Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-13 / 10. szám

6 Szolnoki Extra 1994. január 13., csütörtök Tanyák a belterületen Polgár, városi polgár, városi értelmiség Nyár utcai fények Az utolsó faluba is bevezet­ték a villanyt! - zengte hajda­nán feledhetetlen baritonján a filmhíradó bemondója. Az utolsó házba még most sem - mondhatjuk szájunk elé tett mutatóujjal, csendesen. Kilencvenkilenc százalék: a fennmaradó egy mintha nem is létezne. Szolnok központjá­tól nem túl messze is állnak olyan épületek, ahol nem az ajtófélfa mellett matatnak a kapcsoló után, ha világosságot szeretnének teremteni. Száz méterre egy kis-nagy város fényeitől. A Nyár utca isten háta mö­götti helynek hat. A Gyermek- város oldalától indul, s a Zagyva felé tart. Kézzelfogható közelségben tornyosulnak a Széchenyi-lakótelep épület­tömbjei. A szemetelő esőben úgy lo­pakodunk a felázott talajon, mintha tűzön járnánk. Ha meg- állnánk, lehúzna az iszap. A „utca” egymástól véletlenszerű távolságban álló tanyáinak egyikében élő szülő még a múlt év elején kérte a polgármesteri A Középiskolai Igazgatók Szövetsége két éve szervez okta­tási intézmények vezetőinek kül­földi tanulmányutakat. Mire jó ez? Hegedűs János, a 633. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szak- középiskola igazgatója az egyik lényeges elemként kiemeli: egy idegen országban ellenőrizhetjük, mennyit érünk. Én azt tapasztal­tam, nincs miért szégyenkeznünk - fűzi hozzá. Emellet természete­sen annyi vélemény van, ahány iskolatípus, ahány érdeklődési kör. Egy szakközépiskola, szak­munkásképző iskola vezetője természetesen számos speciális új oktatási, technikai tapasztalatot is szerez. A Középiskolai Igazgatók Szövetsége egy nemzetközi szer­vezet tagja. Az ESHA-Hungary segítségével már jó néhány szol­noki igazgató utazott külföldi ta­pasztalatcserére. A múlt év végén dr. Kardos György né, a Pálfy Já­nos Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola és Hegedűs Já­nos Svédországba utazott. A Petőfi Sándor utcai intéz­mény igazgatója legelőször a svéd munkaadók szövetségének kulcsszerepét hangsúlyozza. A tapasztalatok szerint jelentős, mondhatni kulcsszerepük van a tananyag meghatározásában. Olyan végzett tanulókat szeretné­nek kapni, akik a nagy- és kisipar, a vállalkozók, a piac számára megfelelnek. Egy másik különbség. A faipart például véve, elhagyják a monton fűrészelést, reszelést, a „szakma alapjait” megismertető művelete­ket, egyből gépi oktatásban része­sülnek. A specializáció természe­tesen azzal a hátránnyal jár - ha nevezhetjük annak - , hogy ke­vésbé látják át szakmájuk egészét a skandináviai ország tanulói, mint a mieink. Ez előny velük szemben - vélekedik az igazgató. Svédországban a tíz-tizen- egyedik-tizenkettedik osztályban válik szét a gimnáziumi, a szak­közép- és a szakmunkásiskolái jellegű képzés. A kilencedik osz­tályig nincs szakosodás. A szak­munkások, szakközépiskolát vég­zettek igen magas arányban, 80-85 százalékban az iskola után szinte azonnal munkanélkülivé válnak. Szociális helyzetük alap­hivatalnál, hogy vezessék el hozzá és szomszédaihoz a vil­lanyvezetéket. „Már a tanácstól is kértem.” A város háztartásainak 99 százalékában elektromos ár- rammal világítanak, itt petróle­umlámpával. Bizarr hangulatvi­lágítás ez este egy ezerszemű lakótelep és egy épülő kertváros szomszédságában - három isko­láskorú gyermek számára. A városi önkormányzat vál­lalta a beruházás pénzügyi ter­heit. Nem is keveset. Több mint félmillió forintba került a munka. A megyei önkormány­zat pedig hozzájárult, hogy in­gatlanán, a Gyermekvároson keresztül vezessék a kábeleket. Az épületek láttán nem kétsé­ges, magánerőből máig is csak magukban erőlködhetnének az itt lakók. Nem tudták volna vál­lalni a költségeket. Valószínűt­len, hogy családonként - akár OTP-kölcsön mellett is - száz­tízezer forintot kifizettek volna. A kilenc villanyoszlop, mint az útjelző karók jelzik a Gyer­mekváros mellett. a helyes irányt. Bálint Endre, a beru­ján érthető, hogy hagyják a tizen­nyolc éves fiatalt, hogy maga döntse el, mit akar kezdeni a ké­sőbbiekben. Nálunk ehhez képest az esetek többségében már „eleve elrendelt” a tanuló, vagy annak érzi magát. Míg nálunk gazdaságilag önál­lósulnak az intézmények, az északi országban egy másik fajta logika szerint, az adminisztrációs költségek csökkentése érdekében egy pénzügyi szervezet alá sorol­ják az iskolákat. Amennyire más a képzés egy a miénknél liberálisabb, nem po­rosz hagyományokon nyugvó ok­tatásban, annyira különbözik tő­lünk a közel-keleti gyakorlat. Ugyancsak az ESHA-Hungary segítségével utazott Izraelbe a 633-as intézet igazgatóhelyettese, Sinka Albert és dr. Kalicz Éva, a Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgatója. Nálunk igen szomorú lenne az a szolnoki igazgató, akinek a di­ákjai közül csak tizenöt-húsz szá­zalék érettségizne le. Márpedig ott előfordul, lévén igen vegyes a lakosság összetétele. Egyébként a hat elemit követő másik hat év után mindenki megpróbálkozhat az érettségivel, de megszerezni nehezebb, mint nálunk. A tizennyolcadik év betöltése után a fiúk három, a lányok két év katonai szolgálatra vonulnak be. A fiúk a huszonegyedik év után kezdhetik el az egyetemet. Más dolog, hogy addig igen sokat fe­lejtenek. A középiskolai szintű szakmai képzés az alapképzés része - mondja az igazgatóhelyettes. - Beépül a személyiségbe, önbi­zalmat ad. A fiatal nem mint „termelési tényező” jelenik meg az életben. A vállalatoknál sajá­títja el a szakmát. Nálunk a „kész embert” várják. Az az érem másik oldala, hogy a társadalom anyagi helyzete megengedi hogy később két három szakmát is megtanuljon valaki. Vagy azt, hogy traktoros­ból - ha képes rá - kutató legyen. Itt is, mint Svédországban, megtanulják, hogyan adják el magukat a munkaerőpiacon. így nem szenvedő alanyaivá, hanem aktív alakítójává válnak ajövő- jüknek. Sz. Z. 1 I / 1 í ís i 1 ; 1 ’'■te n A megoldás sokáig váratott magára házó, vagyis a polgármesteri hivatal városüzemeltetési irodá­jának főmunkatársa kalauzol, ő volt a terv egyik megvalósítója. Az első házban senkit sem ta­lálunk. A másodikban a hivatali dolgozók és más fölmérőkhöz hasonlóan a félreérthetetlen „jónapot” és „halló” kiáltással csalogatnánk ki a lakókat. Üres a ház, csak a kutya válaszol. Ösztönösen megnyomom a csengőt. Na persze! A bekötés. Ezzel a munkával annak idején másodállásban igen szépen lehetett egy kis mellékest keresni. Akkor, ami­kor cserélni kellett a tetőtartó­kat. „Haveri alapon” ez a munka most is ezresekbe kerül. A ház falán már ott a villanyóra. Úgy tetszik, az ittenieknek, már elegük volt a petróleumlámpá­ból. Mindenütt távol vannak a há­ziak. Bizonyára erre mindenki dolgozik, vagy munkát keres. Nem jártunk szerencsével egyik háznál sem. Ők jobban jártak nálunk, igaz, esetükben ez nem a szerencsén múlott. Szurmay Járatmegszűnés / Érdekegyeztetések a MAV-nál A Magyar Államvasutak ja­nuár 31-től országosan összesen 92 vonatot von ki a forgalomból. Ez töredéke a teljes állománynak. A változások azonban Szolno­kot nem érintik - tudtuk meg Bo­rítsa Györk állomásfőnöktől. A MÁV az ország más részein is csak a 22 óra és a 6 óra között közlekedő járatokat szüntette meg. Térségünkben mindössze egy vonatpár szűnik meg, még­pedig Kisújszállás és Kál-Ká- polna között. Ugyanezen a sza­kaszon két vonat menedrendje változik a hónap végétől. Ezek is a késő délutáni, illetve esti idő­pontban indulnak. A változások­ról tájékozódhatnak az utazók. Vasúti vonalat nem számolnak fel. A szolnoki rendező pályudva- ron dolgozók érdek-képviseleti szerveivel a héten egyeztetett az állomásfőnökség. Hétfőn a Vas­utasok Szakszervezetével tár­gyaltak, kedden a Vasúti Dolgo­zók Demokratikus Szakszerveze­tével, szerdán az Üzemi Tanács­csal. Nem zárják be a rendező pá­lyaudvart - hangzott a tájékozta­tás. A gazdasági szempontokat figyelembe véve úgynevezett részleges üzemmódban működik tovább. Február elsejéig pontot kell tenni a régóta húzódó ügy végére.- Annál is inkább, mert nem akarjuk bizonytalanságban tar­tani a dolgozókat - mondotta Ba- ritsa Györk. - Elsősorban nem a munkahelyek kerültek ve­szélybe. Azt nem lehet még tudni, ki, hol, milyen munkával keresi meg a fizetését. Van ugyanis olyan szakmai te­rület, ahol munkaerőhiány van. Amíg lehet, „kerítésen” belül kí­vánják foglalkoztatni emberei­ket. Az állomás főnöke úgy ítéli meg, nincs nagy eltérés az ér­dekképviseletek és a munkaadó között. - SZ ­Az oldalt összeállította: Szurmay Zoltán Fotók: Korányi Éva Már csak be kell kötni a vezetéket Északi és közel-keleti tapasztalatok Oktatás a határon túl és itthon A „Tabáni disputa” leg­utóbbi két vitaindító előadá­sát Hidy Péter és Hamar Anna szociológusok tartották népes hallgatóság előtt a hét elején. „A város polgárának lenni dicső dolog” - idézte a régi ró­maiakat Hidy Péter. De vajon mitől érezte - érzi - magát va­laki egy város polgárának, vá­rosát pedig önmaga - mint pol­gár - városának? S ha nem így érez, ennek mi az oka? A „polgár” normatívái kultu­rális meghatározottságúak. A „polgár városáé” ugyancsak. De mi a kultúra maga? Hidy Péter meghatározása szerint „az em­ber mindig alakuló viszonya az objektivációk világához”. Azaz minden emberi vélemény és cselekedet végső soron kulturá­lis meghatározottságú. Ettől függ a polgári lét vagy éppen­séggel a „nemlét”. A polgári lét közege Mi ugyanakkor „a polgár vá­rosa”? Valószínűleg az, aminek lakói tartják, ahogy lényegét la­kói megfogalmazzák. Ez pedig ugyancsak a kultúrától függ, amely megfogalmazza mind­azokat az erkölcsi követelmé­nyeket, normákat, viselkedési szabályokat és formákat, ame­lyeket a város polgáraitól elvár, s amelyek következésképp jel­lemzik magát a várost is. Ez a helyi hagyomány, más szóval „a hely szelleme”. Hogy a város valóban „a pol­gár városa”-e, másfelől a polgár ténylegesen „a város pol­gáraié, az attól függ, hogy van-e és milyen ez a helyi ha­gyomány, illetve lakóinak mi­lyen az ehhez való viszonya. Jól mutatja ezt - és mérhető - a „po­zitív és negatív tartalmú előíté­letek rendszere”, amely megha­tározza az emberek közötti vi­szonyt. A „hely szelleme”: a másik emberhez való viszony. E tekintetben a citoyen (auto­nóm polgár, személyiség) gyak­ran nem más, mint egyfajta „ér­telmiségi képzet”. Tartalma - elméletben - „pozitív előítéle­teknek” felel meg, azaz pozitív erkölcsi és viselkedési normák­nak. Az emberek nagy hánya­dának viselkedését azonban - főleg ebben a földrajzi régióban - az adott történelmi-társadalmi feltételek között - „negatív tar­talmú előítéletek” határozzák meg. Többek között ezért is „rosszkedvű társadalom” ez. Az előítéleteket és a hagyo­mányokhoz való viszonyt a tár­sadalmi pozíció és státus, vala­mint a műveltség nagyrészt meghatározzák. A „kisember” gyakrabban vélekedik úgy: „ebben a városban a hagyomá­nyokat nem tisztelik”. Esetleg „nincsenek is hagyományok”. Közülük kevesebben válnak a „város polgáraivá”. (Az előadás főbb következtetéseit Hidy Pé­ter a Bánlaky Pállal és Böhm Antallal 1987-ben Kaposváron végzett közös empirikus vizsgá­latuk alapján fogalmazta meg.) Ki az értelmiségi? Hamar Anna a közelmúltban szintén empirikus vizsgálatot végzett, mégpedig a szolnoki értelmiség körében. Előadásá­ban e helyi társadalmi réteg főbb jellemzőit ismertette. Az előadó értelmiségnek te­kintette a felsőfokú végzettség­gel rendelkezőket - Magyaror­szágon ezek négyötöde a váro­sokban él. A városok lakóné­pessége már a XIX. század óta nő országunkban, így a városi értelmiség száma is. Ennek di­namikája a 60-as évektől a 80-as évek elejéig igen nagy volt, azóta viszont lelassult. Ä szolnoki értelmiségre - szemben az országos tendenciával - ez utóbbi nem volt jellemző, azaz azóta is dinamikus a növekedés. A megyeszékhelyen a réteg kétharmada megyei, kétötöde szolnoki származású. Akik a falvakból származnak, főleg a szolnoki agglomerációból ér­keztek. Ennek fő okát a közép­fokú oktatási intézményrend­szer Szolnok-centrikusságában jelölte meg az előadó. A szolnoki értelmiség há­romnegyedé „első generációs”," azaz a szülők nem voltak dip­lomások. Erre a „kulturális hát­térre” jellemző a kifejezetten alacsony iskolai végzettségű apák magas aránya főleg a 40 évesnél idősebb értelmiségiek­nél. Az ennél fiatalabbak eseté­ben azonban fokozatosan nő az értelmiségi foglalkozású apák száma, létezik - sőt növekszik - tehát a „második generációs” értelmiség is, amely azonban az előadó szerint alig jelenik meg a munkaerőpiacon. Mi lehet en­nek az oka? Hamar Anna feltételezése szerint vagy „szándékosan ki­vonulnak onnan”, vagy zömük még túl fiatal (még csak poten­ciális értelmiségi), de feltehető a gazdasági és szellemi centru­mok (főleg a főváros) elszívó hatása is. A főiskolai végzettség dominál A szolnoki értelmiség egé­szére - ezen belül a fiatalokra is - jellemző a főiskolai végzettsé­gűek dominanciája az egyete­met végzettekkel szemben. Szü­leik - többségükben - szakmun­kások, foglalkozásuk nagyobb­részt a mezőgazdasághoz, ki­sebbrészt a szolgáltatásokhoz kapcsolódik (az iparhoz alig). Többnyire érettségizettek, szakképzettségük a második gazdaságban jól hasznosítható. Gyermekeik a szülők gyakorla­tias szemléletét hozzák maguk­kal, ezért az ilyen ismereteket adó főiskolákat „veszik célba”. Olyan szakképzettséget kíván­nak szerezni, amely közvetlen anyagi előnyökre váltható. Az ilyen típusú tudás értéke tehát megnő. Mindez a polgárosodás megindulása jeleként is felfog­ható. Ugyanakkor a gazdaság lehe­tőségei - a korábbi „beszűkü­lést” követően - tovább csök­kennek a fiatal diplomások „be­fogadására”, ezért ezek gyakran visszatérnek szüleik lakhelyére, s az ő vállalkozásaikban vállal­nak részt. Az ilyen családi vál­lalkozásokat a szülők lényegé­ben a fiatalok „beindításához ál­lítják át”. Az értelmiségnek - főleg a fi­ataloknak - alapvető érdekei fű­ződnek tehát a város (így Szól- nok) lehetőségeinek javításá­hoz, amely viszont igen sokban függ a város mindenkori veze­tésétől - fejezte be előadását Hamar Anna. Sz. P. Üzemképtelen, elhagyott járművek Az elszállítások megkezdődnek Még mindig maradt idejük az elszállításra azoknak az au­tótulajdonosoknak, akik üzem- képtelen, elhagyott jármüveiket az utcán felejtették. De ez az idő nem sok, mindössze egy-két hét. A közterület-felügyelők még megpróbálják jobb belátásra bírni a tulajdonosokat - ha ki­deríthető kilétük és felmérik, hol feküsznek még forgalmat akadályozó járművek. Majd száz ilyen „objektumot” tartanak nyilván. Ha megtalálják a tulajt, írásban, nyolc nap határidő biztosításával, felszólítják az el­szállítás előtt. Ha az eljárás ered­ménytelen marad, csak akkor in­tézkedik a hatóság. Sokat nyom­hat a latban, hogy az elszállítás mintegy két-háromezer forintba, a tárolási költségek napi több száz forintba kerülnek. Jobban járnak az érintett szolnokiak, ha még az intézkedések megkezdése előtt maguk szállítják el a közterületről tulajdonukat. Ez lehet üzemképte­len, roncs, elhagyott, a forgalmat nagymértékben akadályozó jármű és pótkocsi. Elhagyott az a jármű - mondja ki a rendelet -, amely rendszám- táblával rendelkezik, közúti köz­lekedésre alkalmas, de a tulajdo­nos három hónapot meghaladóan közterület-foglalási engedély nél­kül közterületen tárolja, és a for­galomban nem vesz részt. Üzemképtelen az a jármű, amely közúti közlekedésre alkal­matlan, és nincs hatósági engedé­lye sem. Az elszállításokra vonatkozó rendeletet múlt év december vé­gén szavazta meg a közgyűlés, január elsején lépett hatályba. Ebben kiemelik: a tulajdonos ak­kor jogosult járművét a közterüle­ten tárolni ha - egészen szabato­san - rendelkezik „a forgalomban való részvételhez szükséges érvé­nyes hatósági engedélyekkel”; akkor, ha hosszabb ideig nem kí­vánja járművét használni, de van közterület-foglalási engedélye. Utóbbit egyébként többnyire csak harminc napra adják. A napokban a polgármesteri hivatal városüzemeltetési irodája és a városi rendőrkapitányság munkatársai egyeztetik az elszál­lítással kapcsolatos szabályokat. Mint az irodán megtudtuk, min­den esetben rendőr jelenlétében rakodnak, jegyzőkönyvet vesznek fel, videofelvételt készítenek, hogy bizonyítani tudják, nem tör­tént szabálytalanság. Eddig csak a fővárosban és né­hány megyeszékhelyen szabá­lyozták ezt a kérdést. Az üzemképtelen járműveket őrzött területen 90 napig tárolják. Ha ezen idő alatt jelentkezik a gépjármű gazdája, a költségek ki­fizetése után elviheti autóját. Ha letelik a határidő, szakértői felér­tékelés alapján eladják. Gépron­csok esetében a türelmi idő csak harminc nap. Rendszám híján az alvázszám alapján keresik a tulajdonost, s ha az elszállítás után derül ki, hogy ki az, akkor a tárolást végző szer­vezet kötelessége, hogy értesítse őt. Elképzelhető azonban, hogy elkésett. Ebben az esetben az el­adott jármű árából csak a költsé­gek levonása után fennmaradt összeget kaphatja meg. Az érté­kesített jármű árát öt évig elkülö­nített számlán kell kezelni. Egy vaksi Polski a Csokonai utcában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom