Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-24 / 300. szám
1993. december 24., péntek Interjú----képriport 5 Huszonöt éve jóban, rosszban együtt Mi kerül a müvészházaspár asztalára ma este? Ignátz Éva és Czibulás Péter (Fotó:Bakos Judit) Czibulás Péter színművész Ignátz Éva rendezőasszisztens huszonötéves házasságának története elfér a karácsonyi asztalon. A már szépen feldíszített fa alatt beszélgettünk, emlékeztünk visza együtt ezúttal nem a színészi sikerekre, hanem a művészházaspár együtt töltött éveire. Czibulás Péter: Jövőre lesz az évfordulója, hogy fél életemet Szolnokon töltöttem. Először 1967-ben szerződtem ide huszonhét évesen. Jövőre ötvennégy leszek, így van az, hogy a fél életemet — ötéves kitérővel- itt töltöttem. 1981-től 1986-ig a Várszínházban voltam, de feleségem családi kötődései miatt, másrészt Schwajda invitálására visszajöttünk, amit nem bántunk meg. Ignátz Éva: Én meg követtem Pétert jóban rosszban.- Hogyan ismerkedtek meg? Péter: Amikor 1967-ben lejöttem, volt egy társulati ünnepség. Ezen mindketten mással táncoltunk, de közben állandóan egymást néztük. Ez volt a klasszikus meglátni és megszeretni. 1969-ben házasodtunk össze. Éva: Amikor az első ember a Holdra lépett. Tudatosan így terveztem: most vagy soha!- Mi a karácsonyi ajándék? Péter: Minden nap egy ajándék a másiknak, hogy együtt lehetünk. Karácsony estéjén csak apróbb dolgokkal lepjük meg egymást.- Hol töltik az ünnepeket? Péter: A szentestét mindig Szolnokon töltjük. Éva: Anyukám töltöttkáposztája lesz az ünnepi vacsora. Péter: Anyósom a világ legjobb töltöttkáposztáját főzi. Egyébként is anyósom sok más jótulajdonsága mellett kiválóan sütv főz. Ezt Éva is örökölte. Éva: A másnapi fogás halászlé lesz és göngyölt pulykamell. Édesanyám süti a süteményeket. Karácsonyonként legtöbbször Pestre is fel szoktunk menni a Péter szüleihez, de most itthon maradunk, mert készülünk a Szilveszterre. A Tisza Szállóban tartunk egy nagy Ignatz-Szilvesztert, amin az egész család együtt lesz.- Mit kívánnak karácsonyra és az új esztendőre egymásnak? Éva: Egészséget, boldogságot. Péter: Hallva a sok tragédiát, és tudva, hogy sokan milyen rettenetes körülmények között élnek, én békességet kívánok magunknak is, az országnak is. Másrészt, abban a korban vagyunk, amikor az embernek már gondolnia kell az egészségére, ezért jó egészséget, és persze toleranciát, szeretetet kívánok magunknak. Ami az anyagiakat illeti, azt kívánom magunknak, hogy az ország színházai jól működjenek, hiszen a mi anyagi jólétünk is ettől függ. Valamint mindkettőnknek egy kellemes nyaralást kívánok valahol lent délen, a meleg tengereken.- Mit jelent önök számára ez a szó, hogy szeretet? Péter: Azt, hogy fontos számomra a másik testi épsége, boldogsága, hogy a másiknak minden jól menjen, hogy megértem és elfogadjam a másikat úgy, amint van. Éva: Valamiféle szülői szeretetet és isteni szeretetet, de ez csak a szívemben van, ezt csak érzem, beszélni nehéz róla. Péter: Ez a szeretet az egész országra ráfér, kívánom, hogy megjelenjen közöttünk, ha nem is szavakban, de a szívekben legalább. Hogy érezzük. Kátai Szilvia Gyermekek karácsonya Már hagyomány az abonyi református egyház történetében, hogy minden év decemberében megrendezi a gyermekek karácsonyát. A résztvevők ebben az évben is izgatottan készülnek a kis ünnepségre, műsort állítottak öszsze, és a hittanosoktól a konfirmandus jelölteken át, a cserkészekig mindenki nagy várakozással tekint a rendezvény elé. Külön színfoltja e szép ünnepnek, hogy jelen vannak a József Attila nevelőotthon állami gondozott gyermekei. A kis ünnepség, Fábián Zoltán lelkész megnyitó szavai után, a Himnusz eléneklésével kezdődött, ezt követően a gyerekek kedves műsorral szórakoztatták a megjelenteket, majd sor került az ajándékcsomagok átadására, minden gyermek nagy örömére. Barna ■“"„Tudjunk megbocsátani— legnagyobb ellenségünknek is!” Beszélgetés dr. Paskai László bíboros, prímás esztergomi és budapesti érsekkel (Részlet abból az interjúból, amely holnap - december 25-én - délelőtt 8 és 10 óra között a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának műsorában hangzik el.) „...türelmes, ... jóságos, ...nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel...” Az idézet Pál apostolnak a korintusiaknak írt első leveléből való. A politika keresztény felfogásában a szeretet, és Pál apostolnak levelében írt szeretet vajon közelíthető-e egymáshoz?- Az ember társas lény, nem egyedül él. Ez azt jelenti, hogy társadalom van körülötte, amit irányítani is kell, s a politika szót említi, mely a görög szóban éppen a közösséget, a várost jelenti. A közösségi életben mindenféleképpen előtérben áll az egymás iránti szeretet, az egymás iránti megbecsülés. Mint lélektani tényt, de mint személyes tettet is, pontosan nem lehet meghatározni, definiálni, hanem „leírni” lehet. Az előbb idézett Szent Pál-i rész leírja a szeretetnek néhány tulajdonságát, de e mellett még nagyon sokat lehet találni a Szentírásban is, sőt mi magunk is nagyon sok vonást tudunk hozzá tenni. Milyen szerepe van a politikában, társadalmi életben? Éppen az emberek közötti kapcsolatnak az irányítását, szabályozását adja. A kereszténység ezt a tartalmat vitte a közösségi életbe, a társadalmi életbe már az első századokban is (amikor üldözték a kereszténységet), s végignézve a történelmet, tapasztaljuk azt, hogy a kereszténységnek ez a beállítottsága - amely először csak a keresztény közösségen belül látszott érvényesülni — hatott kifelé is. Tudta a társadalmat is alakítani és formálni. Hibák természetesen fordultak elő, de ez az ereje megvolt, megmaradt mindvégig. Társadalomformáló erejében nem az szerepel, hogy a kereszténységnek volna valamilyen ideológiája a politikai és a társadalmi életben, hanem az szerepel, hogy éppen az evangéliumi tanításból kiindulóan szeretettel, gondoskodással tud a másik felé fordulni. Ennek a szeretetnek van egy egészen sajátos vonása, és egy egészen sajátos motívuma. Sajátos vonása az, amit a Szentírásban az Utolsó ítélet jelenetében mond Jézus: „Amit egynek a legkisebbnek tettetek - azt nekem tettétek.” Keresztény ember így tekint a másik emberre, hogy tudniillik Jézus Krisztusnak teszi a jót, Jézus Krisztust szereti másik emberben. S a másik vonatkozása pedig az, éppen ez ad reményt ahhoz, hogy Isten szeretetében is részesüljön, az örök üdvösség jutalmát és reményét tudja elnyerni.- II. János Pál pápa két évvel ezelőtt egy pásztorlevelet jelentetett meg, amelyben egy 100 évvel korábbi enciklikára emlékezett. Idézi, hogy akkor vagyunk méltóak igazán a Rerum Novárumhoz, hogyha a mai „új dolgaink”-at is megnézzük. Azóta két esztendő eltelt. Ha önnek az új dolgokat kellene összegezni, akkor mi az amit elmondana legszívesebben a közösség képletéről, az emberek társas viszonyairól?- Lényegében olyan változás történt — magyar vonatkozásban -, hogy a társadalmi élet előzőleg fölülről irányított volt, most demokratikus forma lépett életbe. Ez pedig azt jelenti, hogy a társadalom minden tagja (tehát minden állampolgár) beleszólhat a társadalmi élet alakulásába, annak az irányába, illetve annak a megváltoztatásába. A közösségi életnek ez két eltérő formája. Ez a változás következett be 1990-ben, amikor ténylegesen a szavazás az állampolgárok részéről a társadalmi életnek, formájának, tartalmának a meghatározását adta.- Ebben a mai társas-viszonyrendszerben vannak ellenfeleink és vannak ellenségeink is. Máté szerint: tiszteld, szeresd ellenségeidet is. Nagyon nehéz feladat... — Jézusnak a tanítása az, hogy szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót üldözőitekkel, imádkozzatok értük. Az egyik legmeghökkentőbb tanítás, legmeghökkentőbb parancs Jézus szájából. Ha ezt csak emberi meggondolások szerint értelmezzük, akkor nem találunk benne semmi tartalmat sem, sőt lehet azt mondani, hogy az ellenségszeretet és a megbocsátás értelmetlen cselekedet az ember életében. Ha tudják azt, hogy én megbocsátok, tudják azt, hogy én nem fizetek vissza, akkor, ahogy mondani szokták: ki lehet velem tolni. A jézusi tanításnak egészen más a tartalma. Jézus tanításának a mélyén az húzódik meg, hogy Istentől mi magunk is bocsánatot kérünk, és ha mi Istentől bocsánatot kérünk, ugyanennek a magatartásnak kell nekünk is embertársaink iránt megnyilvánulni, ahogy a Miatyánkban imádkozzuk: Bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. De e mögött végighúzódik még egy másik vonás is a hívő keresztény embernek az életében. Ez a vonás pedig az a bizalom és az a remény, hogy ha én Jézusnak a tanítását követem, és tudok megbocsátó lenni a legnagyobb ellenségemmel szemben is, ő lesz az aki engem megvéd az emberi ellenségeskedésekkel, ártalmakkal szemben, de leginkább az a remény, bármennyire gyarló ember vagyok is, reménykedhetek abban, hogy Isten nekem is megbocsátja ami bűnt elkövettem, és az üdvösségnek a reményét hordozom ezzel magamban.- A szentestén a fenyőfa alá nagyon sokszor hatalmas anyagi értékek kerülnek. Azt hisszük, minél drágább dolgokat vásárolunk és adunk, annál nagyobb a szeretet-bizonyításunk. Vannak családok, ahol már annak is örülnek igazából, ha együtt lehetnek. Sajnos, vannak olyanok is, akik egy év elmúltával ezen a karácsonyon megfogyatkozott családdal ünnepelnek, ami már nem is ünnep!?- A szeretet nem abban nyilvánul meg elsősorban, hogy én tárgyakat adok a másiknak. A szeretet abban nyilvánul meg, ha a szívemet, segítőkészségemet, megértésemet tudom másiknak adni. Amikor a kisgyerek készít az édesanyjának valami kis rajzot vagy kézimunkát, önmagában az nagyon ügyetlen, de az édesanyjának az sokkal többet jelent, mint pénzben a legdrágább ajándék, mert gyermekének a szeretetét veszi abban észre. Utalt arra, hogy családok csonkává is válnak. Az élet törvényszerűségéhez tartozik az, hogy születünk és meghalunk, gyarapszik a család és csökken is a család. Itt megint hadd utaljak az előbb idézett részre is, Istenünk jósága és emberszeretete vesz körül bennünket, s abban az esetben, ha valaki „elköltözik” közülünk, keresztény ember az elköltözésben nem az elmúlást látja, hanem az örök életnek a kezdetét. A keresztény beállítottságban a halált születésnapnak nevezték, égi születésnapnak, az üdvösségre való eljutásnak. Aki hívő szemmel nézi a szeretteinek az „elköltözését”, még ha az éppen karácsony napján következik is be, igazi erőt, vigasztalást és reményt tud meríteni Jézusnak tanításából, hisz mindnyájan előretekintünk - ahogy az adventi idő is ezt sugallja, és formálja a lelkünket - előre tekintünk az Istennel való találkozásra, s előretekintünk reménységgel, hogy ez a találkozás az örök életet és az üdvösséget adja számunkra. Szarvas Zoltán
