Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-18 / 14. szám

1994. január 18., kedd Jászsági körkép 7 Mentősök központos nélkül Két mentős a tizenkettő közül Jászkisér 51. Ez a telefon­száma a kiséri mentőállomás­nak. A szám 1993. március 1-jé- től hívható. Azóta üzemel az ál­lomás a volt gamesz épületé­ben. Naponta négyen dolgoznak itt ügyeletben, a létszám azon­ban 12. Két kocsijuk van, két korszerű Toyota. Az állomás hozta a várakozásokat, igazolta szükségességét. Korábban Jászberényből még Toyota gép­kocsival is 20 perc alatt érkez­tek ki a mentősök Kisérre. Most a területéhez tartozó Jászszent- andrást 14, Jászapátit és Jász- ladányt 10-10 perc alatt érik el innen. Ellátási körzetük még Jászivány is. Munkájuk mindig akad. Éj­szaka főleg a szülések és a disz­kók adnak feladatot a mentő­söknek. Nappal javarészt beteg- szállítással foglalatoskodnak. A létszámból négyen már dolgoztak a mentőszolgátanál, Jászberényben. A többiek álta­lában munkanélküliként „keres­ték” kenyerüket. Sajnos néha kiürül az állo­más, mert ha kivonulás van, ak­kor senki nem marad bent. Bi­zony el is kelne egy állandó te­lefonközpontos, de erre nincs keret. Azonban ha a helyi 51 -en nem veszik fel, akkor vagy a jászberényi vagy a szolnoki 04-en keresztül érhetők el a kis­éri mentősök. Tanító akart lenni, de végül cukrász lett A műhelyben (baloldalt Bényi Gyula) Jászárokszállás szinte szé­lén, a Deák Ferenc téren szép ház és rajta egy felirat hívja fel magára a figyelmet. Már első látásra is jó helyen van a cuk­rászda: a gimnázium mellett. A ház új: földszintjén a műhely és az üzlet, emeletén a lakás. Bényi Gyula a tulajdonos. Fi­atal ember, gimnáziumi tanul­mányait csak pár éve fejezte be. Nyáron lesz két éve, hogy nyitottak. Saját erőből és banki kölcsönből építkezett. Úgy véli, a vendéglátás jó jövőt biztosít, ezért vágott a vállalkozásba. Közel hatvanféle süteményt állítanak elő. Szinte családi a vállalkozás: édesanyja a pultos, valamint Gyulának két munka­társ segédkezik a finomságok előállításában. Májusban egy másik cuk­rászdát is nyitottak bent a köz­pontban. Ott nincs műhely, csak árusítás. Úgy vélik, a konkuren­ciával békésen meglehetnek. Ha valaki szeszmentes, kulturált „környezetben” kíván finom édességeket fogyasztani, Bé- nyiékhez bátran betérhet, nem fog csalódni. Például a Rá- kóczi-túrós egyszerűen csodála­tos (megkóstoltuk). Az egészben az érdekes, hogy Gyula nem akart cukrász lenni, csak azt követően végzett Gyöngyösön kétéves cukrász- tanfolyamot, hogy nem vették fel a tanítóképzőbe. Már otthon is segédkezett a sütés-főzésben, úgyhogy nem volt idegen tőle a szakmaváltás. És ha már pedagógus nem le­hetett, talán azért is építkezett a gimnázium közelébe, hogy bármikor felidézhesse egykori álmát, ha rápillant az alma ma­terre. De lehet, hogy nem ezért. Bár biztos, nem bánta meg dön­tését, hiszen ez a szakma többet hozhat a konyhára. Kevés pénz jut az emlékre Tíz év alatt 42 ezer látogatója volt a jászapáti Vágó Pál Hely- történeti Emlékháznak - mondja Kónya Tiborné, aki a múzeumot éppen 10 éve vezeti. Elődje Szikszai Gábor volt, tőle vette át ezt a feladatot. A ház tulajdonképpen a híres festő, Vágó Pál (1853-1928) szülőháza volt. A ház volt kato­nák szállása a háború alatt, az­tán napközi otthon konyhája és raktár. Az emlékház azóta vissza­nyerte méltó szerepét. Hiszen Vágó Pál Európa-hírű festőnk. Az 1900-as párizsi világkiállítá­son a Francia Becsületrend Tiszti Keresztjét kapta, amiért a Huszárság történetét megfes­tette. A kép monumentális, mé­rete 18 méterszer 3,5 méter. Új­bóli kiállítását a művész uno­kamenye kezdeményezi, helye a gödöllői Grassalkovich-kas- télyban lenne. Az 1996-os vi­lágkiállításra elkészülő restau­rálás azonban több millió fo­rintba kerülne. Vágó Pál festette a Magyarok bejövetele című Feszty-körkép hatszáz lovas­alakját is. Vágó Pált Munkácsy kortárs festőjeként és barátjaként is tisztelhetjük. Az apáti művész­telep állandó lakója volt, ahol Chiovini Ferenc és Gecse Ár­pád is alkotott. A múzeumban hajdani kony­hát rendeztek be, amely 150 évre visszamenőleg láttatja a valamikori használati tárgyakat. Becses kiállítási darabjuk a Má­ria Terézia kézjegyével ellátott vásárvárosi okirat. Itt látható a világhíres Jakkel Sándor kék­festő hagyatéka is. A Vágó Pálról elnevezett szobában további értékes tárgy a haza bölcséről, Deák Ferenc­ről készült Vágó-kép, valamint a festő önarcképe. Az említett 10 év alatt közel 100 kiállítást láthatott a több ezer betérő. Nevezetes bemuta­tójuk az 1986-os Vasarely-kiál- lítás volt. Mostanában azonban igen keserves egy bemutatót „összehozni”, annyira nincs pénz az emlékházra. A vezetőnő férjével egy hamarosan záruló kiállításon Hagymatermesztő boltos Jászkisér szélén kis tábla csalogatja be az utazót; a Gazda Áruház felirat alatti nyíl irányát követjük „engedelmesen”. A sáros időben is száraz, aprókö­ves udvaron kényelmesen par­kolhatunk. A boltban a vevők kiszolgálása mellett ránk is jut ideje az üzletvezető-helyettes­nek, Barna Jánosnak. A korábbi irattárból „átved- lett” áruház 1993. április 1-je óta működik. Létrehozója a nagyszövetkezetből kivált Ag- roszöv. Az egymillió forintos árukészletben sok minden meg­található, a facsemetétől a ve­tőmagon, a tápokon, a növény­védő szeren és műtrágyán át a vegyi áruig. Természetesen szerszámok, műszaki és mű­anyag áruk is kaphatók a Kos­suth utca 7. szám alatti üzlet­ben. A forgalom változó, hiszen szezonális termékeket árulnak. Jó időben elérheti havonta az 500 ezer forintot, most azonban csak 150-200 ezer forint. Konkurencia természetesen adódik, de ezt egészségesnek nevezi a helyettes. Viszont amiben egyedüliek a települé­sen, az a kulcsmásolás. Sem az üzletvezető, Balogh Károly, sem Barna János nem profi kereskedők. Korábban mindketten műszaki pályán dolgoztak. Barna János, mint Agroszöv-tag, egy holdon gaz­dálkodik is. Tizenkét éve hagymát termeszt, olykor azon­ban paradicsomot is ültetett. Barna János (középen) egy vetőgépet kínál eladásra Új piac a magángazdaság Jászapáti felé, a jász- apáti-jászkiséri közötti út mel­lett egy majorban található a Jászapáti Mezőgazdasági Szö­vetkezet rugóüzeme. A belülről csupa szürke épü­letben húzó- és nyomórugókat, valamint mezőgazdasági gé­pekhez gyártanak alkatrészeket körülbelül 12 éve. Szálastakar- mány-betakarítók felszedőuj­jait, rendsodrók, körbálázók, cukorrépa-felszedők részeit ké­szítik. Ázonkívül hőkezelést is vállalnak, és egyedi megrende­lést is kielégítenek. Bérmunká­ban gyártanak különféle talaj­maró és szárzúzó késeket is. A kis üzemben nyolcan-tízen dolgoznak. Korábban a mostani létszám duplája dolgozott az üzemben. Különösebb létszám- leépítés nem lévén, a csökkenés nyugdíjazásból ered - tudjuk meg Tajti István ipari ágazatve­zetőtől - és bizony új emberek sem nagyon döngették a kapu­kat a munkaláztól. Helyben is van eladás, de nagyrészt agrokereknek, mező­gépeknek, egyéb viszontel­adóknak szállítanak. Mostaná­ban új piacuk is akad, mert igencsak megnövekedett a ma­gángazdálkodók száma, akik újkeletű gépeikhez igénylik az általuk előállított alkatrészeket. Az ipari ágazat még nyere­séges. Évi árbevételük 8-10 millió forint, amiből a nyereség 1,5-1,6 millió körüli. Tavaly nehezen indultak, de idei éves munkájuk folyamatosnak tű­nik. Állják a versenyt a hasonló, környékbeli kis rugóüzemek­kel, merthogy állni kell. A vezető az alapanyag-be­szerzést véli egyik előnyüknek, hiszen ezzel nincsenek gond­jaik, valamint azt, hogy a töb­bieknél minőségben és árban jobbak, kedvezőbbek. Ráadásul profilváltást pilla­natok alatt végrehajtanak, 3-4 nap, maximum egy hét alatt bármilyen alkatrészt el tudnak készíteni. Acélt hajlító munkások ^Férj-feleség: HA7 JJ és HG7 HO Jászivány igencsak csendes délidőben. Szinte semmi látni­való a szépen felújított templo­mon kívül. Körbejárunk a falu­ban, amikor feltűnik egy házon az Új Néplap emblémája, hir­detve, hogy itt lakik a lap helyi, „saját” kézbesítője. Betérve az udvarra, mosolygós fiatalasz- szony fogad minket és invitál be a házba. Jász Imréné (Dóka Etelka) fél 7-re már minden­hova kihordja a lapot. Az előfi­zetők száma éppen ottjártunk- kor gyarapodott eggyel. Koráb­ban kevesebben járatták újsá­gunkat; ezt onnan tudja Jászné, mert nyáron helyettesítő pos­tásként dolgozott. Postás múltját megelőzendő, egy ideig háztartásbeliként élt férje mellett. Most az állampol­gári jogokat tanulja, hogy fel­vehesse a magyar állampolgár­ságot - derül ki a fiatalasszony­ról. Jelenleg ugyanis hontalan - lepődünk meg. Egy éve nincs hazája, mert az ukrán állampol­gárságot akkor visszavonta. Tizenöt éve jött ide Mun­kácsról. Levelezés útján ismer­kedett meg férjével, akivel ép­pen 15 éves házassági évfordu­lójukat ünnepelték látogatá­sunkkor. Ideérkezése, után dől- j gozott Apátiban a Váci Kötött- j árugyámál, utána gyors- és gépírói tanfolyamot végzett. Ezt követően mint vállalkozó ott­hon varrt, majd az MBI biztosí­tóügynökeként tevékenykedett. Ezután lett háztartásbeli. Már azon is elcsodálkoztunk, hogy hontalan Etelka, de akkor igazán leesik az állunk, amikor megtudjuk, hogy rádióama­tőr-vizsgát is tett. Férje oltotta be a rádiózás iránti szeretettel. Jász Imre éppen ekkor lép be az ajtón. Ő is érdekes életutat járt be. Szakmája marós. Most tűzoltó Hevesen. Jászberényből ment oda. Nyolcéves tűzoltó­sági pályája előtt gépjármű-vil­lamossági szerelő volt a téesz- ben. Mindenhez ért, szinte ezermester. Van úgy, hogy késő éjjel megy be a házba a mű­helyből, úgy el tudja magát fog­lalni. - De inkább ott legyen, mint a kocsmában! - jegyzi meg felesége. A rádiózás a nagy hobbija. Körülbelül 7 éves ko­rában próbálkozott először vele. Aztán kicsit visszaesett e téren, majd újabb „fellendülés” maga­sabb iskolái alatt kezdődött. Sa­ját erőből fejlesztette tudását, önképző módon tanulta a rádió­zást, hogy vizsgát tehessen. A háznál bemutatja, hogyan teremt több - éppen magyar - rádióssal kapcsolatot. Hangról felismerik a társat, tegeződnek. Jász Imréné Minden apróságot tudnak egy­másról, teljesen családias a „légkör”. Az éterben sokezemyi kapcsolat szövődik, rengetegen ismerik egymást a rádió által. Imre a létrehozója a helyi rádió­amatőr-klubnak is, ami 5-6 éve működik. Helye a polgármesteri hivatal egyik irodájában talál­ható. Itt már a komolyabb telje­sítményű antennával távolabbi kapcsolatok is teremthetők, mint a „házival”. A klubból pil­lanatok alatt két orosz rádióssal „találkozik”, az angol rádiós egyenszavak csak úgy folynak ki Imre száján. Röviden beszél­nek magukról, hol laknak, mi a címük, ■ hívójelük.. Ez alapján 9§M,a­pöt, ami postai utón nyugtázza a beszélgetés megtörténtét. Van ilyen lapja Imrének Argetíná- ból, Amerikából, Japánból, Hol­landiából, Romániából. Orosz­országból, Svédországból, Finnországból és még sorolhat­nánk vég nélkül. Teremtett rádiós kapcsolatot már a MIR űrállomással és Fa Nándorral is. A közel ötszáz lakosú falu­nak hat engedélyezett hívóál­lomása van. Ezenfelül vannak a fiatal klubtagok, akiknek nin­csen külön hívójelük, állomá­suk. Ők az operátorok, az állo­máskezelők; tizenegynéhányan vannak. Hat új tanuló pedig most ismerkedik e remek hob­bival. Nem is lenne ez jó szórako­zás, ha nem lennének versenyek ebben a „sportágban" is. És vannak is. Ebben aztán tényleg a koncentrált szellemi teljesít­mény számít. Azt mérik, egy nap alatt mennyi kapcsolatot tudnak létrehozni: olykor sok ezret. Ilyenkor nincs idő sem­mire, csak csavarni az állomás­gombot, figyelni és mondani és mondani a hívójelet. Ha valaki rádiós kapcsolatot szeretne teremteni a Jász házas­párral, és ezt még nem tette, itt a hívójelük: HG7 H(elén)0(lga), HA7 J(ános)J(ános). Jó vételt! Jász Imre rádiós kapcsolatteremtés közben Az oldalt írta és szerkesztette Tóth András Fotók: Mészáros János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom