Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-23 / 299. szám

1993. december 23., csütörtök Sport 11 Autósport Férfi kézilabda NB I. Castrol-Opel Astra Kupa Magyarországon A hazai Opel Astra a rábaringi világcsúcskísérletnél egyszer inár jól vizsgázott, most újabb bizonyítási lehetőség előtt áll Mérföldkőnek számít a ma­gyar autósport történetében az a márkabajnokság, mely jövő ta­vasszal veszi kezdetét a Hunga­­roringen, hiszen ez lesz az első olyan versenysorozat, amelynek négykerekű „paripái” hazai gyártósoron készülnek. A MAMSZ székházában megren­dezett tájékoztatón nagy érdek­lődés közepette jelentette be Szintai András, a General Motors Hungary rek­lám-marketing menedzsere, hogy cége vállalja az Astrák szállítását. A márkabajnokságok lé­nyege, hogy teljesen egyforma, azonos teljesítményre képes au­tók mérik össze erejüket, így tu­lajdonképpen a pilóták tudása dönti el a sorrendet. Minden fu­tam után a motorok komputerét leplombálják, összegyűjtik, s a követekező viadal előtt újra ki­sorsolják. Ezzel megakadályo­­zák, hogy bármelyik autóba „belepiszkáljanak” a felkészü­lés során. A legnagyobb hazai Opel-ke­reskedők tervezik, hogy komp­lett csapattal vesznek részt a május 13-15-ei rajton. A tíz fu­tamra tervezett bajnokság hat menetének a Hungaroring, kettő-kettőnek pedig Pécs, il­letve Párád ad otthont. Hogy nem csupán ideiglenes fellángo­lás a bajnokság megrendezésé­nek ötlete, bizonyítja, hogy há­roméves szerződést kötöttek a szervezők a GM-Hungaryval. Természetesen az is előfordul­hat - bár nem szeretnénk a falra festeni az ördögöt -, hogy az el­következendő esztendőkben a magyar autóversenyzők ismét kiszorulnak a Hungaroringről -sajnos erre is volt már példa -, ám abban az esetben a Rábaring „ugrik” be új helyszínként. Ne­ves hazai versenyzők jelezték részvételi szándékukat. Szász László - Opel Lótusszal vesz részt a különböző pályaverse­nyeken - a székesfehérvári Opel-Suna. Bakos András - a gokart-vb kilencedik helye­zettje - a kecskeméti Opel-Ta­­mási, Orosz Sándor - magyar ralibajnok az A7-es kategóriá­ban - a szolnoki Opel-Inveszta színeiben ülne a volán mögé. A kereskedőknek a nevezéseket január közepéig kell eljuttatni a gyár címére, mivel Szentgott­­hárdon csupán annyi ver­­seny-Astrát állítanak elő, ahány induló lesz. Valamennyi futam­ról húszperces tv-közvetítés terveznek. Természetesen a sajtó is figyelemmel kíséri az első magyarországi márkabaj­nokságot, melynek fő támogatói között olyan vállalatok szere­pelnek, mint a Hungária Bizto­sító, GM-Hungary, a Yoko­hama és Rial cég. (G. J.) Csatlakoztak a kerékpárosok Karácsony tájékán a közgyű­lések idejét éljük, így természe­tesen a megyei triatlonszövet­­ség is megtartotta összejövete­lét. A küldötteken kívül - a kí­vülálló számára némi meglepe­tésként - jelen volt a Szolnoki Cukorgyár kerékpáros-szakosz­tályának képviseletében Hor­váth László és Haris Károly is. Nagy Imre elnöki beszámoló­jával kezdődött a program, aki igen sikeresnek ítélte az elmúlt évet. Külön örömet jelent szá­mára, hogy a szolnoki Eötvös Általános Iskolával kitűnő kap­csolatot sikerült kialakítani. A versenyzőkről szólva büszkén említette, hogy talán a triation­­szövetségnek is van némi sze­repe abban, hogy Szabó Zita első osztályú, míg Bartha István másodosztályú minősítést szer­zett. Mivel 1994 a kerékpározás éve lesz, több gondot szeretné­nek fordítani erre a sportágra. Végül megemlítette, hogy a szövetség szeretné felvenni a kapcsolatot a Szolnok Városi Sportiskolával, hiszen így biz­tosított lenne az utánpótlás helyzete. Ezt követően alapsza­bály-módosításra került sor, mivel a Szolnoki Cukorgyár ke­rékpáros-szakosztálya is a szö­vetség keretein belül fog mű­ködni ezután. Az új név így Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Triatlon, Duatlon és Kerékpáros Szövetség lett. Végül új elnök­séget választottak a küldöttek. Az elnök Nagy Imre maradt, he­lyettese Fehér János. A tagok: Horváth László, Demeter Gá­bor, Gaitz Péter, Harangozó András és Gados Gyuláné. Értékelt a sporthivatal Gallov Rezső államtitkár ve­zetésével az OTSH elnöki érte­kezlete megtárgyalta az 1993. évi hazai és nemzetközi ver­senynaptár végrehajtásának ta­pasztalatairól és az 1994. évi versenynaptár előkészületeiről szóló tájékoztatót. Megállapí­totta, hogy az 1993-ra tervezett 2512 hazai sportesemény közül mindössze 11 maradt el, ellen­ben megrendezésre került ter­ven felül négy. Nemzetközi szinten a magyar sportélet reprezentásai 45 sportágban 1527 rendezvé­nyen vettek részt. Az esemé­nyek szakmai színvonalát első­sorban a világ- és Európa-baj­­nokságokon elért eredmények érzékeltetik. A jelenleg rendel­kezésünkre álló adatok szerint a magyar sportolók 23 világbaj­noki győzelmet (ebből négy olimpiai számban) és 30 Eu­­rópa-bajnoki első helyet (eb­ből 11 olimpiai számban) sze­reztek. Az ossz érmes helyezé­sek száma a vb-ken 61 (ebből 17 olimpiai számban), az Eb-ken 76 (21 „olimpiai”). Az 1994-es hazai és nemzet­közi versenynaptárra jellemző, hogy a korábbiakhoz képest az OTSH adminisztratív közvetítő szerepe megszűnt, és a megyei, területi sportszövetségek mun­kája felértékelődött, hozzáérté­sük, felelősségük a bajnoki és versenyrendszerek kimunkálá­sában, koordinálásában erősö­dött. Új jelenség a hazai naptár­ban a legfontosabbnak tartott szabadidősport-események sze­repeltetése is, ami első kísérlet­ként sikeresnek tekinthető. Újszászi hírcsokor Teremfoci: Az újszászi tor­nacsarnokban két korcsoport­ban is mérkőztek a teremfoci kedvelői. Az idősebbek, az öregfiúk léptek először a pá­lyára. A négyes tornát a szol­noki Unimax Kft. nyerte az Új­szászi Öregfiúk előtt, harmadik Szentmártonkáta, negyedik a Konstrukció Kft. Utánuk a leg­fiatalabbak folytatták a labda­­bűvölést. A 11-12 évesek között az SZVSI I. csapata győzött, mögöttük a hazaiak végeztek. A sportiskola második csapata lett a harmadik, negyedik pedig szászberki általános iskola. A 10 évesek között az első és má­sodik helyen a sportiskola két együttese osztozott, a képzelet­beli dobogó harmadik fokára az újszásziak állhatták fel. Vörösmarty-sportnap: A szünet előtti utolsó tanítási na­pot a sportnak szentelték, amely 1800 méteres futással kezdő­dött. A fiúknál Fehér János, Hudák Tamás, Szórád Szilárd, a lányoknál Battyányi Anikó, Tö­­rőcsik Izabella, Vachal Erzsébet volt a befutási sorrend. A futás után a tornacsarnokban tréfás, ügyességi váltóverseny kezdő­dött. A tizenkét csapatnak tíz feladatot kellett teljesítenie, amelyek során gördeszkán szá­guldoztak, ugrálókötéllel futot­tak, talicskában tolták egymást, labdát szelídítettek kézzel, láb­bal, fejjel. Az izgalmas ver­senyben az 5. a, 6. a, 7. b és a 8. c csapatai győztek. Újszászi SE néven fog sze­repelni ezután a helyi sport­egyesület a közgyűlés döntése értelmében. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a termelő­­szövetkezet támogatása ezáltal teljesen megszűnik, továbbra is segíteni fogja a sportolókat. Kosárlabda, Országos Kadett Kupa-selejtező Magabiztos hazai siker a Honvéd biztosan nyert a Nyír­egyháza ellen (78-49), a házi­gazdák pedig 148-11-es, meg­semmisítő vereséget mértek a salgótarjániakra. Szerdán reggel hasonló különbségű vereség várt a nógrádiakra. A fővárosi gárda ellen lejátszott mérkőzé­sük eredménye: 28-181. Ezt követően Szolnok Nyíregyhá­zával talákozott. Az erőviszo­nyoknak megfelelően alakult az összecsapás, kitűnő védekezés­sel és biztos dobásokkal a pi­ros-feketék 102-29-re diadal­maskodtak. A harmadik hely sorsát eldöntő Nyíregyháza- Salgótarján mérkőzésre ebéd után került sor. A nyírségiek esélyt sem hagyva ellenfelük­nek, biztosan győztek (33-139). A torna utolsó találkozójára ma­radt a döntés. A győztes gárda első helyen, a vesztes második­ként jut tovább a februári kö­zépdöntőbe. Az első játékrész­ben még lépést tartott a Honvéd a hazaiakkal, félidőben csupán öt pont volt a különbség. A foly­tatásban azonban nagyobb se­bességre kapcsolt az Olajbá­nyász, és fölényes győzelmet aratott. Honvéd-Szolnok: 47-70. A torna legered­ményesebb játékosa a szolnoki csapat egyik legjobbja, Bódi Ferenc lett, aki hatvan pontot szórt a három mérkőzés folya­mán. Minden dicséretet megér­demelnek a fiúk, szép és ered­ményes játékkal nyerték a tor­nát. Fizikailag és technikailag egyaránt kiemelkedtek a me­zőnyből. A győztes csapat név­sora: Ihász Péter, Sonkoly Béla, Erdei József, Szabari Miklós, Török Róbert, Rigó Balázs, Boldizsár Ferenc, Nádas Ba­lázs, Bódi Ferenc, Oszmán Sándor, Ferenczi Tamás, Tóth Szabolcs. Edző: Tapodi László. Örömmel nyugtázhatják a szolnoki kosárszurkolók, bizto­sított a folyamatos utánpótlás, az ifjabbak megpróbálnak a „nagyok” nyomdokaiba lépni. A kadett korúak is ezt az utat követik, hiszen fölényes győ­zelmeket aratva, veretlenül nyerték a kedden és szerdán le­bonyolított Kadett Kupa-selej­tezőket. Pedig meglehetősen erős csoportba kerültek. Igaz, Nyíregyháza és Salgótarján nem volt túl nagy falat, annál inkább a Budapesti Honvéd együttese. A nagy múltú egye­sület híres az utánpótlás-nevelé­séről is, nem véletlenül tartottak hát tőlük a Tisza-partiak. A kedd délutáni nyitómérkőzésen A Honvéd-játékosok kézfeltartása akár a megadás jele is lehet Vereséggel búcsúztak az évtől T. Nagykanizsa- 28-24 Nagykanizsa: 500 n„ v.: Cse­repes, Kiss. Nagykanizsa: Kálóczi-Bie­­lov 3, Becskei 2, Rodek 3, Kri­­chenbau 6, Kuzmicsov 4, Ra­­dovics 3. Csere: Mészáros (kapus), Brenner 3, Ottó 3 (3), Hungler 1. Edző: Kalasnvikov Nikoláj. Szolnok: Szemenov-Bagdi 4, Kende 4, Woth 1, Golovin 3, Harta 5 (1), Bendó 7 (4). Csere: Köteles (kapus), Erdé­lyi (kapus), Dengi, Szép Kiss, Rigó. Edző: Nagy Károly. Kiállítás: 10, ill. 12 perc Hétméteres: 4/3, ill. 6/5. A szezon utolsó bajnoki mér­kőzésén a Szolnok újabb fiatal játékost dobott a mély vízbe, Dengi Zoltán élete első NB I-es mérkőzésén mutatkozott be. Nagykanizsai támadással indult a mérkőzés, és Becskei góljával rögtön meg is szerezték a veze­tést a hazaiak. A vendégek azonban nem ijedtek meg, jól védekeztek, rendre labdát sze­reztek, és a kontratámadásokból Bendó góljaival tartották a lé­pést, 2-2. Ä kanizsaiak sok lab­dajáratással próbálták meg a jól záró védőfalat széthúzni, ennek nyomán a félidő közepére 8-5-re elhúztak. Az Olajbá­nyász rendezte sorait, ismét szorossá tette az állást, 9-8-ra fölzárkózott. Meglepetést kel­tett, hogy a sérülések miatt új összetételben pályára lépő pi­ros-fekete csapat nagyon ügye­sen tartotta a lépést a hazai pá­-Sz. Olajbányász (14-12) lyán veretlen Nagyanizsával. A félidő befejezése előtt egy perc­cel mindössze egyetlen gól volt a hátránya, 13-12. A második játékrész szolnoki büntetővel kezdődött. Kendét csak szabálytalanul tudták sze­relni, a hetest pedig Bendó érté­kesítette. A Nagykanizsa egyre jobban elbizonytalanodott, míg az Olajbányász magabiztosan, ötletesen játszott. A 40. percben Harta bombagóljaival sikerült is egyenlítenie, 16-16. Egyre fo­kozódott az iram, de sajnos a vendégek ziccereket hibáztak, és ezt a Tungsram azonnal ki­használta, 19-16. A mérkőzés hajrájában a Tisza-partiak meg­próbálkoztak a lehetetlennel, két gólra fel is zárkóztak, de a vitatható játékvezetői ítéletek megakadályozták őket az egyenlítésben. A mérkőzés utolsó perceiben a jobb csere­sorral rendelkező hazaiak a vártnál sokkal nehezebben őriz­ték meg otthoni veretlenségü­ket. A szolnoki csapat minden já­tékosa dicséretet érdemel, külön öröm volt, hogy Bagdi után egy újabb fiatal, Dengi bizonyított a pályán. Az idei esztendő ezzel befe­jeződött az Olajbányász kézisei számára. Legközelebb január közepén lép pályára a piros-fe­kete legénység, akkor Magyar Kupa találkozón a Fo­­tex-Veszprém ellen mérkőznek Hartáék. (Horváth) Futball-láz „középkezdésig” Az 1994-es labdarúgó-világ­­bajnokság csoportbeosztásának elkészítése óta nem sokat válto­zott a világ. A Las Vegas-i sor­solás időpontjáig a leendő ellen­felek kilétének találgatása tar­totta izgalomban a sportág ked­velőit. A „kalapozás” megtör­ténte azonban mit sem változta­tott a felfokozott idegállapoton. Immáron a leendő ellenfelek, a mérkőzés időpontjának és szín­helyének ismeretében latolgat­ják az esélyeket, számlálják a napokat minden kontinensen. Egyes szakvezetők arcán az időeltolódás és a hőmérséklet­változás, másokén a nagynevű ellenféltől való félelem szapo­rítja a ráncokat. Mindössze egyetlen dologban egyeznek a vélemények: még 177 napot kell várni a világbajnoki „kö­zépkezdésig”.- Minden tölünk telhetőt meg­teszünk a színvonalas és sikeres lebonyolításért - ígérik a házi­gazdák, akik szerint nem lehet kétséges, hogy a létesítmények garantáltan kitűnő állapotban várják majd a szurkolósereget. Aggodalomra azért így is van oka a szervezőbizottságnak. Például a holland válogatottat minden bizonnyal elkíséri a mindenre elszánt huligánokkal tarkított törzsgárda. Amíg a „narancssárgák” az akklimati­zálódás viszontagságaival ve­szik fel a küzdelmet, addig az amerikai rendfenntartóknak a heves vérmérsékletű holland publikumot kell majd féken tar­taniuk. Alan Rothenbeg, a szer­vezőbizottság elnöke azonban határozott:- Mindenre felkészültünk. A helyzet urai leszünk, bármi tör­ténjék is a pályák mellett. Mun­katársaink nagyon komolyan veszik a feladatot, így nem lehet okunk aggodalomra. Leo Beenhakker, a szaúd-arábiai válogatott új szö­vetségi kapitányaként annál in­kább gyötrődhet kétségeivel. A frissiben kinevezett szakember egyelőre játékosai nevének he­lyes kiejtését tanulja, és nincs határozott elképzelése arról, hogy a szaúdi tizenegy mire lesz képes.- A világbajnokság újonca­ként lép pályára a csapatom. Különösebb nemzetközi tapasz­talat nélkül, de kivételes lelke­sedéssel készül a legénység. Majd meglátjuk, hogyan zárul az amerikai kaland - mondta Beenhakker. Olaszország és Írország jú­nius 18-án a Giants-stadionban találkozik. Az összecsapásnak várhatóan külön hangulatot köl­csönöz majd az a nemzeti büsz­keség, amely a két nép amerikai emigránsait már most is türel­metlen várakozással tölti el. A „squadra azzurra” tábora, az amerikai olasz közönség így vélekedik:- Az olasz válogatottat élő­ben látni olyan lesz, mint ami­kor szemtanúi lehettünk 1969-ben az első ember holdra lépésének. Az írek csupán azt kérdezték: - Lehet még jegyet kapni? A labdarúgó-világbajnoksá­gok történetében gyakran csa­ládi tragédiába is torkollottak a túlfűtött indulatok. Az olasz-ír „párharc” tekintetében így nyi­latkozott Una McGinley Samo, immáron amerikai állampolgár:- ír származású vagyok, há­zasságom pedig olasz társsal köt össze. A világbajnoki mér­kőzés, a családi fészekből nézve, felettébb érdekesnek ígérkezik... Baleset a jégen Alig egy hete, hogy súlyos baleset történt Németországban, a winterbergi jégcsatomán. A tragédia következtében Sepp Lenz, a német szánkóválogatott ötvennyolc esztendős edzője el­vesztette bal lábának alsó ré­szét. Lenz - ki tudja, miért - éppen a pályán tartózkodott, amikor egy több mint száz kilométeres sebességgel száguldó szánkó elütötte, és leszakította a lábát. A neves szakembert azonnal kórházba szállították, de a sérült végtag visszavarrása lehetetlen volt. A válogatott mellett dolgozó szakember a súlyos baleset el­lenére karácsonyra már haza­mehet, családja körében töltheti az ünnepeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom