Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-06 / 284. szám
1993. december 6., hétfő Sport Extra 13 Egy bajnoki cím háttere A filléres gondok ellenére... Szükebb hazánk, Jász-Nagykun-Szolnok megye nem bővelkedik országos bajnoki címekben. Éppen ezért azt lehetne hinni, hogy azt a néhány sportolót, aki kiemelkedő teljesítményt nyújt, azt a sportágat, amelyben sikerül ilyen eredményt elérni, tejben-vajban fürösztik. Ha mégsem, akkor legalább értékének megfelelően bánnak vele. De hogy napi problémái legyenek? Beteglátógatóban Fenyő Kálmánnál Hat hónap kényszerpihenőn az átlövő Győrben nagy hagyományai vannak a kézilabdának, éppen ezért keltett szakmai berkekben általános meglepetést, mikor a nyáron a Kisalföld nemzetközi hírű csapatától, a Győri KC-tól Szolnokra igazolt egy tehetséges, válogatott játékos. Igaz, Fenyő Kálmán - mert hát róla van szó - csupán kölcsönbe érkezett a Tisza-partjára, de így is gyorsan vezéregyénisége lett a jelentős „vérveszteséget” szenvedett Olajbányásznak. Meccsről-meccsre jobb teljesítményt nyújtott, góljaival fontos pontokhoz segítette együttesét. Dunaújvárosba is nyerni utazott a piros-feketékkel, de ehelyett mindössze egyetlen percet töltött a pályán, majd súlyosan megsérült. Térdszalag-szakadást szenvedett, melynek következtében számára már novemberben befejeződött a bajnokság. Kiesésével nem csupán egy gólerős játékosát vesztette el Nagy Károly edző, hanem együttese szellemi vezérét is, aki a legnehezebb percekben is megőrizte higgadtságát. A győri katonai kórházban látogattuk meg az átlövőt, akire már ifjúsági játékosként is is rájárt a rúd. Hat hónap múlva térhet csak vissza Fenyő Kálmán A sportlövészet sohasem tartozott az igazán népszerű sportágak közé, bár Szolnokon évtizedes hagyományai vannak. Ritkán hallani a MÁV MTE színeiben edző és versenyző lövőkről, pedig szép eredményeket érnek el. Legutóbb Tóth Istvánná nyert országos bajnokságot harminclövéses fekvőkispuska-számban. Először a kezdetekről beszélgettünk.- Tízéves koromban fogtam puskát a kezembe, addig az atlétikával foglalkoztam. Attól kezdve azonban a lőtéren ragadtam. Akkoriban még Debrecenben laktunk, néhány éve költöztünk Szolnokra.- Azóta a MÁV MTE-nél versenyez?- Nem, eleinte a TITÁSZ-nál voltam, csupán egy esztendeje igazoltam a vasutas egyesülethez.- A család hogyan fogadja, hogy az ön idejének nagy részét leköti a lövészet?- A fiam és a nagyobb lányom szintén versenyez, de már a kicsi - aki még csak négyéves - is szorgalmasan gyakorolja a célbalövést. Szerencsére a férjemnek is megtetszett ez a sport és lejár velünk a lőtérre.- Mi lehet az oka annak, hogy a lövészet nem tartozik a népszerű sportágak közé?- Mostanában a csapatsportok hódítanak, ráadásul a lövészet nem is elég látványos. Igaz, talán meg lehetne találni a módját, hogy érdekesebbé tegyük, de ahhoz sokkal több pénzre lenne szükségünk.- Ez egyfajta ördögi kör: a látványossá tételhez pénz kellene, ahhoz pedig, hogy támogatókra találjanak a sportlövők, Tóth Istvánné magyar bajnok valami látványosat, érdekeset kell nyújtaniuk.- Ez a mi nagy problémánk. Hiába vagyunk eredményesek, ez nem elég, pedig mint valószínűleg minden sportágnak, nekünk is nagy szükségünk lenne a pénzre. Egy-egy lövőruha harmincezer forintba kerül, de még arra sincs pénzünk, hogy lőszert vegyünk. Versenyeken is a gyakorlót használjuk, mert a másik nagyon drága. Ez pedig óriási hátrányt jelent számunkra. Ráadásul az sem lehetetlen, hogy „elviszik a fejünk felől" a lőteret, mivel a rendőrségnek ideális gyakorlótér lenne. Talán sikerül megegyeznünk velük, és közösen tudjuk használni a Véső utcai főteret. A gondok ellenére létezünk, sorban érjük el a jónál jobb eredményeket, fiatalok is szép számmal vannak közöttünk. Talán ők már jobb körülmények között készülhetnek majd egyszer. Hogyan emlékszel vissza dunaújváris „búcsúmérkőzésedre”- Közvetlenül a kezdés után, első támadásunkat én fejeztem be lövéssel, majd rosszul érkeztem vissza a talajra. Megcsavarodott a térdem, egy iszonyú reccsenést hallottam, s márcsak arra emlékszem, hogy ölben vittek le a pályáról. Csak az öltözőbe tudtam meg, hogy átlövésemmel megszereztük a vezetést. Azt hiszem a srácok sem tudták függetleníteni magukat korai balesetemől, ezért úszott el számunkra az a két pont. Ez az első ilyen súlyosabb sérülésed?- Sajnos nem, ifjúsági koromban alaposan rám járt a rúd. Hasonló térdműtétem volt a jobb lábamon és a bokaszalagjaim is rakoncátlankodtak. Az utóbbi időben azonban nem kellett hosszabb időt kihagynom. Mint azonban Horváth főorvos úrtól megtudtam, előbb-utóbb gondjaim lettek volna a bal térdemmel. Az elülső keresztszalag annyira el volt vékonyodva, hogy csak egy-két hétig, esetleg hónapig tudtam volna játszani. Kezelőorvosom szerint nem lett volna értelme szimplán összevarrni az elszakadt szalagot, ezért egy innal pótolta a hiányzó részt. Nemcsak társaid, a közönség is nagyon hiányol. Mennyi idgig , tart a lábadozásod?- Miután elhagyhatom a kórházat, három hétre begipszelik a lábamat, majd egy speciális „járógéppel” tehetem meg az első lépéseket. Közel hetvenezer forintba kerül a „csodamasina”, mely nem engedi a combizmokat ellanyhulni. Három-négy hónap után már úszhatok. illetve nyűhetem a szobakerékpárt. Legjobb esetben hat hónap múlva lesz terhelhető a lábam, így sajnos úgy tűnik, számomra befejeződött az idei bajnokság. A srácok gyorsan befogadtak és a közönség is úgy érzem megkedvelt. Mivel a legtöbb figura rám épült, meg kell találni helyettesemet. Nagyon szorítok a fiúknak. A szolnoki sportbarátok nevében is mihamarabbi gyógyulást kívánunk. (Geíei) 91-45-ös gólkülönbséggel az OB II. élmezőnyében Az Old Boysra érdemes figyelni Azok a hűséges szurkolók, akik még emlékeznek az 1986-os ezüstérmes szolnoki vízilabdacsapat tagjaira, illetve a pár évvel ezelőtti játékosokra, az idei bajnokság kezdetén örömmel vették, hogy korábbi kedvenceik egy része ismét vízbe szállt. Az eddigi hét mérkőzés - amelyből 91-45-ös gólkülönbséggel valamennyit megnyertek - bizonyította, hogy a 30-35 éves átlagéletkorral is lehet önmaguk és a közönség örömére, élményt adó játékot nyújtani. A csapat tagjaiban több éve érlelődött a gondolat, hogy ismét meg kellene mérettetniük önmagukat, összehozva a régi társaság Szolnokon élő és mozgósítható tagjait, pusztán az együttlét, a játék öröméért. Az ötlet „motorja” Varga József, ill. Rekita Albert volt, utóbbi az „Öreg Fiúk” csapatának edzője is, nem kevés akadályt, ellenérzést, nehézséget kellett leküz-Ismét együtt a régi-új sikercsapat deniük ahhoz, hogy végül is minden összeálljon. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Víz- és Csatornaművek Rt. a heti három edzés és a szolnoki meccsek helyszínét biztosítja számukra a Damjanich-uszodában; a szolnoki MÁV MTE a nevét adta az önzetlen sportvállalkozáshoz, a Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata anyagilag is támogatja a sikeres csapatot; a Magyar Aszfalt Kft. pedig mikrobusszal segíti az utazási kötelezettségeket. Mivel teljesen amatőr csapatról lévén szó, minden egyéb kiadásukat saját zsebből fedezik. A társaság heterogén, mert a munkanélküli fiataltól a menő orvosig szinte minden foglalkozási és érdeklődési ág megtalálható közöttük, mégis jól érzik magukat együtt, mert összetartja őket az egészséges testmozgás és azzal a 30-40 lelkes szurkolóval szembeni etikai elkötelezettség, akik minden hazai meccsükön jelen vannak. A szolnoki Old Boys OB II-es vízilabdacsapat tagjai (Takó Gyula, Pintér Ferenc, Túrái László, Welter Dániel kapusok; Hegyvári György, Hegedűs István, Varga József, dr. Vezsenyi Péter, Hegmann György, Lengyel József, dr. Boros Zoltán, dr. Krasznai Géza, Hasznos István, Kanizsa Gábor, Varga Zsolt, Biki Szabolcs, Biki Zoltán, ifj. Szekeres Sándor, Vörösváry Zsolt, Várkonyi Géza, dr. Zámbó Lajos, Cseh Sándor, Kádár György, Rekita Albert) most az ÖB II-es bajnoki címért hajtanak. Szeretnének egy osztállyal feljebb kerülni, de azzal tisztában vannak, hogy az OB I/B-be munkahelyi elfoglaltságaik miatt és a technikai, valamint kellő anyagi feltételek híján nemigen juthatnak be. Ennek ellenére, csak így tovább, fiúk! L. Gy. Gail Deversé az Owens-díj A sokáig súlyos betegséggel küszködő, majd az atlétikai versenypályára sikeresen, nagyszerű győzelmekkel visszatérő olimpiai és világbajnok Gail Devers vehette át az év legjobb amerikai atlétájának járó Jesse Owens-díjat. Az idei volt a 13. ilyen eredményhirdetés, díjátadás, amelynek során az 1936-os berlini olimpia csillaga, Jesse Owens özvegye, Ruth Owens adta át a trófeát az akadályfutónő klasszis Deversnek. A 27 esztendős kaliforniai atlétanő 2396 pontot gyűjtött a szavazáson, megelőzve a 400 m-es síkfutásban világbajnok Michael Johnson (2263 pont), továbbá a tízpróbázás világbajnokát, Dán O.Brient. Korábban egy másik eredményhirdetés alkalmával Devers a C.C. Jackson-díjat érdemelte ki. Ez az elismerés évente annak az amerikai atlétanőnek jár, aki a futószámokban jeleskedik. A nagyszerű gátfutónő az atlétika szakírók szavazásán szintén élen végzett, 1993 legjobb sportolója az USA-ban - mondani sem kell, ezért egy harmadik trófea is Gail Devers gyűjteményébe került az újságírók jóvoltából, mivel ők szavaztak. Télapóval túráztak Szombaton reggel Nagybakancsos Mikulás várta a túrázni vágyókat a szolnoki vasútállomáson. Mátraverebélyig vonattal utazott a vidám társaság, utána pedig gyalogszerrel folytatták a túrát Csapás-tető - Szent László-hasadék - Nagybátony irányába. Felnőttek és gyerekek egyaránt igen jókedvűen vágtak neki az útnak. A részvételnek egyetlen feltétele volt: Mikuláscsomaggal kellett érkeznie mindenkinek. Mátraszentimrén, az önkormányzat üdülőjében várta őket a hosszú kirándulás utáni jól megérdemelt pihenés, vasárnap pedig szintén vonattal utaztak haza a túrázók. A túrázók egy csoportja az állomáson PEPITA Zalaegerszeg: Új főszponzora, a Royal Sped Kft. révén a zalai megyeszékhely atlétikai klubja ezentúl a Royal Sped- Zalaegerszeg Atlétikai Club nevet viseli - jelentették be az atléták tisztújító közgyűlésén. A betegség miatt lemondott André Béla helyére Tóth Zoltánt, a West Hungary Consulting ügyvezető igazgatóját választották, az új társelnök a „királyi” szponzorcég igazgatója, Németh Ferenc lett. Jó évet zár a 238 sportoló alkotta Royal Sped-ZAC: tíz válogatottal dicsekedhetnek. a női csapat 8. helyet szerzett a BEK-ben, és összesen 23 magyar bajnoki címet gyűjtöttek be. Gelsenkirchen. A legfelsőbb bíróság ítélete szerint a Der Spiegel című magazinnak helyesbítést kell közzétennie a Schalke 04 labdarúgó csapatát érintő cikkével kapcsolatban, ismert, a hamburgi lap október 25-iki számában részletesen taglalta a labdarúgócsapat reménytelen pénzügyi helyzetét, illetve eladósodását. A Schalke ezért beperelte az újságot, amelynek most az ominózus cikkhez hasonló terjedelemben kell közzétennie a javítást. Las Vegas. December 19-én Las Vegasban kerül sor az Aranylabda ünnepélyes átadására. Az év legjobb labdarúgója várhatóan a holland Dennis Bergkamp, az olasz Roberto Baggio, illetve a brazil Rai és Romario négyesből kerül ki. Az Aranylabdát az elmúlt öt évben csak két játékos kapta meg, Lothar Matthäus (1990 és 1991) és Marco van Basten (1988, 1989 és 1992). Calgary. A Nakiska nevű síparadicsomban tartott edzésen súlyosan bukott egy 14 esztendős japán alpesi síelő leány. Yoko Kominami a kanadai gyakorlás során elveszítette ellenőrzését lécei fölött, és a lesiklópályát övező fáknak rohant. Egy kanadai rendőrségi szóvivő azt mondta, a japán alpesi válogatott azonnal meghalt. A baleseti helyszínelők szerint viszonylag meleg volt az idő a tragikus száguldás során, enyhe szél fújt, ami nem játszhatott szerepet a fiatal leány halálában. New York. Az Egyesült Államok autósport versenyeiről rendszeresen tudósító újságírók, rádiós és televíziós tudósítók idén is szavaztak. A voksolás eredményeként a legjobb amerikai pilóta az angolok volt Forma 1-es gyorsasági világbajnoka, Nigel Mansell. Az európai versenyző az Indy-car sorozatban jeleskedik. Nemrégiben hosszabbította meg szerződését újabb két évvel a Neewman-Haas istállóval. Mansell mögött Rusty Wallace és Dale Earnhardt kapta a legtöbb szavazatot, így ők végeztek a második és a harmadik helyen. Southampton. Ismert, a Whitbread földkörüli vitorlás viadal mezőnyéből eltűnt az olasz Brooksfield nevű yacht. A szervezők az angliai „főhadiszállásról” rádión valamennyi indulót értesítették, tegyenek meg mindent az olaszok felkutatására. A versenytársak sportszerűek voltak, 13 legénység ajánlotta, félbeszakítja a versenyt. A szervezők a francia La Poste és az amerikai Winston hajósait kérték meg. kutassanak az olaszok után. Ez a két hajó volt a legközelebb ahhoz a színhelyhez. ahol utoljára adott életjelet magáról az olasz yacht. A La Poste Ausztráliától kétezer mérföldnyire dél-nyugatra, megtalálta a Brooksfieldet. Szerencsére senkinek nem esett baja.
