Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

2 Körkép 1994. január 3., hétfő ~' " ------ ~ 1 ------------ --------------- ------­Tüzérségi támadás Szarajevó. AZ óév utolsó óráiban öten vesztet­ték életüket és 38-an sebe­sültek meg Szarajevóban szerb tüzérségi támadás kö­vetkeztében. ✓ Áramszünet, sztrájk Belgrád. Szerbiában számos körzetben szilvesz­ter napján is szünetelt az áramszolgáltatás, noha az éjszaka megállapodás jött létre a. sztrájkoló szénbá­nyászokkal. Mint ismeretes, a hatóságok a bányász­sztrájkra hivatkozva kezd­ték meg a huzamos áramki­kapcsolást, amely a kezdet­ben jelzett 2-4 óra helyett 10-12 órára nőtt, és figyel­men kívül hagyták az ere­deti körzetbeosztást is, amelynek alapján rotációs rendszerben kellett volna körzetenként végrehajtani az árammegvonást. Belg- rádban leállt a városi közle­kedés is, nem járnak a bu­szok, trolibuszok, sztrájkot kezdtek a sofőrök, és eltor­laszolták a végállomásokat. Puccskísérlet? Kabul. Több tucat halá­los áldozata és több száz se­besültje van a Kabulban, az afgán elnök és a kormányfő hívei között két napja tartó harcoknak, amelyek mögött megfigyelők kormányelle­nes puccskísérletet sejtenek. Harcok Karabahban is Moszkva. Elkeseredett harcok folytak az új esz­tendő első napjaiban az Azerbajdzsánba ékelt, ör­mény többségű Karabah­ban. Újévkor az örmények 15 harckocsi támogatásával támadást indítottak a magát függetlenné nyilvánított te­rület déli részén, egy víztá­rozó térségében. IRA-közlemény London. A brit fennható­ság ellen küzdő észak-íror­szági katolikus szervezet vasárnap közleményben je­lentette, hogy a szombati belfasti gyújtogatássorozat csak a kezdet volt. A múlt évekhez hasonlóan az SZDSZ az idén is megem­lékezett az ünnepeket szolgálatban töltő mentő-, tüzoltó- és rendőrügyeletesekről. Az ajándékokat Szabó Ru- dolfné dr., az SZDSZ-frakció tagja és Fodor György, me­gyei ügyvivő adta át 31-én este. -nzs­Kevesebb karácsonyfa- és petárdatűz Az idén szilveszterkor és újév napján fele annyi kará­csonyfa- és petárdatűz keletke­zett az országban, mint tavaly ilyenkor - közölte vasárnap az MTI-vel a Tűzvédelmi és Pol­gári Védelmi Országos Pa­rancsnokság szóvivője. Elmondta: 1993. december 31-én, illetve 1994. január 1-jén a karácsonyfa, karácsonyi dí­szítő elemek és petárdák által 16 esetben történt tűzeset az or­szág területén. Ebből tizenegy volt a karácsonyfa, öt pedig a petárdatűz. A tűzeseteknek nem volt ha­lálos áldozata, s csupán hárman sérültek meg. A szóvivő a tűz­esetek csökkenését azzal ma­gyarázta, hogy hathatósabb volt a felvilágosítás. Felhívta viszont a figyelmet arra, hogy a tapasztalatok sze­rint a legtöbb karácsonyfatűz - a fák kiszáradása miatt - január első felében szokott bekövet­kezni, ezért további óvatosságra intett. A szakember összegezte a karácsonyi ünnepek alatt kelet­kezett tűzeseteket is. Ekkor ösz- szesen 39 esetben kellett kivo­nulni a tűzoltóknak. (MTI) Szerény nyereség a Mahartnál A Mahart szerény, megköze­lítően 70 millió forintos nyere­séggel zárta az óévet - mondta el Jakab György, a Mahart ve­zérigazgató-helyettese az MTI-nek. Bár az eredmény alig haladja meg az 1992. évit, értéke mégis jóval nagyobb annál. A hajózási társaságot ugyanis 1993-ban szinte minden létező kedvezőt­len hatás érintette. Az al-dunai hajózást több esetben blokád bénította meg, de nem volt za­vartalan a közlekedés a folyó felső szakaszán sem, amit az aszályos hónapokban az igen alacsony vízszint, télen pedig az enyhe, csapadékos idő hatására kialakult áradások hátráltattak. A Kis-Jugoszláviával szembeni ENSZ embargó, valamint a ha­zai ipari és mezőgazdasági ter­melés csökkenésének hatására jelentősen apadtak a társaság megrendelései. Ezzel egyidő- ben egyre több külföldi konku­rens cég jelent meg a hazai vi­zeken - közöttük több, enge­dély nélküli, kalózkodó társaság is versengett a megrendelése­kért. A Mahart bízik az embargó feloldásában, ellenkező esetben ugyanis a cég működőképes­sége is veszélybe kerülhet. Az eredmények növekedését várják a szakemberek a társaság 1994-ben folytatódó belső re­konstrukciójától is. Több tevé­kenységet önálló társasági for­mában működtetnek majd: el­sőként január elsejétől a sze­mélyhajózást végzi majd egy önálló kft., később pedig a cse­peli szabadkikötőt is kft. üze­melteti. Újévi gondolatok... Szellemesen mondta egy csillagász: ha egy kisbaba ke­zéből kiesik a játékszer, akkor megbillen a Föld, és megre­meg a Sirius csillag. Ez azt je­lenti, hogy léteznek összefüg­gések. Közismert az élő és élettelen világ összefüggése. Érezzük a gazdasági élet ösz- szefüggéseit. Figyelemre méltó az egyes ember össze­függése Istennel és embertár­saival. Az új esztendőben akárki megcsodálhatja ezt a nagy összefüggést, így felhí­vást érezhet arra, hogy szoli­dáris legyen az egész világgal. Ennek sikere azzal kezdődik, ha az egyes ember szolidáris lesz Istennel, aki nagyobb, mint a természet, nagyobb, mint az emberi közösség. Az egyes ember építhet vagy rombolhat. Az egyes ember hatással van a többi emberre. Boldogíthat vagy boldogságát csökkentheti másoknak. Az idő elfogadása erkölcsi fele­lősséget jelent. Isten adott új évet és benne olyan tényeket, amelyeken változtatni nem tu­dok, de az adott lehetőségeket, mint feladatokat meg kell ol­danom. Bárki elmondhatja: ketten műveljük az új évet, Is­ten és én! Elfogadom, amit Is­ten ad, és megteszem, amit ép­pen tőlem kíván az adott hely­zetben és adott környezetben. Ezzel tartalmas lesz az időm, így majdan az időből az örök­kévalóságba lépek. Nem egyedül élek. Egyéni életemet közösségben élem és ebben az összefüggésben nagy felfede­zés: másokért élni egyben személyes boldogság. A pluralista társadalomban személyi identitásunk őrzése jelentős. Pindarosz mondta az ókorban: „Légy az, ami vagy.” A keresztény gondolkodás eh­hez hozzáteszi: „Légy több, mint ami tegnap voltál.” Ez a személyi fejlődés és kiteljese­dés jelszava. Ez azt jelenti, hogy éveid számának szaporo­dásával legyen erősebb a hited, reményed, szereteted. Isten azért enged élni az új eszten­dőben, hogy emberségedben többre juss, mint amire a múlt esztendőben jutottál. Vannak az életben realitá­sok, tények, körülmények, adottságok, amelyeken változ­tatni nem tudunk. Ez nem bé­nító helyzet, hanem az Isten akarata, ami aktivitásra ösztö­nöz. Aktivitásra ösztönöz, mert ebben a keretben kívánja tevé­kenységedet, és neked kell dönteni, neked kell tevékeny­kedni. Aki jobb időket vár a jó megtételére, az jobb időben sem tesz. Ma kell megtenni a reális legjobbat. A panaszko­dásért, mentegetőzésért, elzár­kózásért, passzivitásért, naplo­pásért az ember felelős az időt és életet ajándékozó Isten előtt. A keresztény a maximumra tö­rekszik, nem áll meg a nyárs­polgár középszerűségénél. Boldog ember, aki nemcsak él, hanem okosan él, mert a jelen lehetőségei közül kiválasztja a reális legjobbat, és azt teljes erejével kívánja megvalósítani. A keresztény ember számára Jézus Krisztus tanítása az egyetlen filozófia. Ennél töb­bet és szebbet senki sem tud mondani. Ez más, mint az iz­musok. Ez szuperfilozófia. Ennek elfogadása és tettekre váltása a boldogság. Nem úgy kezdjük az új évet, hogy „majd lesz valahogy”. Nem sokat adunk a futurológia számításaira, hanem Isten a reménységünk alapja. Isten felette áll számítgatásainknak, ezért a hívő ember abszolút jö­vőbe néz. A reménykedő em­ber tovább jutni kíván. To­vábbjutni reménykedve lehet oly módon, hogy a mindennapi kötelességek pontos és rendes teljesítésével, az embertárs és az emberiség szolgálatával épí­tünk utat a Mennyországba. Kizárólag rajtad múlik, hogy szerető lélek vagy-e vagy gyűlölködő? Ne keress kibú­vót, mert szeretni bármikor és bárhol lehetséges. Szereteted az legyen, ami a szeretet ér­telme. A keresztény szeretet és az'ateista humanizmus között a különbség nem a külső tény­kedésben van, hanem abban, hogy a szeretetszolgálathoz Jé­zustól veszi az indítékot és erőt és ténykedésében Istennek tet­sző dolgot lát. Érte nem földi fizetést, hanem mennyei ju­talmat kíván nyerni. Nem igazán ateista min­denki, aki annak mondja ma­gát. Nem minden ateista isten­telen igazán. Ők nem egyszer megtették az emberszeretetben azt, amit a keresztényeknek kellett volna megtenni. Tulaj­donképpen azok az ateisták, azok az emberek az istentele­nek, akik elvesztették istenké- pűségüket, mert csak önmagu­kért élnek, az alkohol vagy a szex vagy a gép vagy a pénz szertelen mámorában. Ezek az emberek boldogtalanok, mert nem a boldogság útján járnak. Kifelé pedig mutatják a bekép­zeltséget, önzést, erőszakossá­got, hanyagságot. Lelkiismere­tük kificamodottsága miatt szavuk és munkájuk megbízha­tatlan. A szó teljes értelmében vett ateista tud ilyen lenni: szembehelyezkedő önmaga és mások boldogságával. Az ilyen ember emberségét ve­szítve, nem tud másokért élni, ezért nem tud boldog lenni. És mindennek az okozója ön­maga. A bűnbánónak jár a bo­csánat és a megtérő tékozló fi­úknak a befogadás. A megtérés ebben áll: ne tedd a rosszat, hanem tedd a jót. Az újév alakítása önmagunk alakításával kezdődik. Új esz­tendőbe, új szívekkel indul­junk. Ne a múltat foltozgassuk, hanem varrjunk újat. Életünk értékét szeretetteljesítményünk mutatja, amit megtettünk Isten és embertárs felé. Az ilyen emberre vonatkoznak az idős Szent Pál apostol szavai: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtar­tottam. Most készen vár az igaz élet koronája, melyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró ..(II. Tim. 4, 6-8.) Az apostol a földi éle­tet a sportolók gyakorlataihoz és versenyeihez hasonlítja. A győztesek jutalma a korona, ami itt az örökéletet jelenti. Ennek tudatában életünk uta­zás az időből az örökkévaló­ságba. Gacsári Kiss Sándor kanonok-plébános Szilveszteri megyei körkép Csárda, kinn a határban (Folytatás a 2. oldalon) Kunhegyesről, Abádszalók felé haladva a végtelen sötét ró­nán igazi pusztai csárda. Pár hónapja nyílt, gazdájáról, Mes­ter Jánosról a Mesterszállás ne­vet viseli. Előtte villanyégős ka­rácsonyfa villog, láncra verve, óriási kuvasz vicsorít a beté­rőre. Az égtelen ugatásra, ame­lyet másik két eb is véghez visz, a házigazda fogad. - Tulajdon­képpen most, 31-én családi ösz- szejövetelt tartunk, ha valaki betér, eltéved. Ketten vagyunk a nejemmel, Edina lányommal, Jánossal, a vömmel és a két unokával, a hatéves Janival, a feleannyi korú Mónikával, meg egy ismerős tanyasi gyerekkel.- Mit ihat itt az ember, ha erre keveredik?- Tizennégy féle rövidet - veszi át a szót a csárda asszonya- meg hétféle sört, hatféle bort, üdítőlevet. Aki éhes, disznóto­rost is kaphat.- Mi volt az év sikere?- A csárda körül 30 hektár földhöz sikerült hozzájutnunk. A vejünk, János műveli, beve­tette búzával. Hogy mennyit te­rem, jövő augusztusban meg­mondom. Jó, majd élünk vele és búcsúzás után máris Tomajmo- nostora felé vesszük az irányt. Szandaszölösön, a Szolnoki Repülőtiszti Főiskola Ifjúsági Művelődési Otthonában is telt ház volt. A rendezvényről egyébként elmondható, hogy egy évig tartott: 1993-ban kezdődött, és az idén fe­jeződött be. Kontra Jóska kocsmája Először Pusztatomajon, vagy ahogyan ma nevezik Tomajmo- nostorán a kultúrházba kukkan­tunk be, de ott teremtett lelket sem találunk. így Kontra József kocsmájánál kötünk ki, ahon­nan hívogató fény villan ki. Odabenn meleg fogad, és a rex- asztal körül ádáz csata folyik. Néhány fiatal srác figyeli a küzdelmet, miközben Csáti Gá- borék már vagy ötvennel vezet­nek.- Itt van a feleségem, meg a kisfiam is. Ők flippereznek, mi pedig rexezünk.- Meddig maradnak?- Ezt a fiam mondja meg, amíg nem álmos, addig.-Munka?- Hál’ istennek nekem még van. Az állami gazdaságban va­gyok traktoros, és decemberben minden földet felszántottunk. A vége nehezen ment, de azért si­került.- A szülök?- Idősebbek, így már éjsza­kára nem zavarjuk őket. Holnap elmegyünk boldog új évet kí­vánni, mert mifelénk ez úgy il­lik. Tudósítónk (is) volt Kunhegyesen, a Kölcsey ut­cában ismerőst találtunk. Éehér Ágnest, aki évekig lapunk tudó­sítója volt, és most két iskolá­ban Pesten tanít. Magyart meg éneket, ráadásul a Római Parti Híreket is szerkeszti.- Hazajöttünk a barátnőmmel a szüléimhez, mivel 1993 meg­lehetősen fárasztó volt. Ezt a lapot tavaly ilyenkor indítottuk, és már sikerült interjút ké1’••'fe­nem Hidegkúti Nándorral eg Esterházy Péterrel is. Itthon szilveszterezek, de voltunk Abádszalókon és Szolnokon is. A barátnője Torna Olga, aki az Akadémiai Könyvtár munka­társa. - Másodszor járok Kun­hegyesen, és két disznótorba is meghívtak. Legjobban a csiga­leves ízlett. Azután életemben először láttam, miképpen ellik a tehén. Úgy, hogy élményekben gazdag két hetet töltöttünk itt. Ráadásul kérőm is volt.-Kicsoda?- Ági keresztfia. Az éjfél egyébként a Peli­kánban ért Szolnokon, ahol Szabó Andrással és kunsági se­gítőivel koccintottunk 1994-re. Abban bízva, hogy ez a fiatal jövevény talán-talán jobb lesz, mint 365 nappal idősebb test­vére ... Fehér Ágnes, meg barátnője a budapesti Torna Olga a televí­ziót nézik. Mögöttük Ágnes édesanyja és keresztfia. írta: D. Szabó Miklós Fotók: Imre Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom