Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-31 / 305. szám

8 Jász,—Kun Kakas 1993. december 31., péntek Juhász Gyula aforizmái A népre lőni könnyebb, mint a népet boldogítani. De ez utóbbi mégis szebb dolog. * A látók többnyire vakok. Homérosz is az volt, Teiresziasz is, és Milton is. Sajnos, a legtöbb államférfi szintén. * A rossz színész, ha szálfatermetű is, eltörpül a színen az igazi művész mellett. * A szerzők darabokat írnak, a költő egészet. * Nincs szomorúbb, mint egy rossz komikus. * A jó színésznőnek külön szépítőszere a művészet. * A kalandor nem a zászló színét nézi, hanem a nyelét. * A gondolatok vámmentesek. Sajnos, az ostoba gondolatok is. * A múlt itt olyan kísértet, amely márványból és bronzból van, és lágyan muzsikál. * A könyvek között az író úgy érzi magát, mint a katona a fedezék­ben. Azért az élet gránátja oda is becsaphat. * A tanár az a gyerek, aki legtovább jár az iskolába. * Tanítani annyi, mint tanulni. Megtanulni, hogy mit érdemes taní­tani, és mit kell elfelejteni. * A jeltelen sírokban jelesek is alusznak. * Úgy látszik, mióta megértik Adyt, jobban haragszanak rá. És én ezt nagyon megértem. * Bizonyosan észrevették már, hogy Beethoven nevének annyi be­tűje van, ahány szimfóniát szerzett. Ez a világ legdicsőbb és legma­radandóbb kilencágú koronája. * A tudósok az egész középkoron át hiába keresték az örök élet tit­kát. A művészek már régen megtalálták. Játék a Kaiserrel: - Ne haragudjon, de egy „K” betűm még hiányzik Nosztalgiaszilánkocskák Politikusportré Dr. Mizsei Béla országgyűlési képviselő A veréb is madár Falusi hírek Sétálóutca - az kell! Pihentagy. A község képviselő-testületének egy tagja felvetette, hogy sétá­lóutcát kellene építeni a fa­luban. Az eredeti tervet - mely szerint a falu közepén húzódna végig e létfontos­ságú út - elvetették, mond­ván: ha legalább a polgár­­mester háza és telke nem esne bele a bontásba, akkor esetleg szó lehetne róla, de így...!? Az új terv szerint a köz­ség köré építik majd a sétá­lóutcát, azaz a falu saját maga körül kering majd a hétvégeken. A fantasztiku­san fontos és népszerű épít­kezés miatt az elkövetkező években semmilyen más beruházásra nem lehet szá­mítani (úgymint: telefon, csatorna, gáz), hiszen az önkormányzat rangsorolása szerint sokkal fontosabb, hogy egészségesen éljen a lakosság - sétáljanak csak kedvükre. Sárcsolya­mérkőzés Saras. Fergeteges fut­ballmérkőzés tanúi lehettek a község lakói a múlt hét végén. Egész héten esett ugyanis az eső, így a fiúk já­téka inkább iszapbirkózásra emlékeztetett, mint focira, de azért nem adták fel. A gólokat is arányosan osztot­ták meg, hiszen minden já­tékos egyenszínű sárbarna volt az első félidő első öt percére, így nemigen tudták felismerni az ellenfél játé­kosait. Egy leleményes szurkoló sítalpakat nyújtott be a pá­lyára, s a fiúk máris kilát­szottak a földből, amibe ed­dig derékig süllyedtek. Igaz, a bíró büszkesége nem engedte, hogy ilyen hómi­csodát öltsön a lábára, így azóta is utána kutat a falu összes bernáthegyije. Szajkót nekik! Álomszuszék. A község önkormányzatának egyik képviselője egy szajkóval jelent meg a soron követ­kező testületi ülésen, ame­lyekhez képest a parlamenti ülések élettel és érdeklődés­sel teli események. Elmondása szerint az okos madár utánozni tudja az emberi hangszíneket is, nemcsak a mondatokat, így aztán senkinek nem fog fel­tűnni, hogy a madár beszél, mialatt a képviselők alsza­nak. Azt is hozzátette, hogy addig nem volt semmilyen problémája a testülettel, amíg nem az ő vállán tért nyugovóra a polgármester. Piros betűs ünnepeink Identitás. Ez a község ar­ról híres, hogy nagyon erő­sen él az itt lakó emberek­ben a nemzetiségtudat, az összetartozás érzése. Itt mindenkit a Himnusszal éb­resztenek hajnali fél négy­kor; a városi munkahe­lyekre vivő buszok pedig minden piros betűs ünnepen fel vannak pántlikázva. Piros betűs ünnep pedig aztán van. Mert ugye meg­­ünneplik az új év első nap­ját, aztán a másodikat, de ta­lálnak nagybetűs ünnepel februártól egészen decem­berig - szám szerint 562-t. Bár mintha az emberek kezdenének elgondolkodni: jó-jó, legyen ünnepi a han­gulat a polgármester, a jegyző, az orvos születés­napján, de amikor a Sza­bóék tehene ellik?!- Emlékszel még arra. Dezső, amikor mi üldöztük az ellensé­get, most meg ők minket? De akkor legalább 28-án és nem 12-én kezdődött a hó vége!- Régen gyakran előfordult, hogy a szűk látókörű állampol­gár átlátott a legravaszabb poli­tikusok cselszövésein is. Mára csak a cselszövés maradt!- Ne kívánd meg felebarátod házát, feleségét, ökrét, kocsiját, bejárónőjét, de a választóit mi­ért ne?- Régen rettegést hoztunk arra, akiről azt mondtuk, hogy kulák, osztályidegen, Nyu­gat-barát, nacionalista stb. Ma ehelyett elegendő, ha valakiről elterjesztjük, hogy nem folyik Árpád-házi vér az ereiben, rá­adásul III/III-as ügynök volt!- Volt idő, amikor titkolni kellett a Nyugaton élő rokono­kat, most a Szovjetunióban szerzett vörösdiplomát kell rej­tegetni.- Fura ez a mostani világ! A választópolgár bejuttatja a par­lamentbe kedvenc politikusait, akik aztán mindig a terhére vannak. Régen azt se tudtuk, kit „küldünk” oda, de az legalább végig jó elvtárs vagy szövőnő maradt.- Hallott már ilyet, Jenő? Ko­rábban a békéért csatároztunk, most meg az egész ország poli­tikai csatározásokkal tölti a leg­szebb békeéveit!- Maga egy vén ribanc! - Nono! Fogalmazzunk inkább úgy, hogy „egy viharos múltú, kipróbált, ékesebb hölgy” va­gyok!- Bezzeg, amikor még azt énekeltük, hogy „Gyújtsd a va­sat és a fémet, ezzel is a békét véded!”, csak 3,50-be került egy korsó jéghideg világos. Ma pedig: se vas, se fém, se olcsó sör, de az ősi kutyabőr az egyre több!- Mari néni! Igaz, hogy maga is jelölt lett? - Az ám, az angya­lát! Csak az a baj, hogy már nem látok, nem hallok, csak be­szélek ... L. Gy. Ceruzavégre kapva Dr. Böjthe Lajos kórházigazgató Ha férfi vagy, légy férfi... Petőfi után szabadon Ha férfi vagy, légy férfi, S ne hitvány gyönge báb, Úgy imádd a szép nőket, Mint Staller Honát! Ha férfi vagy, légy férfi, Nőnél ne légy lökött, Csak három menet után Mondhatsz csütörtököt! Ha férfi vagy, légy férfi S mert vár a kupleráj, Dugistekszekből fedezzed, Ne OTP-re várj! Ha férfi vagy, légy férfi, Hát vágd ki a rezet, A nagy inflációnál Jobb a kis élvezet!-dolá-Aki volt katona, tudja, hogy a honvédségi fedőnevek igencsak meglepetésekkel szolgáltak né­hanapján. Ha a „fedőneve nem is volt mindig Lukács”, de - re­mélem 20 év távlatából már nem árulok el hadititkokat - a „Fenyőgyökér, Ezüstfenyő, Ti­­szagyarmat, Sárgarigó” elneve­zések igen élénk fantáziával tit­kolták el vezető hadfiaink, ak­cióink eredeti neveit. Riadók és gyakorlatok alkalmával nagyon szigorúan kellett bánni ezekkel a „titkokkal”, különösen vonat­kozott ez a minden titkok tudó­jára, a híradósra. Katonai karrierem egyik si­keresebb időszakában - itt jegy­zem meg, hogy fenyített alHon­­védként szereltem le - éppen ilyen komoly beosztást bíztak rám, miután meggyőződtek ar­ról, hogy a tisztek személyi kar­tonjainak kitöltése után senki­nek sem árultam el, hogy ki hány osztályt is végzett. Ergo: titoktartási generálpróbám sike­res volt. Ismét előhozakodók azonban a húsz évvel. Ez a táv­lat is feloldozhat már, úgy ér­zem, hogy feloldozzam papíron vállalt szájzáramat, s közkincs­­csé tegyem azon gondolataimat, melyek már két évtizede furdal­ják a lukat az oldalamba. Szó­val, annyit elárulhatok - már ami a tisztek iskolai végzettsé­gét illeti -, hogy az általános egyenértékes a Rákosi Mátyás katonai akadémia volt - 3 hó­naptól két évig -. E nélkül már hat osztállyal dobogóra lehetett kerülni a mezőnyben. De visz­­szatérek az esethez. Mint emlí­tettem, a hírek vételét és továb­bítását bízták rám, annak elle­nére, hogy az én „tetejemben” a porcelán se poros, se lapos nem volt! A baj azonban ennek elle­nére megtörtént! Szerencsére nem velem, hanem a kurblis te­lefon kezelésére szakosodott „frontszolgálatos” kollégám­mal. Hadgyakorlaton voltunk. Kollégám, mint a vadász ült hosszú, méla lesben, és körmét reszelgetve leste a készüléket, mely bizonytalan gyakorisággal megcsörrent. Sorstárs hadfim ilyenkor idegesen kapott a kagyló után, és jelentette a „fe­dőnevét.”. Nagy röhögés volt a válasz fülének, mert az „iszapos szemű vén tengeri ráják”, azaz öreg katonák szórakoztak csak vele, kellemesebbé téve ezzel hátralévő seregbéli napjaik mú­lását. Ez lett az én kollegám vércukorszintjére nagyon rossz hatással: szeme idegesen ránga­tózott, belereszelt a húsba, is­mert katonai káromkodássémák hagyták el az ajkát, hogy aszongya: „az unokád is keki­­ruhában öregedjen meg”, „le­nyeletem veled a centist...” Ám a telefon tovább berregett, s a fiút katonai esküje kötelezte a kagylófelvételre, meg is tette. És megszólalt a beszélő:- Itt rigó! Az én gyenge ideg­zetű sorstársam nem engedte tovább folytatni, mert a rejtjel­tárban ilyen fedőnév nem sze­repelt, és idegesen visszaordí­tott:- Itt meg kan veréb! - s le­vágta a készüléket. Az eset után két hétig nem láttam a szakit, mert mint ké­sőbb kiderült, ez a rigó „R”-rel írta a nevét, és történetesen őr­nagy volt. Pech! A „kanveréb” jutalma két hét helyőrségi fogda lett. Az eset után barátom is jobban vigyázott az idegeire, és csak a legszükségesebb esetben használta régi fedőnevét, in­kább illedelmesen bemutatko­zott. „pemicilin” i

Next

/
Oldalképek
Tartalom