Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-31 / 305. szám
8 Jász,—Kun Kakas 1993. december 31., péntek Juhász Gyula aforizmái A népre lőni könnyebb, mint a népet boldogítani. De ez utóbbi mégis szebb dolog. * A látók többnyire vakok. Homérosz is az volt, Teiresziasz is, és Milton is. Sajnos, a legtöbb államférfi szintén. * A rossz színész, ha szálfatermetű is, eltörpül a színen az igazi művész mellett. * A szerzők darabokat írnak, a költő egészet. * Nincs szomorúbb, mint egy rossz komikus. * A jó színésznőnek külön szépítőszere a művészet. * A kalandor nem a zászló színét nézi, hanem a nyelét. * A gondolatok vámmentesek. Sajnos, az ostoba gondolatok is. * A múlt itt olyan kísértet, amely márványból és bronzból van, és lágyan muzsikál. * A könyvek között az író úgy érzi magát, mint a katona a fedezékben. Azért az élet gránátja oda is becsaphat. * A tanár az a gyerek, aki legtovább jár az iskolába. * Tanítani annyi, mint tanulni. Megtanulni, hogy mit érdemes tanítani, és mit kell elfelejteni. * A jeltelen sírokban jelesek is alusznak. * Úgy látszik, mióta megértik Adyt, jobban haragszanak rá. És én ezt nagyon megértem. * Bizonyosan észrevették már, hogy Beethoven nevének annyi betűje van, ahány szimfóniát szerzett. Ez a világ legdicsőbb és legmaradandóbb kilencágú koronája. * A tudósok az egész középkoron át hiába keresték az örök élet titkát. A művészek már régen megtalálták. Játék a Kaiserrel: - Ne haragudjon, de egy „K” betűm még hiányzik Nosztalgiaszilánkocskák Politikusportré Dr. Mizsei Béla országgyűlési képviselő A veréb is madár Falusi hírek Sétálóutca - az kell! Pihentagy. A község képviselő-testületének egy tagja felvetette, hogy sétálóutcát kellene építeni a faluban. Az eredeti tervet - mely szerint a falu közepén húzódna végig e létfontosságú út - elvetették, mondván: ha legalább a polgármester háza és telke nem esne bele a bontásba, akkor esetleg szó lehetne róla, de így...!? Az új terv szerint a község köré építik majd a sétálóutcát, azaz a falu saját maga körül kering majd a hétvégeken. A fantasztikusan fontos és népszerű építkezés miatt az elkövetkező években semmilyen más beruházásra nem lehet számítani (úgymint: telefon, csatorna, gáz), hiszen az önkormányzat rangsorolása szerint sokkal fontosabb, hogy egészségesen éljen a lakosság - sétáljanak csak kedvükre. Sárcsolyamérkőzés Saras. Fergeteges futballmérkőzés tanúi lehettek a község lakói a múlt hét végén. Egész héten esett ugyanis az eső, így a fiúk játéka inkább iszapbirkózásra emlékeztetett, mint focira, de azért nem adták fel. A gólokat is arányosan osztották meg, hiszen minden játékos egyenszínű sárbarna volt az első félidő első öt percére, így nemigen tudták felismerni az ellenfél játékosait. Egy leleményes szurkoló sítalpakat nyújtott be a pályára, s a fiúk máris kilátszottak a földből, amibe eddig derékig süllyedtek. Igaz, a bíró büszkesége nem engedte, hogy ilyen hómicsodát öltsön a lábára, így azóta is utána kutat a falu összes bernáthegyije. Szajkót nekik! Álomszuszék. A község önkormányzatának egyik képviselője egy szajkóval jelent meg a soron következő testületi ülésen, amelyekhez képest a parlamenti ülések élettel és érdeklődéssel teli események. Elmondása szerint az okos madár utánozni tudja az emberi hangszíneket is, nemcsak a mondatokat, így aztán senkinek nem fog feltűnni, hogy a madár beszél, mialatt a képviselők alszanak. Azt is hozzátette, hogy addig nem volt semmilyen problémája a testülettel, amíg nem az ő vállán tért nyugovóra a polgármester. Piros betűs ünnepeink Identitás. Ez a község arról híres, hogy nagyon erősen él az itt lakó emberekben a nemzetiségtudat, az összetartozás érzése. Itt mindenkit a Himnusszal ébresztenek hajnali fél négykor; a városi munkahelyekre vivő buszok pedig minden piros betűs ünnepen fel vannak pántlikázva. Piros betűs ünnep pedig aztán van. Mert ugye megünneplik az új év első napját, aztán a másodikat, de találnak nagybetűs ünnepel februártól egészen decemberig - szám szerint 562-t. Bár mintha az emberek kezdenének elgondolkodni: jó-jó, legyen ünnepi a hangulat a polgármester, a jegyző, az orvos születésnapján, de amikor a Szabóék tehene ellik?!- Emlékszel még arra. Dezső, amikor mi üldöztük az ellenséget, most meg ők minket? De akkor legalább 28-án és nem 12-én kezdődött a hó vége!- Régen gyakran előfordult, hogy a szűk látókörű állampolgár átlátott a legravaszabb politikusok cselszövésein is. Mára csak a cselszövés maradt!- Ne kívánd meg felebarátod házát, feleségét, ökrét, kocsiját, bejárónőjét, de a választóit miért ne?- Régen rettegést hoztunk arra, akiről azt mondtuk, hogy kulák, osztályidegen, Nyugat-barát, nacionalista stb. Ma ehelyett elegendő, ha valakiről elterjesztjük, hogy nem folyik Árpád-házi vér az ereiben, ráadásul III/III-as ügynök volt!- Volt idő, amikor titkolni kellett a Nyugaton élő rokonokat, most a Szovjetunióban szerzett vörösdiplomát kell rejtegetni.- Fura ez a mostani világ! A választópolgár bejuttatja a parlamentbe kedvenc politikusait, akik aztán mindig a terhére vannak. Régen azt se tudtuk, kit „küldünk” oda, de az legalább végig jó elvtárs vagy szövőnő maradt.- Hallott már ilyet, Jenő? Korábban a békéért csatároztunk, most meg az egész ország politikai csatározásokkal tölti a legszebb békeéveit!- Maga egy vén ribanc! - Nono! Fogalmazzunk inkább úgy, hogy „egy viharos múltú, kipróbált, ékesebb hölgy” vagyok!- Bezzeg, amikor még azt énekeltük, hogy „Gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!”, csak 3,50-be került egy korsó jéghideg világos. Ma pedig: se vas, se fém, se olcsó sör, de az ősi kutyabőr az egyre több!- Mari néni! Igaz, hogy maga is jelölt lett? - Az ám, az angyalát! Csak az a baj, hogy már nem látok, nem hallok, csak beszélek ... L. Gy. Ceruzavégre kapva Dr. Böjthe Lajos kórházigazgató Ha férfi vagy, légy férfi... Petőfi után szabadon Ha férfi vagy, légy férfi, S ne hitvány gyönge báb, Úgy imádd a szép nőket, Mint Staller Honát! Ha férfi vagy, légy férfi, Nőnél ne légy lökött, Csak három menet után Mondhatsz csütörtököt! Ha férfi vagy, légy férfi S mert vár a kupleráj, Dugistekszekből fedezzed, Ne OTP-re várj! Ha férfi vagy, légy férfi, Hát vágd ki a rezet, A nagy inflációnál Jobb a kis élvezet!-dolá-Aki volt katona, tudja, hogy a honvédségi fedőnevek igencsak meglepetésekkel szolgáltak néhanapján. Ha a „fedőneve nem is volt mindig Lukács”, de - remélem 20 év távlatából már nem árulok el hadititkokat - a „Fenyőgyökér, Ezüstfenyő, Tiszagyarmat, Sárgarigó” elnevezések igen élénk fantáziával titkolták el vezető hadfiaink, akcióink eredeti neveit. Riadók és gyakorlatok alkalmával nagyon szigorúan kellett bánni ezekkel a „titkokkal”, különösen vonatkozott ez a minden titkok tudójára, a híradósra. Katonai karrierem egyik sikeresebb időszakában - itt jegyzem meg, hogy fenyített alHonvédként szereltem le - éppen ilyen komoly beosztást bíztak rám, miután meggyőződtek arról, hogy a tisztek személyi kartonjainak kitöltése után senkinek sem árultam el, hogy ki hány osztályt is végzett. Ergo: titoktartási generálpróbám sikeres volt. Ismét előhozakodók azonban a húsz évvel. Ez a távlat is feloldozhat már, úgy érzem, hogy feloldozzam papíron vállalt szájzáramat, s közkincscsé tegyem azon gondolataimat, melyek már két évtizede furdalják a lukat az oldalamba. Szóval, annyit elárulhatok - már ami a tisztek iskolai végzettségét illeti -, hogy az általános egyenértékes a Rákosi Mátyás katonai akadémia volt - 3 hónaptól két évig -. E nélkül már hat osztállyal dobogóra lehetett kerülni a mezőnyben. De viszszatérek az esethez. Mint említettem, a hírek vételét és továbbítását bízták rám, annak ellenére, hogy az én „tetejemben” a porcelán se poros, se lapos nem volt! A baj azonban ennek ellenére megtörtént! Szerencsére nem velem, hanem a kurblis telefon kezelésére szakosodott „frontszolgálatos” kollégámmal. Hadgyakorlaton voltunk. Kollégám, mint a vadász ült hosszú, méla lesben, és körmét reszelgetve leste a készüléket, mely bizonytalan gyakorisággal megcsörrent. Sorstárs hadfim ilyenkor idegesen kapott a kagyló után, és jelentette a „fedőnevét.”. Nagy röhögés volt a válasz fülének, mert az „iszapos szemű vén tengeri ráják”, azaz öreg katonák szórakoztak csak vele, kellemesebbé téve ezzel hátralévő seregbéli napjaik múlását. Ez lett az én kollegám vércukorszintjére nagyon rossz hatással: szeme idegesen rángatózott, belereszelt a húsba, ismert katonai káromkodássémák hagyták el az ajkát, hogy aszongya: „az unokád is kekiruhában öregedjen meg”, „lenyeletem veled a centist...” Ám a telefon tovább berregett, s a fiút katonai esküje kötelezte a kagylófelvételre, meg is tette. És megszólalt a beszélő:- Itt rigó! Az én gyenge idegzetű sorstársam nem engedte tovább folytatni, mert a rejtjeltárban ilyen fedőnév nem szerepelt, és idegesen visszaordított:- Itt meg kan veréb! - s levágta a készüléket. Az eset után két hétig nem láttam a szakit, mert mint később kiderült, ez a rigó „R”-rel írta a nevét, és történetesen őrnagy volt. Pech! A „kanveréb” jutalma két hét helyőrségi fogda lett. Az eset után barátom is jobban vigyázott az idegeire, és csak a legszükségesebb esetben használta régi fedőnevét, inkább illedelmesen bemutatkozott. „pemicilin” i
