Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-29 / 303. szám
1993. december 29., szerda Kunsági Extra----Kisújszállás 7 Hatvanéves Ha van népszerű ember Kisújszálláson, Dómján László bizonyára az. Hogy a helyi dobogó teteje vagy csak a második, esetleg a harmadik foka illetné meg, azt nem tudom. De hogy nagyon sokan szeretik, tisztelik ezt a nem kimondottan nagy növésű pedagógust a városban, erre jártamban-keltemben jöttem rá. A minap olyat tett, amelyet még soha: betöltötte a 60. esztendejét, és ez ugye legfeljebb egyszer fordul elő az életben. 1967 óta, tehát huszonhatodik éve igazgató. Annak idején bizonyos politikai feltételeknek is meg kellett felelnie, és tulajdonképpen csak a rendszerváltozás után tudta meg úgy istenigazában, hogy elfogadják. Ugyanis az Arany János úti iskola tantestületének 82 százaléka igennel voksolt mellette. Úgy is fogalmazhatnék: meglett a minősített többsége. Nem tagadja, az MSZP-hez húz a szíve. Röviden indokolja: a szociális érzékenységből fakadó megfontolások után. Hogy más pártbeliek is jó véleménynyel lehetnek róla, mi sem bizonyítja jobban. a 19 tagú képviselő-testület alpolgármesterré választotta, holott ebben a közösségban jószerével minden nagyobb pártnak akad képviselője. Mivel a hatvanadik évét betöltötte, megkérdezte a nevelőket, végigvigye-e a ciklust, magyarul fogalmazva: vállalhatja-e 1995-ig, a megbízatása végéig az iskola vezetését. A vélemény igen volt. Gondolom, azért is, mert a pedagógiában mint hivatásban és a szakmában aligha az a döntő, ki, miképpen szavazott három éve. hanem az emberi tartás. Meg az: elfogadják-e a gyerekek vagy nem, szereti-e őket vagy nem, és tud-e tanítani vagy mímeli a szakját. Ha a három közül egy is hiányzik, aligha segít az illetőn a politika. Mellesleg a lányuk, a vejük is pedagógus. Hogy a két unoka hová, merre tart, azt ezek után sejteni lehet. Noha világéletében afféle ami a szívemen a számon típusú, örök elégedetlenkedőnek számított, amiért kapott is bőven, nem ezt sérelmezi. Sokkal jobban, hogy igazán jó tartalommal megtöltendő iskolában eleddig nem tudott dolgozni. Huszonöt, húsz, tíz, öt éve is a napi politika rátelepedett az iskolákra, és valahogyan nincsen ez másképpen most sem. Lehet, hogy ez majd valamikor letisztul, de ez idő tájt a forrongás, változás korát éljük, ami nem biztos, hogy mindig kedvez az oktatási intézményeknek, vallja. Ennyi a 60 éves alpolgármester, iskolaigazgató, Dómján László eddigi „bizonyítványa". Talán-talán nem is rossz, talán-talán elfogadható. A direktori megerősítése is valami ilyesmit igazol. Elment Ági is... Szomorú szívvel írtam a múltkori városi oldalunkban arról, hogy egykori évfolyamtársam, Veress Gabriella, a helyi zeneiskola tanára örökre megpihent. Hátrahagyva a mérhetetlen fájdalmat Ágira, a húgára és özvegy édesanyjára. Talán még el sem hervadtak a koszorúk a sírján, amikor újabb döbbenetes hír jutott hozzám: immáron nemcsak Gabriella van már oda, hanem a húga, Ági is. Aki abszolút hallással rendelkezett, ami a zene világában sem akármilyen minősítés. Képtelen volt elviselni rajongva szeretett testvére korai halálát, és mondta: majd meglátjátok, a nővérem neve napjára, december 12-re én is elmegyek utána. Döbbenetes módon igazolódott az állítása. A húga tényleg távozott akkorra ebből a világból. Néhány nappal a negyvenhetedik születésnapja után. Hátrahagyva a temérdek könyvet, tanítványok sokaságát és egy elárvult édesanyát az üres lakásban. Aki már csak akkor lát téged, ha fellapozza a megsárgult fényképalbumot. Ez maradt neki erre a karácsonyra. Neked pedig az örök emberi kívánság: béke poraidra, Ági, akarom mondani Veress Agnes, zongora-szolfézs tanárnő . . . Szerencsére van munkájuk Ezt a lángvágó automatát Szalai János kezeli A Vas-, Fa- és Építőipari Szövetkezet jogutódai - mint annyi más hazánkbeli cég - keresik a helyüket. Keresik, és hogy jó időben legyen mondva, talán-talán meg is találják, így a vasipari részlegük, a Kossuth úti központban Kunferr Kft. lett. Nyolcvanöt lakatos, esztergályos, hegesztő stb. teszi a dolgát, és a közeljövő úgy néz ki, sem létszámbővítés, sem -csökkentés nem lesz. Ezen a telephelyen napjainkban belföldre betonkeverőket, szerszámosszekrényeket, Ausztriába autóemelőket, markolókanalakat, mezőgazdasági gépalkatrészeket. Németországba pedig papíripari gépalkatrészeket, továbbá fatüzelésű kandallókat szállítanak. Az éves bevételük 95-100 millió körül alakul, és bár már 1994-re is akad megrendelésük, a következő esztendő vállalásairól még most is folynak a tárgyalások. A másik részleg a Kunfa Kft., ahol hatvanöt szakember sportszereket, óvodai és előszobabútorokat, különböző kisbútorokat gyárt. Éves szinten mintegy nyolcvanmilliós értékben, és úgy tűnik, jövőre sem kell tartaniuk a megrendelések hiányától. A harmadik egység a hangzatos nevű Kenarkis Építőipari Kft. titulust viseli. Ők is vannak vagy negyvenen, és elsősorban építőipari javításokat, különböző karbantartásokat, ezek szakipari kivitelezéseit vállalják, végzik. Ami a következő hónapok kilátásait illeti, minden bizonnyal nekik is lesz munkájuk. A falak még dísztelenek, de az első lakók már elfoglalták végleges helyüket Külső kinézetre sem akármilyen az otthon Régi panasz, hogy a szociális otthon, vagy ahogyan napjainkban hívják: szociális gondozási központ régi szárnya hovatovább olyan öreg. mint az országút. Mivel a létesítmény az önkormányzathoz tartozik, a helybeli honatyák bő két éve elhatározták, hogy a kinőtt, korszerűtlen, régi mellé jó lenne egy újat építeni. Az elképzelést tett követte, és a közelmúltban végre a százhúsz emberből költözhetett harminchat. Ugyanis ezek a két- meg négyágyas, központi fűtéses, fürdőszobás, beépített szekrényekkel rendelkező helyiségek annyira korszerűek, amennyire a kor technikai szelleme ezt megengedte. További adalék az elmondottakhoz: a nővérszoba bármelyik ágy mellől hívható lesz, ha valaki például sürgős ellátásra szorul. A tizenkét szoba közül hat négyágyas, hat pedig kétszemélyes. A legfiatalabb lakója huszonkettő múlt. a legidősebbik pedig hét esztendő híján száz. A költözés folyamatos, bár az ünnepélyes átadást csak januárra tervezik. Hogy mikorra, azt nem áruljuk el, csak annyit róla: a közhagyomány ezt a dátumot szerencsétlen számnak nevezi. Az építtetők, fenntartók ennek ellenére bíznak abban, hogy az új szárny szerencsét hoz, jelent. Legalábbis azoknak a magányos idős férfiaknak, nőknek, akiknek ez lett. lesz az otthonuk, lakásuk, melesi hajlékuk. Birkavacsorával búcsúztak Háztartási boltból autószalon A Honvéd Hagyományőrző Egyesület városi csoportja az idén márciusban alakult. Van is vagy hatvan-hetven tagja: főleg olyan emberek, akik a második világháborúban megjárták a frontot, vagy utána a lágerekben i smerkedtek a szovjetunióbei i paradicsomi állapotokkal. A helyi csoport célul tűzte ki azt is, hogy az életben lévők meghalt barátaik, katonatársaik emlékét ápolják. Ennek a szellemében tartották utolsó ünnepi gyűlésüket, amelyen megjelent Kéri Kálmán vezérezredes, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület országos elnöke is. Az egykori katonák, foglyok megkoszorúzták a világháború áldozatainak emlékművét, utána a városháza pinceklubjában meghallgatták Szűcs Imre helyi elnök beszámolóját. Az egybegyűlteket dr. Tóth Albert, országgyűlési képviselő is köszöntötte, illetve Kéri Kálmán méltatta a szervezet jelentőségét. Az idős tábornokról egyébként megtudták, Iglón született. Abban a városban, amelyik Kisújszállásnak testvértelepülése. Az összejövetelhez még két információ. Az egyik az. hogy a fehér asztal mellett kiderült, a résztvevők közül a polgármester és az alpolgármester úrnak van talán a legkisebb rangja. Mindebből nem lett az égvilágon egy deka sértődés sem. hiszen aligha ez volt a lényeg. Ami viszont fontos: azt hallottam, a birka fenségesre sikeredett. Márpedig egy efféle évzáró vacsorán az ilyesmi többet nyom a latban, mint a város irányítóinak egykori, katonai rendfokozata. Ahol vetkőzni illik Deli Imre, ez az eredetileg karcagi születésű 45 éves vállalkozó érdekes kezdeményezésbe fogott. Rájött arra, hogy a kisúji hölgyek (lányok, aszszonyok), de az urak is szeretnek ápoltaknak látszani. Mivel fodrász, kozmetikus már van, így Deli úr gondolt egy merészet: mi lenne, ha szoláriumot nyitna. A bámulni, szépülni vágyóknak. A nemes elhatározást tett követte, és a közelmúlttól a szolgáltatóház emeleti részlegén már vendégeket fogad ez a szolárium. Reggel nyolctól este nyolcig, szobaion és vasárnap pedig délután kettőig várja a holland csodamasina a tisztelt betérőket. Az első két alkalommal mindössze tíz-tíz perc a javallt. utána két nap kihagyással további nyolc kezelés következik, és röpke két hét alatt úgy néz ki az illető, mintha most érkezett volna a Kanári-szigetekről. Holott mindössze a szolgáltatóházból. Nem tudom, nem is kérdeztem az árakat, de bizonyára sokkal olcsóbbak, mint a fenti tengerparti kiruccanás. Aki nem hiszi - én is úgy mondom, mint az egykori mesehős -: járjon utána! Szolárium előtt nem javallt a krémek, testápolók használata, utána pedig legalább két órát várni kell a zuhanyozással. Ha a képen látható alkatot nem is, a barnaságot szavatolja ez a legújabb kisújszállási szolgáltatás. Az érdekes változások korát érjük, hiszen a központban lévő, 4-es főút melletti egykori háztartási bolt napjainkra kívül-belül megújulva Suzuki márkaszervizé alakult. A családi vállalkozásban tevékenykedő üzlet naponta reggel kilenctől este hatig fogadja a tisztelt betérőket, érdeklődőket, esetleg vásárlókat. A mutatós négykerekűek legolcsóbbika 825 ezer, de 2,5 milliósat is tudnak ajánlani, ha éppen valaki erre vágyik. Lízinglehetőség, részletfizetés is elképzelhető, sőt a vállalkozó dokiknak még három-ötszázalékos kedvezmény is számításba jöhet. Ámbár a szalon a Mikulás-nap utáni kedden nyílt, eddig már egy kocsit eladtak, és jelenleg is négyen érdeklődnek a különböző típusok után. Még egy, nem elhanyagolható adalék a leírtakhoz: nemcsak árulják ezeket a kocsikat, de a szervizés alkatrészellátást is biztosítják a településen. Láthatóan jól mutatnak ezek a kocsik. Igaz, az áruk is ehhez igazodik. Tejelhetnek a tehenek Jó hír a tehéntartó gazdáknak, hogy a korábbi hagyományoknak megfelelően a város ismét rendelkezik közlegelővel. Aki tudja, ismeri, hogy a hajdani csordajárás a dévaványai út két oldalán helyezkedett el. Az önkormányzat szerette volna ezeket a gyepeket újra köztulajdonba venni, és megfelelő bérleti díj ellenében azt biztosítani, hogy ott bármelyik állatartó legeltethessen. Főleg az öregdiákok ajánlották fel többen kárpótlási jegyüket térítés nélkül legelővásárlásra. December elején azután az árverésen kiderült, bár ezen elképzelést mindenki jónak tartja, azonban biztonságosabbnak, főleg olcsóbbnak ítélik, ha a legelőt saját tulajdonukba veszik. Hosszú egyezkedés, vita után olyan kompromisszumos megoldás született, amelynek az a lényege, hogy a dévaványai út jobb oldalán lévő legelő, összesen 135 hektár a városháza tulajdonába került, így az közlegelőnek nyilváníttatott. Magyarul: a rétet minden tehéntartó gazda használhatja az 1994-es évtől. Az út bal oldalán is akad legelő, nem kevesebb, mint 213 hektár, amelyet 14 licitáló kapott meg végül. A szándékukon múlik, hogy ott hányán és milyen fűbérért váltható legeltetési jog. Ami a kárpótlási jegyeket illeti: dr. Kovács Kálmánná, dr. Pólya Lajos és dr. Bordács Imre ajándékba adta saját kárpótlási jegyét ezen legelő megteremtéséhez, létrehozásához. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János
