Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-27 / 301. szám

1993. december 27., hétfő Hazai tükör 3 Sikeres mesemondó Horváth Gyula 1982-ben szü­letett, jelenleg a kenderesi álta­lános iskola 4. b osztályos tanu­lója. A nemrég megrendezett cigány tanulók megyei kulturá­lis szemléjén mesemondásával III. helyezést ért el, s jutalmul részt vehetett a szombati, ope­raházi országos karácsonyi ün­nepségen. Családjáról el­mondta, hogy édesapját most százalékolják le, bátyjainak már nem szokott mesélni, húgának még igen. Gyuszi kedvencei a mesék, mellette olvas verseket, de szereti a fantasztikus köny­veket is. Szolnokon Fehérke szomorú történetével indult a megméret­tetésen. Ez egy rabságban élő kiskecskéről szól, aki elszökött a hegyekbe, ahol szembeszállt a farkassal... amely legyőzte őt. A mesét tanító nénijével, Koncz Erzsébettel együtt választották, ő tanította be neki. A tanulás is mendegél - mondja a mindig mosolygós, csillogó szemű fiú, aki ugyan még csak egyszer volt diszkóban, a tánc azonban jól ment. Az iskolai ünnepségen is táncolt társainak. Mindemel­lett még barkácsolni is szokott - főleg bababútorokat készít hú­gának. Ha nagy lesz, mégis in­kább szobafestő lenne, mert az egy szép szakma - véli -, s egyébként is, bátyja is az. A karácsonyi fa alá akkor még nem tudta, milyen ajándék kerül számára. Az önkormány­zattól már kapott szép ruhákat fellépéséhez, s a pesti út is meg­tiszteltetés számára - mondja ez a csepp fiú. S hogy most ráadá­sul szünet is van, teljes az öröm. Azért egy kis hó is jó lenne - mondja, s búcsúzóul elmesélte Fehérke történetét.-de-Pénzsegély Jászjákóhalmán A község önkormányzata az év végén egyszeri pénzsegély­ben részesít 130 idős embert, akik betöltötték nyolcvanadik életévüket, valamint 50 nagy­családot, ahol a gyermekek száma legalább három. A több mint 200 ezer forintos összeg­gel azoknak is próbálnak segí­teni, akik nem „ostromolják” ál­landóan év közben a községhá­zát segélyért, viszont nehéz kö­rülmények között élnek. Az összegek postázása folyamatos. A település 90. életévét betöl­tött hat idős emberét a község pogármestere személyesen ke­resi fel. TS-karácsony A kunmadarasi művelődési házban a téli programok, műso­rok szervezésénél a gyerme­kekre is gondoltak: december 21-én a hátrányos helyzetű csa­ládok gyermekei közül a sze­rencsések Budapestre utazhat­tak a TS- (Telesport-) kará­csony rendezvényének egy nap­jára. A művelődési ház a hét végén minden korosztály szá­mára szervezett színvonalas szórakoztató műsorokat. December 22-én a nagycsa­ládosok fenyőünnepségen ve­hettek részt, 25-én lézerdiszkó­ban táncolhattak, szórakozhat­tak a fiatalok. December 26-án, karácsony másnapján amatőr együttesek mutatkoztak be a közönség előtt karácsonyi kon­certjükön. Szilveszterkor, azaz decem­ber 31-én is várják a mulatni vágyó lakosokat a művelődési házban tartandó óévbúcsúzta­tóra. E heti horoszkóp Kos (III. 21. - IV. 20.) Szerelem: Ha most össze­gezni próbálja az elmúlt évet, bizony be kell látnia, hogy mennyi minden futott zátonyra saját hibájából. Ha van elég önkritikája, a következő idő­szakban tanul a hibákból. Hi­vatás: Nehéz hónapok követ­keznek, és most segítségre sem számíthat. Egyedül kell megvívnia a harcot, és csak tiszta eszközökkel győzhet. Bika (IV. 21. - V. 20.) Szerelem: Nem kell mind­járt rémképeket látnia, ha a partnere esténként késik, vagy a szilveszteri bulin másra is rámosolyog. A lehető legrosz­­szabb taktika a „kutyaharapást szőrével” módszer, azaz azon­nal azt keresni, kivel bosszul­hatná meg. Hivatás: Eddig sem fecsérelte idejét fölösle­ges dolgokra, most még in­kább be kell osztania az életét. Ikrek (V. 21. - VI. 21.) Szerelem: Ön most vonzóan kedves. Természetes hát, hogy mindenütt a társaság közepe, amit egyesek nem néznek jó szemmel. De hát az Ikrek-szü­­löttet nem lehet kordában tar­tani. Aki ez próbálja, máris el­veszett. Hivatás: Akkor a leg­boldogabb, ha nélkülözhetet­lennek érzi magát. Alighanem ezekben a napokban tetőzik boldogsága! Rák (VI. 22. - VII. 22.) Szerelem: Ne legyen meg­gondolatlan, elég egy rossz szó vagy egy félreérthető gesz­tus, és máris vérig sérti azt, aki pedig mindenben a kedvét ke­resné. Hivatás: Az év utolsó hetében messze elkerüli a munkahelyét, és családjával, barátaival foglalkozik, ven­dégségbe jár, vagy éppen tá­voli tájakon barangol, hogy az új évre feltöltődjön. Oroszlán (VII. 23. - VIII. 23.) Szerelem: Sokan az esz­tendő utolsó perceiben lélek­ben valahol nagyon messze járnak, gondolatuk távoli sze­mély után kutat, s nem is tud­ják titkolni, hogy a nagy társa­ság ellenére lélekben meny­nyire magányosak. Hivatás: Rengeteg tennivaló marad az esztendő utolsó napjára, és bi­zony áthúzódik a fárasztó munka az új év első heteire is. Szűz (VIII. 24. - IX. 23.) Szerelem: Akár családos, akár egyedül él, ezekben a na­pokban boldognak érzi magát. Egyensúlyt talál önmaga és a környezete között, és ez a harmónia teljesen átformálja gondolkodását. A világ pedig visszamosolyog önre. Hiva­tás: Szerencsére már nem sok tennivaló akad a munkahe­lyén, így szabadságot sem kell kivennie, mégis pihenhet. Mérleg (IX. 24. - X. 23.) Szerelem: Nem tud dönteni, ki mellett horgonyozzon le. És amíg tétovázik, amíg mérle­gel, mindkét választottja odébbáll, mert egyikük sem szereti a bizonytalanságot. Hi­vatás: Az óesztendővel együtt elbúcsúzhat egy nehéz mun­kahelyi feladattól is, az új év sokkal élvezetesebb teendők­kel várja. Skorpió (X. 24. - XI. 22.) Szerelem: Partnere most több gondoskodásra vágyik, s még az eddiginél is nehezeb­ben viseli, ha azt tapasztalja, hogy a „második sorba” szo­rul. Hivatás: Legyen óvatos a frontális ütközéseknél, ne vi­tatkozzon a kenyéradójával olyan dolgokról, amelyek tá­vol állnak Öntől. A közleke­désben sem árt az óvatosság! Nyilas (XI. 23. - XII. 21.) Szerelem: Amíg Ön azon kesereg, hogy senki nem érti meg, a partnere amiatt szo­­morkodik, hogy képtelen Ön­nek segíteni, mert nem haj­landó elárulni neki, hogy mi bántja. Öntse ki bátran a szí­vét, s ketten találnak megol­dást! (Talán nincs is baj). Hi­vatás: A váratlanul érkező pénz feletti örömében lemond egy kedvező ajánlatot. Kár! Bak (XII. 22. -1.19.) Szerelem: Bár uralkodó bolygója, a Szaturnusz Önt szigorúságra szoktatta, azért az év utolsó hetében Önnek is szabad egy kicsit lazítani. Sőt, még flörtölni is! Ettől még nem lesz oda a jó híre. Ön tudja, hol a határ! Hivatás: A régóta várt lehetőség újra megcsillan, de nem mindenki tud élni a sors kínálta keggyel, s megint várhat heteket. Vízöntő (I. 20. - II. 20.) Szerelem: Akár magányos, akár választott már párt magá­nak, most elveszíti a fejét, és olyan kalandba keveredik, amelyről tudja, hogy nem tart sokáig, s inkább az érzékiség, mint az érzelmek uralkodnak benne. Hivatás: Újra megta­lálja helyét abban a közösség­ben, ahonnan nemrég még annyira elvágyódott, mert „nem értették meg”. Halak (II. 21.: III. 20.) Szerelem: Élvezi az életet, és semmi által nem engedi magát kizökkenteni. Ünne­pelni akar egész héten, és eh­hez partnert keres. Ne féljen, találni fog! Hivatás: A munka ugyan nem oly sürgős, hogy ne várhatna egy hetet, de a fe­lettesei nem néznék jó szemmel, ha most szabadságra menne. Próbáljon meg alkal­mazkodni a többiekhez! Ha nekem édesapám lenne... Sajnos, sok, nagyon sok az olyan család, amelyikből vala­melyik szülő hiányzik. Keve­sebbszer az anya, többször az apa. Mi a nagyobb veszteség? Nehéz erre válaszolni. Ripor­tunk során mi most olyan fiata­lokat szólaltattunk meg, akik apa nélkül nőttek, nőnek. Feri 18 múlt, sportos frizurát visel. Kilencéves, amikor állami gondpzásba kerül.- Édesanyámnak ítéltek, de ivott, így a gyámhatóság intéz­kedett.- Tiltakoztál, sírtál?- Kézzel-lábbal, de sími nem sírtam, csak ellenkeztem. Be­hoztak egy hétre, majd Abád­­szalókra kerültem nevelőszü­lőkhöz. Nem bírt velem a két öreg, egy hónap múlva vissza­adtak az intézetnek. Füredre vit­tek, és ott éltem idén júniusig.- Jó volt?- Eleinte igen. Végre lett szü­lőm, erőteljesen kötődtem a ne­velőapámhoz. Szerettem, hogy törődik velem. Ő szerelő, én pedig a géplakatosságot tanu­lom.- Júniusban mégis letelt.- Nem kellett volna, de a ne­velőanyámmal a kapcsolatom megromlott. Mindenért szólt, és tulajdonképpen egy semmiség miatt jöttem újra intézetbe.- Megbántad?- Dehogy, ez többéves fo­lyamat következménye. A bi­zonyos csepp volt a pohárban, ami kicsurrant. Azt hoztam, ami rajtam volt.- A szüléidét, testvéreidet lát­tad?- Testvéreim nincsenek, a szüléimről nyolc éve azt sem tudom, élnek-e. A világon a ne­velőapámhoz kötődtem, de ő most 100 kilométerre került tő­lem.- Mi lesz karácsonykor?- Benn töltöm, és visszaem­­lékszem arra a hét évre, amelyet Füreden éltem. Elmesélem a többieknek, akik hallgatnak, mi­lyen, ha családban ünnepel az ember. Hamarosan katona le­szek, és valószínűleg benn ma­radok. István éppen hogy nagykorú, de ő is arra kér, hogy csak a ke­resztnevén szerepeljen. Fekete, divatos hajú, látszólag örökvi­­dám tizenéves.- Az én történetem is szabvá­nyos. A szüleim elváltak, és a nővéremmel anyuhoz kerültem. Őt nevelési problémák miatt ko­rábban állami gondozásba vet­ték. A nyolcadik után Nagykő­rösön élelmiszer-ipari suliban tanulhattam. Hétvégeken haza­jártam. Nem látták rajtam, mi megy otthon, de az feltűnt, hét­főnként sokat hiányzók a szak­mai gyakorlatról.- Hány évig titkoltad?- Több mint háromig. Úgy látszik, jó színész lennék. Ak­kor kibukott minden, én az idén márciusban intézetbe kerültem. Azóta is Nagykőrösön tanulok, de hétvégeken nem haza, ide já­rok.- Anyu?- Nem búcsúztam tőle, akkor is ittas volt.- Apád?- Pesten dolgozik, eltűnt elő­lem.- Szenvedélyed van?- Hál’ istennek már nincs. Gyógyszereztem, nyugtatóz­­tam, de leszoktam. Jobban mondva le bírtam mondani róla.- Milyen az apaideálod?- Vidám, jókedvű, ugyanak­kor ha kell, szigorú.- Van ilyen?- Bizonyára, és örülhetnek azok a fiúk, lányok, akiknek ha­sonlót adott a sors. Nekem semmilyent. Az is biztos, már nem keresem ezt az apát.- Beszéltek róla?- Igen. A barátom szokott, akinek volt egy remek nevelő­apja. Érzem, nekem már soha nem lesz, de ha megnősülök, a gyerekeimnek más sorsot szá­nok. Ibolya repked, a fellegekben jár az örömtől. Második emeleti panellakásukban meleg, kalács­illat honol. Ölében a Kisibi, ép­pen egy lekváros buktát maj­szol. A fenyőfa az erkélyen áll, még díszítésre vár. A gyerek­szoba csupa lom, olyan, mint amelyiket apróság lakja.- Hallottam, hogy keresni fog! - nevet. Tessék, kérdezzen!- Ha felhatalmazott, nem ker­telek. Hány éves?- 24 múltam.- A férje?- Negyvenkettő. Négy éve esküdtünk. Ibiké esztendő múlva született, és jövő nyárra testvérkéje lesz.- Mondták, hogy nem csak férjet talált.- Jól tudják. Nekem soha nem volt apám. Anyu, ahogy mife­lénk mondják, úgy maradt. Arab diák volt a szerelme, és soha nem ment férjhez. Felne­velt, Mezőtúron leérettségiz­tem, és titkárnő lettem. Tizenki­lenc múltam, amikor egy szil­veszteri vacsorán megismertem Pétert. Tudtam, nekem terem­tette a jó isten.- Nem félt a korkülönbségtől?- Nem. Itt az újabb bizonyí­ték - simít végig boldogan a ha­sán. Tudom, most arra gondol, még jól megvagyunk, de mi lesz 15 év múlva. Bármi, ő a pá­rom. Most, meg akkor is.- Hogy hívja?- Apuci. Ügye milyen szép? Benne van az apa, benne van, hogy ő a férjem.- És ő mit mond?- Virágom, Kisvirágom. Az ibolya az. Vagy nem?- Az anyukája mit szólt az egybekelésükhöz ?- Boldog, nagyon boldog, ké­nyezteti a kicsit. Ráadásul jól kijön Péterrel is, ami nem vélet­len, hiszen majdnem azonos korú vele. Kevés ember mond­hatja el magáról, hogy az anyja meg a férje egykorú, vagy más­képpen fogalmazva, az anyós meg a vő között tizenegy hónap a különbség. Ugye érdekes? Hát nem mindennapi eset, annyi szent... Szép lány. Az első ránézetre az ember tizennyolcnak hinné, pedig jószerével öttel kevesebb. Sűrűn igazgatja a haját, miköz­ben lassan, vontatottan törnek ki belőle az emlékek. Életem első öt éve úgy-ahogy nyugodt volt. Szép­nek nem nevezném, mert sokat veszekedtek. Apám ivott, mi a nővéremmel apu anyjához, nagymamához kerültünk a Kunságba. Feleseltem vele, ő meg azt mondta: menj apádhoz, az ő lánya vagy. A nővérem ma­radt. Azután el kellett jönnöm aputól... Érti? Csend terpeszkedik közénk. Szavak nélkül is tudom, mi tör­ténhetett. Nehezen találjuk a beszéd fonalát.- Nagyon megviselt?- Igen. Egy hónapig nevelő­szülőkhöz adtak, de heten vol­tunk, nem bírtam megszokni, ígérték; januárban átkerülök a gyermekvárosba.- Az iskola?- Több hetet kihagytam, van pótolnivalóm. Ha majd végzek, a kereskedelmibe szeretnék be­jutni.- Kivel beszéled meg a dolga­idat?- A nővéremmel. Ő maradt mamánál.- Te nem mehettél volna hozzá?- Haragszik rám, azt mondja, börtönbe juttattam a fiát, az „apámat”. Milyen ember az ilyen?- Ezek után vágysz még apára?- Nekem már soha nem kell több. Kettő is volt, mind a kettő ivott. A sajátomat meg gyűlö­löm, amit tett velem. Vagy nincs igazam? - néz rám óriásira kerekedett szemekkel, mint aki valamilyen feleletet, megerősí­tést vár. Ezeket a tizen- meg huszon­éveseket meglopták. Ellopták tőlük az édesapát, holott ők nem ezt érdemelték. Félárvák, árvák lettek, pedig „csak” annyi volt a bűnük, hogy világra jöttek. Igazi anyjuk sem mindnek van. Kiheverik e valaha a sorsnak ezt az igazságtalanságát? Ibolya már szerencsére kiheverte. De mi lesz Ferivel, Istvánnal és a többiekkel? Csak remélni lehet, hinni benne: talán-talán egyszer ők is révbe jutnak .. . D. Szabó Miklós A Vöröskereszt szolnoki irodájában meghitt kis ünnepségen adták át az Adidas cég ka­rácsonyi ajándékát Szolnok és környéke mozgássérült gyermekeinek. Az ünnepségen képviseltette magát a megyei mozgássérült-egyesület is, akik megemlítették, hogy bár most karácsony van, már szívesen fogadnának adományokat a gyermekek nyári tábo­rozására. (Fotó: Barna)

Next

/
Oldalképek
Tartalom