Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-24 / 19. szám
Férfi kosárlabda NB /., kiemelt csoport t- A centeriskolában a Sólymok oktattak Tungsram-Honvéd - Szolnoki Olajbányász 85-73 (39-30) Edzők Mészáros Lajos, Tungsram-Honvéd Mérkőzés előtt: - Mindenkitől azt hallottam az utóbbi időben, hogy mennyire átalakult tavaly óta az Olajbányász, pedig játékosainak nyolcvan százaléka már a tavasszal is Szolnokon kosarazott. Nyilván az új edző, illetve új irányító más „fazont” ad a csapat játékának, de úgy érzem, a videofelvételek alapján megfelelően felkészültünk belőlük. Mi dönthet ma? Talán az, melyik együttes tud jobban felpörögni, melyik akarja jobban a győzelmet. Mérkőzés után: - Nagy taktikai csatában, kemény mérkőzésen sikerült nyernünk. A játék örök igazsága, hogy a gyorsan jött előny gyorsan el is száll. Ebbe a hibába mi is beleestünk, de azért végig urai voltunk a kritikus pillanatoknak. A taktikánk arra épült, hogy senki nem segít be Orosznak Ivkovics őrzésébe. Ezzel vállaltuk azt a veszélyt, hogy inkább ő dobjon több kosarat, de ne tudja helyzetbe hozni társait. Ezt maradéktalanul teljesítettük. * Rasid Abeljanov, Sz. Olajbányász Mérkőzés előtt: - Szeretnénk meglepetést okozni, ehhez azonban az egész csapatnak jól kellene játszania. Döntő lehet, hogy Knézy Jenő mennyire tudja semlegesíteni Kuzmint, aki eddig mindig sok borsot tört az Olaj orra alá. Két maródink felépült sérüléséből, de úgy veszem észre, mintha Tóth Attila fáradtabb lenne a szokásosnál, ezért ő a kispadon kezd. Góbi Ricsi azonban visszatér a kezdő ötösbe. Mérkőzés után: - Rutintalanságunk mellett még ráadásul idegesen is játszottunk. Tizenegy büntetőt és négy ziccert nem szabad kihagyni. A mérkőzés előtt tíz pont körüli vereségre számítottam, de ha biztos helyzeteinknek csak töredékét értékesítjük, akkor lényegesen szorosabb lett volna az eredmény. Nagyot hibáztunk abban is, hogy a 25. percig nem próbálkoztunk kinti dobással, Orosz pedig magasságánál fogva remekül semlegesítette Ivkovicsot. Otthon azért remélem, visszavágunk a Sólymoknak, s továbbra is harcban maradunk a bajnoki címért. Dózsa György út, 2000 n., v.: Harsányi, Hartyáni Tungsram-Honvéd: Kuzmin 15/6, Nagy Z. 10/3, DÁVID 18, OROSZ 22, Heinrich. Csere: Sarics 4, Boros 4, Mihály 2, MÉSZÁROS 10/9. Edző: Mészáros Lajos, Kamarás György, Zsoldos András. Szolnoki Olajbányász: HOSSZÚ 17/9, Knézy 4, ALEXE 13/3, Góbi 6, Ivkovics 15. Csere: Varga 12, Tóth A. 4, Mérész 2, Takács. Edző: Rasid Abeljanov. Az eredmény alakulása: 4. p.: 9-12, 8. p.: 11-14, 13. p.: 28-20, 17. p.: 32-26, 24. p.: 49-34, 27. p.: 58-49, 32. p.: 63-56, 37. p.: 77-60 Kipontozódott: Dávid a 38., illetve Knézy a 26. és Hosszú a 39. percben. Már jóval a találkozó előtt hangoltak a szurkolótáborok, a játékosok közül elsősorban Knézy volt terítéken. Míg a fővárosiak szemében gerenda volt jelenléte, a szolnokiak kórusban skandálták, hogy „Mutasd meg, Jenő!”. Úgy látszott, megfogadja a tanácsot, hiszen az ő kosarával indult a találkozó, melyre Nagy Zoltán azonnal válaszolt egy triplával. Rövid büntetőpárbajt követően Góbi tempódobása, majd Hosszú újabb két büntetője 5-8-as vendégvezetést jelentett. A játékrész feléig tartotta hárompontos előnyét az Olajbányász, akkor azonban äz“ addig pontos dobások érthetetlen módon sorra kiperdültek a gyűrű széléről. Nem úgy a másik oldalon, ahol előbb Kuzmin szórt laza csuklóval egy hármast, majd Orosz volt eredményes, s máris négypontos hazai vezetést A rendezésről Úgy látszik, az elmúlt esztendők hibáiból tanultak a fővárosi rendezők, ezúttal remekül megoldották könnyűnek cseppet sem nevezhető feladatukat. Az öt-hatszáz főnyi szolnoki szurkolótábort szinte hermetikusan elválasztották a Sólymok közönségétől, így a hangpárbajon kívül másban nem mérhették össze erejüket a drukkerek. Már a parkolóban többtucatnyi rendőr várta a három külön- busszal és hosszú autókaravánnal érkező Tisza-parti társaságot. A csarnok hátsó bejáratát csak a vendégszurkolók vehették igénybe, de nemcsak őket, hanem a hazai B-közép tagjait is megmotozták belépéskor a rendezők. A mérkőzés lefújását kövemutatott az eredményjelző. Alexe szép kosarával még felzárkózott az Olaj, ám Dávid zsákolásával és Orosz horgával már újra a Sólymok felé billent a mérleg nyelve. Orosz egyeduralkodó volt a palánkok alatt, minden lepattanót ő szerzett meg, támadásban pedig a vendéglátók jóval tőén pedig szinte azonnal a buszba terelték a hazafelé tartó szolnoki tábort, s külön rendőri kíséretet biztosítottak számára a városból kivezető úton. Hogy végül is a megszigorított biztonsági intézkedéseknek eredményesebbek voltak. Abeljanov edző végre időt kért, ám ez sem hozta meg az áhított fordulatot, állandósult a bajnokcsapat tízpontos fölénye. Szünet után sem változott a helyzet. Hiába próbálkozott a piros-fekete gárda, ziccerek sorát hagyta ki, a sikertelen kísérletekből pedig a fővárosiak nöavagy a mára már lehiggadt, lényegesen sportszerűbben szurkoló szolnoki törzsközönségnek köszönhető, hogy nem történt rendbontás, soha nem fog kiderülni. Egy biztos, ezúttal a játékon volt a hangsúly, és semmi vélték előnyület. A csereként beálló Mihály első kosara már tizenöt pontos különbséget jelentett, ráadásul Knézy ellen fél percen belül két faultot fújtak be, így a fiatal bedobó a továbbiakban a kispadról volt kénytelen nézni a mérkőzést. Ekkor végre távoli dobásokra is vállalkozott az Olajbányász, a csapatkapitány, Hosszú kétszer volt eredményes a 6.25-ös vonalon kívülről rövid időn belül. Ráadásul Mérész büntetői is célba értek, így valamelyest megközelítette ellenfelét a Tisza-parti együttes. Ezután Álexe percei következtek, a kitűnő irányító hétpontnyira hozta fel csapatát. Egy szolnoki hiba után a frissen beálló Mészáros triplával nyitott - ezzel újra tíz pontra nőtt a különbség a lehetséges Öt helyett -, ám újra a népszerű Toni csukója villant, ezúttal a hárompontos vonalon túlról. Ivkovics számolatlanul hagyta ki a büntetőket, a szerb idegenlégiós ezen az estén nem tudta a tőle megszokott játékot nyújtani. A hazaiak centerei, Dávid és Orosz ellenben bemutatták, mit tanultak az elmúlt évek során. Szinte nem tudtak hibázni, a remélt felzárkózásból így újra jelentős hátrány lett. Hosszú „Puska” hiába dobott még egy triplát, Mészáros rögtön kettővel válaszolt. A hajrában néhány támadás erejéig Varga Géza révén tartotta a lépést a Szolnok, a Tungsram-Honvéd csapatát azonban az sem zavarta meg, hogy Dávid kipontozódott. Az Olajbányász együtteséből hiányzott a kellő tűz, a fővárosiak így magabiztosan nyerték a rangadót. sem terelhette el a kosarasok figyelmét. Ezért pedig dicséret illeti a résztvevőket! Remélhetően a két hét múlva sorra kerülő visz- szavágó hasonlóan sportszerű keretek közt zajlik. Nem egy esetleges rendbontás, hanem parádés Olajbányász-győzelem miatt lesz emlékezetes. A játékvezetésről Nem szabad szó nélkül elmenni a játékvezetők ténykedése mellett sem. Igaz, ezúttal nem bántó, hanem dicsérő szándékkel említjük Harsányi Józsefet és Hartyáni Zsoltot. Mindvégig kézben tartották a mérkőzést annak ellenére, hogy feszült hangulatban zajlott a találkozó. ítéleteik ellen alig reklamáltak a kosarasok. Pedig állítólag Harsányi játékvezető nem igazán kedveli az Olajbányászt, ám óriási lelkierőről téve tanúbizonyáságot, felülemelkedett a régmúlt sérelmein, rendkívül korrekten dirigálta az összecsapást. A játékosokról Mindkét együttes kosarasai fokozott izgalommal készültek a rangadóra, hiszen összecsapásuknak a két bajnoki ponton kívül a presztízsért is küzdöttek. Épp ezért meglepő, hogy mindössze két játékos, vesztette el rövid időre a fejét. Tóth Attila lecserélését sérelmezte Abelja- novnál a második félidő elején, míg a Sólymok fiatal, tehetséges irányítója. Mészáros a hajrában keveredett vitába ellenfeleivel. A találkozó végeztével valószínűleg mindketten belátták hibájukat. Legközelebb talán megpróbálják szó nélkül tudomásul venni az eseményket. Az oldalt írta: Szilvási Zsuzsa és Géléi József Fotók: Barna Sándor Kapitányok Nagy Zoltán, Tungsram-Honvéd Mérkőzés előtt: - Fontos állomás ez a mai összecsapás, hiszen ezt az eredményt visszük magunkkal a hazai rájátszásba. Természetesen megpróbáljuk ráerőltetni saját gyors játékunkat az Olajbányászra, de azért nem fogunk fejjel rontani a falnak. Mindkét együttes erőssége a csapatjáték, így döntő lehet a hazai pálya előnye, melyet remélem, érvényesítünk. Mérkőzés után: - Tudomásul kell venni, mindkét együttes az elmúlt két és fél hétben hat, igen kemény mérkőzést játszott. Úgy gondolom, a magyar játékosok sem fizikailag, sem pszi- chikailag nincsenek felkészülve ilyen sorozatterhelésre. A Szolnok ugyan nagyon jól játssza a labdatartós stílust, de szerintem ennek most sikerült gátat szabnunk. Alexében sokkal több van, mint amit a mai meccsen mutatott, ám az Olaj támadász- szövése túlzottan is Ivkovicsra épül. Pedig egy ilyen kaliberű játékosra sokkal jobban lehetne támaszkodni. * (^Hosszú István, Sz. Olajbányász Mérkőzés előtt: - Érdekes küzdelemnek nézünk elébe. Elég régen játszottunk a Sólymok ellen, de nem ijedünk meg tőlük. Megpróbáljuk lassítani a tempót, és inkább a pozíciójátékot erőltetjük. Ha ez sikerül, még itt is lehet sanszunk a győzelemre. Szerencsére sérültjeink rendbe jöttek, így legjobb csapatunkkal kezdhetünk. Mérkőzés után: - Most néztem meg a főlapot, hát mit mondjak: elég tragikus. Nem játszottunk jól, mégis partiban lehettünk volna. Nem tudom mással magyarázni a rengeteg elhibázott büntetőt, mint a koncentrálás hiányával. Edzéseken rengeteget gyakoroljuk, a meccseken döntő pillanatokban mégis kihagyjuk. Az elmúlt találkozókon Sztojannak sem ment igazán, s ez döntően kihatott az eredményességünkre. A figurákat pontatlanul csináltuk, így szinte nem is kerültünk kintről dobóhelyzetbe. Ennek ellenére, ha otthon megverjük a Körmendet és a Sólymokat, négy győzelemmel kezdhetjük a rájátszást, s azzal ott lehetünk az élmezőnyben. A szolnoki B-középnek nem sok öröme telt a játékban A körítés sokat javított a tálaláson Góbi (sötétben) és Boros kézfogójának célja, ki éri el hamarabb a labdát Orosz „Benő” (12) ellenállhatatlan volt
