Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-24 / 300. szám
A Kánaán magyar szemmel (4.) Templomtorony Betlehemben Bazársor a Jászol térről Betlehemi oltár. Karácsonykor a világ minden tájáról zarándokolnak ide keresztyének A Kánaán magyar szemmel című sorozatunk 4. részében Kardos Tamás szolnoki fotóművész Betlehembe tett kirándulására emlékezik. Űjabb gödörbe zökken járművünk, s a humuszos fejek megadóan bólintanak a felbukkanó emelkedőre. Az út porában nyelvharaptató kövek bújnak meg, s bóbiskolni csak a legbátrabbak mernek. Távolodunk Jeruzsálemtől, s egyre mélyebbre merülök emlékeim tavában... Egy-egy kis ajándék, meleg tekintetek, szerető simogatds, karácsony. Nincs feldíszített, villogó, csillagszórós, édességtől roskadozó fenyőfa. Egyszerű emberek egyszerű ünnepe. A változást és az első fenyőfát a család, a gyerek hozta. Ma már nálunk is a családi összetartozás ünnepe a karácsony. Ünnep, melynek történetéről nem sokat tudok. Talán nem mindenki szemében megbocsáthatatlan bűn: nem vagyok vallásos. A „negyven év" alatt csekély tudományra tettem szert vallás- és bibliai ismeretekből, s a komoly, mély hithez szerintem nem elég a reggeli kávé mellett hozott elhatározás. Hirtelen áll meg a busz. Most értem meg, miért bujkált sajnálkozó mosoly a szállodaportás szája szegletében, mikor az erőteljesen ajánlott turistataxi helyett a romantikusnak tűnő, fapados, arab, menetrendszerű járatról érdeklődtem. Az izraeli hadsereg „szlalompályájához" érkeztünk. A bóják helyén gépfegyverállások, a célvonalnál alapos okmány-, csomag- és ruhaellenorzés. Mindennapos, egyszerű rutinellenőrzés néhány kilométerre Betlehemtől. ízlelgetem a város nevét, s eszembe jut, évekkel ezelőtt megesküdtem volna arra, hogy a Jézuska városa csak a legendákban létezik. Arab útitársaim zajos készülődése figyelmeztet: megérkeztünk a keresztény vallások egyik legszentebb helyéhez. Megdöbbenésemre a csuhás zarándokok vonulása helyett eredeti arab bazári hangulat fogad. A központ, a Jászol tér felett mecset magasodik, s körös-körül kávéházak, éttermek, üzletek nyújtják a turistaparadicsomok megszokott kínálatát. A választékhoz a kirándulók hada is hozzátartozik, mely saját élményfaló ritmusában rohamozza meg a fő látványosságot, a Születés Templomát. A komor erődnek tűnő építmény láttán először érint meg a régmúlt örökkévalóságnak szánt üzenete. A lovasrohamok ellen kialakított 120 centiméter magas bejárat mindenkit főhajtásra kötelez, hogy azután beléphessen a csend és áhítat világába. Az ódon falak minden része a vallástörténet egy-egy építőköve. A Születés Barlangja fölött, már 325-ben állt a Konstantinus császár által emeltetett templom, melyet később sokszor romboltak le, építettek újjá. A történelem sodrában egymást váltották a különböző vallások szerzetesei, így emelkedhetett az eredeti épület köré görög ortodox és örmény kolostor s a Szent Katalin-templom. A születés templomának alacsony bejárata minden kit főhajtásra kötelez Szertartás a Jászol-oltárnál Betlehemben mindig lobog a gyertyaláng A kereszthajó ajtaján át jutunk a görög ortodox kolostorba, melyből lépcső vezet a 2000 éves múltba. A biztos kézben is megremeg a fényképezőgép, amikor ráélesít az Ezüstcsillagfa. „Hic de virgine Maria Jesus Christus natus est" - „Itt szülte meg Szűz Mária Jézus Krisztust" adja tudtul a felirat, s hirdeti az örök időkig: a keresztény világ, a család, megbékélés ünnepe a karácsony, Jézus, az egyetemes kultúra, a minden viszályon felülemelő emberi szeretet születésének évfordulója. Turisták, zarándokok, szerzetesek őrzik a hely varázsának megismételhetetlen élményét, s talán szívükben is lobog tovább a betlehemi gyertyaláng. Cs. M. L. A Szent Katalin templom kerengője Lépcső a 2000 éves múltba A főhajó padozata alatt a Konstantinus császár építette templom eredeti mozaikjai
