akaró lányokat. Az utcákon olyan éles ellentétként jelentek volna meg, ami az egyszerű turistáknak is feltűnik, nemhogy annak, aki fényképezőgépével a különlegest, az oda nem illőt keresi. Azt hiszem, a katonalányok is azért kerültek filmre, mert ekkora mordállyal az oldalukon Magyarországon férfiak sem cse- verésznek az utcán. Furcsa lehet, de ebben különleges, számunkra sokszor érthetetlen országban a nők „csak” egyszerűen élik az életüket. Ellátják férjüket, vallásuk szerint egyedül vagy többedma- gukkal, nevelik a gyerekeiket, piacra, boltba járnak. Ä fiatalabbak egy része nem akarja már vallási törvények szerint leélni életét, lázadozik ősei szokásai ellen, s ha majd egyszer férjhez megy, szinte biztos, hogy olyan anya lesz, mint környezetében mindenki más. Élnek, s megtesznek mindent férjükért, számos gyerekükért, tudomásul veszik, mint mindenhol a világban: kötelességeikben egyenrangúak, jogaikban talán lemaradónak. Izraelben nem a nők számítanak fő látványosságnak, pedig a válogatást végignézve sokféle arcukat mutatják a felszínes érdeklődőnek. Az érdekes fotók a lelkekről, a szívekről, az érzésekről készülhettek volna, de azt hiszem, még újabb ezredéveket várhatunk - mi, férfiak - az exponálásra. Cs. M. L. Kardos Tamás szolnoki fotóművész 1993 szeptemberében hat héten át járta Izrael tájait, városait. Sorozatunkban személyes élményeiről beszélgetünk.
