Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-15 / 12. szám

8 Kulturális panoráma 1994. január 15., szombat hirdetés A zebegényi remete A Lyukasórában nincsenek lyukas oldalak Zebegényi temetés lepedett le. Visszaemlékezéseiben írta: „Életem alakulására és mun­kásságom kifejlődésére elhatározó és döntő jelentőségű esemény volt, hogy... kikerültem Zebegénybe, ahol megtaláltam a művészetem ki­bontakozásához szükséges minden élményt. A táj és az ember össze­függő és elválaszthatatlan egységét láttam meg itt olyan miliőben, mely nagyon megfelelt alkotásaimnak. Észrevettem, hogy összefonódnak a táj motívumai az emberi sorsok­kal.” Művésszé érése idején ismer­kedett meg a felbolydult Európa forrongó avantgárd mozgalmaival, köztük a kubizmussal és a dadaiz­mussal is. A Nyolcak mozgalma, Uitz Béla robusztus emberábrázo- lás-módja átmenetileg hatása alá kerítette ugyan, de a húszas évek elejétől kezdve az időtálló monu­mentalitás felé fordult. Visszahú­zódott Zebegénybe. A felületek, a formák, fényhatások törvényszerű­ségeit tanulmányozta. Útját töretlen következetességgel építette halá­láig, egy-egy témában elmélyedve egész variációsorozatokat hozott létre. Már 1921-től - amikor a leg­magasabb festői díjjal, a Szi- nyei-díjjal kitüntették - felé fordult az általános figyelem, akaratlanul is ő lett a fiatal nemzedék vezére. Kevés Rembrandt hatására valló kitérő után rátalált sajátos hangjára: „Nem vagyok világpolgár. Úgy ér­zem, teljesen bele vagyok gyöke­rezve az itthoni, a mi világunkba, és nagy tragédia volna számomra, ha hazát kellett volna cserélnem... csak magyar emberek érdekelnek, harmincas évektől gyors egymás­utánban sorjáznak fő művei: Eladó a borjú (1933), Udvaron (1934), Este (1934), Tavasz (1935), Anya­ság (1935), Aratás után (1936), Uszályok (1939). 1937-től a Kép­zőművészeti Főiskola tanára. Nem­zedéktársaival és barátaival, Ber- náth Auréllal, Berény Róberttel, Pátzay Pállal az úgynevezett poszt­nagybányai iskola vezető egyénisé­geivé váltak. A harmincas évek közepétől kezdve technikája megváltozott. Képeit olajpasztellel és temperával festette, fényben oldódó, laza fol­tokkal, látomásszerű festőiséggel. A negyvenes évek végétől kezdve sorra érték a csapások. Fia, aki az üldözöttek sorát mentette hamis ke- resztelvelekkel, meghalt, majd lá­nya disszidált Rómába. Mindjob­ban visszahúzódott Zebegénybe. Barátai, Bemáth, Berény meghal­tak: „Most öregségemre már me­gint oly egyedül vagyok Zebe- gényhyen, mint akkor, amikor ide­jöttem. Amíg lehet, kinn is szeretnék már maradni, a kertben kedvenc padomról figyelve a felhők járását, a madarak vonulását és a Duna időtlen idők óta tartó, medret ala­kító folyását." Kívánsága teljesült. 1960-ban a zebegényi kis temetőben néhány barátja vitte vállán egyszerű fako­porsóját. A magyar hagyományba ágyazott természetelvű, modem festőiség képviselője már életében klasszikussá vált. Egykori háza ma múzeum, őrzi vonzó egyénisége fényét és néhány főművét. Születé­sének centenáriumi évében nagy­szabású kiállításokra készül a hazai muzeolőgia. Brestyánszky Ilona Szőnyi István centenáriumára Január 17-én száz éve, hogy Új­pesten megszületett Szőnyi István, a modem magyar festészet iskolate­remtő mestere, akinek művészete meghatározta századunk első fe­lének képzőművészeti stílusát. Rendkívüli tehetsége már gyer­mekkorában megmutatkozott. Indulását meghatározta, hogy a Képzőművészeti Főiskolán, a századelő legendás hírű nagybá­nyai szabadiskolájának vezetőjénél, Ferenczy Károlynál tanult. Nagy­bányán is dolgozott. Itt, az erdélyi hegyek között babonázta meg egy életre a természet szépsége. Fe­renczy Károllyal együtt vallotta, hogy az életet a művészet, a szép­ség nemesíti meg. Fejlődése törést szenvedett az első világháborúban, ahonnan súlyos tüdőbajjal szaba­dult. Testi-lelki gyógyulást a nagy­bányai hegyek közt, majd a Duna menti Zebegényben talált, ahová 1924-ben kötött házassága után te­Zebegényi este csak azok keltenek bennem vissz­hangot, ezekből a hazai motívu­mokból tudok érdemleges munkát összehozni, mert ezekkel eszmélé- sem első pillanatától összeforrtam, eggyé válva velük. Önmagámon keresztül megtanultam megismerni legbelsőbb lényüket.” A zebegényi táj szelíd lankái, a Dunakanyarban megbúvó falucska, a Duna ezüstös csillogása évtizedek során minden titkát felfedte szá­mára. Magával ragadó lírával ábrá­zolta falusi élet mindennapi jelene­teit. Világa újfajta árkádia, a munka, a béke, a csend dicsérete, minden pátosz nélkül A paraszti élet mellett fő témája volt saját családja, az anyai szere­tet, az élet alapjait képező szoros emberi kapcsolatok. 1928-ban fes­tett egyik fő műve, a Zebegényi te­metés a havas téli tájban kirajzo­lódó, éles kontúrú sötét alakokkal szűkszavúságában is megrázó. A- Varga Domokos szerkeszti a Lyukasára című irodalmi lapot, amelyre egyre többen figyelnek fel, hogy mennyire különbözik laptársaitól. A tévének is van egy ilyen című közkedvelt mű­sora, azt viszont Mészöly Dezső szerkeszti-vezeti. Van-e közük egymáshoz?- Testvérvállalkozások va­gyunk. A tévéműsor, amely szintén havonta jelentkezik, egy évvel idősebb, a mi lapunkat te­hát az öccsének mondhatnám. 1992. október elsején született, vagyis már élete második évé­ben járó, szép reményű cse­csemő.- És kik szülők?- A tévéműsor atyja egyér­telműen Mészöly Dezső: ő öt- lötte ki, ő is irányítja mindmáig. A mi Lyukasóránk a Magyar írókamara folyóirata, kevésbé kötődik tehát egyetlen személy­hez, de a megszületéséért, fennmaradásáért Gyurkovics Tibor tette a legtöbbet, aki köz­tudomásúlag oszlopos tagja a tévébeli Lyukasóra törzsgárdá­jának is. Nálunk Bertha Bul­csúval és Mészöly Dezsővel együtt alkotja a háromtagú szerkesztőbizottságot.- Olyasmiről van tehát szó, mint a két 168 Óránál, hogy a lap az élőbeszédben elhangzó műsor írott változata?- Nem, nem, ez csak annyiból igaz, hogy lapunk 36 ívpapírol- dalnyi terjedelméből havonta 2-2 és fél oldalt egy-egy régebbi Lyukasóra-műsor legszebb per­ceinek a felidézésésre szánunk. A többit a lap eredeti anyagai töltik ki: novellák, versek, írói naplók, vallomások, emlékek, reflexiók, rövid, de magvas ta­nulmányok, olvasásélmények és így tovább. Csupa olyan írás, amely olvastatja magát, noha semmi köze a színvonaltalan, olcsó lektűrhöz. Hadd áruljam el: nem egy szemrehányást kap­tunk már olyanoktól, akik este­felé találták kézbe venni a lapot, s ráment a fél éjszakájuk, mert nem tudták letenni.- Ön szerint ennek mi titka?- Több titka is van, s ezek kö­zül egyik-másik megint csak „testvéri titok”, jellemző ugyanis a tévé Lyukasóra-mű- sorára is. Ilyen például a szemé­lyesség varázsa, természetes, közvetlen emberi hangé: a szi­gorú tartózkodás bármiféle iro­dalmi tolvajnyelvtől, kritikai nagyképűsködéstől: ilyen a ma­gyar költői-írói hagyományok megbecsülése és nem utolsó­sorban az a sajátos atmoszféra, amelyben az irodalom vala­mennyiünk mindennapi kenye­rének számít, olyan szellemi tápláléknak, amelyet érdemes jó étvággyal fogyasztanunk. Ami a fentieknek nem felel meg, ami tehát ízetlen, fellengzős, unal­mas vagy egyszerűen üres, tar­talmatlan, az garantáltan nem kerül bele a lapba. A Lyukas­órában nincsenek könnyű szívvel átlapozható, lyukas ol­dalak.- A mai magyar politikai pa­lettán hova sorolná a lapot?- Sehova. Mi nem ellenzéki­eskedünk, és nem kormánypár- tiaskodunk. Az oszthatatlan magyar irodalom lapja akarunk lenni. Lyukasóra tehát olyan ér­telemben is, hogy nem tartunk kötelező tanórákat olvasóink­nak se politikából, se ilyen vagy olyan világnézetből. Szuverén írók, független szellemek hang­jával igyekszünk szólni önál­lóan gondolkodó olvasókhoz. Mindenkihez, aki szereti a szé­pet, az igazat, az emberit, s aki nem lévén már csecsemő, nem szorul rá, hogy bármit a szájába csócsáljanak. Nevelni? Hacsak olyan értelemben nem, hogy aki szereti az értékes, jó irodalmat, az önkéntelenül is nevelődik ál­tala. F. K. Kamatozó Kincstárjegy 1995/1. Legyen akár megfontolt Bizonyára Ön is rendelkezik olyan megtakarított összeggel, melyet egy éven belül nem tervez elköl­teni. Ha ezt a tartalékot igazán megfontoltan sze­retné gyarapítani, olyan befektetést kell találnia, amely erre az időtartamra kedvező kamatot nyújt, ugyanakkor biztonságos. Ez a Kamatozó Kincstárjegy 1995/1. A Kamatozó Kincstárjegy 1 éves futamidejű érték­papír, amely erre a rövid időszakra igen kedvező kamatot nyújt. Természetesen, mint minden Magyar Állampa­pírra, a Kamatozó Kincstárjegyre is érvényes az állami garancia. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata 1994. január 10-14-ig jegyezhető. Évi bruttó kamata 23%. Az egyéves futamidő alatt a Kamatozó Kincstárjegy tőzsdei forgalmazásra kerül. így ha tervei változ­nak, a birtokában levő értékpapírokat napi árfolya­mon eladhatja a tőzsdén. Ugyanakkor a Kamatozó Kincstárjegy a futamidő alatt visszaváltható, de ek­kor csak a névérték kerül visszafizetésre. Erre a befektetésre biztosan számíthat, hiszen a Kamatozó Kincstárjegy minden hónapban kibocsá­tásra kerül. A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Vigyázó F. u. ó. • OTP Bank Rt.: 5001 Szolnok Szapáry u. 31., Jászberény, Kunszentmárton, Tiszafüred, Törökszentmiklós, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Túrkeve, Jászapáti, Jászárokszállás, Jász- ladány, Kunhegyes, Kunmadaras, Martfű, Tiszaföldvár • MKB Rt. 5000 Szolnok, Baross u. 10-12. • MNB Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóság 5000 Szolnok, Magyar u. 8. A rí ATo> Ä^Qy

Next

/
Oldalképek
Tartalom