Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-25 / 20. szám

1994. január 25., kedd Jászsági körkép 7 Beszél a régi térkép i « Táskazárból elsők (voltak) A jászdózsai híd Méregdrága holmik Apránként gyarapodtak le”. Most már kizárólag ter­meléssel foglalkoznak. Két fő területüket nevük jelzi: fém alkatrészek és bútorok gyár­tása. Az első a nagyobb „fa­lat”. A Salgótarjáni Vasön­töde és Tűzhelygyár részére gyártanak tűzhelyalkatrésze­ket. Gáztűzhelyekhez készí­tenek nagy mennyiségben al­katrészeket, amik aztán kike­rülnek Franciaországba, Né­metországba. Az elmúlt év végéig - több mint 20 éven át - a Lehel Hűtőgépgyár is partnerük volt. Olaj- és ha­gyományos tüzelésű kályhák­hoz is állítanak elő fém tö­megcikkeket. Ezeket saját maguk tudják felületkezelni, ezért is kelendő a portékájuk. A másik terület, ami gerincét képezi a szövetkezetnek, az a bútorgyártás. Főképpen iro­dabútorokat készítenek egy budapesti központú an­gol-magyar vegyes vállalat­nak. Többségében egyedi vagy nagyon kis sorozatú bú­torokról van szó. A kapcsolat jó, az angol partner rendesen és időben fizet - ami a mai vi­lágban nagy szó. Komplett irodákat is fel tudnak szerelni, ha igény van rá. Saját termé­kük is van, a rusztikus jellegű berendezéseknek jó piaca van, főleg a Dunántúlon. Egy kisújszállási cégen keresztül kiegészítő bútorokat is szállí­tanak - fél éve - a német pi­acra. Az új idők szelének „kö­szönhetően” meglevő, általuk kihasználatlan tulajdonukat bérbe is tudják adni. Ezt használja ki egy ruhaüzem és egy asztalosüzem. A szövetkezet jelenleg ki­lencvenöt-száz dolgozót fog­lalkoztat. Valamikor sokkal többen dolgoztak itt - két mű­szakban. Egykor több mint „Készre” vasalják a ruhát Térkép a régmúltból Megyénkben a Zagyva mel­lett található Jánoshida. E kis község hosszú évszázadokon át Szolnok mellett egyedül tartotta magát a középkorban készült térképeken. A helységről a premontrei prépostság miatt már 1235-ben kelt levél tanús­kodik. A hazai kartográfia történe­tében az elsőként ismert, Ma­gyarországot ábrázoló Lá­zár-féle térképen (1528) Ianas- hida néven találhatjuk meg a fa­lut. A XVIII. században végre­hajtott katonai felvételezésen kívül készült Jánoshidáról még egy részletes térkép, amely a Magyar Országos Levéltár hely­tartótanácsi térképei között sze­repel. A színes, kéziratos térkép a felirat szerint 1787-ben ké­szült. A részletes birtokábrázo­láson túl megtalálhatjuk még a templom, a malom, az uradalmi ház és a temető jelét. Az I. katonai felvétel idején készült (1764-85) országleírás­ból megtudhatjuk, hogy János­hida ez időben Alattyántól más­fél, Szentgyörgytől egy, Jászla- dánytól kettő, Kisértői négy, Apátitól négy és egynegyed órákban számított járóföldre volt. A térkép egyik érdekes­sége a melléklete, amely a bir­tokfelosztást és a jobbágynév­sort tartalmazza. A melléklet­ben 159 név olvasható, és min­den egyes személy neve mellett a telek nagysága és minősége is megtalálható. Szabó Gyula polgármester Jászágón a régi kút víz- mennyisége nem volt elegendő, ezért ’92-’93-ban fúrtak egy másikat. A két kút egyszerre már annyi vizet termel, hogy nyáron sem kell vízkorlátozásra számítani ezek után. Az új kút 2.5 millió forintos kifúrása a te­lepülés életében már nagyberu­házásnak számított, igaz, ebből pályázat alapján 1,5 millió fo­rintot nem nekik kellett állni. Bár még vastalanító kellene hozzá, de minden nem lehet egyszerre, hiszen csak ez újabb 1.5 millió forintba kerülne. Mondani sem kell, hogy a pénzt pályázat útján szeretnék meg­szerezni. Az ezelőtt 10-15 éve még 1200, ma már azonban csak 830 lakosú település költségvetése idén 20,5 millió forint. A falu­nak nagy szüksége lenne a gázra, de erről csak álmodni le­het. Ugyanis olyan nagy kiter­jedésű a település - egy falubeli házhoz 1,5-2 hektárnyi föld is tartózik - hogy a vezetékhálózat hossza felérne a Holdig. A la­kosok közül mindössze ötven­négyen igényelték a korszerű fűtőanyag bevezetését, ami ért­hető is, mivel egy bekötés 106 ezer forintba kerülne; éppen a kiterjedés miatt. A megvalósí­táshoz 29.5 millió forintra lenne szükség, amit képtelenség ki­gazdálkodnia 2Q<5 millióból. A gázellátást több köbméte­res PB-gáztartályokkal akarják megoldani, legalább egy részén a falunak. Viszont, ha minden jól megy, idén a község egész területén kövesút lesz. Ami még hiány­zik, azt is megcsinálják. A Rá­kóczi utcán egy kilométert kell leaszfaltozni, a Hunyadi és az Arany János utcában pedig tel­jes hosszon kell az útalapokat megépíteni, hogy aztán később le lehessen azokat aszfaltozni. Idén 1,2 millió forintért kor­szerűsítették a villanyvilágítást is, most már energiatakarékos és nagyobb erejű lámpák adják az utcákon a fényt. A polgárőr­ség is most kapott karácsonyi ajándékba a polgármesteri hiva­taltól egy CB-rádiót, amivel közvetlen összeköttetésben áll­nak a jászárokszállási rend­őrőrssel. A kicsiny faluban - például az iskola nyolc osztá­lyába 54 gyermek, az óvodába 21 gyermek, az öregek ottho­nába 10 idős jár - egy biztató: a telefon közelsége. Ezt megle­pően sokan igényeltek: a 380 házból 127-ben fizettek be tele­fonra. De ezt is az eltávozott fia­talok fizették be azért, hogy az otthon maradt idős szülőkkel tudják tartani a kapcsolatot - mondja a polgármester, Szabó Gyula. Amikor beállunk az üzem­udvarra, még nem is sejtjük, hogy egy valamikor szebb időket élt helyre térünk be. Pedig egyedülálló helyen va­gyunk: nem is olyan régen még az üzem ontotta magából a táskazárakat, és teljesítmé­nyével Közép-Európa legna­gyobb ilyen termelőjének számított. Azóta megfogyva bár, de törve nem, dolgoznak a jász- ladányi Fém- és Bútoripari Szövetkezetben. Gonda Sán­dor elnök elmondja, az 1992-es átalakulást követően is megmaradtak szövetkezet­nek, ő pedig elnöknek. Ezt megelőzően kis ideig kisszö­vetkezetként léteztek. A szövetkezet egyébként 1951. április 17-én alakult. Akkor a fő tevékenységet a szolgáltatás képezte, körülbe­lül 19 szakmát űző mestereket foglalkoztattak. A szolgálta­tás mára teljes egészében el­tűnt, az utolsót, a hűtőgépsze­relőt a napokban „vetkezték Gonda Sándor elnök A jászapáti Jászsági Ruha­ipari Szövetkezetnél tavaly augusztusban jelentős változá­sok voltak: a szövetkezet kere­tén belül megalakult a Xanta Ruhaipari Kft. A teljes, kettő- százötvenes létszámból itt dolgoznak túlnyomó többség­ben. Azért volt a változásra szükség - fogalmazta meg Ko­vács István elnök -, mert úgy tűnt, a szövetkezeti formát egyes körök - kormányzati szinten - elavult formának te­kintik. Hogy valamilyen for­mában tőkebevonás lehessen, más társasági formára volt szükség, azért alakult a kft. Maga a szövetkezet a legel­sők között jött létre a szövet­kezeti mozgalom indulásakor, még 1948-ban. Szinte már ha­gyományos, régóta létező te­lephelyük van Jászapátiban, Jászberényben, Jászárokszál- láson, Jászdózsán, Jászszent- andráson. E mellé csatlako­zott a Jászboldogházán, Jász- alsószentgyörgyön és Dédes- tapolcsányon levő üzem­egység. 1990-től egyetlen piacuk van: kizárólag nyugatra ter­melnek. Elsősorban Nyu- gat-Európába, de az USA-ba és Kanadába is szállítanak. Meg­rendelőik között nagynevűek vannak: Gössl, Gaston Jaunet, Guy Laroche, Salko, Luis Lon­don, Resi Hammerer, Luisa Strasser. Női felsőruházatból szinte mindent gyártanak, de férfitermékeket, elsősorban felöltőket is készítenek. Na­gyon igényes munkát követel­nek meg tőlük. Rendkívül kis szériákat készítenek, a darab­szám 20-tól 2-300-ig terjed. Vannak olyan vevőik, amelyek szalonmunkát igényelnek. Termékeik közül egyesek még a német és osztrák piacon is méregdrágának számítanak. Százhúszmillió forint terme­lési értéket állítanak elő egy évben. Kizárólag bérmunkában dolgoznak, vagyis nincs alap­anyag-vásárlás, ami a cégnek és az országnak is konkrét de­vizabevételt jelent. A téli időszakra nincs mun­kaellátási problémájuk, de márciustól kezdve nagyon ösz- sze kell szedni magukat, hogy megfelelő munkamenyiséget tudjanak biztosítani. Aztán má­justól ismét megváltozik a helyzet, komoly munkadöm- pingre lehet számítani. Vagyis ebben a szakmában tudomásul kell venni, hogy akkor kell dolgozni, amikor itt a munka - fogalmaz a vezető. Itt összehegesztik ... háromszáz embernek adtak munkát. A leget azonban a táskazár jelentette. Táskazárból 18-20 típust voltak képesek előállí­tani. Évente 2-2,2 millió zár hagyta el az üzemet. Cseh­szlovákia, Lengyelország, de a Szovjetunió volt a legna­gyobb piacuk. A nagy testvér egymaga 1,6 millió zárat vett meg. A ladányiaknak talán kár­pótlást jelent az, amivel ma ' dicsekedhetnek: olajkályhák automata huzatszabályzóját készítik. No, és mi ebben az érdekes? - kérdezheti az ol­vasó. Olyan különleges eljá­rás kellett ahhoz, hogy egy darab lemezből egy „fogás­sal” 51 mm mélységű „tálkát” húzzanak, amitől a németek­nek is leesett az álluk. A vizs­gálatok alapján bátran mond­ható, hogy műszaki paraméte­rei jobbak a Nyugaton gyár­tott hasonló darabnál. Olyan jól sikerült a tenyér­nyi alkatrész, hogy a salgótar­jániakon kívül más orszá­... itt „megnyomják” az alkatrészt gokba is szállítanak belőle, mert nem tudják megcsinálni máshol sem. Ha már a mennyiség vissza is esett bizonyos gyártmá­nyokból, ez a siker további erőt adhat a szövetkezetnek, ráadásul azt is bizonyítja - immáron többszörösen hogy nem is olyan buta ember a magyar. Még ha falun is lakik. Nincs pénz, nincs munkahely Jászkiséren a polgármesteri hivatal egészségügyi, családvé­delmi és szociálpolitikai bizott­sága a napokban ülésezett. A képviselők 500 kérelmet bírál­tak el; ezekre áthidalóan most 1 millió biztosítottak, hiszen költ­ségvetés még nincs. Ezenkívül térítési díjat 58 gyermek kapott támogatásként, két-, illetve há­romhavi időre. A közgyógyellá- tási igazolványok méltányos- sági elbírálása is most volt, ez is közel 50 embert érintett. Tavaly szociális segélyre 17 millió forintot fordítottak. Idén ez a pénz több lesz, de a mun­kanélküliek jövedelempótló támogatása miatt az összeg je­lentősen lecsökken. Már most háromszázan élnek a faluban az 5440 forintos támogatásból - ki­szorulva a munkanélküli-ellá­tásból -, aminek felét az önkor­mányzatnak kell biztosítania. Munkalehetőség pedig semmi nincs a településen. Ami varroda indult,* az is bezárt már. A MÁV Építőgép-javítónál is állítólag már kétharmaddal ke­vesebben dolgoznak, mint ko­rábban. Az önkormányzatot sújtja a honvédelmi törvényből fakadó bevonulási segély is, amit igaz, hogy visszakap az önkormány­zat, de ha tömeges bevonulás van, akkor ez a jelentős összeg bizony sokáig nem áll rendelke­zésükre, hiszen a pénz csak na­gyon sokára áramlik vissza a helyi költségvetésbe. Nyulat fogtak Ha valaki utcai cipőben akar ilyen téli időben nyulat mezőn fogni, ne tegye. Tapasztalatból beszélve, akkora sár ragad a ci­pőtalpra, hogy nem tudná utol­érni a nyulat még a doppingo- lós Ben Johnson sem, még ha Adidasban futna is. Inkább menjen be a felolvadt talajra, az őszi kalászosra trak­torral - hogy mit szólnak ehhez a gazdák, arról jobb nem is be­szélni -, aztán rakjon le jó hosz- szan egy hálót, hajtassa meg el­lenkező irányból a nyulakat, és amikor a füles a hálóhoz ér úgy százzal, rántsa fel azt. Szegény nyúl akkorát hencseredik benne, hogy alig lehet kiha­lászni a hálóból. Ezt tették a jászárokszállási vadászok is, akik a település ha­tárában élő nyulakat fogtak be, hogy Olasz- és Franciaországba szállítsák ki a tapsi hapsikaí (és lányokat). Aznap keveset, mindössze úgy harmincat fog­tak, de mert már kivadászták a szerencsétlen nyulakat, amely­nek élő példányáért állítólag 4 ezer forintnyi valutát is megad­nak. A körülbelül harminc nyúl- fogó ember néha el-elnézett egy-egy fülest, amelyek nagy iramban vágtattak keresztül a földön maradt hálón át a sza­badság tág mezeje felé. Leg­alább a szaporulatot akaratlanul is biztosították, hogy legköze­lebb még több nyúl befogása reményében hasaljanak órákat a hidegben. Meddig nyúl(ik) a nyúl? Az oldalt írta Tóth András - Fotók: Mészáros János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom