Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-05 / 3. szám

6 1994. január 5., szerda Kunsági Extra — Karcag A kitüntetett ápolónő A baleseti osztály „más világ” Ábrahám Istvánnét, a baleseti sebészet nővérét nemrég Kátai Gábor-emlékplakettel tüntették ki. Ebből az alkalomból beszél­gettünk vele. Huszonöt éve - azóta, hogy megkapta az ápolónői oklevelet - ezen az osztályon dolgozik - emlékezik a kezdetekre. Erede­tileg azonban a sebészeti osz­tályra szeretett volna kerülni. Akkor két hétig sírt azért, ma azonban hónapokig sírna ami­att, ha nem a balesetin dolgoz­hatna - mondja mosolyogva. Nagyon szereti a gyerekeket, s hogy nem óvónő lett, annak az az oka, hogy ott énekelni is tudni kell. Miután a felnőtteket, a betegeket is szereti, így dön­tött e mellett a humánus pálya mellett. A gyerekekhez való vonzó­dását hobbijával pótolja, hiszen elsősegélynyújtó tanfolyamokat vezet évek óta. Ez a tanfolyam a Vöröskereszt égisze alatt mű­ködik. Huszonöt évvel ezelőtt, amikor a kórházba került, dr. Mikola Zoltán, az akkori osz­tályvezető főorvos irányította őt a Vöröskereszthez, s ő azóta is csinálja ezt. Ez annyira szép, s olyan sok­oldalú, hogy el sem lehet mon­dani - folytatja. - Azokat az apró emberkéket, gyerekeket kell megtanítani a jóra, a szépre ahhoz, hogy felnőttként is így viselkedjenek. S csodálatos do­log az, ha valaki tud valakin se­gíteni, ezt tanítja meg a gyere­kekkel. Régebben több iskolában, je­lenleg a Györffy István Általá­nos Iskolában oktatja a szakma fortélyaira a gyerekeket, akik meg is hálálják szeretetét, gon­doskodását. Nagyon szép ered­ményeket is értek el, hiszen 1993-ban megnyerték az orszá­gos versenyt, s szurkolóként részt vehettek az ausztriai nem­zetközi felnőtt versenyen. Lánya, Andrea örökölte az édesanyja vonzódását az egész­ségügyhöz. Aktív tagja az isko­lai csapatnak is, emellett napi beszámolót kér a kórházi mun­káról (hány beteg volt, milyen kezelést kapott). „Látom benne az utánpótlást is” - mondja büszkén a kitüntetett ápolónő -, bár nem fogja erőltetni a pálya­i t Ábrahám Istvánná munka közben választását. Az egészségügy olyan pálya, melyet csak szív- vel-lélekkel lehet csinálni, ha valaki nem így dolgozik, azt megérzi a beteg. Fiát, Pistikét egyáltalán nem vonzza ez a pálya, ő műszaki vonalra készül. Nagyon örül az édesanyja eredményeinek, aki vele is megtanította az elsőse­gélynyújtó alapismereteket, el­vitte versenyezni is. Ábrahám Istvánná még so­káig szeretne az egészségügy­ben dolgozni. A baleseti osztály egy „más világ”, ahová senki nem készül, oda mindenkit vá­ratlanul szállítanak. Éppen ezért más a lelkiállapota annak, aki egy balesetben elveszti család­ját. Az ápolónőnek tudnia kell, melyik beteggel lehet vidáman társalogni, s melyik az, akivel csak komolyan lehet beszél­getni. Kedvenc hobbija az utazás lenne ..., ha az anyagi helyzete adott lenne ehhez. Bízik abban, hogy családjától továbbra is se­gítséget kap munkájához, s gyermekei is büszkék lesznek rá. Segít az agrármenedzser Fél éve kezdte meg tevé­kenységét dr. Kenyeres Imre térségi agrármenedzser Karca­gon, Kunmadarason és Tomaj- monostorán. Munkája során mezőgazdasági, jogi, közgazda- sági tanácsot ad. Eddig 453-an keresték fel elsősorban kárpót­lással kapcsolatos kérdésekkel, vagy az árverésen szerzett föl­dek hasznosításáról, azok érté­kesíthetőségéről érdeklődtek. Jellemzően 8-10 hektáros bir­toknagyságok alakultak ki a tér­ségben, akik néhány munkafo­lyamat kivételével (mélyszán­tás, betakarítás, értékesítés) mindent maguk végeznek. Ők szeretnének hitelt felvenni, a banki fékek miatt azonban csak a 20 hektár feletti tulajdonosok­nak van reménye erre, s annak, aki a 150-200 százalékos fede­zetet tudja teljesíteni. Az ag­rármenedzser segít nekik a rész­letes üzleti terv elkészítésében. A Nagykunságban így továbbra is sok lesz a kisbirtok. Konkrét esetekről is kérdez­tük. Találomra választottuk ki december 14-ét, amikor Kun­madarason tartott fogadóórát. Többen érdeklődtek az új kár­pótlásról, kérdezték, hogy a szántásra is adnak-e gáz­olaj-támogatást. Egy asszony a munkanélkülieknek járó 200 ezer forintos támogatásról, egy másik a mezőgazdasági vállal­kozásfejlesztési alapról érdek­lődött. Egy férfi lóistálló építé­séről érdeklődött, de a telket nem lehetett megosztani, így nem pályázhatott az előző hite­lért sem. Kérdezték arról is, át­csoportosítható-e egyik telepü­lésről a másikra a tagi föld, mit tegyen az, ki utalványra vásá­rolt földet. A naponta változó jogszabályok között is segít el­igazodni, s az önképzést is fon­tosnak tartja. Január 18-án egy országos mezőgazdasági kon­zultáción vesz részt, így napra­kész információhoz jut, amit hasznosíthat majd munkájában. Nyugdíjasok ünnepeltek Nyugdíjas olvasóiknak ren­deztek karácsonyi és óévbú­csúztató délutánt a városi Cso­konai Könyvtár dolgozói, ahol először a Györffy István Általá­nos Iskola református első b osztálya adott műsort. A betle­hemi történetet, a karácsonyhoz kapcsolódó verseket Nagy Ilona református hitoktató és Földvá­riné Simon Ilona tanítónő taní­totta be. A műsor végén kis ajándékrajzaikat odaadták a je­lenlévőknek, s átadták a színpa­dot a könyvtárosoknak, akik verssel, mesével kedveskedtek az időseknek. Hallhattuk a fe­nyőfa, az egykilós csomag igaz történetét, melyet az egyik ol­vasó írt. A műsor közös ének­léssel fejeződött be. Ezután a szépen feldíszített karácsonyi asztal mellett a nyugdíjasok el­fogyasztották a könyvtárosok sütötte süteményt, s közben meghallgatták Miskolczi József mesemondó meséjét az ördög­ről és az angyalokról. Csengettyűszó kíséretében megérkeztek a „Jézuskák”, akik kiosztották a rendezők készí­tette apró kis ajándékokat. Díszgyertya, könyv, naptár s egyéb hasznos ajándék került elő a csomagok aljából. Az ünnepség kötetlen beszél­getéssel, nótázással ért véget. Zeneiskolások hangversenye Idén is megtartották ha­gyományos karácsonyi és újévköszöntő hangversenyü­ket a zeneiskola növendékei és tanárai a Déryné Művelő­dési és Ifjúsági Központ szín­háztermében. Bach D-dúr szvitjének hangjaira elsötétült a terem, csak a gyertyák égtek, mely igazi karácsonyi hangulatot biztosított. Ezzel kezdetét is vette a hangverseny. Ezután Nagy Kristófné, a zeneiskola igazgatóhelyettese köszöntötte a megjelent szü­lőket, nagyszülőket, gyereke­ket, s méltatta az ünnepet, majd átadta helyét az iskola növendék-fúvószenekarának, melyet Plósz Csilla vezényelt. A gyerekek mellett a pedagó­gusok is beültek a zenekarba, így még szebben csendült a muzsika. A közös játék során hallhattunk zongoranégyke­zest, trombitaduót is. A szünet után a vonósze­nekar következett, melyben a hangszeres szólót a tanárok játszották. Vezényelt Kecs- már László és Mészáros Fe­renc. A műsort szicíliai dal­lamokkal a városi kamaraze­nekar zárta. Mozart Utazás szánon című műve után idén először picik, nagyok, taná­rok, növendékek közös ének­lése következett. Az egyházi dalok után a közönséggel közösen énekel­ték el a Csendes éjt, s kíván­tak békés, boldog karácsonyt mindenkinek. A hangverseny, mely közel 150 kisgyermeket mozgatott meg, bebizonyította, hogy a felkészítő tanárok szép mun­kát végeztek. Joggal lehet rájuk s tanít­ványaikra büszke Sipos Antal igazgató úr. A Zádor Úti Általános Iskolában az életveszélyessé vált termek helyett újak épülnek. A munkákat már elkezdték. Reméljük, hogy a jövő tanévben már itt tanulhatnak a diákok. Több mint 50 milliós a kintlévőségük Megkezdődött az átalakítás Január 17-től a fogyasztói iroda is kiköltözik a Madaras! úti központba; hétfőtől csütörtökig 7.30-12, hétfőn 12.30-16.30, csütörtökön 12.30-15 óra között várják a fogyasztókat. A villamos energia a mai vi­lágban nélkülözhetetlen ener­giaforrás. A sok jó tulajdon­sága mellett van egy rossz is, hogy nem lehet tárolni, ezért minden pillanatban annyit kell termelni, amennyire szükség van. Karcagon is nő azoknak a területeknek a nagysága, ahol ez az energia- forrás nélkülözhetetlenné vá­lik, ezért a folyamatos ellá­tásra kell törekednie a Titász Rt. helyi kirendeltségének is, ahol a héten elkezdődött át­alakulásról kérdeztük Fü- vessy Lajos üzletigazgatót:- Az igények az időtől, nap­szaktól függően változnak, s mi arra készültünk fel, hogy csúcs­időben is szolgáltatni tudjunk - mondja ehhez építettük ki a berendezéseket. Költségeink nagy részét ezen nagyberende­zések karbantartása teszi ki, hi­szen ezek akkor is teljes kapaci­tásúak, ha minimális a fogyasz­tás. Az áramszolgáltató nincs monopolhelyzetben - állítja az igazgató -, csak akkor lenne, ha piaci viszonyok lennének, s szabadon határozhatnák meg az árakat. Ezt azonban jelenleg az állam szabályozza törvényi ke­retek között. így nekik mérlege­lési lehetőségük sincs arra, hogy ahol a veszteség nagy, oda nem szolgáltatnak. A piac csak a belső folyamataikban jelent­kezik, akkor, amikor egy meg­szakítócserénél mérlegelhetik, hogy az olcsóbbat vagy a drá­gábbat veszik-e. A fogyasztó ezt nem érzékeli, vele a vállalat államilag szabályozott jogvi­szonyban áll. A Titász Rt. központja jelen­leg Debrecenben van, onnan irányítják a hat megyei - köztük a karcagi - üzemigazgatóságot, melyeknek vannak kirendeltsé­geik is. A karcagi üzletigazga­tóságnak jelenleg Tiszafttoeden, Kunhegyesen, Gyonjaendrő- dön, Kisújszálláson és Karca­gon van kirendeltsége. . Korábban csak a hat igazga­tóságot mérték, ott tudták a tényleges költségek alakulását nyomon követni. Az átalakítás során az volt a cél, hogy ezt mi­nél kisebb területeken is el tud­ják végezni. Először az volt az elképzelés, hogy a Titászhoz tartozó 40 kirendeltséget mérik így, ez azonban hatalmas költ­séget jelentett volna, ekkor dol­gozták ki azt a megoldást, hogy 3-4 kirendeltség összevonásá­val kialakítsanak egy nagyobb egységet, ahol ez még mérhető. A helyi viszonyok között ez azt jelenti, hogy a gyomaend- rődi kirendeltség leadásával a másik négy együtt marad. így nem szűnik meg a helyi igazga­tóság, továbbra is gazdaságilag önállóan fog dolgozni, csak ez­után a szolnoki üzletigazgató­ság fogja irányítani. Ezután kb. 50 ezer kis- és nagyfogyasztó fog idetartozni, s a kirendeltség továbbra is a Madarasi út 54. szám alatt mű­ködik, csak fogyasztói irodának fogják nevezni. Ä Karcaghoz tartozó terüle­ten, ha valaki panaszával to­vább akar menni, mert nem fo­gadja el a választ, amit helyben kapott, akkor továbbra is Kar­cagra kell bejönnie, mert itt lesz a fölöttes szerv. Kivéve a gyo- maéndrődieket, akik januártól Mezőtúrhoz tartoznak. Miután az eddigi két irányí­tóközpont (Szolnok, Karcag) egyesül, néhány osztály (bér- számfejtés, tűzrendészeti, mun­kavédelmi) esetében ez azt is je­lenti, hogy bővítés nélkül a szolnoki központ veszi át azt a funkciót. Ez helyben létszám­megtakarítást, költségcsökken­tést jelent. Lesznek olyan rész­legek is, amelyek átkerülnek Szolnokra, de mint kihelyezett egységek továbbra is itt marad­nak. A 250 dolgozó többsége megmarad a vállalatnál. Húszán elmennek korengedményes nyugdíjba, az ő helyüket házon belülről töltik fel, a gyomaend- rődiek leválásával tizenöten ke­rültek át Mezőtúrhoz, a gép­jármű- és hálózatszerelő részleg kft.-vé fog alakulni. Ez 50 em­bert érint, 10 dolgozónak kell majd esetenként ingáznia a me­gye területén, 5 magasabb be­osztású vezető átkerül a debre­ceni és szolnoki központhoz, így egyelőre 25 dolgozónak bi­zonytalan az állása. Jelenleg 50-55 millió forint­tal tartozik a cégnek kb. ezer fogyasztó, köztük több neves nagyvállalat, s nagy erőfeszíté­sekkel dolgoznak az összegbe­hajtáson; s rendszeres a kikap­csolás is. Ennek ellenére bizto­sított a folyamatos áramszolgál­tatás. A június végéig tartó át­alakítás során a költségek csök­kentésére fognak törekedni, s a felmerülő problémákat is köny- nyebb lesz így megoldani. Elet az otthonban üüiM Fehér András A szociális otthonban Fehér Andrást sorsáról kérdeztük. Elmondta, hogy felesége halála után fiához költözött, ahol an­nak ellenére, hogy havonta 10 ezer forintot fizetett nekik, mégsem volt szívesen látott csa­ládtag. Ekkor költözött be az otthonba. Családjára nem ha­ragszik, csak azt nem érti, miért nem fért meg közöttük. Nyugdí­jazásáig az állami gazdaságban dolgozott. Telente négy hodály tartozott hozzá, nehéz munka volt az, de becsülettel ellátta a rábízott állatokat. Lassan három éve lakik az otthonban, kezdi megszokni. Már ha felkeresnék gyermekei, hogy magukhoz ve­szik, akkor sem menne el innen. Súlyos asztmás beteg, állandó segítségre van szüksége, az oxigénpalack ott áll az ágya mellett. A nővérektől, az igaz­gatónőtől minden segítséget megkap, figyelmesek. Két húga rendszeresen látogatja, eláraszt­ják szeretettel, s lelki támaszt adnak neki a nehéz napokon. A karácsony szépen eltelt, sokat beszélgettek, szórakoztak a nővérekkel s az igazgatónő­vel, akit „anyjuknak” tekinte­nek. Ha jobban van, s ereje en­gedi, előveszi féltve őrzött he­gedűjét, s játszik néhány nótát szobatársainak. A legifjabb pár Bosnyák Imre karcagi szüle­tésű, egy éve lakik az otthon­ban. Lánya a városközponti ott­honban nővér. Édesapjának a Vasút utcán volt péksége, ha­mar a kemence közelébe került, így nem volt véletlen, hogy ő is erre a pályára ment. Először a borbélyságot tanulta ki, s a se­gédévek eltelte után az apja szakmáját választotta a jobb megélhetés reményében. A Deák körúti pékségben kezdte az új foglalkozást, innen behívóval Debrecenbe került, s ’47-ben jött haza a sztálingrádi fogságból. A régi inastársak szereztek neki helyet Karcagon, a Heim-féle pékségben. Több munkahely után a Rózsabokor étteremből ment nyugdíjba. Az otthonban ismerkedett meg élettársával, aki ápolta be­tegsége alatt. Nagyon boldogok voltak, amikor megengedték, hogy összeköltözzenek. Ko- vácsné Irénke néni Jászberény­ben született, majd Szapárfa- luba került, ahol a csecsemőott­honban dolgozott. Idegbeteg­sége miatt azonban leszázalé­kolták. Férje meghalt, két fia van. Az otthonba ’87 márciusá­ban került. Amíg nem ismerte meg élettársát, rosszabbul teltek a napok, azóta minden megvál­tozott. Gyerekei, az unokák nem látogatják. Ha kifizetik a bentlakás költségét, kettőjüknek hétezer forintja marad kisebb vásárlásokra. Élárulják, hogy az első közös szentestét nem tud­ták kivárni, hamarabb átadták egymásnak az ajándékokat. A boldog pár Az oldalt írta és szerkesztette: Daróczi Erzsébet A fotókat készítette: Korényi Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom