Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-24 / 19. szám

ISZH-hírek Az Ifjúsági Szolgáltató Ház (Szolnok, Szabadság tér 7.) ma 17.30-tól este nyolcig a Próba­fülke Klubban látja vendégül és élő zenével szórakoztatja a szociális foglalkoztató gondo­zottjait. Fellépnek: Virgin, Tóth Péter és barátai, a nagy­teremben. Kedden szintén a Próbafülke Klubban négytől nyolcig a Bankszektor együt­tes, ugyanebben az időben, szerdán az AN-2, szintén négy­től nyolcig csütörtökön a Mag­vető. Pénteken ugyancsak este az Isteni Színjáték és a Virgin. Amíg a zenekarok játszanak pénteken, közben Hazatérő Klub, problémáitok megoldá­sához nyújtunk segítséget, ke­ressétek Somogyi Zoltánt. Mottó: „Lehetetlen van, de megoldjuk.” A Regionális Diákszövetség kedden fél kettőtől este hétig tartja diák-jószolgálati cso­portjának ügyeletét. Keresd Mészáros Adriennt. A közoktatási törvényről és az iskolaszékről szóló kiadvá­nyokat ott helyben átveheted, de levélben is kérheted ifj. Gál Józseftől. (5000, Szolnok, Sza­badság tér 7., Redisz.) A Redisz tervezi, hogy már­ciustól konfliktuspedagógiai ügyeletet szervez, közösen az Encroe Magyar K-P. A. Érdek­lődhetsz Kurucz Anita tanárnő­nél. Csütörtök 17-18 óráig. A Zöld Front Ifjúsági Kör­nyezetvédelmi Egyesület ügye­leté a Redisz irodájában, a 424-502/24-es telefonszámon. Pénteken háromtól ötig tör­ténelem felvételi előkészítő, vezeti Gál Zoltán tanár úr. Hogy nem lettünk negyedikek A héten a magyar kultúra napját ünnepeltük. Iskolánk, a VKG is több érdekes program­mal emlékezett meg az évfordu­lóról. Mi is elindultunk... Az étkezésre kijelölt helyen (ebédlőben) bonyolították le a szervezők a 3 fordulóból álló já­tékot. A vetélkedőt csokitól, na­rancstól, üdítőtől és egyéb ser­kentőszerektől roskadozó aszta­lok között vívtuk, és ott volt a vtv kivezényelt stábja is, és mi bele-belevigyorogtunk a kame­rába. A színvonalas kérdéseket tanáraink a XIX. századi ma­gyar irodalom, képzőművészet és a zene területeiből válogatták Diákparlament(?!) után ... Sorozatunkkal támogatni kívánjuk a megyei diákképvi­selőket abban, hogy egymás­sal és másokkal együtt alakít­sák ki a megyei küldött meg­bízását és mandátumát. Első­ként Tekse Andrea - aki Jász-Nagykun-Szolnok megye képviselője az Országos Diák­tanácsban - és ifj. Gál József, a Regionális Diákszövetség képviselője osztják meg vele­tek gondolataikat. Mi is az az „országos diák­parlament”? Diákparlamentről a magyar törvénykönyvek nem tesznek említést. Csak az „ifjúsági par- lament”-tel közösen szabá­lyozza megrendezését az ÁISH 2/1987. (V. 31.) sz. rendelete. Most nem írjuk le a teljes ha­táskör listát, az alábbiak a leg­fontosabbak. Egyetértési jogot (vagyis vé­tójogot) gyakorol: „1. a) ... a felsőbb szintű ifjúságpolitikai pénzeszközök felhasználása el­veinek, főbb területeinek meg­határozásában.” Ez azt jelenti, például, hogy az ODP és/vagy az általa megbízott Országos Diáktanács lehetőséget kell, hogy kapjon - többek között - a következőkre: - köteles a min­denkori kormány ismertetni ve­lük a következő év terveit arra vonatkozóan, hogy a kormány ifjúsági alapot milyen terüle­tekre kívánja irányítani. Vagyis mit lehet pályázni a kormány if­júsági alapból? Amennyiben a tervek nem fel­elnek meg az Országos Diákta­nácsnak - vagy nem szerepel­nek benne a saját elképzelései­tek - úgy a 'fenti jogát gyako­rolva VETÓ-t emelhet. ,,c) Döntéseinek végrehajtá­sában való közreműködésre lét­rehozhat munkabizottságokat, felkérhet ifjúsági közössége­ket.” E munkabizottságok dol­gozzák ki az ODT számára azo­kat az előterjesztéseket, ame­lyeket továbbítani akarnak bár­mely illetékes, pl. minisztrium felé. ,,d) Kezdeményezheti terü­leti, országos ágazati (alágaza- tai) ifjúsági parlament megren­dezését.” Szerintünk fontos lenne ennek a megyei a szerve­zését elkezdeni. Bár a mai napig is vitatott, hogy az Egerben megrendezett országos diákpar­lament szabályosan volt-e meg­szervezve és megrendezve, az ott elért eredményeket nem sza­bad elveszíteni. Hiszen sikerült össze. Az első forduló után a 20 csapatból 8 búcsúzott, majd a második forduló után a 4 leg­jobb csapat kerülhetett volna a mindent eldöntő utolsó körbe. A részeredmény-hirdetés után kiderült, hogy mi is ott leszünk a végső csatában, de - talán a pontszámok manipulációja és a némi tanári segítség következ­tében - az utánunk következő csapatnak hirtelen oly mérték­ben emelkedett a pontszáma, hogy villámkérdéseknek kellett volna dönteniük. Ezeknél azon­ban résen voltunk, döntetlen lett az eredmény, így öt csapat in­dulhatott a döntőben. Kis csapa­tunk rendíthetetlenül küzdött - olykor persze élvezve a szurko­lók segítségét -, de a pontszá­mok körül kialalkult vitát már nem tudtuk többé kiheverni, így a döntőben az ötödik helyen meg is álltunk. Az eredményhirdetés után a gyönyörű Thackeray-kötetet szorongatva gondoltunk vissza némi keserűséggel a minket ért vélt vagy valós sérelmekre, de aztán megállapítottuk, hogy ta­lán jobb is ez a Thacke- ray-könyv, mint a negyedik he­lyezett csapatnak járó Tolsz- toj-regény. Talán... Timur és csapata Hatszázhatvanhat Hatszázhatvanhat. Semmi misztikum. Csak hatszázhatvan­hat. A XX századi semmi. A felhígított ideálelixír. Az elidege­nedett szcientifizmus. Hatszázhatvanhat. Maga az Antikrisztus. Persze már megint a nagy szavak. A mágikus elvonatkoztatá­sok, amelyekre tulajdonképpen nem is mindig így lenne szük­ség. Meg egyébként is, csak megfájdul tőle az ember. Szóval, ízléstelen mindig a nagy dumával előjönni. Ám most kivételt kell tenni. A XX. századi létet, az emberi sorsot, az isteni ember felmagasztalódását csak a dolgok gépko­rának az ismeretében lehet megérteni. Ezért kellenek a nagy szavak. A használati utasítás azonban előírja, hogy csak több­napos magányban, böjtölve lehet előhívni a nagy szavak szel­lemét. Az Istent. Másképp életveszélyes, s nem is érdemes. Tulajdonképpen minden rendben van, hacsak az nem jelent gondot, hogy rohanunk az Apokalipiszis felé. Bár már megint ez a nagyképű MI. Mielőtt valami harag lenne - én. Én rohanok a megsemmisülés felé. Reggelenként néha az Antikrisztussal ébredek. Ott van mellettem. A hátamat borzolgatja, és csak ak­kor döbbenek rá, hogy az egész éjszaka őt öleltem. Nem féltem, ma sem félek tőle. Hiszen ő nem megfogható végül is, nem személyes, nem férfi, nem nő, nincsenek szarvai, egyáltalán nem is valóság, nem is létezik. Az Antikrisztus egyenlő a nem­léttel. Antikrisztus. Hatszázhatvanhat. A semmi. (Innentől le­het, hogy stílustörés következik, de megzavartak telefonon. Ó, isteni múzsa, segíts!) Lét vagy nemlét van. Lét, ahogy az aranykorban volt. Isteni, istenben szétáradó lét. Csak az isteni a valóság. A lét, amelyben csak idillikus ember létezett, mikor az ember még isten kama­sza volt. Mint az ember az isteni Hamvas Bélában. Mert tőle ta­nultam a hatszázhatvanhat borzalmát és az isteni lét boldogsá­gát. De még nem voltam beavatott. Csak titán voltam, aki él­vezni akart. Nagyon messze van a beavatás. De a felvilágosodá­som megkezdődött. Mától kezdve, a hatszázahatvanhattól kezdve, a nemlétet kiröhögöm. Mert csak az isteni lét a valódi. Elkezdem tehát átvilágítani magam, és sacerré építeni magam, a szent tűz őrzőjévé, hogy feláldoztassak valami nagy dologért, és megdicsőüljek. Szépen lassan, a magam tempójában, a ke­gyelemtől függően. Bízom. Bár azt mondják a Hatszázhatvan­hat nem oszt és nem szoroz. Egyszerűen kivon a forgalomból. (Most az elidegenítés következik, mielőtt valaki végső depresz- szióba vagy egy csábos késhegybe zuhanna; a szerző műve megírása után elégedetten bólogatott, majd átolvasta művét, és jól bevacsorázott. Istenem, milyen nevetségesen halandó va­gyok! Ámen.) Lázár Balázs olyan határozatokat hozni, me­lyek a diákság fő problémáival foglalkoztak. Ezen1 belültsaik'áz országos problémák voltak fon­tosak (nem a megyeiek, illetve városiak), pedig ezek által köze­lebb kerülhettünk volna a meg­oldáshoz. így azonban, vala­hogy, valahol kimaradtak a di­ákság számára lényeges dolgok. Mivel számukra, számunkra minden apróság fontos, elvégre a sok piciny események által szilárdulhatnak meg a nagyob­bak. Sok fontos dolog van az élet­ben, azonban a legfontosabb az, hogy tudjunk egymásról. Itt vannak például az iskolaszékek, a diákönkormányzatok. Mind­ezekhez szükség van támoga­tásra, legyen az anyagi, illetve szellemi. Kevés, ha maga a di­ákság szeretné, illetve akarná valami módon megalapozni a jelenét, illetve a jövőjét. Segít­ségre van szüksége. Ä segítsé­get pedig mind a tanárok részé­ről, mind a többi diák részéről hiányoljuk! Mi lehet annak az oka, hogy a diákok nem érdek­lődnek? A tanárok akadályoz­zák őket? A diákokat nem is ér­dekli az, hogy mi történik ve­lünk?! Harmadik variáció: egyáltalán nem fontos számukra mindez?! Ébresztő mindenkinek! Talán tudunk segíteni... Miután megkerestem a Regi­onális Diákszövetséget, megál­lapodást kötöttünk. Ennek ér­telmében a REDISZ felvállalja a társszervező szerepet egy me­gyei „diákfórum, diákparla­ment” létrehozásánál. 1994.01. 22-i közgyűlési döntésük alap­ján kezdeményezője nem lesz, mert a helyi parlamentek támo­gatása - mint az országosé is - állami feladat. A megállapodás rögzíti azt is hogy a felmerülő költségek maximum 40 száza­lékát átvállalják. Jász-Nagy­kun-Szolnok megye képvise­lője: Tekse Andrea. Az alábbi címen találsz meg: 628. Sz. Szakközépiskola és SZKI. 5440 Kunszentmárton, Kossuth Lajos út 37/b, telefon: (7.15 és 12.35 óra között) 95 vagy 5440 Kun­szentmárton, Kossuth Lajos út 7, telefon: (14 és 16, 19 és 21 óra között) 49. További infor­máció kérhető a Regionális Di­ákszövetségtől: 5000 Szolnok, Szabadság tér 7. szám alatt az Ifjúsági Szolgáltató Házban. Tekse Andrea Ifj. Gál József A tündér ,,i .Semmilyen idő sem volt a, városban, >, ,.j .*„■ .......... ^ A nap fenn volt az égen, de nem sütött, a sűrű szürke felhők­éből eső-akart lenni, de nem esett. A széd a Kossuth utca irányán ban fújt, lassan oszlatta szét a ködöt. Mielőtt teljesen feloszlott volna, megjelent a tündér. Nyilván hófehérben. Körülnézett. Az utcán kamaszarcú, felnőttnek öltözött embe­rek jártak, és úgy csináltak, mint akik nem veszik észre a tün­dért. Pedig a tündér az ő kedvükért vált láthatatlanból láthatóvá. Időnként belenézett, direkt, szemtől szembe az arcukba, és elmosolyintotta magát, de senki nem lepődött meg. Aztán virá­gokat keresett, de csak olyan rózsákat talált, amik nem illatoz­tak. Táncolni kezdett az egykori főtéri emlékmű helyén, fenn, mint valami színpadon, s a legszebb táncot járta, bátyja, a szél ritmusára. Nyomában sör fakadt, nyelték a város csavargói. Az úriem­berek nem kértek belőle, még ha tündér nyomából fakadt is az a sör. Hamarosan rájött, hogy itt nem szeretik az emberek, ha nem idegenek, nem nagyon tudnak mit kezdeni az ő tündéri nyilvánvalóságával. Mindez teljesen érthetetlen és egy kicsit felháborító volt számára. Kis tündérvállát megvonta, elbiggyesztette ajkát, felkapta hó­fehér csipkés szoknyáját, és elrepült.- Ha! Majd visszajövök, ha jó idő lesz - gondolta. Kármán Fanny Szerelmes levél Egy lány vagy több lány? Imádunk szerelmes levele-' két olvasgatni. Nemcsak azo­kat,' amielyé’két valamelyik nagy költő, író küldött kedve­sének és ebből kifolyólag tan­anyag, hanem olyanokat is, amiket -ti írtok nekünk, és ta­nácsot kértek. Bár távol álljon tőlünk, hogy a tanácsadás úgy hangozzék, mint valami inte­lem, azért szívesen elmondjuk a véleményünket. Tószegről érkezett levelében a fiú, mint írja, nemsokára húszéves, és „anyám folyton nyaggat, hogy ideje lenne már valami komoly kislányt keres­nem magamnak, akit el is ve­szek. Esküszöm, megpróbáltam már, de egyikkel sem bírom egy-két hétnél tovább. Egyrészt egyet kell, hogy ért­sünk az anyukával, másrészt ha a hosszú távra való barátnőszer­zés ilyen gondokat okoz, akkor inkább'azt'moildjiik', tíé'fiágyőn forszírozd. Ha szerelmes leszel, ils 5 1 civo áo cJr.iim>».•?<: A r>|( úgysem menekülsz. „Mandolin” jeligére kérte a választ egy lány. Illetve nem is annyira lány, hanem bakfis, hi­szen még csak tizenöt. Azt írja: Az osztálytársaimhoz képest sokkal szexibb vagyok, és a fiúk ezt látják. Mindenféle pocsék rajzokat küldözgetnek nekem az órán (tényleg közölhetetlen - a szerk.), és azt hiszik, hogy vic­cesek. Szeretném elpasszolni őket az egyik barátnőmnek, aki lapos. Hogy csináljam? Meg kell mondjuk, eléggé szemtelen vagy. Semmi okod bántani így egy kislányt, ráadá­sul senki nem gondolná, hogy így viselkedsz vele, ha már a barátnődnek nevezed. Egyéb­ként a fiúkat hagyd nézelődni, a rajzokat mutasd meg nekik két év múlva. BG, CsR HARDER ROCK McMASTER A fiúk egymás mellett ültek az iskolában. Virtuskodás folyt a pad alatt, Z. Tóth Gyuri min­dig úgy járkált a folyosón, mintha valami fontos dolgot ke­resne, s néha köszönt a kiseb­beknek. Vári Szabolcs azóta karcagról elszármazott színmű­vész egyszer a Gábor Áron Gimnáziumban felírta a táblára: McMaster. A Z. Tóth fivérek ezt úgy találták, tuti név. A ze­nekarba zenekarból állandóan jöttek az emberek, a név ma­radt, a mostani felállásban há­rom éve zenélnek együtt: Cse- lényi Csaba dalszerző, énekes, Z. Tóth Tamás dobos, Balogh Sándor (Banya) basszusgitáros, Kovács Attila (Bagoly) szólógi­táros), Z. Tóth György ritmusgi­táros. Törzshelyük a Morgó csárda, a Gyermekek Háza mö­gött az udvaron van két kisebb épület, az egyikben ők próbál­hatnak, ingyen, ajándékba. A szövegeket Cselényi Csaba angolul írja. Lektor már olvasta, kijavította, összesen két hibát talált, tehát helyes. Csabi szerint a magyar ritmikailag eléggé kö­tött, a bluesban nagyon jól el le­het adni, avagy a Pál utcai Fiúk-féle zenében, amit ők ját­szanak, oda az angol kell. Egy­részt, mert a Metallica, Panthera stílusú zenéhez nem nagyon il­lik a magyar nyelv, ugyanolyan ez, mint hogy Karinthyt sem le­het más nyelvekre lefordítani, mert akkor nein olyan jó a poén - mondták a fiúk körbeülvén a születésnapi asztalt. Szombaton Kovács Attila tizennyolc évvel azelőtt született, eleve világhí­res szakácsnak, bolognai maka­rónit főzött, tudományáról ok­levele is van, mindenesetre a fiúk az ebédet teljesen elpusztí­tották (közreműködtem). Persze nem mindig volt ilyen szép az élet az együttesben, a fiúk számon tartják a szenvedé­sek korát is. Volt idő, igen, volt idő, amikor katonának kellett menni, sőt, volt olyan idő is, amikor katasztrofálissá vált a zenekar pénzügyi helyzete. ’92 nyarán aztán elkezdődött a Fel­támadás korszaka, Abádszaló- kon, Kisújszálláson, a megyé­ben mindenfelé koncerteztek, és sehol nem kellett kompromisz- szumot kötniük, nem úgy, mint egy fővárosi fellépés alkalmá­val. Bár, ott Tamásnak volt egy nagyon emlékezetes esete, ami­kor a felszerelést kiegészítésre elvitte Dubán Dezső dobkészítő mesterhez, a fejét fogta, hogy ő harminc éve borogatja a dobo­kat, de olyan még nem volt, hogy mind a két ajtószámyat ki kelljen nyitnia, hogy egyet be­engedjen. Nyáron készülnek Erdélybe a Fidesz kapcsolatrendszerén ke­resztül, Cselényi Csaba kereszt­apja pedig angol, még az Egyesült Királyság is szóba jö­het. S hogy miről szólnak a da­lok? Mindenről, ami az életben benne lehet, de Karcagon át.BG Egészítsd ki a képet! Múlt heti feladványunk he­lyes megfejtése a következő volt: Móqs Őrs, Stelli Péteren kívül tagjai még Horniczky Kristóf, Csőke István, Vitányi Rudolf, a zenekar törökszent­miklósi. A rejtvényt helyesen megfejtők közül a szerencsés, akit kihúztunk a nagy kalapból: Vas Imre (Tiszapüspöki, Sza­badság út 8.). Nyereményét, amelyet a Zenevér ajánlott fel. postán küldjük el. E heti felad­ványunk pedig: a felvételen Holló János. Kérdésünk, mely zenekar tagja, hogyan hívják a többi rockzenészt. Az oldalt szerkesztette: Blahó Gabriella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom