Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-04 / 2. szám
1994. január 4., kedd Jászsági körkép 7 Vissza a jövőbe Ilyen szép darabokat gyártanak a kft.-ben Jászjákóhalmának sok-sok ügyes kezű mestere van. Köztük méltó helyet foglalhat el a képzeletbeli tablón Tóth Imre asztalos, aki a Bieder Bútoripari Kereskedelmi Kft. másodtulajdonosa (a felesége az első). A család vállalkozás tavaly jött létre. Korábban egyszerű faipari munkákkal foglalkoztak, majd külön megkeresésre kezdtek el gyártani biedermeier bútorokat, melyek a 19. század közepén élt polgárság stílusát jellemzik. Vagyis a régi divat újjáélesztésével építik jövőjüket. A külföldi felkérés abbamaradt, de a BAV Rt. szívesen rendelte tovább a bútorokat. Egyedüli gyártói lettek a biedermeier bútoroknak. Hazai piacra és kis hányadban külföldre szállítja a szép berendezési tárgyakat a BÁV. Az 1800-as években megközelítően százfajta biedermeier stílusú bútordarabot gyártottak. Tóthék ettől még messze vannak, mert ők „még csak” 14 félét készítenek. A tíztagú kollektíva ezekből a 10 hónap gyártási idő alatt összesen 4 millió forint nettó termelési értéket állított elő. A bizományisokkal egészen az ezredfordulóig van érvényben a szerződésük. A tulajdonos csak jót tud róluk mondani: mindig időben fizetnek, ami' nagyon jó, hiszen így kellően tud a pénzzel gazdálkodni. Idén azonban kilátásban van egy külföldi munka is. Svájci kérésre újítanának fel régi biedermeier bútorokat. Egy zürichi antikbú- tor-kereskedő nagy mennyiségű bútort szállít ide korszerűsítésre, ami igen jól jön a munkán és a pénzen kívül Tóthéknak, hiszen tanulni is, új fogásokat elsajátítani is lehet a munkából, amivel a saját profilt bővíthetik. A falu első kávéháza A tulajdonos és kávéháza Már sokszor kerülgettünk Jászdózsán a gazdaasszonyképző kollégiuma mellett egy szép házat, azt gondoltuk, hogy valamilyen vendéglátás céljára építették. Csakhogy sosem találtunk benne egy teremtett lelket sem. Most azonban ránk ragyogott a szerencse, és beszélhettünk Darázs Attilával, a tulajdonosMindenesetre szelektálóan hathatnak az árak, amik magasabbak egy kocsmáénál. Nyitva tartása még nem alakult ki véglegesen, mert meg akarnak „fogni” minden vendégkört. Ugyanis lesz reggelizési lehetőség a diákoknak, aztán lesz kész étel ebédnek és estére. Természetesen kulturáltabb környezetben lehet eltölteni egy oszA kávéház egy részlete belülről sál, aki hajszál híján a nyitáshoz készülődött. A Ciklopsz kávéház éppen akkor délután nyitotta ki először kapuját, amikor ott jártunk. Furcsa nevét arról a kőről kapta, amivel díszítették. Hogy Jászdózsa első kávéháza mennyibe került, ki sem mondható, de tényleg nagyon pazar. No nem hivalkodó, de szépen megadták a módját, hogy kellemesen érezze magát benne a vendég. Darázs Attila - minden bizonnyal nem ilyen csinos - kocsmáját váltotta fel erre az „urasabb” kávéházra. Hogy lesz-e a falu közepén épült vendégmarasztalónak forgalma? Most még csak reméli. tálytalálkozót is, mint mondjuk egy nagy hodályú vendéglőben. Vagyis rendezvényeknek is ideális a hely. Minthogy vérbeli kávéházról van szó, természetesen újságokat is lehet majd lapozgatni, olvasgatni az asztaloknál. A harminckét ülő vendég egy része a kellemes emeleti galériában fogyaszthat, szórakozhat. Nyáron a teraszról lehet bámulni, miközben fagylaltot is lehet majd enni. Tervezik pár szobás panzió hozzátoldását is az épülethez, hiszen minden hozzávaló adott hozzá: a szép környezet, a koszt és aztán már a kvártély is. Most nem fogy a szigetelő A Jászsági ÁFÉSZ szerteágazó tevékenysége közt egy különleges is található, mégpedig a kátránypapírgyártás. Ezt a terméket a jászalsószentgyör- gyi fedéllemezüzemben készítik. Ennek vezetője Darák József. Már ő sem emlékszik pontosan, de úgy mondja, a ’70-es évek elején jött létre az ipari üzemág a faluban. Akkor körülbelül negyvenen dolgoztak itt, ma tizenketten. Hát igen, akkoriban nágyobb kedv -j és jóvál több pénz - volt az építkezésekre, így sok dolgozó kellett a több szigetelőanyag előállításához. Ebből egyébként kétfélét gyártanak: a csupaszt és a ho- mokoltat. A papírt manapság már Szlovákiából szerzik be - korábban ez magyar volt -, azt mártják 200-250 fokra melegített bitumenes fürdőbe. Ha így marad, lesz a csupasz kátránypapír, ha erre még finom szemcsés sóderréteget szórnak, lesz a homokolt fajta. Ilyen vagy olyan, mindenesetre itt gyártják hazánkban a legegyszerűbb kátránypapírt. Máshol - Budapesten és Újkígyóson - nagyobb gyártási palettával rendelkeznek. Mivel szezonális cikket állítanak elő, kisebb leállások régen is voltak, most azonban hosszabb ideje áll a munka. Ma már a készleten levő árut adják el, bárkinek, termelői áron. Most csak rendezik, nem gyártják „Kicsinálnak a paraszttal” Valami zöld tűnik fel szemben velünk a jászágó-jászárok- szállási országúton. Hogy nem ufó, az közelebbről derül ki. Egy szál ló húzza a kis zöld kocsit. Terepkocsi - tudjuk meg a hajtótól, Molnár Ferenc jászárokszállási lakostól. A ló lipicai félvér, amivel amatőrszerűen versenyez Molnár Ferenc. Állandóan futtatni kell, még ilyen cudar esős, szeles időben is. A kocsit nemrég vette, ézzel versenyez majd. Molnár Ferenc korábban asztalosként dolgozott, ma már gazdálkodó. Földjének területe 7,7 hektár. A szakmában is tudna dolgozni, ha volna keresőképes vevője. Ebben a bizonytalan gazdasági helyzetben pedig valamit csinálni kell. Most, hogy visszakapta a földet, úgy érzi, itt a lehetőség. Hogy sikere lesz-e vagy sem, az a jövő titka. Ipari növényekkel akar foglalkozni, de egyszer már megégette a kezét a tökmaggal. A szerződés szerinti pénzt egy magtermeltető cég még mindig nem fizette ki teljes egészében. Úgyhogy így csinálnak ki a paraszttal - mondja keserűen. A lipicai, a terepkocsi és gazdája Bátor kezdőké a jövő(?) Egy teremtmény születésekor jelen lenni jó dolog. így vagyunk ezzel mi is, akik Alattyánban elsőként tudósíthatunk egy cukrászműhely létrejöttéről. Létrehozója pelyhes állú, fiatal legény, a mindössze 20 éves Bányai Tamás, aki Jászberényből jár ki. Tamás szakmabeli, övé a berendezés is. A helyiséget Muntyán Tamástól bérli, ő is itt dolgozik. A műhely most alakul ki, már folyik a próbagyártás. A faluba és a környékre szállítanak finom - megkóstoltuk, tényleg az- süteményeket. Bányai Tamás korábban volt palackosital-bolt- ját adta el, hogy létrehozhassa ezt a pár négyzetméternyi műhelyt. Ä helyiséget bérbe adó Tamás a jövőt illetően kissé pesz- szimista. Szerinte hamar leál- dozik csillaguk, mert mások mindig utánozzák az induló vállalkozásokat. Az pedig megosztja a forgalmat és a nyereséget is. Azt mondja, van egy évük, és kész. „No, majd meglátjuk - mondta a vak.” Ha mégis másképp lesz, azt megírjuk. Az újsütetű cukrász és süteményei Nagy a család, elkel a sok finom étek Készül a disznótoros (jobbról a házigazdák) Ha tél, akkor vége a disznóvilágnak! Ekkor igen gyakran rájár a bökő a röfikre, és lesz belőlük minden magyar étke: sonkának való, kolbász, hurka, oldalas, szalonna, tepertő, zsír. No, véget ért a malacok jó világa Jászfényszarun Juhász Sándoréknál is, ahol disznóvágás volt csütörtökön. Eddig még megúszták a kést a jószágok, de már nem bírták tovább a gazdáék. Két 140 kilós saját hizlalású disznó volt az áldozat. Hogy nem sok ez egy kicsit? Hát nem! Nagy a család, elkél a sok finom falat. Hajnali háromkor kelt a 63 éves Sanyi bá’ és felesége, Cserháti Piroska, később csatlakozott a rokonság hozzájuk. Természetesen fóliával is foglalkoznak Juhász uramék. A korai saláta után megy bele a paprika. Mert mindig dolgos emberek voltak Juhász Sándorék, A férj 41 évig ipari munkás volt, a Fővárosi Gázműveknél dolgozott. Járta az országot, gázvezetéket fektettek mindenfele. Ingázott állandóan. A fóliával Piroska néni foglalkozott a munkahely mellett. Ő az Úttörő Áruháznak volt bedolgozója, különféle ruhákat varrt. Ezenkívül a helyi pávakörben énekel, amivel volt már Rómában is. Lagzikba is jár főzni testvérével, elkél ott is az étele és a jókedve. Mikor nyáron fóliáznak, sokszor le sem fekszenek éjjel, nappal ugyanis előfordul a 70 fokos hőség is a fólia alatt. A vegetáriánusoknak azonban nem kell elkeseredni, maradt még az ólban malac, öt is. Ebből azonban húsvétkor kettőre ismét rossz hajnal kel föl, a többit leadják. Jászsági táj vonattal Két ember összehajol Két koma beszélget Jász- fényszaru egyik utcájában. Csontos István 63 éves, a téesz építőbrigádjában dolgozott segédmunkásként. László András 67 éves, az építőiparban dolgozott Budapesten. Csontos István Dévaványáról származik, ide nősült. Amikor a téeszesítések voltak, akkor mérgesedett meg, és jött el falujából. András bácsi pedig erdélyi, Marosvásárhelyen született. 1946-ban, azokban az őrült időkben volt kénytelen elhagyni hazáját, Erdélyt. Gyakran beszélgetnek. Most például arról, hogy érdemes-e malacot tartani. Arra jöttek rá, hogy még ezt sem érdemes. István bácsinak valamikor négy anyadisznója túrta a portát, évente 80 malacot adott el. Most azonban arra sem képes, hogy egyet tartson, oly drága a takarmány. Pista bácsi felesége kilenc éve fekvő beteg, a gyógyszer pedig sokba kerül. Jövőre mit várnak? Rosszabbat! - vágja rá András bá’. Eddig se volt jó, ezután se tudnak jót várni. A 11 ezer forint nyugdíj nem sok, és adni kellene a gyerekeknek, unokáknak is belőle. A nagyoknak megvan a pénzük, a nyugdíjasoknak meg nem élet ez - mondja. Variálnak azzal a kis földdel is - mondja István bácsi. Átadták a szövetkezetnek, de hogy az ad-e érte valamit vagy sem, nem tudja. Hogy mekkora a föld, azt sem tudja, mert csak aranykoronában beszélnek, dé hogy aranykoronánként mennyit ér, ki tudja? András bácsinak van-e földje? - kérdjük. Van bizony, a temetőben! - mondja jó kedélyűen, ami, reméljük, sokáig megmarad még neki. A két koma (balról Bandi, jobbról Pista bácsi) Az oldalt írta és szerkesztette Tóth András Fotók: Mészáros János
