Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-04 / 283. szám
1993. december 4., szombat Jegyzet----riport 5 Szombati jegyzet Csak a remény ne haljon meg Ülünk fáradt, reménytelen arcok gyűrűjében. Nem látni itt egy mosolyt, egy bizakodó tekintetet. Az arcok megfáradtak, barázdáltak, sápadtak. Arról tanúskodnak, hogy akihez tartoznak, azok sokat dolgoztak egész életükben. Nagyon sokat. De nem panaszkodnak. Dehogyis tennék! Inkább visszasírják azt az időt, amikor sokat dolgoztak. Amikor dolgozhattak. Mert most éppen azért gyűltek össze, hogy megbeszéljék: nincs munka. Sokuknak haza kell menni, és nem tudják, hogyan lesz azután. Akik hamis illúziókba kapaszkodnak, azok még biztatják őket: szét kell nézni, hátha a városban találnak másféle munkát. De ők tudják, hogy nem találnak. Mert másutt is leépítés van, másutt is becsukják a gyárkaput, megszűnik a cég, tönkremegy a téesz. Süllyedő világban találni egy emelkedő szigetet? Egy-két embernek talán sikerül. Kifoghat jól menő kft.-t, gazdag maszekot, de annak sincs szüksége ilyen sok emberre. A legtöbbjükre, akiknek itt nem tudnak munkát adni, másutt is a munkanélküliség vár. Ezért jó volna kapaszkodni a meglévő munkahelybe. De hát víz alá kerülő hajó az is, igyekszik ledobni a fölösleges embereket, hátha így a fedélzeten maradókat meg tudja menteni a vízbe fulladástól. Az igazgató is dühös. Úgy érzi, ő nem erre született. Mindig is tervei voltak. Fejleszteni, építeni, új terméket találni ki, egyre többet gyártani - gyerünk! Ezt lett volna az ő élete. Nem pedig a leépítést, az összehúzódást, a pénznélküliséget, a piacnélküliséget vezényelni. Lehet-e ilyen helyzetben emberséges döntést hozni? És még csak azt se tudja, kire haragudjon igazán. A többi emberre, akik a piacot alkotják? Akik az istennek se akarnak vásárolni? Ki gondolta ezt néhány évvel ezelőtt, amikor többmilliós gépeket vettek a gyárba, hogy korszerűbben termelhessenek? De az emberek nem akarnak vásárolni. Összehúzzák magukat, számolgatják a forintjaikat, kevesebbet esznek, a nyolcéves kabátról úgy döntenek, hogy még jó lesz az, a gyereket lebeszélik a játékról, a könyvről... Ki tudna egy ilyen piacnak a kedvében járni? Mit lehet gyártani nagy tételben, amit tömegesen meg is vásárolnak? Akinek meg pfinze van, nem vesz., magyar árut. A soksZgr j®bb'WínJfeéff',hy*g£^ termékért fizetrakKfor rei’haéráfábbíHtt meg á rrtirtőség nem verhetetlen, akkor a divat viszi a külföldi termékhez a pénzes vásárlót. Elárasztották az országot a nyugati termékek. Hol maradnak a védővámok? Az igazgató se tud mit mondani ezeknek a reménytelen embereknek. Hogy mi lesz a sorsuk? Nem nehéz kitalálni. Többségük nem kap munkát. Ott a munkanélküli-járadék, aztán ha az is lejár, a jövedelempótló. Aztán el lehet menni cselédnek a módosabbakhoz, ennivalóért meg szánalmas napszámért dolgozni- mint ötven évvel ezelőtt! Azt hittük, az az idő már soha nem tér vissza... Mások még többször fognak majd a pohár fenekére nézni, mint eddig, mert ha a sorsukon ezzel nem is javítanak, legalább a részegség idejére feledhetik a rosszat. A fiatalabb nők előtt ott áll a „perspektíva”: szülni még egy-két gyereket, elmenni néhány évre gyesre. Na és utána? Azt a gyereket föl is kellene nevelni. Meg aztán, ha felnő, neki is el kellene helyezkedni... Érződik a tekinteteken: jó volna valahogy megmenteni ezt a munkahelyet. Igaz, nem sokat kerestek, de az a tíz-tizenegyezer forint is több a semminél. Arra éppen elég, hogy az ember a létét átmentse egyik napról a másikra. Mert ha a gyárban letették a műszakot, utána még elmentek kapálni, krumplit szedni, a háztájit művelni, malacot etetni. így aztán ennivalót nem is nagyon kellett venni, megtermett a ház körül. Ruhára sem kellett sokat költeni, mert a mezőre jó a szakadt is, a régi is. Ha meg ki akar öltözni az ember, a turkálósban vehet magának jobb ruhát- fillérekért. A Svájcból, Hollandiából, Németországból érkezett használt ruhák nagyon is kelendőek. Európa levetett ruháiban járunk - de kinek fáj ez? Akinek sikerült egy-egy jobb cuccot megkaparintania, még örült is, hogy olcsón hozzájuthatott, mert abból a tízezer forintos fizetéséből csak egy fél kosztümre futja, ha új öltözetben akarna járni. De nem baj, jó ez, jó a másé, a régi, jó a kapa is, meg a malacól, csak meg lehessen élni valahogy! Csak át lehessen vergődni a napokat egyik fizetéstől a másikig. Értik ők már a módját, hogy hogyan lehet megélni abból a pénzből, amelyből tulajdonképpen nem lehet. Ragaszkodnak hát a gyárhoz foggal-körömmel, és tekintetükben csak akkor huny ki a bizakodás utolsó szikrája is, amikor félreérthetetlenül tudomásukra hozzák: holnaptól már be se kell jönni. Holnaptól nincs már az tízezer forint sem, amelyért az ember elvégezheti a derékfájást, a visszeret, a reumás bántalmakat garantáltam meghozó munkát, hogy további gürcöléssel kiegészítve megkapaszkodjon a lét pereme táján . . .-Holnaptól nincs remény . Pedig ők szívesen bejönnének holnap is. Nem baj a reuma, nem baj a visszér, nem baj a tízezer forint.. . Dolgoznának szívesen. Akár éhbérért is - mint eddig ... 'PatcWW A Századvég újdonságai Rendszertelen rendezési elvek Szolnoki vasutasok között Leszállás előtt: félig a földön, félig lebegőben. Bizonytalan a helyzet. A Századvég Kiadó tizenkilenc könyvújdonságot jelentetett meg a téli vásárra. A kiadó és a szerzők tegnap mutatták be a köteteket az újságíróknak. A Századvég Kiadó gondozásában látott napvilágot Kornai János Útkeresés című kötete. A könyvben a szerző nyolc - az elmúlt négy és fél évben készült - tanulmánya szerepel. Valamennyi írás tárgya Magyarország, és ezen túlmenően az egész kelet-európai régió útkeresése. A tanulmányok többek között a piaci szocializmussal, a privatizáció elveivel, a pénzügyi fegyelemmel és a költségvetéssel foglalkoznak. A társadalomtudományokkal és a gazdasággal foglalkozik a kiadó több más újdonsága is, így Jürgen Habermas A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása és Körösényi András Pártok és pártrendszerek című kötete. A kötet áttekinti az európai palettán tartósan szerepet játszó párttípusokat és szavazótáboruk jellegzetességeit. A Századvég Kiadó szépirodalmi kiadványai közül kiemelkedik a Gyönyörök sötét kútja című kötet, amely - Lator László válogatásában - a világirodalom legszebb erotikus vereseit gyűjti egybe. A kötetet a versekkel harmonizáló erotikus témájú illusztrációk - többek között Gustav Klimt, Auguste Rodin, Edvard Munch rajzai - egészítik ki. Havas a rendező, fagyos a légkör, mégis forró a hangulat. Tengelyt akasztottak a vasutasok. Nem egymással. Nem is a munkaadók és a közvetlen alkalmazottak között van nézeteltérés - ezúttal. Mondják, a főváros és a vidék érdekei ütköznek, amikor a szolnoki rendező pályaudvar bezárásáról esik szó. Jelképük, a szárnyas kerék jó ideje egyenetlen vágányon jár. Bizonytalanok a sarusok, a kocsirendezők, a tolatásvezetők, a forgalmi szolgálattevők: a munkahelyüket féltik.- Úgy tudjuk, hatékonysági vizsgálatot folytatnak - sejtet valami bizonyosat Bögre Attila, a Vasutasok Szakszervezete forgalmi tagozatának szolnoki vezetője. - A MÁV felső vezetése a rendező pályaudvar bezárását tervezi. Mi tudjuk a legjobban, hogy forgalmunk, mondjuk a négy évvel ezelőttihez viszonyítva negyedére-ötödére csökkent. Korábban majdnem háromezer vagont rendeztek, állítottak össze szerelvénynyé naponta, most ez a szám lecsökkent ötszázra. Nem lehet behunyt szemmel elmenni e tény mellett. Azzal viszont nem értünk egyet, hogy ilyen magas színvonalon kiépített, felkészített szakembergárdával üzemeltetett rendező pályaudvart szüntessenek meg. Bögre Attila szakszervezeti vezető Több mint hatszázan dolgoznak az egész szolnoki állomáson, a harmincas fiatalember négyszázötven tag érdekeit képviseli. Ha a rendező megszűnik, kétszáz dolgozó munkahelyét veszítik el. Ha... Épp ez az. Sem a váltók mellől, sem a toronyból nem látni, mit hoz a közeli jövő. Mint a vonat közeledtét a sínre tapasztott füllel hallgató indiánok, úgy várják, mit döntenek „fönt”. Vasutasdinasztiák sarjai teljesítenek szolgálatot; több alkalmazott hozzátartozója már munka nélkül maradt.- Ha a dolgozók találnának másutt állást, akkor már nem jönnének vissza - vélekedik Csömöz György főbizalmi - csak azért, mert itt megindul a forgalom. - Ha elküldik a szakembereket, akkor mi lesz? 2-3 év szakmai gyakorlat nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki jó tolatásvezető, szolgálattevő legyen. A vagonokban nagy értékek vannak. A gyakorlatlan irányító összetörheti őket. Szolnoknak mágneses ereje van: vonzza a vasutat, a vasutast. Vannak, akik Szentes környékéről járnak be, jönnek Újszászról, Kunszentmártonból, még Hatvanból is. Nemrég nagyon szépen kimutatták - mondja közbevetőleg Bögre Attila, - hogy az átlagbér huszonötezer forint. - Ebben feltehetően benne van a vezérigazgató több százezer forintos jövedelme is. A bakterházak, őrházak, vezérlő helyiségek hangulata utánozhatatlan. Kifesthetetlenül lerakódott a melegedő munkások cigarettafüstje, a berendezés a hatvanas évek felejthetetlen irodabelsőjét idézi fel. A patinás enteriőr eleven részei, a forgalmi pályaudvar dolgozói melegen öltöztek. Bagosi Sándor forgalmi szolgálattevő övében rádió adó-vevő. Nem nagyon kell erőltetnem a beszélgetést, ezúttal is ugyanoda lyukadunk ki: hogyan rendezik a rendezőt? - Egy közlekedési koncepció áldozatai vagyunk - mondja egyikőjük. A síneken túlról még szabadlábon lévő portyázó csoportok lepik meg a veszteglő vagonokat. A „támadás” irányát egymás között csak egy fejbiccentéssel jelzik. Az a legjobb, ha gurulnak a vagonok.- Ha bezárják a rendezőt, akkor ellopnak innen mindent.- Mit lehet ellopni? - keresek valami kézzelfogható tárgyat az ablakon tű! a zúzott kövek között. S mint hajdani krampácsoló, csak a síneket, a „geocsavarokat” veszem észre. Azt azért csak nem?- Mindent ellopnak. Van itt annyi kábel, radiátor, színesfém és több efféle - mosolyog a többiekre a mellettem a kopott szőrű usanka alól egy fiatalember. A tolatásvezetők télen-nyáron, szombat-vasárnap állandóan kinn vannak. Bozsó János 1986-óta dolgozik itt. Kocsirendezőként kezdett, a tanfolyam három hónapig tartott. Éredeti szakmája villanyszer relő. Tizenkettő-huszonnégy órában dolgoznak.- Ha azt mondanák, hogy menjen a fővárosba dolgozni, miként döntene?-Hát... nem szívesen, de elmennék. Ilyen esetben nincs választás. Ez egy szolnokinak vagy szajolinak talán még elfogadható megoldás. Egyébként is mit tehetnénk? A másik indulási körzetben egy Pusztamonostorból bejáró dolgozó pihen. Vonatbejáró, a vágányt figyeli, nehogy törött legyen a sín valahol. Égyenes ember ő is, borúlátón gondolkodik. A távolság miatt ő már nemigen vállalna pesti munkát. Lukács Andrásné vonatátvétellel foglalkozik. - Beszélgetünk, beszélgetünk, de mit tudunk mi csinálni? - jegyzi meg. A számítógép bekapcsolva, az áramköröket most nem terheli meg a munka. Régen pedig volt bőven. Most azok is veszélybe kerültek, akik valamikor rengeteget dolgoztak. Legtöbbjük máshoz nem is ért. Nemrégiben tudományos konferenciát rendeztek Szolnokon. Latolgatták, milyen esélye van a Tisza-parti városnak arra, hogy több megyét magában foglaló régió központja legyen. A kutatók óvatosan fogalmaztak. Az egyik merész elképzelés szerint nem kizárt, hogy a jelenleginél nagyobb szerepkört töltsön be a város. Az országban ugyanis Székesfehérvár mellett Szolnok az a nagy fordítókorong, amely vidéken kulcsszerepet tölt be a vasúti közlekedésben is. A jövőt szebbik oldaláról figyelő szakember a továbblépés első lépcsőjeként a dunántúli csomóponttal kialakítandó közvetlen vasútvonal építését jelölte meg. Úgy tűnik, jó szándékú idealizmusa nem ragadt át másokra. Még ha csak a rendezőről is van szó. A napokban készült el az a létszámterv, amely olyan helyzetet feltételez, amelyben nem zárják be a rendezőt. Éz a vázlat tetszetős - öt munkahelyet érint -, ám a dolgozók mégis bizalmatlanok. Nagy Bélától, a rendező pályaudvar vezetőjétől - mint a „másik oldal” egyik képviselőjétől - érdeklődöm, mit tud az általa irányított terület, a munkások esélyeiről. Udvariasan kitér a válasz elől. A tartózkodóan felém fordított két tenyér és az elutasítás ellenére úgy érzem, a rendező ügyében nem a szolnoki munkaadók és munkavállalók között feszül érdekellentét. Az érdekek végül is azonosak. A fennmaradás a cél. Érthetően ennek van lokálpatrióta felhangja is.- A dolgozók nem tudnak semmit - mondja Bögre Attila, a legnagyobb érdek-képviseleti szerv vezetője, s egy perc alatt „kiszívja” Symphoniáját. - Ha egyezkedni kell a létszámról, akkor ott lesz egy papír a kezünkben, hogy mennyi munkahely marad meg. Mi alapján lehet dönteni? Tudok-e segíteni az embereken? Ha leépítés lesz, akkor nem. Nehéz szembenézni a tényekkel, a kollégákkal. Többször szóba kerül Budapest-Ferencváros mint vetélytárs. A szolnoki rendező pályaudvar sokkal jobb állapotban van, mint amaz, úgy hírlik, mégis ők veszik át a szolnoki létesítmény szerepét. — Valami mindenképpen megváltozik - szögezi le Illés Pál a szolnoki állomás szakszervezeti bizottságának főnöke. - Vagy csökkentik a forgalmat, vagy egy másik pályaudvar veszi át a szerepét. Telefax érkezett Budapestről, melyben a Vasutasok Szakszervezete üzemviteli szakágvezetője mondta el véleményét, melyben kifejti: a rendező pályaudvar jövője nem csak és nem elsősorban 200 ember ember ügye, akik az elbocsátásoktól tarthatnak. Hozzáteszi: a fuvarigények bizonyára nem maradnak a jelenlegi mélyponton. Végleges döntés december tizedikén várható. Bizonyára figyelembe veszik az előbbi érveket is. Tolatásvezetés hóban, fagyban: Bozsó János a melegedőben Az irányítótoronyban valamikor külföldi küldöttségeknek mutatták be ’68 csúcstechnikáját, amely ma is biztonságos. A zöld táblán kis ugráló fénycsíkok jelzik a vagonok gurulásának irányát. A forgalomirányító egy-két gomb benyomásával, néhány mikrofonba mondott utasítással a helyes vágányra tereli őket. A szakszervezet, az állomás valami hasonló helyzetben érzheti magát. Csakhogy éppen ők is pontok egy országnyi vezérlőasztalon. Gombnyomással változtathatnak helyzetükön. Azon a nagy táblán, amelyen a szolnoki rendező egy pont, csak pislákol Közép-Európa egyik legmodernebb vasúti létesítménye. A gazdaságossági érvek a sínek mellett elvesztik erejüket. Létkérdésről van szó. Szurmay Zoltán (Fotó: Imre Lajos) Mikulás-műsorral lepték meg a Centrum Áruház vásárlóit a Kolozsvári Úti Óvoda kicsiny emberkéi. Énekeltek, daloltak, verset mondtak, nagy sikert arattak. (Fotó: Barna)
