Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-07 / 285. szám

1993. december 7., kedd Hazai tükör 5 Expo 1996: megegyezés született Bőr- és szőrmeárut, kabátot csak divatosat vesznek át Tíz vidéki pályázatot már elfogadtak Kunhegyes is közöttük van Hosszú idő után úgy tűnik, hogy végre nyugodtabb me­derbe kerül az 1996-os buda­pesti expo ügye. A Világkiállí­tási Tanács november 29-ei ülé­sén Barsiné Pataky Etelka cím­zetes államtitkár, az Expo ’96 főbiztosa bejelentette, hogy Székely Gábor főpolgármes­ter-helyettessel megállapodott az expoiroda és a főváros kö­zötti együttműködésről. A szer­ződést még a fővárosi önkor­mányzatnak is jóvá kell hagy­nia, de remélhetőleg ezt még az idén sürgősséggel megteszi a testület. Ezzel kapcsolatban Barsiné Pataky Etelka így nyi­latkozott a Ferenczy Europress­­nek:- A megállapodást több hó­napos tárgyalássorozat előzte meg, s mára sikerült pontosan tisztázni a felelősségek körét. Eszerint az expo területén belül minden építési munkáért mi fe­lelünk, a világkiállítás terüle­tén kívül eső, infrastrukturális fejlesztésekről a fővárosnak kell gondoskodnia. Ehhez persze komoly anyagi támogatást is kap Budapest. S ehhez számít­suk hozzá azt is, hogy az expó­val kapcsolatos fejlesztések, be­ruházások a jövőben is a fővá­ros, az ország javát szolgálják. Hogy mást ne említsek: foko­zott ütemben folynak majd az autópálya-beruházások, új met­rószakasz épül, fejlődik a tele­fonhálózat, készül a lágymá­nyosi híd.- Minek köszönhető, hogy vé­gül is sikerüli megegyezniük?- A megállapodásban a kompromisszumkészség mellett jelentős szerephez jutott a pénz. Több finanszírozási javaslatot is tettünk a fővárosnak, hiszen a vita korábban az elszámolási konstrukcióról folyt. A megál­lapodás értelmében az expo át­adja, azaz megelőlegezi a fővá­rosnak azt az összeget, ami a műszaki tervezéshez szükséges, annak ellenére, hogy a tervek elkészítését csak június 30-ára ígérik. A lágymányosi kiállítási területen kívüli fejlesztésekhez - a már megszavazott kormány­zati kereten felül - az expo­iroda a Világkiállítási Alapból 6 milliárd forintot két részletben átutal a fővárosnak, s a kor­mánnyal kötött megállapodás alapján a budapesti önkormány­zat a városi fejlesztésekre to­vábbi 4,4 milliárd forint költ­ségvetési támogatásban része­sül. Ezenkívül kormánygaran­ciát kap a főváros az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 17 milliárdos hitelének felvéte­léhez is.- Milyen a kapcsolatuk a vi­dékkel? Született-e megállapo­dás a világkiállításhoz kapcso­lódó más programokról?- Az 1996-os budapesti ex­póval párhuzamosan több vi­déki helyszín is bekapcsolódik a programsorozatba. Pályázatot írtunk ki, amelynek első fordu­lójában 400 ötlet érkezett be. A második fordulóban, a konkrét megvalósítás pénzügyi tervei alapján már tíz pályázatot elfo­gadott a bírálóbizottság. Vidé­ken, a helyi sajátosságoknak megfelelően kulturális, sport-, illetve az idegenforgalommal összefüggő programok lesznek, de tudományos konferencia rendezésére is akadt vállalkozó. Reményeink szerint az eddigi vidéki helyszínek - Albertirsa, Hajdúszoboszló, Kunhegyes, Kecskemét, Tállya, továbbá Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zemplén megye, a tátika-rezi régió tizenhat kistelepülése - mellett még legalább húsz pá­lyázó kapcsolódhat be a prog­ramokba. Ferenczy Europress Moziszületésnap a 92 éves egykori tulajdonossal Egyszer talán újraéled a mozgóképszínház A, törökszentmiklósi Lukács mozi az elmúlt hét végén ünne­pelte fennállásának 80. szüle­tésnapját. A felújított filmszín­ház meglepetéssel várta pénte­ken este a nézőket. Sajnos a mozi varázsát ma már fokozni kell. Emeletes dísztorta 80 gyer­tyával, pezsgő és a filmszínház régi tulajdonosa fogadta a belé­pőket. Ma az önkormányzat tulaj­donában levő filmszínházat a szolnoki Tisza Mozi Kft. üze­melteti. Demeter István, a kft. igazgatója mindent elkövet, hogy a Magyarországon halál­tusájukat élő mozikból egyet­­egyet legalább itt a megyében valahogy életben tartson. Lukács Miklósné Ilonka néni, a mozgó egykori tulajdonosa frissen, fiatalosan emlékszik a régi szép időkre, amikor moz-A mozi újjáéledésére! góképszínházuk először vará­zsolt képeket a vetítővászonra. Lukácsné Ilonka néni elmúlt 92 éves. Korát meghazudtoló fris­sességgel, derűvel várta egykor saját mozijának aulájában a né­zőket. A régi nagy időkről így em­lékezett:- A mozi eredetileg az anyó­­soméké volt. Akkoriban min­dent magunk csináltunk. Még akkor is, amikor a férjem vette át a munkát. Ő volt egy sze­mélyben a gépész, jegyszedő, takarító, de valahogy kevesebb volt a gond, a baj, úgy általában a világban, a mozikról nem is beszélve. A tévé elrabolta a mozi varázsát, pedig ma is azt mondom: a mozivászon sokkal hihetőbb, nagyobb élményt nyújt, mint az a kis tévédoboz. Ilonka néninek bizonyára igaza van. Ő csak tudja. Egy­szer még az a csoda is megtör­ténhet, hogy újraéled a mozgó­képszínház, a mozi. K. Sz. (Fotó: MJ) Az ügyeskedők nagy bánatára Korszerűbb élelmiszertörvény készül Ma még nem veszik komolyan a szabályokat Még mindig előszeretettel néznek baleknak bennünket, fogyasztókat. Ez derül ki a Földművelésügyi Miniszté­rium legutóbbi élelmiszer-el­lenőrzési jelentéséből. Az áru hibás jelölését általá­ban még a szakemberek is bo­csánatos bűnnek tartják, holott a tájékoztatás elmaradása - pél­dául a súly, a gyártási idő fel nem tüntetése, illetve eltitkolása - sérti a fogyasztó érdekét, s olykor az egészségét is veszé­lyezteti. Arra is fényt derítettek az el­lenőrök, hogy az élesedő piaci verseny következtében a gyár­tók egy része hibás vagy félre­vezető megnevezéssel próbál tisztességtelen piaci előnyökre szert tenni. Olyannal is találkoz­tak, hogy a gyártó a termékét élelmiszerként engedélyeztette, de utólag gyógyhatásra utaló felirattal látta el a boltba kerülő szállítmányokat. Néhány feldolgozóüzem „zsákbacímke” játékot játszik a vevővel: a tasak belsejében he­lyezi el a mélyhűtött termékre utaló jelölőcímkét. így az árura utaló tájékoztatáshoz csupán otthon, a fagyasztott termék ki­engedése után juthat hozzá a fogyasztó. Dívik, szerencsére nem tömeges méretekben, a bor állami ellenőrzőjegyének hami­sítása is. Aki netán fejébe veszi, hogy ezután alaposabban tájékozó­dik, milyen húst eszik, az jobb, ha rögvest letesz szándékáról. A fogyasztók előtt ugyanis a hús­ipari termékek összetétele, a felhasznált anyagok mibenléte és mennyisége - jelölés híján - titok marad. Némileg jobb a helyzet a bélbe töltött termékeknél, csak­hogy ezekkel az a baj, hogy ál­talában nem rudakban vásárol­ják a vevők. így az áruról szóló tájékoztatás elsősorban az el­adót informálja, már amennyi­ben az kíváncsi rá. A konzervek jelölésével nagyüzemi szinten nincs gond, a vásárlók felvilá­gosítása korrekt. Nem úgy egyes kisüzemeknél. A Kon­zerv-, Zöldség-, Gyümölcsfel­dolgozó Kft. például „kovászos jellegű uborka” fedőnév alatt próbálja rásózni a fogyasztóra az előtartósított uborkát. Sze­rencsére a minőségellenőrök ezt megakadályozták. A kenyér jelölésénél is sza­bálytalanságra bukkantak a szakemberek. Az 1 kilogramm alatti kenyeret nem kell címké­vel ellátni, ebből következően a pékek szívesebben sütnek 90- 80-70-50 dekagrammos vekni­ket. Ezek nagy térfogatúak, kis súlyúak és drágák. Tökéletesen alkalmasak a vevő megtévesz­tésére. És még az „átdobások­nál” maradva: a száraztészta­gyártók előszeretettel alkal­mazzák a „házi” és a „kézi” je­lölést a gépi préseléssel készült tésztáknál. A tejipar a termékek egy részének előredátumozásá­­val, az engedélyezettnél hosz­­szabb fogyaszthatósági idő fel­tüntetésével próbál a tejivók „kedvében” járni. A minőségellenőröknek az üdítőital-gyártóknál tett látoga­tásán kiderült, hogy több üzem­ben - a kiszabott bírságok elle­nére - élelmiszerszén-dioxid helyett ipari szén-dioxidot használnak. A mostani országos élelmi­szer-ellenőrzés eredménye: 239 szabálysértési eljárás, 37 hely­színi bírság és 437 figyelmezte­tés. Hogy lesz-e foganatja? Majd kiderül. Mindenesetre már készül a jelenleginél korszerűbb élelmi­szertörvény, amely a fogyasztó érdekében várhatóan alaposab­ban körmére néz majd az ügyeskedőknek. Ferenczy Europress Megbecsülik a becsüsöket mostanság Munkanélküliség, nyomornegyed, ingyenkonyha, zálogház - sokakban ma is ilyen asszociáció­kat kelt a szegénység fogalma. Bár a felsorolásban szereplő intézmény, legalábbis a Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. szolnoki fiókja, az elzálogosításra kerülő tárgyakat tekintve kilóg a sorból. Forgalmuk 90-95 százalékát az arany ékszerek teszik ki. S aki ugye csak időlegesen kénytelen lemondani ezen javairól, az bőven kiesik a teljes nincstelenséggel jellemezhető „klasszi­kus” szegénység kategóriája alól, ami - gondoljunk a hajléktalanok növekvő számára - sajnálatos módon ismét felütötte fejét manapság. Persze óriási mértékben leleplezhető a korunkra jellemző relatív szegénység is, amikor az átlagos életszínvonaltól emberek, csoportok vannak jelentősen lemaradva. A zálogház egy régi-új, korszerű hitelintézmény. Igazán szegény ember az, akinek már zálogtárgyra sem futja ... merthogy (mint kiderült) vannak kritériumok. „A forgalmunk zálogjegyben: napi négy-ötszáz darab” Nagyot nyikordul a Baross úti zálogfiók ajtaja, ahogy be­csukom magam mögött. A pult­hoz lépek, alig használt barna bőrzekémet (a budapesti Skálá­ban vettem hat-nyolc éve egy leárazás alkalmával, s valahogy Csipkerózsika-álomba merült ott a szekrényben) belső vára­kozással terítem rá. A becsüs, felém lépve, máris mondja:- Ezt nem vehetjük át!- Miért? - kérdem. Nem va­lódi bőr?- Valódi, de nem divatos.- Mit javasol, mit hozzak?- Ha van valami híradástech­nikai eszköze, talán bevesszük. De korszerű legyen. * * * (Már bemutatkozás után.)- Valóban, mit lehet elzálo­gosítani, mi az, amire Ónok „vevők”? - kérdezem Szász­halmi Éva fiókvezetőt, akiről hamarosan azt is megtudom, hogy húsz éve „praktizál” a szakmában, végig egy munka­helyen, itt Szolnokon, ahol harminchat éves múltra tekint vissza a zálogfiók.- Zömmel arany ékszereket hoznak, a forgalmunk 90-95 százaléka tevődik ki ebből a körből.- Ezüst ékszereket is bevesz­nek? r- Ékszert nem, mert kicsi az értéke, csak ezüsttálcát, evőesz­közöket. Ezenkívül műszaki cikkeket is átveszünk.- Ruhaneműt?- Csak bőr- és szőrmeárut. És csak divatosat.- A divatnál mi a mérce? - nézek rá kérdőn.- Amit el lehet adni, ha netán itthagynák nekünk.- Felsőruházatot átvesznek?- Csak kabátot. Lábbelit, tex­tíliát nem. Amiben pénz van, az az arany.- Hogyan történik a felvétel?- A becsüs megnézi, mennyit tud rá adni. A hivatalos bizo­mányi ár felét adjuk meg. An­nak az árnak a felét, amennyiért ott eladnák. Három hónapra adunk kölcsönt, tizennégy szá­zalékos kamatra. Napi kamat­­számítást alkalmazunk. Erre van még egy hónap türelmi idő, amire késedelmi kamatot számí­tunk fel. A legkevesebb kamat, amit akár egy napra is meg kell fizetni, hat százalék.- Mi történik azokkal a tár­gyakkal, amelyekért nem jelent­keznek? Meddig őrzik?- Az ötödik hónapban el­adásra kerülnek. Az ékszereket Budapestre küldjük, a műszaki cikkeket és ruházatot a helyi bi­zományi értékesíti. Az eladás­ból fennmaradó különbözetet, az átvételi alapárból levonva a kölcsön és a kamat összegét, öt éven belül zálogjegy ellenében az ügyfélnek kifizetjük.- Három hónap után lehet hosszabbítani?- Akár éveken keresztül is. Bármikor, a három hónap köz­ben is. Ki kell fizetni az addig ráeső kamatot, s új felvételnek számít. Van, aki azért hozza be tavasszal a bundáját nyárra, mert itt óvjuk a molytól, őriz­zük.- Apropó, őrzés. Biztosítva vannak a tárgyak?- Természetesen. Az egész épület többszörösen védve van biztonsági berendezésekkel. Még ha be is tévedne valaki, a páncélszekrényünkkel igencsak meggyűlne a baja. Az üzleti titok szent, ezért a forgalommal, üzletmenettel kapcsolatosan nem kaphattam információt. Azt viszont el­mondta a fiókvezető, hogy mi­vel az arany ára rohamosan nő évről évre, ez a forgalom forint viszonylatában is tükröződik. Az sem titok, hogy a cég az ügyféltér, illetve a számítógé­pes feldolgozórendszer további bővítését tervezi. Jelenleg már a zálogtárgyak kiváltása, a hozzá tartozó kamatszámításokkal ilyen korszerű módon történik, amit tavaszra a zálogfelvételre is ki szeretnének terjeszteni. Szükség van erre, hisz napi négy-ötszáz zálogjegyet kell megírni, kezelni. Az üzletben öten dolgoznak, ketten szak­képzett becsüsök.- Meg van becsülve ez a szakma anyagilag? Van-e be­csülete a becsüsnek? - faggató­­zom tovább.- Az utóbbi években igen.- Hasonlítható egy hivatali dolgozóéhoz vagy a pedagógu­séhoz? - kerülöm a keresmény összegére való rákérdezést.- Na, azért náluk sokkal jobb! - hallom, s lepődöm meg a válaszon, amíg nem tűnődhetek el a hozzáfűzött magyarázaton.- Kénytelen a cég megbe­csülni a becsüseit, mert ők hoz­zák a hasznot. Tudniuk kell mindig, mennyi kölcsönt adja­nak. Ha sokat adnak, nyakun­kon maradhat a zálogtárgy, ha keveset, nem hozzuk a forgal­mat.- Kik járnak ide, s szégyel­lik-e az emberek?- Mindenféle korosztály megfordul. Tizennégy éves kor­tól személyi igazolvánnyal a gyerekek is jöhetnek. Jönnek is.-Nem fordul elő olyan „bal­eset”, hogy megbeszélés nélkül hoznak el valamit otthonról?- Már volt ilyen. A szülő ke­reste, megtudta, s itt volt a „balhé”. Hogy otthon volt-e, nem tudom... Az, hogy van, aki szégyelli, tetten érhető. Főleg nyáron lehet megfigyelni, amint leendő ügyfeleink kétszer-há­­romszor is elsétálnak az üzlet előtt. Nyilván széjjelnéznek, ki látja őket. * * * Sesztákné Tóth Erzsébet pénztáros Nagykörűből jár be mindennap munkahelyére.- Előfordul-e, hogy itt a pénztárnál zsörtölődik az ügy­fél, miszerint kevés pénzt ítélt meg a becsüs? - fordulok hozzá.- Ajjaj! Volt már ilyén! De általában azért reklamálnak, mert rosszul adják össze a zá­logcédulán a kapott összegeket. Azért többnyire megkönnyeb­bült érzéssel viszik el a pénzt.- Nehéz szívvel lépnek be?- Van, aki morcosán jön. van, aki már az ajtónál víg kedé­lyű, akár kivált, akár bead. Önnel megtörtént-e már, hogy gyorsan kellett a pénz, és elzálogosított valamit?-Ajjaj! Persze. * * * Kik és miért járnak a zálog­házba? Az indítékok sokfélék. Attól függetlenül, hogy korrekt hitelügyletet köt, aki ide betér, már csak az előítéletek miatt is az intim szférába tartozik. S mivel a szűkös ügyféltérben - a fiókvezető szavaival élve - egymás tenyerébe és szájába le­het látni, távozóban, az utcára lépve szólítottam meg egy idős asszonyt és egy középkorú urat. Hölgy: - Jónak tartom ezt, kicsi a nyugdíjam, csak nyolc­ezer forint. A lányom is nehe­zen él a családjával, most az ő arany ékszereire, két gyűrűre kértem hosszabbítást. Űr: - Vállalkozó vagyok. Na­gyon nehéz hitelt felvenni, ezért jó ez. Még jobb lenne, ha kon­kurenciája is volna. Lehet, hogy jövőre nyitok egy maszek zálog­házat. Holnap lesz fizetés, most csak egy napra van szükségem erre a pénzre. Simon Cs. József (Fotó: Novák Károly) Ahová egyesek nehéz szívvel lépnek be Tiszta, gyors hitelügylet: adnak valamit, hogy pénzt kapjanak 4 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom